219. Elhivatottság

Hallottam

A munka legyen szeretettel és aggodalommal. A szeretettel nem helytálló azt mondani, hogy elhivatottnak kell lennünk, hiszen ez természetes, hiszen a szeretet olyan erősségű, mint a halál, ahogy írva van: „mert a szeretet olyan erős, mint a halál”. Az elhivatottságnak elsősorban az isten-félelemre kell vonatkoznia, azaz amikor az ember még mindig nem érzi a szeretet ízét a szolgálatban, és a szolgálat kényszerítő erejű számára.

Van egy olyan szabály, hogy a test nem érzékel olyan dolgot, ami kényszerítő erejű, mivel a test a korrekció útján épül fel. És a korrekció az, hogy a szolgálatkészségnek is a szeretet formájában kell lennie, mivel ez a Dvekut [Összetapadás] célja, ahogy írva van: „Ahol van munka, ott van a Sitra Achra is [másik oldal]”.

A szolgaság, amelynek elsősorban az elhivatottságban kell lennie, az istenfélelem megkülönböztető képességén van. Ilyenkor az egész test nem ért egyet az ember munkájával, mivel nem érez semmilyen ízt a szolgálatban. És minden egyes dologgal, amit tesz, a test kiszámítja, hogy ez a szolgálatkészség nem a teljességben van. Így mit kap a munkától?

Akkor, mivel nincs érvényessége vagy íze ennek a szolgálatnak, a felülemelkedés csak az elhivatottságon keresztül lehetséges. Ez azt jelenti, hogy a szolgálatot keserűnek érzi, és minden egyes cselekedet iszonyatos szenvedést okoz neki, mivel a test nem szokott hiába dolgozni: a munkának vagy önmagának, vagy pedig másoknak a javát kell szolgálnia.

De a Katnut [kicsinység/hiányosság] alatt az ember nem érez semmilyen önmaga felé irányuló hasznot, mivel jelenleg nem érez örömöt a szolgálatban. És azt sem hiszi, hogy másoknak hasznára válik, mivel számára ez nem fontos, tehát mi öröme lenne másoknak belőle? Akkor a szenvedés kíméletlen. És minél többet dolgozik az ember, a szenvedés arányosan növekszik. Végül a szenvedés és a munka felgyülemlik egy bizonyos mértékig, ahol a Teremtő megkönyörül rajta, és megízlelheti a Teremtő szolgálatának ízeit, ahogy írva van: „Amíg a spiritualitás ki nem árasztatik ránk a magasból”.