190. Minden cselekedet lenyomatot hagy

Hallottam Pészach első napján, 5709 (1949) – az ünnepi étkezésen

Kérdezd meg: vajon hatott-e ránk az országunk megszabadítása az elnyomók kezéből? Hogy érdemet szereztünk, és megszabadultunk a népek igájától? És hogy olyanokká lettünk, mint más népek, ahol senki sem uralkodik a másikon? És vajon ez a szabadság hatással volt-e ránk úgy, hogy érzékelünk valamit az Örökkévaló szolgálatának lényegiségéből?

És azt mondta: ne gondoljuk azt, hogy mindez nem hatott ránk. Vagyis: hogy a szolgaságunkban semmiféle változás nem látható abból a szabadságból, amit kaptunk. Ez lehetetlen. Mert az Örökkévaló – áldott legyen – nem cselekszik hiába, Isten őrizz. Minden, amit Ő tesz, valamilyen lenyomatot hagy bennünk – legyen az jó vagy rossz. Másképpen fogalmazva: minden isteni-cselekedet, legyen az pozitív vagy negatív, világosság vagy sötétség, valamiféle erőt hagy hátra bennünk. Vagy ez az erő felemel minket – vagy más irányba visz. A spiritualitásban nincs olyan, hogy valami semleges marad. Amikor egy hatás érkezik felülről, akkor az alatt az erő alatt szükségszerűen kell valamit folytatni – elindul egy folyamat. Ezért senki sem mondhatja, hogy a szabadság, amit elnyertünk, nem hagyott bennünk semmiféle változást. Ha nem érzünk pozitív változást, akkor kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy a változás negatív irányba történt – még ha ezt nem is érezzük tudatosan. 

És az ünnep kimenetele után, a hávdálá (ünnepet lezáró szertartás) után, magyarázatot adott erre. Azt mondta, hogy ez hasonló a Shabbath-i és ünnepi étkezéshez, amikor a fizikai élvezetek által, az „ág és gyökér” rendje szerint, felébresztődnek a spirituális élvezetek is, amelyek az eljövendő világ (Olám Haba) ízét adják. És természetesen: ahhoz, hogy az ember megízlelje az eljövendő világ ízét, különleges előkészület szükséges a hétköznapok (a hat munkanap) során.
És amennyire az ember felkészül, annyira képes megérezni azt az ízt, azt a spirituális élményt.

És ha nincs semmiféle megfelelő előkészület arra, hogy az ember továbbvigye a Shabbath szellemi ízét, akkor épp az ellenkezője történik. Mert a fizikai élvezetek által – előkészület nélkül – az ember még mélyebbre süllyed. A testi lakoma után már csak az alvás vonzza, és semmi több. Mert evés után álmosság jön, és így az étkezés még inkább lefelé húzza az embert. Vagyis: az étkezés nem felemel, hanem még mélyebbre taszít.

De ehhez különleges erőfeszítésre van szükség: hogy a fizikai élvezetek által eljuthassunk a spiritualitáshoz. Mert ez volt a Király akarata. Annak ellenére, hogy a fizikai és a spirituális élmények ellentétes természetűek: a spiritualitás az adakozás, a bőkezűség, a kiáradás elve alá tartozik, míg a fizikaiság a megszerzés elve alá. És mivel így akarta a Király, ezért lehet az, hogy a spirituális élmény követi a testi élvezetet – ha az Isten parancsolatai szerint történik, mint például a Shabbath és az ünnepek élvezete, melyek szintén isteni parancsolatok.

Ugyanígy látnunk kell azt is, hogy ebben a szabadságban, amelyben részünk lett, szintén irányítanunk kell a figyelmünket, és komoly előkészületet kell tennünk, hogy elérjük az igazi, szellemi szabadságot – amit úgy nevezünk: szabadság a halál angyalától. Ez azt jelenti, hogy akkor eljutnánk a „Minden földet betölt az Ő dicsősége” állapotához, amit a „mohin de-aba ve-ima” (apa és anya értelme) szintnek nevezünk. Vagyis: eljutni oda, hogy nincs többé olyan hely vagy idő a világban, ahol ne tudna megnyilvánulni az Örökkévaló. Nem lehet azt mondani: ebben az időben, vagy ezen a helyen, a Teremtő – Isten őrizz – nem tud jelen lenni. Hanem: „Minden földet betölt az Ő dicsősége.” És amíg nem érjük el ezt az állapotot, addig még mindig különbség van „fény és sötétség között, és Izrael és a nemzetek között”. Mert ott, ahol fény van – ott lakozik az Örökkévaló. És ahol sötétség van – ott nem jelenik meg.

Ugyanígy Izrael esetében is van olyan hely, ahol lakozhat Izrael fénye – az Örökkévaló. Ez nem így van a népek esetében, mert náluk az Örökkévaló – áldott legyen – nem ölt testet, nem nyilvánul meg. És ugyanígy különbség van a hetedik nap (Shabbath) és a hat munkanap között is. Ez azonban megváltozik, amikor az ember eljut a „mohin de-aba ve-ima” (az isteni-értelem apai és anyai szintjei) szintre – mert ekkor részesül a „Minden földet betölti az Ő dicsősége” állapotában. És akkor már nincs különbség az idők között: minden helyen és minden időben az Ő fénye lakozik.

És ez Peszach lényegisége: hogy Izrael akkor eljutott a szabadság szintjére, vagyis a „mohin de-aba ve-ima” állapotába, amely a „Minden földet betölti az Ő dicsősége” szintje. És ebből következően nincs többé helye a gonosz hajlamnak (Jécer hárá) – mivel az ember már nem választja el magát cselekedetei által az Örökkévaló szolgálatától. Épp ellenkezőleg: látja, hogyan hozza őt közelebb minden az isteni-szolgálathoz. Csakhogy ez az állapot akkor még kizárólag felülről jövő ébresztésből fakadt (Itáorútá dele'ilá). Ezért mondták, hogy a Szent Isteni Jelenlét, a Sechina így szólt: 'Mint egy vörös rózsa kis cseppjét láttam' – vagyis láttam, hogy még van hely, amit meg kell tisztítani, egy pont, ahol az isteni fény még nem tud teljesen megjelenni – olyan terek, ahol az Örökkévaló még nem tud megnyilvánulni. Ezért kellett megszámolni a hét hetet a Szfírat Háomer idején – hogy kijavítsák ezeket a helyeket, és elérjék, hogy valóban mindenhol láthatóvá váljon: „Minden földet betölti az Ő dicsősége.”

Ez hasonlít ahhoz a királyhoz, akinek van egy tornya, amely telve van minden jóval – de nincsenek vendégei. Ezért teremtette meg az embereket, hogy eljöjjenek és részesüljenek minden jóságából. Ám mi mégsem látjuk ezt a tornyot, amely telve van minden jóval. Épp ellenkezőleg – azt látjuk, hogy a világ tele van szenvedéssel. Erre a válasz: „A király bora bőséges.” Vagyis: a királyság oldaláról – az isteni oldalról – nincs hiány a borban, azaz az élvezetben, amelyet a bor szimbolizál. A hiány csak a mi oldalunkon van – az edények oldalán. Nincsenek nálunk olyan befogadó edények, amelyek alkalmasak lennének a bőség megszerzésésre. Mert csak az adakozó edényeken keresztül lehet igazán kapni. És az edények nagysága határozza meg a bőség nagyságát is. Vagyis: minden változás csak az edényekben van, nem a fényben. Ezért mondja az Írás: „Edények mindenféle fajtából, és királyi bor a király mértéke szerint.” Vagyis: ahogy az a teremtés gondolatában volt – hogy jót akarjon tenni teremtményeivel – aszerint ad az Örökkévaló, teljes akarata szerint.