151. És látta Izrael Egyiptomot
Hallottam, BeShalach hetiszakaszhoz
A versben ez áll:
„És látta Izrael, hogy az egyiptomiak meghaltak a tenger partján, és félt a nép az Örökkévalótól, és hittek az Örökkévalóban és Mózesben, az Ő szolgájában.”
Fel kell tennünk a kérdést: Mit jelent itt az, hogy „hittek”? Érthető, hogy Egyiptom kivonulásának és a Vörös-tenger szétválásának csodája nagyobb hithez vezette Izraelt, mint amit korábban éreztek? Hiszen bölcseink azt mondták a versre „Ez az én Istenem, és Őt dicsőítem” (ze éli ve'anvehu), hogy a tengernél még egy szolgálólány is nagyobb látomást kapott, mint Jechézkel próféta. Ebből úgy tűnik, hogy az Egyiptomból való kivonulás teljesen nyílt csodák sorozata volt, amelyek az isteni tudás és felismerés felé vezettek ez pedig ellentétes a „hit” jelentésével, hiszen a hit azt jelenti: a tudáson felül (emuná le-máala min ha-dáat). És ha valaki nyílt csodákat lát nagyon nehéz akkor hitben maradni, hiszen épp ellenkezőleg, az ilyen élmény a tudás kiterjedése (hitpashtut ha-dáat). Akkor tehát mit jelent az, hogy „hittek az Örökkévalóban” (vajáaminu báHaSém)?
A válasz: Ez hasonló ahhoz, amit mondunk a „vechulám ma’aminim – és mindannyian hisznek” szövegben: „mert Ő a Hűséges Isten” (El emuná). És itt a vers Izrael érdeméről beszél: Még miután nyílt csodákat láttak, még akkor sem hanyatlott le bennük a szolgálat alapja, vagyis a hit és a tudáson felüli odaadás. (le-máala min ha-dáat) Ez pedig nagy munka: Amikor valaki már eljutott oda, hogy tudással is szolgálhatná az Örökkévalót, mégis továbbra is a hit útját választja, és egy cseppet sem becsüli le azt, ez az igazi nagyság.