És kiűzte az embert az Éden kertjéből, nehogy vegyen az élet fájáról

Hallottam 5704. ádár hónap 24-én, 1944. március 19.

„És mondta neki: Hol vagy? … És mondta: Hangodat hallottam a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, és elrejtőztem… És mondta: Nehogy kinyújtsa a kezét, és vegyen az élet fájáról is… És kiűzte az embert.”

És meg kell értenünk azt a félelmet, amely az embert elfogta – olyannyira, hogy el kellett rejtőznie. Mert látta, hogy mezítelen. És a dolog lényege az, hogy mielőtt evett a jó és rossz tudásának fájáról, az ő tápláléka a Bina szintjéről származott – ami a  „a szabadság világának” ( Olam de-Cherut) misztériuma. De miután evett a tudás fájáról, akkor látta, hogy „mezítelen”. Ez azt jelenti, hogy attól félt, hogy talán úgy fogja megszerezni a Tóra fényét (Or ha-Tora), hogy azt a „Lót szolgáinak pásztorai” (Ro’ei mikne avdei Lot) szintjén fogja felhasználni – vagyis önző, alantas, fizikai célokra.

Ezért szükséges megérteni, mit jelent az, hogy valaki a „Lót szolgáinak pásztorai” (Ro’ei mikne avdei Lot) szintjén használja fel a Tóra fényét. Ez arra utal, hogy az ember a megszerzett világosságot – vagyis a spirituális felismeréseket – nem az Istenbe vetett hit (emuna) erősítésére használja, hanem épp ellenkezőleg: azt gondolja, hogy most már nincs szüksége hitre, mert birtokában van a tudásnak. Ez a hozzáállás ellentéte Ábrahám pásztorainak (Ro’ei mikne Avraham), akik akkor is az „emuna lemala min hada’at” – a tudáson felüli hit – útját járják, amikor világosságot kapnak. Mert tudják: a fény nem alap, csak eszköz. Aki viszont a Tóra fényét önálló, végső alapként kezeli, az belép az „átok világába” (Olam de-Atlutyá), amely ellentéte a hit által képviselt „áldásnak” (brácha). Mert az átok ott kezdődik, ahol az ember már nem érzi szükségét annak, hogy bízzon Istenben – mivel önelégülten támaszkodik arra, amit megszerzett.

Az ember tehát nem azt mondja – vagy legalábbis nem szabadna azt mondania –, hogy most, hogy világosságot kapott, nincs már szüksége a hitre. Hanem azt mondja: „Most látom, hogy amikor az 'emuna lemala min hada’at', vagyis a tudáson felüli hit útján járok, akkor fentről – ajándékként – megkapom a Tóra fényét (Or ha-Tora), hogy megmutassák nekem: az igazság útján járok.” De nem azért kapja a fényt, hogy azt támaszként használja, hogy mostantól a tudáson belül, az értelem alapján szolgálja az Örökkévalót. Mert épp ez az a hozzáállás, amely elvezet az önző „kli kabala” (megszerző edény) állapotához – amelyre vonatkozott az eredeti cimcum (megszoríás): az isteni fény nem nyugszik az ilyen edényekben. Ezért nevezik ezt a szintet a „hely, ahol átok uralkodik”-nak – vagyis Makom ha-Klala. Lót pedig ebben az értelemben az „Olam de-Atlutyá” (az átok világa) képviselője: az a spirituális állapot, ahol az ember a tudásra, az önnön világosságára támaszkodik, és nem az Örökkévalóba vetett hitére.

És erre mondta neki az Örökkévaló: „Miért félsz attól, hogy magadhoz vedd ezeket a fényeket – attól tartva, hogy esetleg megkárosítod őket? Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Bizonyára ez csakis azért van, mert ettél a Tudás fájáról (Etz ha-Daat), és ez okozta benned a félelmet. Mert korábban, amikor ettél a kert minden fájáról – vagyis amikor használtad a világosságokat a Ro’ei mikne Avraham, Ábrahám pásztorai titka szerint –, akkor egyáltalán nem volt benned félelem.” Ezért történt, hogy kiűzte őt a kertből – „nehogy kinyújtsa kezét, és egyék az Élet fájáról” (Etz ha-Chajim). És mi volt az isteni félelem oka? Az, hogy talán az ember megtér, és belép az Élet fájába. És mit jelent ez a félelem? Azt, hogy mivel már vétkezett a Tudás fájával kapcsolatban, először azt kell kijavítania (tikun), vagyis nem lehet egyből belépnie az Élet fájának világába, míg nem rendezte a Tudás fája által okozott törést.

És ez az értelme annak, hogy „kiűzte őt az Éden kertjéből” (Vayegaresh oto miGan Eden) – azért, hogy kijavítsa (letaken) a Tudás fájának (Etz ha-Daat) bűnét. És csak ezután lesz képes visszatérni, és belépni az Éden kertjébe. Mert a Gan Eden (Éden kertje) titka az, hogy a Malchut (királyság szfírája) felemelkedik a Biná-ba (az értelem szintjére), és ott kapja meg a Chochmá-t (bölcsességet). Ugyanis Éden (עדן) a kabbalában a Chochmá szintjét jelöli, míg a „kert” (gan) a Malchut. És amikor a Malchut felemelkedik, és ott foglaltatja magába be a bölcsesség fényét – ez a folyamat a Gan Éden, azaz az Éden kertje: ahol a Malchut megkapja a Chochmá-t az Éden (Bölcsesség) titkán keresztül.