40. Mit jelent a Rav-ba vetett hit mértéke?

Hallottam 1943-ban

Köztudott, hogy van egy jobb és egy bal oldal. A jobb a „jobbra” szavakból származik, utalva a versre: „És hitt az Úrban”. A Targum azt mondja: „jobbra, midőn a Rav azt mondja a tanítványnak, hogy a jobb oldalt válassza”.

A jobboldalt általában „teljességnek”, a baloldalt pedig „tökéletlenségnek” nevezik, vagyis ott hiányoznak a korrekciók. Ebben az állapotban a tanítványnak hinnie kell a Rav szavainak, aki azt mondja neki, hogy a „teljességnek” nevezett helyes úton járjon.

És mi az a „teljesség”, amely szerint a tanítványnak haladnia kell? Az, hogy úgy kell önmagának megjelenítenie az utat, mintha már elnyerte volna a Teremtőbe vetett teljes hitet, és már a szerveiben érezné, hogy a Teremtő az egész világot „A Jó, Aki Jót cselekszik” formájában vezeti, vagyis az egész világ csak jót kap Tőle.

Mégis, amikor az ember önmagára néz, azt látja, hogy szegény és nélkülöző. Ezen kívül, amikor a világot figyeli, azt látja, hogy az egész világ gyötrődik, mindenki a maga fokozatának megfelelően.

Erre azt kell mondani: „Van szemük, de nem látnak”. Az „ők” azt jelenti, hogy amíg valaki többféle, „ők”-nek nevezett uralom alatt van, addig nem látja az igazságot. Mik azok a többszörös hatalmak? Mindaddig, amíg valakinek két vágya van, bár hiszi, hogy az egész világ a Teremtőé, de valami az emberé is.

Az igazságban azonban az embernek a Teremtő hatalma előtt le kell nulláznia a saját autoritását, és azt kell mondania, hogy nem magának akar élni, és csak azért akar létezni, hogy a Teremtőnek megelégedettséget szerezzen. Ezzel tehát az ember teljesen lenullázza a saját hatalmát, és ekkor már az egyedüli hatalomban, a Teremtő hatalmában létezik. Csak ekkor láthatja meg az igazságot, hogy a Teremtő hogyan vezeti a világot a jóság  minősége és a jó cselekedetek által.

Amíg többszörös uralom alatt van az ember, vagyis amikor még mindig két vágya van az elméjében és a szívében, addig nem képes meglátni az igazságot. Ehelyett az értelem fölé kell emelkednie, és azt kell mondania, hogy „van szemük”, de nem látják az igazságot.

Ebből következik, hogy amikor az ember önmagára tekint, és tudni akarja, hogy most a zuhanás vagy a felemelkedés idején van-e, akkor ezt sem képes felismerni. Vagyis azt gondolja, hogy a zuhanás állapotában van, és ez is helytelen, hiszen lehet, hogy éppen a felemelkedés állapotában van, vagyis látja valódi állapotát azt, hogy milyen messze van a megszentelt munkától. Így most már közelebb került az igazsághoz.

És lehet, hogy éppen ellenkezőleg, hogy jelenleg úgy érzi az ember, hogy a felemelkedés állapotában van, holott valójában éppen a „zuhanásnak” nevezett megszerzés irányítja őt, hogy saját maga számára szerezzen meg.

Csak az képes felismerni és megismerni az igazságot, aki már a kizárólagos uralom hatalmában van. Ezért az embernek bíznia kell a Rav vélekedésében, és el kell hinnie, amit a Rav mond neki. Ez azt jelenti, hogy az embernek úgy kell eljárnia, ahogy a Ravja mondta neki.

És bár sok olyan érvet és sok olyan tanítást lát, ami nem egyezik a Ravja véleményével, mégis bíznia kell benne és meg kell értenie, hogy amit más könyvekben lát, és ami nem egyezik a Ravja véleményével, arra ki kell jelentenie, hogy amíg több uralom alatt van az ember, addig nem értheti meg az igazságot, és nem láthatja át annak az igazságát, ami más könyvekben le van írva.

Köztudott, hogy amikor valaki még mindig nem részesül ebben a jutalomban, a Tóra számára a halál italává válik. És miért mondják, hogy „ a nem jutalmazott Tórája, a halál italává válik számára”? Ez azért van, mert minden tanítás, amit az ember megtanul vagy hall, nem hoz neki semmi hasznot, ami képessé tenné arra, hogy életet kapjon, ami a Dvekut [Összetapadás] az Életek Életével. Ellenkezőleg, az ember folyamatosan távolabb kerül az Életek Életétől, mivel minden, amit tesz, csak a test szükségleteiért van, amit „a megszerzés a megszerzés érdekében” állapotának neveznek, és ezt leválasztásnak tekintjük.

Ez azt jelenti, hogy cselekedetei révén egyre jobban elszakad az Életek Életétől az ember, és ezt nevezik „a halál italának”, mivel a halálhoz és nem élethez juttatja őt. Ez azt jelenti, hogy az ember egyre távolabb kerül az adakozástól, amit „forma-egyezésnek neveznek a Teremtővel”, az „Ahogy Ő irgalmas, úgy te is irgalmas leszel” általa.

Azt is tudnunk kell, hogy amikor az ember a jóra törekszik, akkor van itt az ideje, hogy a felső bőséget kiterjessze, mert „az áldott összetartozik az áldottal”. Más szóval, mivel az ember a teljesség állapotában van, amelyet „áldottnak” neveznek, ebben a tekintetben jelenleg forma-egyezésben van, mivel a teljesség jele az, ha valaki örömben van. Máskülönben nincs teljesség.

Úgy van, ahogy bölcseink mondták: „A Shechina [Szentség] csak a Mitzva [Parancsolat] örömében van jelen”. Ez azt jelenti, hogy az ok, ami örömöt okoz neki, az a Mitzva, vagyis az a tény, hogy a Rav megparancsolta neki, hogy a helyes irányt válassza.

Ebből következik, hogy betartja a Rav parancsolatát, hogy külön időt rendeltek neki arra, hogy a jobb és külön időt arra, hogy a bal oldalon járjon. A bal ellentmond a jobbnak, hiszen a bal azt jelenti, amikor az ember számításokat végez a maga javára, és elkezdi vizsgálni, hogy mit szerzett már meg a Teremtő munkája által, és látja, hogy szegény és nincstelen. Így hogyan lehetne ő a teljességben?

Mégis az ember az értelem fölé emelkedik mert Rav rendelkezett így. Ebből következik, hogy minden teljessége az értelem fölé épült, és ezt hívják „hitnek”. Ez a jelentése annak, hogy: „Mindenütt, ahol megemlíted Nevemet, eljövök hozzád és megáldalak”. „Minden helyen” azt jelenti, hogy bár még mindig nem méltó az áldásra, ennek ellenére áldásomat adtam, mert olyan helyet, vagyis az öröm helyét teremtetted, amelyben a felső világosság lakozhat.