26. Az ember jövője a múlt iránti hálától függ és ahhoz van kötve

1943-ban hallottam

Meg van írva: „Az Úr magasztos, és az alacsonyan lévők meglátják”, azaz csak az alacsonyan lévők láthatják a magasztosságot. A Yakar [יקר - Értékes] betűk a Yakir [יקיר - tudni fogja] betűi. Ez azt jelenti, hogy az ember annyira ismeri fel valaminek a magasztosságát, amennyire az értékes a számára.

Az emberben pedig valamely dolog fontossága kelt benyomást. A benyomás érzetet kelt a szívben, olyan mértékben születik meg az emberben az öröm, amilyen mértékben felismeri annak a dolognak a fontosságát.

Így, ha az ember tudatában van önmaga kicsinységének, annak, hogy nem kiváltságosabb kortársainál, akkor meglátja, hogy sokan vannak a világon, akiknek nem adatott meg az erő, hogy a Szent Munkát még a legegyszerűbb módon, még szándék nélkül és Lo Lishma-ban [nem az Ő kedvéért], de még a Lo Lishma Lo Lishma-jában sem végzik, sőt, még a Kedusha [Szentség] öltözékének elkészítésére való felkészülésben sem, miközben már megadatott nekik a vágy és a gondolat, hogy legalább időnként Szent Munkát végezzenek - még ha a lehető legegyszerűbb módon is. Ha tehát valaki képes ennek fontosságát felmérni aszerint, hogy mekkora fontosságot tulajdonít a Szent Munkának, akkor neki abban a mértékben kell érte dicséretet és hálát adnia.

Ez annak igaz mivolta miatt van így, hogy nem tudjuk értékelni annak a fontosságát, hogy néha szándék nélkül is képesek vagyunk betartani a Teremtő Mitzva-it [Parancsolatait]. Ebben az állapotban pedig az ember elragadtatást és örömet érez a szívében.

A dicséret és az érte adott hála pedig kitágítja az érzéseket, és az embert magával ragadja a Szent Munka minden egyes pontja azt tudván, hogy Kinek a szolgája is ő, és így egyre magasabbra szárnyal. Ez a titok abban, ami meg van írva: „Megköszönöm a Te kegyelmedet, amiben részesítettél”, vagyis a múltat, ezáltal pedig az ember bátran mondhatja - és ki is jelenti: „és mindazért, amiben még részesíteni fogsz engem”.