22. Tóra Lishma
Hallottam 1941. február 6-án, Sevát 9-én.
A Tórát elsősorban akkor nevezik Lishmának [az Ő nevéért], ha az ember azért tanulja, hogy teljes bizonyossággal, értelmen belül, az igazság tisztaságában való kétségek nélkül tudja, hogy van bíró és van ítélet. Van ítélet azt jelenti, hogy az ember úgy látja a valóságot, ahogyan az a szemünk előtt megjelenik. Ez azt jelenti, hogy amikor a hitben és az adakozásban dolgozunk, akkor látjuk, hogy napról napra növekszünk és emelkedünk, mivel mindig változást látunk a jobb irányba.
És ugyanígy az ellenkezőjét is: Amikor a megszerzés és a tudás formájában dolgozunk, akkor azt látjuk, hogy napról napra hanyatlunk, lefelé csúszunk, a valóság végső alacsonyrendűségéig.
E két állapotot vizsgálva látjuk, hogy van ítélet és van bíró, hiszen amíg nem követjük az igazság Tórájának törvényeit, azonnal büntetést kapunk. Ebben az állapotban látjuk, hogy van igazságos ítélet. Más szóval, látjuk, hogy pontosan ez a legjobb út, amely megfelelően alkalmassá tesz az igazság elérésére.
Ezt úgy tekintjük, hogy az ítélet igazságos, hogy csak így juthatunk el a végső célhoz: az értelemmel való megértéshez, teljes és abszolút megértéssel, aminél nincs magasabb, azaz hogy csak a hit és az adakozás útján érhetjük el a célt.
Ha tehát valaki e célból tanul, hogy megértse, hogy van ítélet és van bíró, azt Tóra Lishmának nevezik. Ezt jelenti az is, amit bölcseink mondtak: „Nagyszerű az a tanulás, amely cselekvéshez vezet”.
Úgy tűnik, azt kellett volna mondani, hogy „amely cselekvésre késztet”, vagyis hogy sok cselekedetet tudjunk tenni, többes számban, és nem egyes számban. A lényeg azonban az, hogy, mint fentebb említettük, a tanulásnak csak hitet kell hoznia, a hitet pedig egy Mitzvának [Parancsolatnak] nevezzük, amely az egész világot érdemekre ítéli.
A hitet azért hívják „cselekedetnek”, mert általában, amikor valaki tesz valamit, előbb kell lennie egy oknak, ami az értelmén belüli cselekedetekre készteti. Ez olyan, mint egy korreláció* az értelem és a cselekvés között.
Amikor azonban valami az értelem felett áll, amikor az értelem nem engedi megtenni azt a dolgot, hanem éppen ellenkezőleg, azt kell mondanunk, hogy ebben a cselekedetben nincs értelem, hanem csak cselekedet. Ez az értelme annak, hogy „Ha valaki egy Mitzvát teljesít, boldog, mert az érdemek oldalára ítélte magát, stb.” Ez a jelentése a „Hatalmas az a tanulás, amely cselekvéshez vezet”, vagyis az értelmen kívüli cselekedet, amelyet „értelem felettinek” nevezünk.