21. Amikor az ember a felemelkedés állapotában érzi magát
Hallottam: 1944. november 9-én, 23. Kheshvan 5705.
Amikor az ember úgy érzi, hogy a felemelkedés állapotában van, hogy emelkedett hangulatban van, amikor úgy érzi, hogy nincs más vágya, csak a spiritualitás, akkor jó, ha elmélyül a Tóra titkaiban, hogy elérje annak bensőségességét. Még ha az ember azt látja, hogy hiába fáradozik, hogy megértsen valamit, mégsem tud semmit, akkor is érdemes elmélyedni a Tóra titkaiban, akár százszor is egy-egy témában.
Nem szabad kétségbe esni, azaz nem szabad azt mondani, hogy ez hiábavaló, hiszen semmit sem értünk. Ez két okból van így:
A) Amikor valaki elmélyül valamiben, és vágyik arra, hogy megértse azt, ezt a vágyakozást „imának” nevezzük. Ez azért van így, mert az ima hiányt jelent, ami azt jelenti, hogy az ember arra vágyik, ami hiányzik neki, arra vágyik, hogy a Teremtő betöltse a vágyát.
Az ima mértékét a vágyakozás mértéke határozza meg, hiszen amire az embernek a legnagyobb szüksége van, az utána való vágyakozás nagyobb, mert a hiány mértékének megfelelően a vágyakozás mértéke is nagyobb.
Van egy olyan szabály, hogy abban a dologban, amiben az ember a legtöbb erőfeszítést teszi, az erőfeszítés növeli a hiányt, és a hiányért kitöltést szeretne kapni. A vágyat is „imának” nevezik, amelyet „a szívben végzett munkának” tekintünk, mivel „a Kegyelemmel Teljes {Teremtő} a szíveket akarja”.
Kiderül, hogy ekkor lehet igaz imát emelni, mert amikor az ember elmélyül a Tóra szavaiban, a szívnek meg kell szabadulnia más vágyaktól, és erőt kell adnia az elmének, hogy képes legyen gondolkodni és vizsgálódni. Ha nincs vágy a szívben, az elme nem tud vizsgálatot végezni, ahogy bölcseink mondták: „Az ember mindig azt tanulja, amire a szíve vágyik”.
Ahhoz, hogy valakinek az imáját elfogadják, teljes imának kell lennie. Ezért, amikor az ember a teljes mértékig megvizsgálja, teljes imát vált ki belőle, és akkor az imája elfogadásra kerülhet, mert a Teremtő meghallgatja az imát. De van egy feltétel: Az imának teljes imának kell lennie, és nem szabad, hogy más dolgok keveredjenek az ima központjába.
A második ok az, hogy ebben az időben, mivel az ember bizonyos mértékig elszakadt a testiségtől, és közelebb van az adakozás minőségéhez, az idő alkalmasabb arra, hogy a Tóra belső mivoltához kapcsolódjon, amely azoknak mutatkozik meg, akik egyenértékűek a Teremtővel. Ez azért van így, mert a Tóra, a Teremtő és Izrael egy. Amikor azonban valaki az önző megszerzés állapotában van, akkor a külsőhöz tartozik, és nem a belsőhöz.