18. Az én lelkem titokban fog sírni - 1

Hallottam 1940-ben, Jeruzsálemben

Amikor a rejtettség eluralkodik az emberen, és olyan állapotba kerül, amikor a munka ízetlenné válik, és nem tud elképzelni vagy érezni semmilyen szeretetet és istenfélelmet, és nem tud semmit sem tenni a Kedusában [Szentségben], az egyetlen tanácsa, hogy a Teremtőhöz kiáltson, hogy könyörüljön rajta, és vegye le a szűrőt {leplet, takarást} a szeméről és a szívéről.

A sírás nagyon fontos dolog. Úgy van, ahogy bölcseink írják: „Minden kapu zárva volt, kivéve a könnyek kapuját”. A világ erről kérdezősködik: Ha a könnyek kapui nincsenek bezárva, akkor mi szükség van egyáltalán a kapukra? Azt mondta, hogy ez olyan, mint az az ember, aki a barátjától kér valamilyen szükséges tárgyat. Ez a tárgy megérinti a szívét, és ő mindenféle imával és könyörgéssel kéri és esdekel érte. A barátja azonban minderre nem figyel oda. És amikor látja, hogy nincs többé oka az imára és a könyörgésre, akkor felemeli a hangját sírásra.

Erről azt mondják: „Minden kapu zárva volt, kivéve a könnyek kapuját”. Vagyis mikor nem voltak bezárva a könnyek kapui? Pontosan akkor, amikor minden kapu zárva volt. Ekkor van helye egyedül a könnyek kapujának, és akkor látjuk, hogy nem volt bezárva.

Amikor azonban az imádság kapui nyitva vannak, a könnyek és a sírás kapui jelentéktelenek. Ez a jelentése annak, hogy a könnyek kapui zárva vannak. Tehát mikor nincsenek bezárva a könnyek kapui? Pontosan akkor, amikor az összes kapu zárva van, a könnyek kapui nyitva vannak, mivel az embernek még mindig megvan a választása az imára és a könyörgésre.

Ez a jelentése a „lelkem titokban fog sírni” kifejezésnek, vagyis amikor az ember a rejtettség állapotába kerül, akkor „lelkem sírni fog”, mert nincs más választása. Ez a jelentése a „Mindent, amit kezed által és erődből megtehetsz, tedd meg”.