14. Mi az Úr magasztossága (romemut Hashem)?

Hallottam 5708-ban

„Az Örökkévaló magasztossága” (romemut) azt jelenti, hogy az embernek kérnie kell a Teremtőtől, hogy adjon neki erőt a tudáson (értelmen) felüli úton járni. Vagyis: „Az Örökkévaló magasztossága” kifejezésnek két jelentése van:

1. (א – alef) Ne az töltse ki az ember lelkét, amire saját értelmével, a tudásával (dá‘at – tudás, értelem) képes megmagyarázatot adni a kérdéseire. Hanem azt akarja, hogy az Örökkévaló töltse be számára ezeket a kérdéseket. Ez az, amit magasztosságnak (romemut) nevezünk, mivel a tudás (a válaszok) fentről jönnek, és nem az ember oldaláról -
azaz nem az ember adja a választ a saját kérdéseire. Minden, amit az ember képes megmagyarázni, azt nevezzük úgy, hogy külső értelemmel (szekhel chitzoni) magyarázza.
Vagyis: a kapni akaró vágy (racon lekabel) megérti, hogy érdemes megtartani a Tórát és parancsolatokat (Tórah uMicvot). Ezzel szemben: az értelem fölötti út (lemá‘la min hada‘at)
- ez kötelezi az embert arra, hogy a spirituális munkában haladjon. Ez pedig ellentmond a kapni akaró vágy értelmének – azaz „az értelem ellenében” megy.

2. (ב – bet) Az „Örökkévaló magasztossága” azt jelenti, hogy az ember olyan állapotba kerül,
hogy szükségessé válik számára, hogy az Örökkévaló töltse be a kérdéseit / vágyait.

Ennél fogva:

1. (א – alef) Amikor az embernek az értelem fölé kell emelkednie (laléchet lemá‘la min hada‘at), akkor az ember látja, hogy üres (rejkán), és akkor szükségessé válik számára az Örökkévaló (hu na‘asze nitzrách laHashem).

2. (ב – bet) Csak az Örökkévaló képes megadni neki ezt az erőt, hogy képes legyen az értelem fölött járni (laléchet lemá‘la min hada‘at). Vagyis: az, hogy az Örökkévaló adja ezt az erőt, ezt nevezzük úgy, hogy: „az Örökkévaló magasztossága” (romemut HaShem).