11. Az örömtől remegve

Hallottam 1948-ban

Az örömöt szeretetnek tekintjük, ami maga a létezés. Ez ahhoz hasonlít, mint amikor valaki úgy épít magának egy házat, hogy a falakba nem vág lyukat. Azt tapasztalja, hogy nem tud belépni a házba, mivel nincs olyan üreg a ház falán, amelyen keresztül be lehetne lépni a házba. Ezért egy üreget kell készíteni, amelyen keresztül be tud lépni a házba.

Ezért ahol szeretet van, ott istenfélelemnek is kell lennie, mivel a félelem egy tér, hely üreg. Más szóval, az istenfélelmet kell felébreszteni az emberben, hogy attól tartson, hogy esetleg nem tudja célként kitűzni az adakozást.

Ebből következik, hogy amikor mindkettő jelen van, akkor van a teljesség. Ellenkező esetben az egyik a másikat eltörölné. Ezért kell arra törekednünk, hogy mind a kettő egy helyen legyen.

Ez az értelme a szeretet és az istenfélelem szükségességének. A szeretetet létnek nevezzük, az istenfélelmet hiánynak és ürességnek nevezzük. Csak a kettő együtt alkotja a teljességet. Ezt hívják "két lábnak", ahol az ember pontosan akkor képes a járásra, haladásra ha két lába van.