8. Mi a különbség a Kedusha árnyéka és a Sitra Achra árnyéka között?

Hallottam, 1944 júliusában, Tammuz napján 

Meg van írva  „Míg el nem fogy a nap, és el nem szállnak az árnyékok” (Énekek éneke 2). Meg kell értenünk, hogy mi az árnyék a munkában, és mi a kettős árnyék jelentése. Az a helyzet, hogy amikor valaki nem érzi a Teremtő irányítását, hogy Ő úgy vezeti a világot, mint „Aki jó és Aki jót cselekszik”, azt úgy tekintjük, mint egy árnyékot, amely kitakarja a Napot.

Más szavakkal, ahogy a fizikai árnyék, amely eltakarja a napot, nem változtatja meg a napot semmilyen módon, és a nap teljes erejével ragyog, úgy az, aki nem érzi a Teremtő iránymutatásának létezését, nem idéz elő semmilyen változást odafent. Sőt, nincs változás odafent, ahogyan meg van írva: „Én, az Úr nem változom”.

Ehelyett minden változás a megszerzőben van. Két megkülönböztetést kell megfigyelnünk ebben az árnyékban, vagyis ebben az elrejtettségben:

Amikor az ember még képes legyőzni a sötétséget és a elrejtettséget, amit érez, akkor igazolja a Teremtőt, és imádkozzon a Teremtőhöz, hogy a Teremtő nyissa meg a szemét, hogy lássa, hogy minden elrejtettség, amit érez, a Teremtőtől származik, vagyis a Teremtő teszi mindezt vele, hogy megtalálja az imáját, és vágyakozzon, hogy Hozzá tapadjon.

Ez azért van így, mert - csak a szenvedésen keresztül, amit az ember a Teremtőtől kap - vágyik arra, hogy kitörjön a gondokból és elmeneküljön a kínok elől, és akkor mindent megtesz, amit csak tud. Ezért, amikor megkapja az elrejtettségeket és a szenvedéseket, biztos, hogy az ismert gyógymódot veszi igénybe: sokat imádkozik a Teremtőhöz, hogy segítse ki őt abból az állapotból, amelyben van. Ebben az állapotban még mindig hisz a Teremtő gondviselésében.

2. Amikor valaki olyan állapotba kerül, amikor már nem tudja magát legyőzni és azt mondani, hogy minden szenvedés és fájdalom, amit érez, azért van, mert a Teremtő küldte neki, hogy legyen oka felemelkedni egy másik fokozatba, akkor az eretnekség állapotába kerül, mivel nem tud hinni a Teremtő iránymutatásában. Természetesen ekkor már nem tud imádkozni.

Ebből következik, hogy kétféle árnyék van, és ez a jelentése annak, hogy „és az árnyékok elmenekülnek”  ami azt jelenti, hogy az árnyékok eltűnnek a világból.

A Klipa [Héjak] árnyékát úgy hívják, hogy „egy idegen isten terméketlen és nem terem gyümölcsöt”. A Kedusában [Szentségben] viszont úgy hívják, hogy „árnyéka alatt vágytam ülni, és gyümölcse édes volt az ínyemnek”. Más szóval azt mondja, hogy minden elrejtség és nyomorúság, amit érez, azért van, mert a Teremtő azért küldte neki ezeket az állapotokat, hogy legyen helye az értelem feletti hit dolgaihoz.

Ha az embernek van ereje ezt kijelenteni - hogy a Teremtő okozza mindezt -, az a javára válik. Ez azt jelenti, hogy ezáltal eljuthat oda, hogy azért dolgozzon, hogy adakozzon, de nem a saját érdekében. Ekkor az ember felismeri, vagyis elhiszi, hogy a Teremtő kifejezetten örömét leli ebben a munkában, amely teljesen az értelem fölé épül.

Ebből következik, hogy ekkor az ember nem azért imádkozik a Teremtőhöz, hogy az árnyak elmeneküljenek a világból. Sokkal inkább azt mondja: „Látom, hogy a Teremtő azt akarja, hogy így szolgáljam Őt, teljesen az értelem felett”. Tehát mindenben, amit megcselekszik, kijelenti: „A Teremtő bizonyára örömét leli ebben a munkában, miért érdekelne, ha az Arc elrejtettségének állapotában kell dolgozom?”

Mivel az ember azért akar dolgozni, hogy adakozzon, vagyis hogy a Teremtő örömét lelje benne, nem érez alacsonyrendűséget ebben a munkában, vagyis azt az érzést, hogy az Arc elrejtettségének állapotában van, hogy a Teremtő nem leli örömét az ember ezen munkájában. Ehelyett az ember beleegyezik a Teremtő iránymutatásába, tehát bár akarja a Teremtő is, hogy a munka során érezze a Teremtő létezését, teljes szívvel beleegyezik. Ez azért van így, mert az ember nem azt veszi figyelembe, hogy mi okozhat örömet neki, hanem azt, hogy mi okozhat örömet a Teremtőnek. Így ez az árnyék életet ad neki.

Ezt úgy hívják, hogy „árnyéka alatt sóvárogtam”, ami azt jelenti, hogy az ember olyan állapotra vágyik, ahol az értelem fölött némi felülemelkedést tud végrehajtani. Ebből az következik, hogy ha valaki nem tesz erőfeszítéseket az elrejtettség állapotában, amikor még van helye imádkozni a Teremtőhöz, hogy közelebb hozza Őt, és ebben hanyagul jár el, ezért egy második elrejtettséget kap, amelyben még imádkozni sem bír. Ez azért a bűnért van, mert az ember nem fáradozik minden erejével, hogy imádkozzon a Teremtőhöz. Emiatt az ember ilyen alantas/ magányos állapotba kerül.

Miután azonban az ember eljut ebbe az állapotba, felülről megszánják, és felülről kap egy újabb felébresztést. Ugyanez a sorrend kezdődik elölről, míg végül megerősödik az imában az ember, a Teremtő meghallgatja imáját, közel viszi őt Magához és megreformálja őt.