7. Mit jelent az, hogy „Egy szokás második természetté válik” a munkában?

Hallottam 1943-ban

Azáltal, hogy az ember hozzászokik valamihez, az a valami az illető második természetévé válik. Ennélfogva nincs olyan dolog, aminek a valóságát az ember át ne tudná érezni. Ez azt jelenti, hogy bár az embernek nincs érzékelése a dologról, mégis eljut odáig, hogy érezze azt, azáltal, hogy hozzászokik ahhoz a dologhoz.

Tudnunk kell, hogy az érzékelések tekintetében különbség van a Teremtő és a teremtmények között. A teremtményekben van meg az érző és az érzett, az elérő és az elért. Ez azt jelenti, hogy van egy érző, aki valamilyen valósághoz kapcsolódik.

Érzékelő nélküli valóság azonban csak maga a Teremtő. Őbenne „nincs semmiféle gondolat vagy érzékelés”. Az emberrel azonban ez nem így van; az egész létezése csak a valóság érzékelésén keresztül történik. Még a valóság érvényessége is csak annak tekintetében értékelhető érvényesnek, aki a valóságot érzékeli.

Más szóval, amit az érzékelő megízlel, azt tartja igazságnak. Ha valaki keserű ízt érez a valóságban, vagyis rosszul érzi magát abban a helyzetben, amelyben van, és szenved emiatt az állapot miatt, akkor az illető gonosznak minősül a munkában, mivel elítéli a Teremtőt, hiszen Őt „A Jó, aki jót cselekvő” nevezik, mert Ő csak jóságot adományoz a világnak. Mégis, az érzése tekintetében az illető úgy éli meg, hogy a Teremtőtől az ellenkezőjét kapta, vagyis a helyzet, amelyben van, rossz.

Ezért kell megértenünk, amit bölcseink írtak (Berachot 61): „A világ vagy a teljesen gonosznak, vagy a teljesen igaznak lett teremtve”. Ez a következőket jelenti: vagy megízleli és jónak érzi az ember a világot, és akkor igazolja a Teremtőt, és azt mondja, hogy a Teremtő csak jót ad a világnak. Vagy, ha valaki keserű ízt érez és ízlel a világban, akkor gonosz, mert elítéli a Teremtőt.

Kiderül, hogy az ember mindent az érzései szerint mér. Azonban mindezeknek az érzéseknek semmi közük a Teremtőhöz, ahogy az „Egyesülés versében” írva van: „Ahogy ő, úgy Te is mindig leszel; hiány és többlet benned nem lesz”. Ezért minden világ és minden változás csak a befogadókkal kapcsolatban van, ahogyan az ember eléri őket.