4. Mi az oka annak az elnehezülésnek, amit az ember érez, amikor a Teremtő előtt a munkában lenullázza magát?

Hallottam, 1944. február 6-án; 5407 Sevát hónap 12-én

Tudnunk kell, mi az oka annak az elnehezülésnek, amit az ember érez, amikor a Teremtő előtti munkában akarja lenullázni önmagát, és nem a saját haszna miatt aggódik. Az ember olyan állapotba kerül, mintha az egész világ megállna, és ő egyedül most látszólag távol lenne ettől a világtól, és elhagyná családját és barátait a Teremtő előtti lenullázódás érdekében.

Ennek csak egy egyszerű oka van, amit úgy hívnak, hogy "hit hiánya". Ez azt jelenti, hogy az ember nem látja, hogy ki előtt nullázza le  magát, vagyis nem érzékeli a Teremtő létezését. Ez okoz neki elnehezülést.

De amikor elkezdi érezni a Teremtő létezését, a lelke azonnal arra vágyik, hogy lenullázódjon és összekapcsolódjon a gyökérrel, hogy bele legyen foglaltatva, mint gyertya a fáklyában, minden értelem és ésszerűség nélkül. Ez azonban természetes módon történik, ahogyan a gyertya is semmissé válik a fáklya előtt.

Ebből következik, hogy az ember munkájának lényege csak az, hogy eljusson a Teremtő létezésének érzéséhez, azaz hogy érzékelje a Teremtő létezését, ahogy írva van "az egész föld ki van töltve az Ő dicsőségével", és ez lesz az ember egész munkája. Ami azt jelenti, hogy  minden erőfeszítés, amit az ember a munkába fektet, csak ennek az elérésére szolgál majd  és semmi másra.

Nem szabad hagyni, hogy bármi is félre vezesse az embert, hogy bármit is meg kell szereznie. Sokkal inkább csak egy dologra van szüksége: a Teremtőbe vetett hitre. Nem szabad semmire sem gondolnia, ami azt jelenti, hogy az egyetlen jutalom, amit a munkájáért kapni akar, az a Teremtőbe vetett hit kell, hogy legyen.

Tudnunk kell, hogy nincs különbség egy kis fény illuminációja vagy egy nagy Fény illuminációja között, amit egy ember kap, mivel a fényben nincs változás. Sokkal inkább minden változás a Kelim [Edényekben] van, amelyek megszerzik a bőséget, ahogy meg van írva: "Én, az Úr nem változom". Ennélfogva, ha valaki képes megnövelni a Kelim [Edényét], abban a mértékben képes megnövelni a Fényt is.

A kérdés azonban az, hogy mivel tudja valaki felnagyítani a Kelim [Edényeit]? A válasz az, hogy olyan mértékben, amilyen mértékben dicséri a Teremtőt. És amilyen mértékben megköszöni, hogy közelebb hozta az embert Magához. Így némileg érezheti az ember a Teremtő nagyságát , és elgondolkodhat a fontosságán, ami azt jelenti, hogy a jutalma az, hogy valamennyire kapcsolatba kerülhetett a Teremtővel.

Amilyen mértékben az ember fontosnak ábrázolja a maga számára ezt, olyan mértékben növekszik benne a Fény. De tudnia kell, hogy soha nem fog eljutni az ember és a Teremtő közötti kapcsolat fontosságának valódi mértékéhez, mert nem tudja felmérni annak valós értékét. Ehelyett, amennyire az ember értékeli a Teremtő közelségét, olyannyira éri el annak érdemeit és a fontosságát. Ebben van egy Segula [סגולה - gyógymód, erény], hiszen ezáltal jutalmat kaphat az ember, hogy ez a Fény folyamatosan jelen van benne.