Miért hívják a Shabbatot Shin-Batnak a munkában?

19. cikk, 1989.

A Zohárban (VaYakhel, 180. tétel) ez áll: " Mit jelent a Shabbat [Szombat]? Miért hívják Shabbatnak? Azért, mert ebben a pontban felemelkedett, és a fénye ragyog? Abban az időben megkoronázódik az Ősatyákban, akik HGT de ZA, hogy egyek legyenek, és mindent 'Shabbatnak' neveznek. Vagyis Malchutot az Ősatyákkal együtt 'Shabbatnak' nevezzük. A Shabbat a Shin-Bat [egy leány] betűkkel van ellátva, mivel a három Vav [3-szor Vav] a Shinben [ש] a három Atyát jelenti HGT, és ő, akit Batnak [leánynak] hívnak, bennük koronázódik meg."

Ott is meg van írva (181. tétel): "A dolog értelme az, hogy a pont, bárhol is van, a szem szíve. Vagyis benne van a Hochma, amit "szemnek" neveznek, és azt Batnak [leánynak] hívják, ahogyan elmondatott: "Tarts meg minket, mint a szem pupilláját". Mivel ő az egész szem szíve [pupilla], ezért nevezik Batnak. Vagyis a szemnek három színe van, ami HGT. A negyedik szín egy fekete pont, ami a Malchut, és csak benne mutatkozik meg a Hochma - az úgynevezett Ayin [Szem]. Ezért ez a szem minden színének a szíve". Ott (177. pont) azt mondja: "Mind a hat nap - HGT NHY - egyetlen, szent pontban egyesül, ami Malchut, és benne minden nap egységbe forr".

Ezt kell értelmeznünk a munkában. Baal HaSulam a fentiek szerint azt kérdezte, hogy a hat munkanap a ZA-t jelenti, ami a ZA HGT NHY-je, és a Shabbat a Malchutot jelenti. Ha ez így van, akkor a hat hétköznapnak fontosabbnak kellett volna lennie, mint a Sabbatnak, mivel a ZA magasabb fokozattal rendelkezik, mint a Malchut.

Azt mondta: "Igaz, hogy a hat hétköznap ZA-t feltételezi, de az egész világ Malchut kormányzása alatt áll, mivel Malchutot 'Izrael gyülekezetének' nevezik, ami azt jelenti, hogy Izrael összes lelkét tartalmazza, és bármi, ami nincs Malchutban, nem jelenik meg ebben a világban. Amíg azonban nincs egység a ZA és a Malchut között, és a ZA bősége nem terjed ki a Malchutra, addig napjait 'hétköznapnak' nevezzük".

A Shabbat egységnek tekinthető, ami azt jelenti, hogy a ZA egyesül a Malchut-tal, ami azt jelenti, hogy a ZA mind a hat Szfírája felragyog a Malchut-ban. Ezért nevezik "a Szentség Sabbatjának", mivel a ZA Kedusha [Szentsége] kiterjed a Malchutra is. A "hétköznap" azt jelenti, hogy elváltak egymástól, mert a Malchut, aki a Kli [Edény], aki a bőséget az alsóbb szinteken lévők számára megszerzi, az "a megszerző Malchut", formáját tekintve eltér az Adakozótól, aki a ZA. Az alsóbb szinteknek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy elnyerjék a bőséget, amit Malchut nekik akar adni, vagyis (forma-egyezésben kell lenniük), dolgozniuk kell azért, hogy adakozhassanak.

Ezért kaptuk a hat munkanapot, hogy a Tórában és a Mitzvákban [Parancsolatokban/jócselekedetekben] végzett munkával korrigáljuk magunkat. Amilyen mértékben részt veszünk az adakozásban, olyan mértékben korrigálja mindenki a lelkének gyökerét fent, a Malchutban, hogy az adakozás érdekében dolgozzon. Ebből következik, hogy a hat munkanapon keresztül a Malchutot az alsóbb szintek korrigálják, és akkor Malchut forma-egyezésbe kerül a ZA-val, és a ZA bősége kiterjed Malchutra.

Emiatt a Shabbat Malchutnak tekinthető, és fontosabb, mint a hat hétköznap, bár a hat nap ZA-t feltételez, ami magasabb fokozatú, mint a Malchut. Azonban minden fokozatot aszerint mérnek, hogy milyen mértékben adják át az alacsonyabb szinteket. Mivel a hat munkanapon a Malchut korrekciójának munkája közepette dolgoznak, hogy adakozzanak, a ZA még mindig nem tud adakozni csak Shabbatkor, amikor a Malchut az adakozás érdekében dolgozik. Ezért nevezik a Shabbatot "az Egy titká"-nak, ami a ZA és Malchut egyesítése a forma-egyezésésn keresztül. Ezért nevezik "a béke Shabbatjának", ami azt jelenti, hogy úgy tekintjük, hogy Shabbatkor már béke van az adakozónak tekintett ZA és a megszerzőnek tekintett Malchut között.

Sabbatkor Malchut már korrigálódik ahhoz, hogy az adakozás érdekében dolgozzon, és egyáltalán nincs elválasztottság kettejük között. Ezért nevezik "a béke áldott Sabbatjának", mert akkor az áldások kiterjednek Malchutra és az alsóbb szintekre is. Emiatt a Shabbat fontosabb, mint a hat munkanap.

Bölcseink azt mondták (Avoda Zara 3): "A Teremtő azt mondta nekik: Aki Shabbat előestéjén fáradozott, az Shabbatkor fog enni. Aki nem fáradozott a Shabbat előestéjén, az honnan fog enni Shabbatkor?"". Ez azt jelenti, hogy a Shabbat étkezést a munka jutalmának tekintik. Ha valaki nem dolgozott, honnan lesz jutalma? Munka nélkül alamizsnát vagy ajándékot lehet kapni, de jutalmat nem [a Sachar jelentése "jutalom" és "fizetés" is], mivel jutalom kifejezetten a munka ellenében van. Ezért mondta nekik a Teremtő: "Aki nem dolgozott Shabbat előestéjén, az honnan fog enni Shabbatkor?".

Ez azonban valóban zavarba ejtő. Miért mondta a Teremtő: "Aki nem fáradozott Shabbat előestéjén, az honnan fog enni Shabbatkor"? Hiszen a Teremtő adhatja alamizsnaként vagy ajándékként.

A válasz az, hogy munka nélkül nem lehet élvezni az ételt az ismert ok miatt, azért, hogy ne legyen a szégyen az élvezet befogadásakor, egy korrekciót hoztak létre, amit a felső fény megszorításának [Tzimtzum] és elrejtésének neveznek, ami miatt az élvezet és az öröm, amit a Teremtő a teremtményeknek át akar adni, nem tárul fel.

Ehelyett a Tóra és a Mitzvák szeguláján [gyógymód/szentség] végzett munkával megkapjuk az adakozás edényeit, és ezzel arányos mértékben a felső fény elrejtése és megszorítása megszűnik, és válik lehetségessé az öröm és az élvezet befogadása. De mielőtt az adakozás edényeit megszereznénk, lehetetlen élvezni a teremtés célját, ami a Teremtő által nyújtott gyönyör és az élvezet. Ezért nincs értelme azt mondani, hogy a Teremtő adjon neki ajándékként vagy alamizsnaként, mert ott biztosan megjelenik a szégyen,, és ez a szégyen elrontja az öröm ízét.

Ahogy a fizikaiságban látjuk, az emberben megjelenik a szégyen, ha [alamizsnát kap], de kifejezetten a munka révén, ez elkerülhető. Itt a munka az, hogy a megszerzés edényeit, amelyekkel az ember született, megfordítja, és ezáltal az adakozás edényeit biztosítja magának, ami ellentétes eredendő természetével, és bármi, ami természetével ellentétes, nehéz, és nagy erőfeszítést igényel. Ezért nehéz az adakozás edényeinek megszerzése. Erről azt mondták: "Aki a megtisztulni jön, azt segítséget kap". Azaz, a Teremtő segítsége nélkül az embernek nincs esélye arra, hogy képes legyen megszerezni azokat.

Most már megérthetjük, hogy a hat munkanap az adakozás edényeinek elkészítését jelenti, ami a ZA-ra vonatkozik, mert a ZA szintje a Malchutra felé való adakozás. Ahhoz, hogy Malchut, aki a bőséget kapja ZA-tól, (képes legyen) adni az alacsonyabb rendűeknek, úgy kell kijavítanunk, hogy olyan adakozó legyen, mint ZA. Ezt nevezik "egyesítésnek", vagyis a forma egyezés elérésének a ZA és a Malchut között.

Emiatt a hat munkanapot "szentség nélküli napoknak" nevezik, amiért ez a munka a megszerző akaratból való kiemelkedés, hogy ne magunknak akarjunk kapni, hanem mindent engedjünk át a Kedusának, vagyis hogy a Kedusát szolgáljuk. Vagyis a munka az, hogy a világiakat szentté tegyük. Bár az ember minden nap kijavít egy-egy minőséget, ahol az első nap [vasárnap] a Heszed minőségének felel meg, a második nap [hétfő] a Gevura minőségének, stb. de minden egyes korrekció nem válik azonnal nyilvánvalóvá.

Ehelyett, amikor mind a hat napot kijavításra kerül, a Shabbat nyilvánvalóvá válik. Más szóval, amíg a hét nap munkájának folyamata nem fejeződött be, addig a Shabbat állapota nem válik nyilvánvalóvá az emberben. Ez okozza azt, hogy az ember nem látja vagy érzi, hogy halad-e a munkában, vagy megáll ugyanabban az állapotban, mint amikor elkezdte a munkát.

Néha az ember az ellenkezőjét látja - hogy visszafejlődött. Vagyis mielőtt elkezdte volna az adakozás munkáját, nagyobb szenvedélye volt a Tóra és a munka iránt, és most azt látja, hogy a munkára való motivációja gyengült. Ez azért van így, mert minden hét egy fokozatnak számít. A fok közepén nem lehet úgy látni a helyzetet, ahogyan az valójában van, mert olyan, mint egy forgó kerék, ahol ami korábban lent volt, az felfelé emelkedik, ami pedig fent volt, az lefelé halad, és mindezek eredményeként az egész gépezet halad előre.

Csak a munka végén, amikor eljön a Shabbat, akkor jelenti ki azt, hogy befejezte a hat munkanapot, ami ehhez a Shabbathoz tartozik. Ekkor úgy tekintik, hogy a ZA  adakozási edényei, beléptek Malchutba. Ezt nevezik Shabbatnak.

Emiatt, bár a hat munkanap a ZA-hoz tartozik, mégsem ragyognak Malchutban, mert a mi munkánk szíve Malchutban van, ahogy írva van: "hogy megjavítsuk a világot Shadai [az Úr] országában [Malchutban]".

Ebből következik, hogy az edényen való munka az, megszüntessük benne a magunknak való kapni akarást, és helyette az adakozás vágyát ültessük el benne. Ezt nevezik a hétköznapok munkájának, ami a Kelim korrekciója. Ez a munka Shabbatkor tilos, mert a Shabbatot "az étkezés idejének" nevezik, amikor a fény felragyoghat a Kelimben. Ezért van megírva: "Aki nem dolgozott Shabbat előestéjén", vagyis nem készítette el az adakozás edényeit, "az honnan fog enni Shabbatkor?", hiszen nincs Kelimje, ahová az étkezés, ami az öröm és az élvezet, öltözhet.

Ezáltal megértjük, amit kérdeztünk: Miért nem adhatja nekik az ételt ajándékként vagy alamizsnaként? Mert az ajándék vagy alamizsna esetében nincsenek ott az adakozás edényei, ahová a megszerzési edényeken érvényesített megszorítás miatt az öröm és az élvezet minden további nélkül beléphet.

Mégis azt találjuk, hogy a Shabbatot "ajándéknak" nevezik, ahogy bölcseink mondják (Beitza 16): "'Hogy tudd, hogy én, az Úr szentellek meg téged. A Teremtő így szólt Mózeshez: "Mózes, van egy jó ajándékom a kincstáramban, amelynek a neve Shabbat, és Izraelnek akarom adni, menj és tudasd velük."".

Ez zavarba ejtő. Miért mondta: "Aki nem fáradozott Shabbat előestéjén, az honnan fog enni Shabbatkor"? Ezt a munkával kapcsolatosan is meg kell kérdeznünk. Adhatta volna nekik ajándékba Shabbatkor az ételt, hiszen a Shabbatot "ajándéknak" nevezik, ami azt jelenti, hogy a  Shabbatkor munka nélkül is lehet adni?

Azonban meg kell kérdeznünk azt, amit bölcseink mondtak, hogy a Teremtő azt mondta Mózesnek: "Menj és tudasd velük". 
Meg kell tehát kérdeznünk: Milyen célból kellett előre értesítenie őket az ajándékról? Megértjük, hogy ha valamit akarunk az ajándékért cserébe, akkor értesíteni kell őket, hogy teljesítsék az ajándékozáshoz szükséges feltételeket. Ezért ez azt jelenti, hogy itt is, amikor azt mondta: "Menj, és tudasd velük", akkor valamit kellett követelni az ajándékért cserébe.

Mégis, meg kell értenünk, hogyan lehet valamit kérni egy ajándékért cserébe, hiszen ha az ajándékozott ad valamit cserébe, akkor az már nem tekinthető ajándéknak? Úgy kell értelmeznünk, hogy amikor azt mondta: "Menj, és tudasd velük", tudatosította bennük, hogy mivel ajándékot akar adni nekik, félő, hogy azt ellopják tőlük. Ezért az ajándékozó megkövetelte, hogy készítsenek egy biztonságos helyet az ajándéknak, ahol senki sem veheti el azt tőlük. Ellenkező esetben az ajándék Adója nem is tudná őket értesíteni az ajándék fontosságáról, mivel azok, akiknek nem kellene hallaniuk, valószínűleg meghallanák, hogy az ajándék fontos, és képesek lennének elvenni tőlük azt.

Ezért ahhoz, hogy megajándékozhassa őket, előbb tudtukra kellett adnia, hogy ajándékot akar adni nekik, ahogy írva van: "Menj és tudasd velük", "és én értesítem őket az ajándék fontosságáról, hogy képesek legyenek élvezni az ajándékot". Aztán tudatta velük, hogy sokat kell készülniük az ajándékra, hogy az a külsőségek elől távol legyen tartva, hogy helyet készítsenek az ajándéknak. Ebből következik, hogy az a feltétel, amit szabott nekik az ajándék átadásához, az volt, hogy készítsenek elő egy biztos helyet az ajándéknak. Ez nem tekinthető úgy, mintha az előkészítésért cserébe ajándékot kapnának.

Mit jelent a távoltartás a külsőktől? Azt, hogy az adakozás edényeit készítsék el, akkor ezekben az edényekben kapják meg a Shabbatot amit "ajándéknak" neveznek. Ezt hívják "a külsőktől való távoltartásnak", akiknek a teljes megszorítása a megszerzés edényein van. Nem így van ez azonban az adakozás edényeivel; ezek elől a külsők menekülnek. A Kelim előkészítésének ezt a munkáját "hétköznapoknak" nevezzük, ahol minden hétköznap be kell fogadnunk a szóban forgó Kelimeket a ZA Szfíráiba, amelyeket HGT NHY-nak nevezünk.

Amikor az adakozás munkája véget ér, megérkezik a Shabbat fénye, amelyet "étkezésnek" neveznek, és felöltözteti a hat munkanap alatt szerzett adakozó edényeket. Ebből következik, hogy a munka teljes kinyilatkoztatása a Shabbaton jelenik meg, amelyet "az Egységnek" neveznek, amikor a Malchut, amelyet "a megszerzés edényeinek" neveznek, a hat munkanap munka után adakozó edényekké változott.

Vagyis a hétköznapokon szerzett adakozó edényeken végzett munka végén belép a Shabbatba. Ez azt jelenti, hogy hogy a Shabbatot "Malchutnak, a Gadlutban [nagyságban/felnőttségben] ragyogónak" nevezik, az ajándék befogadását megelőző előkészítő munkának köszönhetően Ekkor a Shabbatt fénye, amelyet "ajándéknak" neveznek, felöltözhet az adakozás ezen edényeibe. Ekkor a külsők nem irányítanak, mert a megszerzés edényei, amelyekbe a külsők belekapaszkodnak, hiányoznak. Ezért hívják a Shabbatot úgy, hogy "és minden ítélet elmúlik tőle".

Ezért hívják az ajándékot Shabbatnak, hiszen a Teremtő nem a munka ellenében adta a Shabbatot, hanem ajándékként. És azért kell dolgoznunk a hat munkanap alatt, hogy helyet teremtsünk ennek az ajándéknak, vagyis egy biztonságos helyet, ahol a külsők nem tudják őt megragadni, hiszen a Shabbaton az adakozás  edényei már korrigálva vannak, és a külsők minden olyan helyről menekülnek, ahol látják, hogy az adakozás edényei kormányoznak.

Ezért nevezik a Shabbatot "Szentnek", mert a külsők menekülnek a Shabbat Szentsége elől, amikor minden az adakozás edényeiben ragyog a hat munkanap alatt végzett előkészületek miatt. A fentiek szerint kell értelmeznünk azt, ami meg van írva: "Mózes örülni fog a a neki jutó ajándéknak". Meg kell értenünk, miért van megírva: "Aki gyűlöli az ajándékokat, az élni fog" (Példabeszédek 15:27). Ha ez így van, akkor mit jelent az, hogy "Mózes örülni fog a neki jutó ajándéknak", ha "aki gyűlöli az ajándékokat, az élni az fog”?

A válasz így hangzik: "Mert hű szolgának nevezted őt". Mi az a "hűséges szolga"? Úgy, ahogy bölcseink mondták: "Legyetek olyanok, mint a szolgák, akik nem azért szolgálják a Ravot [nagy tanítót], hogy jutalmat kapjanak", ami azt jelenti, hogy az ember minden munkája csak azért van, hogy adakozzon, és nem azért, hogy kapjon valamit.

Ebből következik, hogy azért kapja, mert a Teremtő adni akar neki. Ezért nevezik a megszerzését  "megszerzés az adakozás érdekében" állapotának. Ebből következik, hogy az ajándékot nem azért kapja, mert magának akar megszerezni, hanem azért, mert adakozni akar. Mivel a Teremtő akarata az, hogy jót tegyen, ezért fogadja el az örömöt és az élvezetet, hogy az Ő kívánságának eleget tegyen, mivel meg akarja örvendeztetni a Teremtőt. 

De mire van szüksége a Teremtőnek? Természetesen arra, hogy a teremtés célja maradéktalanul megvalósuljon. Ezért elfogadja az ember a király ajándékát, hogy a király kedvében járjon. Ez a jelentése a következő szavaknak: "Mert hűséges szolgának nevezted őt".

Most már értelmezhetjük a Zohár szavait, amely megkérdezi: "Mi a Shabbat?", és azt válaszolja: "Shin-Bat, mivel a három Vav a Shinben a három Ősatyát, HGT-tot jelenti, és Malchut, a Bat [leány] névvel nevezett, koronázza meg őket", mivel benne van a Hochma többsége, ahogy írva van: "Tarts meg minket, mint a szem pupilláját", ami a szem szíve. Három szín van a szemben, ami a HGT, és a negyedik szín egy fekete pont, ami a Malchut.

A három vavban minden egyes vav a hat munkanapot jelenti, ami a munka ideje, amikor az embernek az adakozás edényeit kell biztosítania magának. Valóban, minden egyes nap az embernek három vonalon kell járnia, amire a három Vav a Shinben utal.

Más szóval, minden nap jobbra és balra járva eljutunk a középső vonalhoz, amely mindkettőből áll. Más szóval, elkezdünk jobbra járni, amit "a teljesség állapotának" nevezünk, majd áttérünk a számítgatásra, amikor elkezdi az ember megszámolni a munkával szerzett hasznot. Ezt követően visszatér a jobb oldalra.

A jobbról-balra forduláson keresztül jutunk el a középső vonalhoz, amely a két vonalból született. Ezután a három Vav munkáján keresztül eljutunk a Shabbat állapotába, ahol a Shabbátot "a Malchut pontjának" nevezik, ami fekete, és "fekete pontnak [vagy pontnak]" nevezik, mivel a Tzimtzum a Malchuton volt, amit "a megszerző Kli"-nek neveznek. Emiatt a fény nem ragyog saját magára. Azonban a három Vav korrekciója révén, ami a hat munkanapon a három vonalon végzett munka, megkaphatja azt a fényt, ami az Ő esszenciája, ami a Hochma fénye. Bat-Ayin ["pupilla", de a "szem leánya" is], ahol az Ayin [szem] neve Hochma, és a fekete pontban a Hochma fénye tárul fel. Ez a Shabbat, ahol a munkanapokon át megmutatkozik a Shabbat.