Mit jelent a segítségért és a megbocsátásért való ima a munkában?

4. cikk, 1988.

Bölcseink azt mondták (Kidushin 30b), „Az ember hajlama legyőzi őt minden nap és azt keresi, hogyan tudná halálra ítélni. Ha nem volna a Teremtő segítsége, akkor nem tudná legyőzni azt.” Ez azt jelenti, hogy amikor a Teremtő segít neki, akkor képes legyőzni ezt. Ezért a kérdés az, hogy miért kellene az embernek a bűn megbocsátását kérnie a Teremtőtől, mivel a bölcseink azt mondták, hogy az ember nem képes legyőzni azt, hacsak a Teremtő nem segít rajta? Ebből következik, hogy ha az ember bűnözik, az nem az ő hibája, mert mit tehetne ő, ha a Teremtő nem segíti őt?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, először meg kell értenünk a bűnök gyökerét. Ezért mi a forrása és az oka ami az összes bűnt okozza? Bár a válasz egyszerű és mindenki által ismert, hogy minden bűn oka a gonosz hajlam, ismernünk kell a gonosz hajlam forrását és gyökerét, ami az embert bűnre uszítja. Más szavakkal, miért akarja azt, hogy a teremtményei bűnözzenek a világban? Meg kell értenünk azt is, hogy mi a jó hajlam, ami különösen azt akarja, hogy a teremtmények a Tórával és a Mitzvákkal [jócselekedetekkel/parancsolatokkal] foglalkozzanak.

Ahogyan megtanultuk, a teremtés célja az, hogy jót tegyen a teremtményeivel. Emiatt a Teremtő olyan teremtményeket teremtett, amelyek örömöt akarnak szerezni, ami azt jelenti, hogy van egy vágyuk és sóvárgásuk az örömök irányába, vagy egyébként nem érzik az élet értelmét. Nekik örömöt kell megkapniuk vagy egyébként kínokat élnek át. Ez a kapni akarás, ami a teremtményekbe van beágyazva a gyökere minden gonosz hajlamnak, ami a teremtményeket a bűnre uszítja.

Viszont meg kell értenünk, hogy ha a Teremtő ezt a kapni akarást a tereményekben megalkotta, és ez az oka, amiért a teremtményeket „teremtményeknek” nevezik, ami olyan ahogyan írva van, hogy a teremtmények neve „létezés a hiányból”, ami valami új, ami nem létezett mielőtt Ő megteremtette volna, akkor miért a gyökere ez a gonosz hajlamnak?

Az erre való választ a Tíz Szfira Tanulmányában mutatták be. Mivel minden ág a gyökérre akar hasonítani, ha ennek a megszerzési vágynak meg kellett volna maradnia a formájában, ami a megszerzésért van, a vágynak, ami ellentétes a Teremtővel, kellemetlenséget kellene éreznie az örömök megszerzésekor. Emiatt volt ezen korrekció, amit Tzimtzumnak [megszorításnak] neveznek. Ez azt jelenti, hogy nem fogja megkapni a fényt ebben a Kliben [edényben], amit az „önmagáért való megszerzés” néven neveznek, hanem csak akkor fogja megkapni a bőséget amikor neki adakozó szándéka van. 

Ez azt jelenti, hogy minden amit az ember meg akar kapni magának tiltottá válik, mert minden vágy a felsőben megkötő törvénnyé válik az alsó számára, ami azt jelenti, hogy az alsónak tiltása van azon, hogy magának szerezzen meg, és nem a Készítőjének való öröm adására irányul.

Ebből következik, hogy minden bűn abból terjed ki, hogy az ember a saját érdekében akar megszerezni. Olyan ez, ahogyan írva van „megteremtettem a gonosz hajlamot; megteremtettem a Tórát mint fűszert.” Ebből következik, hogy a Tóra és a Mitzvák amit azért adtak, hogy megtartsák őket, azzal a céllal jöttek létre, hogy elvigyenek minket abba a szándékba, amivel a szíveinket arra tudjuk irányítani, hogy minden az adakozás érdekében történjen. Ezt Kedushának [Szentségnek] nevezik. Ebből terjed ki a Klipa [Héj] és a Sitra Achra [Másik oldal], amik a saját érdekükben akarnak megszerezni és a Kedushával ellentétben vannak.

Emiatt az ember önmagának való megszerzési vágyát új néven nevezzük, ami a „gonosz hajlam” mivel az, hogy ki akarja elégíteni a kívánságát a maga részére és ő maga akar élvezethez jutni, megakadályoz minket abban, hogy megtartsuk a Tórát és a Mitzvákat. Azzal, hogy akár Lo Lishmában [nem az Ő érdekében]. Így még a Lo Lishmában is, a gonosz hajlam megakadályoz minket a Tóra és a Mitzvák megtartásában, mivel a Lo Lishmából jutunk el a Lishmába. Emiatt puszta kétely van, ami szerint „eljöhet” ez máris megzavar.

A Lishma azt jelenti, hogy az ember mindent a Teremtő érdekében cselekszik, és nem a saját érdekében. Ebből következik, hogy amikor egy ember a Tórával és a Mitzvákkal foglalkozik, a gonosz hajlam olyan sokat veszít, hogy eltűnik a világból. Más szavakkal a Tóra és a Mitzvák betartásával az ember megöli azt. Úgy van ez, mint ahogyan bölcseink mondták (Berachot 61b), „Tania Rabbi Yosi Galileából azt mondja, „Az igazakat a jó hajlam ítéli meg, ahogyan azt mondták, „a szívemet bennem ölték meg”.”” RASHI úgy magyaráz, „A szívemet bennem ölték meg” a gonosz hajlamra utal. Olyan mintha halott lenne bennem, ami azt jelenti, hogy ő erőltetni tudja azt.” 

Ennek megfelelően minden amit a gonosz hajlam tesz, ami eltériti őt a Tórával és Mitzvákkal való foglalatosságtól, azt igazságosan teszi, mert az ember halálra akarja őt ítélni a Tórán és a Mitzvákon keresztül. Emiatt a megszerzési vágy megnevezése „gonosz” mivel megkárosítja az embert, mert a gonosz hajlam megakadályozza az embert a Dvekut [Összetapadás] elérésében a Teremtővel, amit „életnek” neveznek, ahogyan írva van „És ti, akik az Úrhoz Istenetekhez ragaszkodtok, mindegyikőtök életben van ezen a napon.”

Amikor az ember felismeri, hogy a megszerzési vágya megakadályozza őt abban, hogy elérje az élők világát és azt akarja, hogy a sötétség világában maradjon és a halálban, van valami rosszabb a világon mint az, hogy eltéríti az élet elérésétől? Ebben az időben, az ember megnevezi magának a megszerzési vágyát, a „gonosz hajlam” nevet adja neki. Ez azt jelenti, hogy amikor az ember érzi a problémákat amit ez okoz neki, ő ezt „gonosznak” nevezi. Mielőtt az ember elkezdi érezni, hogy az önmagáért való kapni akarás megakadályozza őt az öröm elérésében, az ember nem utal „gonosz hajlamként”az önmagáért való kapni akarására.

Ebből láthatjuk, hogy az önmagáért való megszerzési vágyának igaza van, amikor megakadályozza a személyt a Tóra és a Mitzvák megtartásával, mert az önmagáért való megszerzési vágy látja, hogy az ember halálra akarja ítélni őt, ahogyan a bölcseink szavai szólnak a versben, „a szívem meg lett ölve bennem”, hogy az igazak, akik a Tórát és a Mitzvákatt megtartják, azokon belül a gonosz hajlam mintha meghalna. Úgy van ez, ahogyan a bölcseink mondták, „megteremtettem a gonosz hajlamot; megteremtettem a Tórát mint fűszert.”

Ebből következik, hogy a kapni akarás, ami a teremtményekbe van ágyazva, az összes bűn gyökere. Nem engedi, hogy a teremtmények megtartsák a Teremtő parancsolatait, mert azt látja, hogy nem akarja hogy az eltávolítsa azt a világból. Ahogyan az Előszó a Kabbala bölcseletéhez című esszében írva van (1. pont): „Rabbi Hanania Ben Akashia mondja, „A Teremtő meg akarta tisztítani Izraelt; ezért rengeteg Tórát és Mitzvát adott nekik.”” Ez elmagyarázza ott, hogy azzal, hogy megtartják a Tórát és a Mitzvákat, ők azt a jutalmat kapják, hogy megtisztulnak az önmaguk felé irányuló kapni akarástól. Ezért nagyon jól értjük, hogy a kapni akarás, miért akadályoz meg minket a Tóra és a Mitzvák megtartásában, és miért a gyökere és oka minden bűnnek.  

Ezért ebből az következik, hogy mindazok számára akik az adakozás útján akarnak dolgozni a háború nehezebb a gonosz hajlam ellen, mivel az emberek tényleg halálra akarják ítélni a maguk felé irányuló megszerzésvágyat. Ezért szeretnének a Tóra útján járni, ami ellentétes a háziurak nézeteivel. A háziurak nézete az, hogy nem tesznek meg semmit, hacsak nem azt, ami a saját érdeküket szolgálja. Ezért amikor ők Tórával és Mitzvákkal foglalkoznak, a teljes szándékuk arról szól, hogy jutalmat kapjanak a saját érdekükben.

Ezért megmaradnak a megszerzési vágyukban. Mielőtt ők Tórával és Mitzvákkal kezdenének foglalkozni, jutalmat akarnak ebből a világból, míg csak fizikai dolgokkal foglalkoznak, aki a háziúrnak dolgozik, azt akarja hogy fizetséget kapjon a háziúrtól. De most, hogy elkezdtek dolgozni és megtartani a Tórát és a Mitzvákat, ahogyan a Teremtő parancsolta, azt akarják, hogy a Teremtő fizesse meg a jutalmat. Ebből következik, hogy minden az önmagának való nyeresége módján volt. De ezután amikor elkezdik betartani a Tórát és a Mitzvákat, azzal a szándékkal van, hogy jutalmat kapjon a megszerzési vágyának – a következő világban. 

Ezért a gonosz hajlam, aminek a megnevezése „kapni akarás” nem áll ellen nekik túlzottan, mivel a kapni akarás csak kétellyel állt ellen, ami azt jelenti, hogy a Lo Lishmából eljutunk a Lishmába. Ezért ő azért kezd el a Tórával és a Mitzvákkal foglalkozni, hogy jutalmat kapjon magának, de később átléphet a Lishmába, ami azt jelenti, hogy csak a Teremtő érdekében dolgozik, és nem a saját érdekében teszi azt.

Ezzel ellentétben, aki a kezdetektől úgy akar dolgozni, hogy ne kapjon jutalmat, azaz ő nem akar a saját érdekében dolgozni, azt a gonosz hajlam minden lépésében gátolni fogja. A gonosz hajlam meg akarja tartani az „aki azért jön, hogy megöljön téged, öld meg őt először” szabályát. Ezért a munkájuk sokkal nehezebb, mint azoké akik azért dolgoznak, hogy jutalmat kapjanak, mivel a kezdetektől, ők azt mondják, hogy meg akarják tartani a Tórát és a Mitzvákat orvosságként amivel megölhetik a gonosz hajlamot, ahogyan azt mondták „és a szívemet magamon belül ölték meg”. 

Most megérthetjük a kérdést amit azzal kapcsolatban tettünk fel amit a bölcseink mondtak, „Az ember szándéka legyőzi őt minden nap. Ha nem segítene a Teremtő, nem tudná azt legyőzni.” Így miért az ember hibája, ha nem kapja meg a segítséget a Teremtőtől? Ennek megfelelően pedig, miért kell valakinek a Teremtő megbocsátását kérnie? A válasz egyszerű: azért mert nem kért segítséget. A bölcseink azt mondták, „Aki megtisztulni jön segítséget kap.” Ebből következik, hogy a segítség azután jön a Teremtőtől, hogy ő segítséget kért.

Így az ember bűne az, hogy nem kérte a Teremtő segítségét. Ha kérte volna a segítségét, akkor bizonyosan segítséget kapott volna a Teremtőtől. De ha az ember azt mondja, hogy kért segítséget és a Teremtő nem segített neki, erre az válasz érkezik, hogy az embernek azt kell hinnie, hogy a Teremtő meghallgatja az imákat, ahogyan írva van „Meghallgatod minden szó imáját”. Ha valóban hinne, az imája teljes lenne és a Teremtő egy teljes imát hallgat meg, amikor az ember teljes szívéből sóvárog, hogy a Teremtő segítsen rajta.

De ha az imája nincs folyamatosan az ajkain, az azt jelenti, hogy nincs benne valódi hite, hogy a Teremtő segíteni fog rajta, és hogy a Teremtő mindenkit meghallgat aki tőle kér, és hogy kicsi és nagy egyenlő Előtte, ami azt jelenti, hogy Ő mindenkinek válaszol. Ebből következik, hogy az ima nem teljes. Ezért neki a bűnei megbocsátását kell kérnie, mert nem kérte a szükséges segítséget a Teremtőtől.

Bár vannak más válaszok is a szó szerinti olvasatban, a munkában, amikor egy ember az adakozás útján akar járni és nem a megszerzés módján akar érvényesülni, főleg az jelenti a bűnt, hogy az ember nem kérte a Teremtőt, hogy segítsen neki a gonoszságát legyőzni. Ezért ő megbocsátást kér, és innentől kezdve segítséget is kérni fog.