Mit jelentenek a tisztátalan kezek a Teremtő munkájában?
21. cikk, 1987.
A Zohár, Balak (43. pont) verséről mondja: „Amikor a gyülekezet sátrához járulnak, megmosakodnak vízben, és ez által nem fognak meghalni”: Ebből a versből azt tanulhatjuk meg, hogy „Aki nem törődik ezzel, és tisztátalan kézzel jelenik meg a Király előtt, annak meg kell halnia. Mi az oka ennek? Ez azért van, mert az ember keze a világ legtetején van, ahol - (a Haszid Rabbi Shmaiah) azt mondta, hogy -, minden mocsok és minden szenny a Sitra Achra felé halad, mert a Sitra Achra abból a mocsokból és szennyből táplálkozik. Ezért mondta a Haszid Rabbi Shmaiah, hogy aki tisztátalan kézzel áld, annak meg kell halnia”.
Meg kell értenünk, miért olyan súlyos ez a tilalom, hogy aki áldja a Teremtőt, aki valami jót cselekszik, annak, ha tisztátalan a keze, meg kell halnia. Lehetséges ez? Azaz, ha nem áldaná a Teremtőt, nem kellene meghalnia. De ha megáldja a Teremtőt, de a keze tisztátalan, akkor halált érdemel érte. És azt is meg kell értenünk, hogy miért is mondja, hogy az ember keze a világ tetején van. Mit jelent ez számunkra a Teremtő munkájában?
Köztudott, hogy a Teremtő munkájában az a célunk, hogy elérjük a Dvekutot [Összetapadást] a Teremtővel, ami a forma-egyezés, ahogy bölcseink mondták: „Amilyen kegyelmes Ő, olyan kegyelmesek vagytok ti is”. Ez minden, amit meg kell cselekednünk.
Más szóval, a Tórában és a Mitzvákban [Parancsolatokban] végzett munkánk jutalma az kell, hogy legyen, hogy az adakozás edényeivel jutalmaznak meg minket, amelyek a Dvekut Kelimei [az Összetapadás edényei]. Ezen túlmenően a Teremtő mindent megad.
Köztudott, hogy a Teremtő szemszögéből nézve a teremtés célja az, hogy Ő jót tegyen teremtményeivel, vagyis hogy a teremtmények örömöt és élvezetet kapjanak. Annak érdekében azonban, hogy a gyönyör és az öröm teljes legyen, amikor az alacsonyabb fokozaton lévők megszereznek, akkor ne legyen bennük szégyen, ennek megalapozására született egy ítélet, miszerint tilos bármilyen örömöt megszerezni a megszerzés érdekében, hanem csak kizárólag az adakozás érdekében.
És mivel az ember természeténél fogva azzal a vággyal születik, hogy a megszerzés érdekében szerezzen meg, és köztudott, hogy nehéz a természetünkkel szembe menni, ez munkát és erőfeszítést igényel, amikor el akarunk kezdeni az adakozás útján járni, és nem a megszerzés edényeiben folyik a munka, hanem sokkal inkább az adakozás edényeiben, amit úgy nevezünk, hogy „megszerzés az adakozás érdekében”.
Ebből következik, hogy ahhoz, hogy a Kelim készen álljon a felső bőség befogadására, megszerzésére, forma-egyezésben kell lennie a fénnyel. Ha ez nem így van, akkor ítélet születik a Tzimtzum [Megszorítás] által, ami miatt a Kli [Edény] egy üres térben kell, hogy maradjon. Ezért minden munkánk az, hogy tiszta Kelimet biztosítsunk magunknak, amit Ohr Hozer [Visszavert Fény] néven nevezünk. Ez azt jelenti, hogy ahogy a Teremtő a teremtményeknek akar adakozni, úgy akarnak a teremtmények is adakozni a Teremtőnek.
Más szóval, van az Ohr Yashar [Közvetlen Fény], ami azt jelenti, hogy a Teremtőtől az alsóbb fokozatra érkező bőséget Yasharnak [egyenesnek/közvetlennek] nevezzük, ami azt jelenti, hogy a teremtés szándéka, hogy Ő jót tegyen a teremtményeivel, erről szólt. Ezt nevezik Ohr Yasharnak [Egyenes vagy Közvetlen Fény]. Amikor azonban az Ein Sof [Végtelen Világ] Malchut-ja megkapta az Ohr Yashar-t, ő Dvekut-ra vágyott, amit „forma-egyezésnek” nevezünk. Emiatt a Malchut nem kap több Ohr Yashart, mint amennyi Ohr Hozerrel rendelkezik. Más szavakkal, a számításokat, amelyeket arra vonatkozóan végez, hogy mennyi bőséget kapjon, azáltal végzi, hogy azt vizsgálja, mennyit tud célul kitűzni, hogy a Teremtőnek adakozzon, amit „a Teremtőhöz visszatérő fénynek” nevezünk.
Köztudott, hogy a legfőbb jutalom, amit a Tórában és a Mitzvákban végzett munkáért cserébe remélünk csakis az, hogy megkapjuk azt az Ohr Hozer-t, ahogyan a Panim Meirot uMasbirot című könyv előszavában (3. pont) olvasható: „Tudd meg, hogy a Masach [Szűrő] a Malchut Klijében a sötétség gyökerét alkotja a visszatartó erő által, amely a Masachban a Felső Fény ellenében van jelen, hogy az ne tudjon kiterjedni a Behina Daletben. Ez a gyökere a munkának is, hogy jutalmat szerezzen az ember, mert a munka olyan cselekedet, amely nem kívánatos, mivel a munkás csak akkor elégedett, ha nyugalomban van. Mivel azonban a munkaadó fizeti a fizetését, a munkaadó akarata előtt visszavonja a munkás az akaratát. Tudnotok kell, hogy nincs olyan dolog vagy magatartás ebben a világban, amely ne a Felső Világokban gyökerezne, ahonnan ágak terjednek az Alsó Világokba. Ebből következik, hogy a Masachban való visszatartó erő megegyezik a munka mértékével, és a fizetség, amit a munkaadó ad a munkásnak, az az Ohr Hozerben gyökerezik, ami egy Zivug de Hakaa révén keletkezik, amivel a Masach-on keresztül gyökeret ereszt az Ohr Hozer számára, és minden haszna ebben a fent említett visszatartó erő által jut el hozzá.”
Látjuk tehát, hogy erőfeszítést kell tennünk ahhoz, hogy jutalmat kapjunk. Mi az a jutalom, amit remélünk? A jutalom az, hogy elnyerjük az adakozás edényeit. Ez azt jelenti, hogy a munka révén, ami a Masach gyökere, amikor a megszerzéstől elkülönítjük magunkat a szándékaink által, azaz, a saját érdekünkben nem szerzünk meg, akkor mit várunk cserébe ezért az elkülönítésért? Azt akarjuk, hogy a Teremtő adjon nekünk egy vágyat, ami által a Teremtőnek akarunk örömet szerezni.
Ez azt jelenti, hogy vágyainkat a Teremtőnek átadjuk, és nem akarjuk használni. Cserébe Ő megadja nekünk az Ő vágyát. Ami azt jelenti, hogy mivel a Teremtő vágya az, hogy adakozzon a teremtményeknek, Ő megadja nekünk a vágyat, hogy megelégedettséget adjunk Neki ez által, és ez lesz a jutalmunk. Más szóval, azt akarjuk, hogy Ő változtassa meg a természetünkből fakadó Kelimet, amit úgy hívnak, hogy „megszerzés a megszerzés érdekében”. Ez által amivel rendelkezünk, arról lemondunk, és cserébe megkapjuk az adakozás edényeit.
Ez úgy van, ahogy bölcseink mondták (Avot, 2. fejezet, 4. bekezdés): „Vond vissza akaratodat az Ő akarata előtt, hogy Ő visszavonja mások akaratát a te akaratod előtt”. Ez azt jelenti, hogy az embernek vissza kell vonnia a kapni akarását, ami a Masach, amiről korábban beszéltünk, ami a munka gyökere, és ami a kapni akarást az adakozni akarás előtt visszavonja, mert az adakozni akarást „a Teremtő akaratának” nevezik, és ez vonja vissza az önmaga számára való megszerzést, a Teremtő érdekében való jótétemény előtt.
Az embernek azonban nincs hatalma arra, hogy szembeszálljon a természetével. Bölcseink azt mondták erről: „Aki megtisztulni jön, azt segítik”, tehát visszavonhatja mások akaratát. Más szóval, minden vágy, amely felébred a testben, és ellenáll annak, hogy képes legyen részt venni az adakozás vágyában - arról a Teremtő gondoskodik. Más szavakkal, a Teremtő adja meg neki a visszavonás képességét. Azt mondták: „hogy a Te akaratod előtt visszavonja mások akaratát”: Te részt akarsz venni az adakozás vágyában, de nem tudsz; a jutalmad az lesz, hogy segítséget kapsz a Teremtőtől.
Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a Teremtő visszavonja mások akaratát, vagyis a kapni akarást, ami mások akarata, és nem a Kedusha [Szentség] akarata. Az embernek először el kell kezdenie ezt a munkát, és utána a Teremtő megadja neki az ehhez szükséges segítséget. Ez azon ismert okból van így, hogy „nincs fény Kli [Edény] nélkül”. Vagyis semmi sem jön felülről, ha nincs alulról vágy, hiszen a vágyat nevezik hiánynak.
Ez a jelentése annak, amit bölcseink mondtak: „Vonjátok vissza akaratotokat”, vagyis a kapni akarást, „az Ő akarata előtt”, azaz a Teremtő akarata előtt, mert a Teremtő akarata az adakozás. Aztán, amikor elkezded aszerint végezni a munkát, amelyet a kapni akarás visszavonása érdekében adakozva végzel, olyan mértékben fog kialakulni az hiány, hogy a Teremtő segítségét kérd, és akkor teljes vágyat és hiányt fogsz kapni az Ő segítségére.
Annak a kijelentésnek, hogy „vond vissza az akaratodat”, az a jelentése, hogy az embernek el kell kezdenie visszavonni a megszerzésre irányuló akaratot „az Ő akarata előtt”, vagyis az adakozás vágya előtt, ami a Teremtő akarata. „Hogy Ő, azaz a Teremtő visszavonja mások akaratát a te akaratod előtt” ez azt jelenti, hogy ha egyszer megvan a vágy és a hiány az adakozás vágyára, de nem tudod visszavonni a kapni akarást, akkor felülről jön a segítség, vagyis „visszavonja mások akaratát”, ami nem a Kedusha, ami a kapni akaráshoz tartozik. „Akaratod előtt” azt jelenti, hogy most az akaratodnak Kedusha-ban kell lennie, hogy a munka az adakozás érdekében legyen. Immár az ember megkapja ezt az erőt, vagyis a mások akaratának irányítása alól kikerül, vagyis a Sitra Achra [másik oldal] alól, ami csak arra való, hogy megszerezzen és nem arra, hogy adakozzon, és onnan már az adakozás edényeit használja.
A fentiek alapján értelmezhetjük azt, amit arról kérdeztünk, amit a Zohár mondott: „Az ember keze a világ tetején van”. Mit jelent ez a munkában? Köztudott, hogy a kezek az ember megszerző edényeit jelentik. Ez abból a versből származik, hogy: „Mert a kéz elér”. Úgy van, ahogyan mondták (Ketubot 83a): „A kezem eltávolodott tőle”, ami azt jelenti, hogy az ember eltávolítja magát a birtoklásból a terület felett.
„{A kezek} a világ tetején vannak” azt jelenti, hogy a világ létezése a kezektől függ, amelyek az ember megszerző edényei. Más szóval, a teremtés célját, amely az Ő teremtményeinek jót akar tenni, az ember kezeinek kell megszerezniük. Más szóval, ha a kezek, amelyek az ember megszerző edényei, rendben vannak, vagyis tiszták, és forma-egyezésben vannak a Teremtővel, vagyis azért vannak, hogy adakozzanak, ilyen feltételek mellett a felső bőség kiterjed az alsóbb fokozatokra. Ha azonban a kezek, vagyis a megszerzés edényei nem tiszták, akkor meg kell akadályozni, hogy a felső bőség eljusson az alsóbbakhoz, mivel a megszerzés edényei nem a Kedusához tartoznak, hanem csak a Klipot-hoz [héjhoz].
Köztudott, hogy az összes alsó ág követi a felső gyökereket. Ezért a fizikai világban is, amikor az ember valamit valamilyen Klibe [Edénybe] akar helyezni, megtisztítja a Klit, és vízzel kimossa. Ha a Kli túl szennyes, akkor tisztítószerrel tisztítja meg a Klit. Ellenkező esetben megrontja az ételt, italt vagy ruhát, amit a Klibe tesz.
Ha drága ruhákat helyez el, még a bőröndöt is kitakarítja, mindezt azért van, hogy ne rontsa meg a dolgokat vagy az élelmiszereket. Ha nem követi a helyes sorrendet, és szennyes Kelimbe [Edényekbe] helyezi a tárgyakat vagy az ételt, minden a külvilágba kerül. Ez azt jelenti, hogy az ember mindent a kezébe vesz és a külvilágba adja, vagyis kidobja az ételt és a tárgyakat, és nem tartja meg azokat a házában.
Ugyanígy van ez a munka módszereiben is: Ha valakinek a keze tisztátalan és képes megrontani a bőséget annyira, hogy elragadja a bőséget és átadja a külsőknek, vagyis ha a Kelimje szennyes a magának való kapni akarással, ami a Kedusával ellentétes formában van, akkor a bőség a Klipotba megy. Ez azért van így, mert a bőséget, amelynek a Kedusha Kelimben kellett volna lennie - amelyek az adakozás edényei - a Klipotba helyezi, ami által a Klipot sokkal erősebbé válik.
Most már értjük, miért mondják: „Minden szenny és minden tisztátalanság a Sitra Achra felé megy, mert a Sitra Achra abból a szennyből és tisztátalanságból táplálkozik”. Ahogy elmagyaráztuk, a szenny és a tisztátalanság a megszerzés edényei, amelyekkel az ember a saját hasznára van. Amikor a szándéka nem a Teremtő haszna, akkor az valóban a Sitra Achra, vagyis a „másik oldal”, ami nem tartozik a Kedusához. A Kedusát „adakozásnak” nevezik, ahogyan azt mondták: „Szentek lesztek, mert Én Szent vagyok”, ami azt jelenti, hogy ahogyan a Teremtő ad, ugyanúgy a teremtményeknek is csak az adakozással kell foglalatoskodniuk.
Ezért kiderül, hogy ha valaki azért dolgozik, hogy megszerezzen, és nem azért, hogy adakozzon, akkor a Sitra Achra számára szolgál, mivel azok csak a megszerzésről szólnak, és nem az adakozásról. Ez a jelentése a versnek: „Minden szenny és minden mocsok a Sitra Achra felé halad”, akiket csak a megszerzés edényei tartanak fenn.
Ezt mondja A Tíz Szfíra Tanulmánya (11. rész, Ohr Pnimi): „A Melachim [Királyok] és a Klipot még a hétköznapokon is az Atzilutból kapják táplálékukat, mint egy vékony fénysugarat. Ezt az alsóbb fokozaton lévők gonoszságai okozzák, akik miatt a Hassadim fényei mindig visszahúzódnak a Hochma beragyogásától és lezuhannak a Klipotokhoz, hogy azokat fenntartsák, méghozzá sokkal többet adnak, mint amennyire azoknak szükségük van”.
Itt is meg van írva: „Mégis, a Sitra Achra egész megragadása, ami Shabbat napján lehetséges, - mert amikor az ember a magánszférából a köznép világába lép - a Hassadim fényeit Atzilutból a BYA helyére terjeszti ki, és a Hochma beragyogása nélkül kell elterjedniük.” Emiatt vész el, és emiatt van az a dolog, hogy „Aki megszentségteleníti Őt {nőnemben}, halállal lakoljon”. Mivel ők okozzák a fények távozását Atzilut területéről, és visszahúzódnak a Hochma ragyogásától, büntetésük a halál. Ez az értelme az ‘Aki megszentségteleníti Őt, halállal lakoljon.’”írásnak.
Ennek megfelelően látjuk, hogy a bűnök által a Kedusha szétterjedését okozzák a Klipotra, és minden bűn csak a megszerzési vágyból fakad. Ezáltal okozzák a halált a Hassadim fényeiben. Ezért a büntetés a munka szempontjából a halál, ahogyan elmondatott: „Aki megszentségteleníti Őt {nőnemben}, halállal lakoljon”. Ezért mondták, hogy „aki tisztátalan kézzel áld”, akinek a megszerzési edényei tisztátalanok, tehát az adakozás érdekében dolgoznak, de a kapni akarással szennyezettek, „meg kell halniuk”, mivel halált okoztak a Hassadim fényében.
Ezért, amikor az ember áldja a Teremtőt, azaz amikor áldásokat akar kiterjeszteni, de a keze szennyezett a megszerzés a megszerzés érdekében vágyával, és a bőség, amit ki akar emelni, mind a Klipotba megy, amit „halottnak” nevezünk, abban az időben az ember olyan állapotban van, amelyben „A gonoszokat az életükben ‘halottnak’ nevezzük”. Más szóval, bár meg akarja hosszabbítani az életet, amit „a mi életükben”-nek neveznek, még mindig a „gonoszok” állapotában van. Azaz nem a Teremtőért akar dolgozni, hanem a saját érdekében, és ez a Kedusától való elszakadás. A gonoszokat azért is nevezik „halottnak”, mert a bőséget a Klipotba juttatják, ahogyan az a verssel kapcsolatban elmondatott: „Aki megszentségteleníti Őt {nőnemben}, halállal lakoljon”.
Ezért, amikor valaki az igazság útján akar járni, a Tóra és a Mitzvák betartásával akar adakozni, mit kell tennie? A tanács erre az, hogy minden cselekedete előtt először is célozza meg, hogy milyen jutalmat vár a cselekedeteiért, amelyeket tenni készül. Ekkor azt kell mondania magának: „Mivel szolgálni akarom a Teremtőt, és mivel nem tudom, mert a bennem lévő megszerzési vágy nem engedi, ezért a cselekedeteken keresztül, amelyeket tenni készülök, a Teremtő megadja nekem az igaz vágyat, hogy megelégedettséget szerezzek a Teremtőnek, és hiszek bölcseinknek, akik azt mondták: ‘A Teremtő meg akarta tisztítani Izraelt, ezért bőséggel adott Tórát és Mitzvákat nekik.’”.