57. levél

1931 május, Jeruzsálem

A híres és jámbor tanulónak ... égjen a gyertyája:

Leveledet megkaptam, és ott, ahol aggódsz azért, ami nem hiányzik, jobb lenne gondoskodni arról, ami hiányzik. A szabály ez: {Héberből:  Minden, ami a Teremtő kezében van, az bőségben van. Ez a bőség csak azokon az edényeken van, amelyeket csak a felsőbb szinten lévők tudnak használni, azaz az adakozóak. Mert ez kell a szentség és tisztaság eléréséhez. Ő, aki áldott, vár és figyel. És erre figyelünk, hogyan lehet többet elérni. És aki ezen túlmenően bármin aggódik, feleslegesen aggódik és veszít. Azon kívül, hogy semmi szükség nincs erre az aggodalomra, még kárt is okoz. És ezt jól meg kell érteni.

Ami a barátod által feltett kérdést illeti, pillanatnyilag nincs ellene kifogásom,  „Aki előrelátó, az tudatosan cselekszik.”. Ami a többi kérdést illeti, amelyre választ vársz tőlem, valamennyire egyetlen egy választ fogok adni. 

Az ember életében nincs boldogabb állapot, mint amikor a saját erejét vonja kétségbe. Vagyis amikor már sokat fáradozott és mindent megtett, amit csak elképzelni tudott, hogy megtehet, mégsem talált gyógyírt. Az ember ekkor válik alkalmassá arra, hogy teljes szívvel imádkozzon az Ő segítségéért, mert már pontosan tudja, hogy a saját munkája nem segít rajta.

Mindaddig, amíg az ember azt érzi, hogy van saját ereje, az imája nem lesz teljes, mert a gonosz hajlam rögtön előtolakodik és mondja: " Tedd azt, amire képes vagy, így leszel majd méltó a Teremtőhöz".

Erre mondják, hogy "Az Úr magasan van, és az alázatosak látják". Amikor ugyanis az ember már mindenféle munkában erőfeszítéseket tett, és mindenben csalódott, akkor kerül valódi alázatosságba, mert akkor már tudja, hogy minden ember közül ő a legalacsonyabb, mivel a testének szerkezetéből semmi jó nem származhat. Ekkor válik az imája teljessé, és ekkor az Ő nagylelkű keze megsegíti őt.

Az Írás így szól erről: „És Izrael fiai felsóhajtottak a munkától stb. és a sírásuk felszállt Istenhez”.  Ez azért történt így, mert akkorra kerültek a munkától kétségbeesett állapotba. Olyan ez, mint aki egy lyukas vödörbe vizet pumpál. Egész nap pumpál, de nincs egy csepp vize sem, hogy a szomját oltsa.

Izrael fiai is így voltak Egyiptomban: Mindent, amit építettek, ahogy bölcseink mondták: ott azonnal elnyelte a föld.

Hasonlóképpen az, aki nem részesült az Ő szeretetének jutalmában, annak mindaz, amit az előző napon a lelke megtisztításán végzett munkája során tett, másnapra mintha teljesen elhamvadt volna. És neki minden egyes nap és minden egyes pillanatban újra kell kezdenie, mintha soha semmit sem csinált volna egész életében.

Ezt követően "Izrael fiai felsóhajtottak a munkától", mert egyértelműen látták, alkalmatlanok arra, hogy a saját munkájukkal valaha is bármit teremteni tudnának.  Ezért lett a felsírásuk és az imájuk teljes, ahogyan annak lennie kell, és ezért „felszállt a kiáltásuk”, hiszen a Teremtő meghallja az imát, és csakis a teljes szívből jövő imát várja.

Következésképpen minden, legyen az kicsiny vagy nagy, csak az ima erejével érhető el. Valamennyi fáradozás és munka, amelyre kényszerülünk, csak arra szolgál, hogy  feltárjuk erőink hiányát és az alacsonyrendűségünket -  hogy saját erőnkből semmire sem vagyunk képesek -, mert akkor tör fel belőlünk a Hozzá intézett teljes szívünkből fakadó ima.

Lehetne ezen vitatkozni, hogy „Tehát eldönthetem, hogy alkalmatlan vagyok bármire is, de akkor minek az a sok munka és erőfeszítés?”  Azonban van egy szabály: miszerint senki sincs olyan bölcs, mint a tapasztalt, tehát hogy mielőtt az ember valóban megpróbálna mindent megtenni, amit csak tud, azelőtt teljes mértékben képtelenné kell válnia arra, hogy az igaz alázatosságra jusson, annak a fentebb leírt valódi mértékéig.

Azért fedtem fel nektek ezt az igazságot, hogy ne gyengüljetek el és ne mondjatok le a kegyelemről. Jóllehet semmit sem láttok, még akkor sem, ha a munka mértéke teljes, ez az ima ideje, addig azonban hinni kell a bölcseknek: "Nem fáradoztam és találtam, nem hiszek".

Amikor mérték teljes, az imád is teljes lesz, és a Teremtő akkor azt nagylelkűen teljesíteni fogja, ahogy bölcseink útmutatást adtak számunkra: „Fáradoztam és találtam, hiszek”, hiszen ezt megelőzően az ember alkalmatlan az imára, és a Teremtő meghallja az imát.

Yehuda Leib