4. Levél

4. levél

1921. november 16., Tav-Reish-Peh-Bet, Heshvan 15.

Barátomnak

Valóban, látom, hogy nehézséget okoz neked az egyszerűség, hogy zavarban vagy, ha egyszerűen kell beszélned. Mégis, a veled való minden kapcsolatomban, szemtől szembe vagy levélben, egyáltalán nem hatottam a lelkedre, ahogyan a legtöbb ember viselkedik ilyen ügyekben: szégyellik, mint a tolvajok minden szervüket, amellyel vétkeznek, vagy úgy bánnak vele, mint az állatok. Hét lepel alá rejtik őket, mint a körülmetélt szervet, a hátsó részt és más olyan testrészeket, amelyekkel az állatok is így cselekszenek.

Ezért elnézőnek kell lennem veled kapcsolatban e változás ügyében, ... és allegóriák leple alatt kell beszélnem veled, mert már belefáradtam abba, hogy megoldást várjak erre a kérdésre, amelyre mindkettőnknek szükségünk van, és különösen a Menny dicsőségéért, mert ez az egyetlen, amire szükségem van.

Ravaszul fogok hozzád szólni, olyan nyelven, amelyre a szolgáló angyaloknak nincs szükségük. Ezért arra kérlek, hogy alaposan tisztázd számomra a Zohár szavait három helyen. És még azokat a dolgokat is, amelyekről egyértelműen látod, hogy előnynek, sőt, bűnnek számít az ilyen titkok felfedése, különösen azok előtt, akik tudják és értik, vagy akár a leghétköznapibb dolgok esetében is, amelyek olyan könnyűek, hogy madarakként repülnek az égen, nekem mindegyikre szükségem van. És bár önmagukban nincs rájuk szükség, általánosságban véve mégis szükség van rájuk.

A Zohárban, a Shemot [Kivonulás] szakaszától kezdve a Pesach utáni szünetig tartó részig, majd onnan tovább olvass, hogy teljes mértékben megértsd. Ezután merülj el a Shavuot [Hetek ünnepe] előtti oldalakban, onnan kezdve egészen az adott év Elul hónapjáig, amikor átléptek Izrael földjére. Így két részt kapsz, majd utána az Izrael földjének erényeiről szóló oldalaktól a végéig.

Először is, magyarázd el nekem az összes változást és cselekvést ettől a helytől a másikig, vagyis a fokozatok fenntartásával és a kérdés megértésével, amennyire csak tudod. Ezután mutass rá nekem minden jó dologra a testének és részeinek lépéseiben: mi szükséges és mi felesleges, miben szükséges, és milyen módon felesleges, valamint mi hiányozna a világból nélküle, továbbá ábrázold a remény vonalait minden egyes helyen.

És ami a legfontosabb: a rajzoknak árnyékokkal és fényekkel kell kiemelniük a vonásokat, legyen az ijesztő vagy gyönyörű arc, nevető vagy vendégszerető arc. Egy ilyen élettel teli domborulaton még az egyszerű, felesleges és jól ismert dolgokat is meg kell örökíteni, hogy az összes rajz egy gyűjteménybe kerüljön, és minden képen világosan elrendezve legyen.

És ne kövesd el újra azt a hibát, hogy megmagyarázod a rajzokban talált kommentárt, miközben maguk a rajzok is el vannak rejtve a magyarázatodban. Sőt, nekem éppen magukra a rajzokra van szükségem, hogy azokat a hozzád hasonló érzékkel magam értelmezzem, és főleg úgy, mintha azok felülről hullottak volna le, még mielőtt te alulról értelmezted volna azokat.

És mivel még mindig félek a tétlenségedtől, amely csupán egy Klipa [héj/kéreg], vagyis tiszta és ártatlan lelkeket vadászik, én magam fogok neked írni néhány újításról az általam kért formákban. Miután a fent említett rajzokat megmagyaráztad nekem, amennyire csak tudtad, egyszerűen és kommentárok nélkül, mintha az égből hullottak volna le, akkor a saját szavaiddal fogod elmondani nekem azt, amit én itt a fordítás nyelvén [arámi] értelmezek. Így megtudom, mennyire érted az írásomat és a gondolataimat.

És miután megértetted, mi van a szívemben, gondold át a szavaimat, és egészítsd ki azokat, vagy vegyél el belőlük, vagy tedd meg mindkettőt. És az Isten nevére, tartsd be a kérésemet, és ne hagyd ki egyetlen tanulmányodat vagy imádságodat – még néhány hétig sem –, amíg nem teljesíted a kérésemet, és amíg a szavaid nem érnek el hozzám egy egyértelmű válasszal. Hiszen az ujjaimat a félelem köti meg, és nem tudok veled levelezni a Tóra és a magasabb rendű szeretet oltalma alatt.

Gyere és lásd: van egy szent nyelv a felsőbb szintek számára, és van egy szent nyelv az alsóbb szintek számára. Éppen róluk szól az a kifejezés, hogy az igazság bölcseit „Isten szájának” nevezik. Mi ennek az oka? Azért, mert a Shechina [Istenség] a szájukon keresztül szól, és mindazt, amit mondanak, a saját szájpadlásuk ízleli meg, senki másé. Ezért az igazság bölcseinek szokása az, hogy szájról szájra adják át a bölcsességet barátaiknak.

És mi az oka annak, hogy ez szájról szájra történik, és nem szájról fülre? Azért, mert amit a szájpadlás ízlel, az nem jut el a fülhöz, ezek különálló dolgok. Erről így van írva: „Vele szájról szájra beszélek, nyíltan, és nem rejtvényekben.” A „nyíltan” azt jelenti, hogy az emberek látásán keresztül, a „rejtvényekben” pedig azt, hogy az emberek fülével hallva.

De ezek egyáltalán nem az igazság bölcsességének útjai, mely (az igazság bölcsessége) kizárólag az ízlelésen keresztül érhető el, amint meg van írva: „Ki fog enni és ki fog érezni rajtam kívül?” E szabály alapján a bölcsek megismerik az ítéletet az ítéletben, minden fajta a maga módján (azt, ami nem) a maga fajtájához tartozik, az ízével, mivel minden fajtának megvan a maga íze.

És mivel ezeknek a gonoszoknak hét gonoszság van a szívükben, a szívük megosztott, és az ízlésük sem egyforma, mert „az Úr összezavarta nyelvüket”, „hogy ne értsék meg egymás beszédét”.

A bölcseknél azonban egyetlen hazugság sem kerül az ajkaikra. Ezért mindaz, amit megesznek, igaz, és minden felébredésük az igazságért történik. Ezért a bölcsek mind egyek, megértik egymás nyelvét, hiszen ízlésük egy és ugyanaz. Így szükségszerűen rendelkeznek azzal a képességgel, hogy szájról szájra titkokat áruljanak el egymásnak.

Éppen ebben a tekintetben imádkozott a hűséges pásztor Júdaért: „Vezesd vissza őt a népéhez!” Bölcseink azt magyarázták, hogy így az igazak közé állhatott, és velük vitathatta meg a szabályokat, vagyis – ahogyan azt mondják – megértette a nyelvüket.

Ez azért van így, mert aki hibás – aki nem korrigálta megfelelően a babiloni nemzedék bűnét –, az a Bál néven ismert babiloni istenek uralma alatt áll. „És ott zavard össze nyelvüket” – és ő nem tudta, mit mondtak bölcseink. Jaj neki, és jaj az ő lelkének! „És mit mond a Shechina? Könnyebb, mint a fejem, könnyebb, mint a karom.”

És ha azt mondod: „Hogyan lehet egy ilyen nagy bűnt korrigálni?”, hiszen meg van írva: „Isten a mennyben van, te pedig a földön vagy; ezért kevés legyen szavatok.” És az is meg van írva: „Miért haragudna Isten a hangodra?” Ez kétségtelenül igaz.

De ahogy itt is látható, nekünk a hűséges pásztor, Mózes erejére van szükségünk, aki így tanúskodik magáról: „Nem a mennyben van… hanem a szádban és a szívedben van, hogy megtedd.” Ismert, hogy a hűséges pásztor hatalmas ereje révén a Tóra már leereszkedett a földre, mint a Tóra neveiben szereplő betűk kombinációja.

És mindazokban a cselekedetekben, amelyeket elénk és az egész világ elé állított, mint például a „szádban lévő megengedett dolgok” esetében, azok most már valóban a földön vannak, ahogyan meg van írva: „A szádban és a szívedben van, hogy megtedd.” Vagyis a lélek és az elme Dvekutja [összetapadása] révén az összes bölcsességben és értelemben, amely az atyák mondásaiban és az atyák szolgáinak mondásaiban, valamint a 613 Mitzvotban [Parancsolatokban] megtalálható. Minden cselekedetben egy kombináció válik a szem számára ismertté a világ Ura útjainak módjaiban, olyan módokban, amelyekbe az összes felsőbb fény helyezkedik el. Az ember, aki teljes tudással ragaszkodik egy megkülönböztetéshez, nem dolgozott hiába, mert itt van a lélek 613 részének egy része. Ezt követően megsokszorozza mindazokat a fokozatokat, amíg meg nem találja lelke összes szervét.

Ha lelkének teljességével jutalmazták meg, biztos lehet abban, hogy mindent elnyert, hiszen a Király palotájában semmi sem hiányzik, és a gazdagság földjén nincs szegénység.

Jaj azoknak a bolondoknak, a világ lerombolóinak! Nagyon is jól tudják, hogy jobb lett volna nekik, ha meg sem születnek. Csak egy dolgot mondanak: hogy régen jobb napjaik voltak, mint most, vagyis még mielőtt megszülettek. A Teremtő azért teszi ezt velük, hogy az emberek előtt feltárja hibájukat. Írva van: „Ne mondd: ’Mi volt az, hogy a korábbi napok jobbak voltak, mint ezek, mert nem bölcsességből kérdezed ezt.’” Más szóval, a szöveg irgalmas velük, és arra inti őket, hogy ezt a dolgot rejtsék el a szívükben, mivel ez a bennük lévő ostobaság hibájának jele.

A hűséges próféta, Malakiás, így intette őket: „Szennyezett kenyeret tesztek az oltáromra, és azt mondjátok: ‘Mivel szennyeztünk be téged?’ Azzal, hogy azt mondjátok: ‘Az Úr asztala megvetendő.’” Így viselkedik a világ összes bolondja is. Mivel a szájukban az édest is keserűnek érzik, azt mondják, hogy keserű, és megvetik a szent Király kenyerét.

Ezért átkozza meg őket, és így szól: „Átkozott legyen az a csaló, akinek a nyájában hím állat van”, ezzel rámutatva, hogy ez a csalás valójában a mesterük ellen irányul. Mi az oka ennek? Az, hogy van egy hím a nyájukban, ők pedig lusták a munkában, és nem tesznek erőfeszítést, hogy megtalálják. Ezért átkozza meg őket a szent próféta, hiszen tiszta hímet vihetnének a Király palotájába, mégis sántát és vakot visznek.

Jaj azoknak, akik megszégyenítik magukat a Király palotájában! Éppen ezért nagy találékonysággal mutatják meg nekik hibájukat, például így: „Kínáld fel a Kormányzónak, vajon örülne-e Ő neked?” A „Kormányzód” kifejezés egy alacsonyabb rendű helyre utal, ahol hibáztak, vagyis a felső ajakra, amely hely számunkra hiba, számukra viszont nem az. De azt a helyet nem tölti ki az ajkaik eltorzítása, és a Teremtő az arcukon mutatja meg a gonoszságukat, ahogyan azt mondtam neked, amikor veled voltam, ahogyan meg van írva: „A tiszta és az igaz nem öl.” Az elmét „tisztának”, a szívet pedig „igaznak” nevezik. Jaj annak, aki megváltoztatja a nevét, aki a Teremtő nevében hazudik, és megfordítja a szó jelentését. A szöveg tanúskodik róluk és előttük: „Nem fogom igazolni a gonoszokat.”

Ezért te, életem szerelme, nem fogsz a világ lerombolóinak, a bolondoknak és a bolondok fiainak a nyomdokaiba lépni, hiszen ők hozzád képest értéktelenek, legyen szó a törzsről, az ágakról, és még inkább a gyümölcsökről. A törzsedben egyedülálló vagy ebben a nemzedékben. A törzsed tisztaságában jobb vagy nálam, ahogyan azt már mondtam neked, amikor veled voltam. Nincs másra szükséged, mint hogy kimenj a mezőre, amelyet az Úr megáldott, és összegyűjtsd mindazokat a leszakadt szerveket, amelyek lelkedről lehullottak, és egyesítsd azokat egyetlen testté.

Abban a teljes testben a Teremtő szüntelenül beléje fogja helyezni a Shechina-ját, és a bölcsesség forrása, valamint a fény hatalmas áramlatai olyanok lesznek, mint egy soha el nem apadó forrás. Minden hely, ahová tekintetedet veted, áldott lesz, és mindannyian miattad lesznek megáldva, mert ők folyamatosan áldani fognak téged, és a Tuma’a [tisztátalanság] összes szekere rajtuk lesz… örökre, mivel az ő akaratuk az, hogy téged átkozzanak. Akkor valóra válik a nagyapa áldása: „Akik téged áldanak, azok áldottak.”

Térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, amellyel először foglalkoztunk: az Úr szájához. Van egy felső ajak és van egy alsó ajak. Ezek a koronák egyenlőként ereszkedtek le, de hogy mindazoknak az érdemeseknek jót és fényt adjunk, a Dikna négy magas és szent korrekcióját hajtották végre rajtuk. Boldog az, akit azzal jutalmaztak, hogy örökölje őket, és boldog az is, akit azzal jutalmaztak, hogy hozzá tapadjon ahhoz az érdemeshez, aki már örökölte őket.

Meg van írva azzal a négy korrekcióval kapcsolatban: „Gondolataim nem a ti gondolataitok, és utaitok sem az Én utaim.” A magasztos és szent gondolatok nem olyanok, mint a műveletlen ember gondolatai. A magasztos és szent utak sem olyanok, mint a műveletlen ember útjai. A gondolat a Rosh [fej/elme], az út pedig az az út, amelyen keresztül a Rosh kiterjed és sokszorozódik.

Gyere és lásd! Van egy felső Rosh és egy felső ösvény a felső ajkán, az alsó ajkán pedig egy alsó Rosh és egy alsó ösvény. Ezért nőtt ki a bajuszszőr a felső ajkán, amely az általam említett felső Rosh hasonlataként szolgál.

Ezt a korrekciót „irgalmasnak” nevezik (lásd Idra Rabah, Nasso). Amikor az ember abban a jutalomban részesül, hogy saját szemével láthatja ezt a látomást, az minden oldalról irgalommal teli, hiszen nincs benne olyan hely… ezért is nevezik valóban „irgalmasnak”.

Ezt követően azzal jutalmazzák őket, hogy megláthatják a felső utat, a felemelkedők útját, akik a hímkecskék. Éppen ezért láthatják ezt az összes alsó világ lakói, akárcsak a Rosh értékes korrekcióját, amelyet „irgalmasnak” neveznek, és amely a számukra megjelenő dicséretek dicsérete.

Így a középső szőrszálaknál megszakad az út, és ennek az útnak a megszakadását az alsóbbak az orr két lyukán keresztül látják. Ott az út szétterül, és a felső ajak közepébe vésődik. Ezt a korrekciót „kegyesnek” nevezik, és mindazok, akik ismerik a titkokat, bizonyosan látják is.

Most, hogy megkaptad ezt a két nevet… az alsókat, megnézzük, mi is van előttünk azon a helyen, ahol egy szájat találunk… az alsó száj alatt. Ott… ami az alsók számára egy Rosh-t [fej/elme] jelent, és mindazok, akik méltók voltak rá, jutalmat kaptak csókok formájában… bár a csókok… az alsókat egyként.

Így hát meg kell kérdeznünk: „Miért kötődtek az alsó ajak Rosh-jához?” … jó okból … és egy szent szájból … abból az ösvényből, amely a felső ajakra volt rányomva, és megmutatja nekik azt a helyet, mint … egy testtől mentes ösvényt … ahogyan a szeretetnél lennie kell. ... És akkor... megerősödtek az alsó ajkukban. Abban az időben: „A szerelem olyan erős, mint a halál.” Lelkük a felső és az alsó szeretettel együtt tör elő, és amikor lelkük... az alsó.

Ezért nevezik azt a helyet „alsó Rosh”-nak. Mi az oka ennek? Azért, mert teljesen hasonlít a felső Rosh-hoz, és mindenki tudja, hogy az egyik szülte a másikat. Ezt „hosszúnak” nevezik, mivel a felső Rosh Panimja [arca/elülső része] meghosszabbodott… és nem mindenki számára van jelen a másikban. És mivel egybeolvadtak, mindenki számára szemekké váltak.

Éppen ezzel kapcsolatban állították a bölcsek: „A hang, a látomás és az illat nem minősül csalásnak.” Mi ennek az oka? Azért, mert ebben a háromban minden … látható. És mivel megjutalmaztak minket ezzel az alsó Rosh-sal, az a következtetésnél megduplázódott, és három dicséret formájában érkezett. … Ahogyan a felső Rosh eljutott hozzánk, bizonyosan nincs bennük csalás, és nincs hiba azokban a értékes korrekciókban, amelyek kiterjedtek … rájuk, és mindenki tudja, hogy az egyik szülte a másikat, kivéve a királyi udvar bohócait, akik azt mondanák: „Sára Avimelechtől, Gerár királyától fogant.”

Éppen ezért vált valóra az a vers, hogy „'Ami Engem illet, ez az Én szövetségem velük' – mondja az Úr: 'Az Én Lelkem, amely rajtatok van'”, Izrael magjának ezen szent hajtásában. Ebből következik, hogy ez a korrekció minden bizonnyal az alsóbb szintek Rosh-a, hiszen az alsóbbak feladata, hogy megőrizzék őket és összekapcsolják őket az élet kötegével, amint azt már elmondtuk.

A bölcsek azonban így határoztak: „Nincs belépés az Azarába [a Templom egy különleges részébe], kivéve a Dávid-házból származó királyokat.” Mi ennek az oka? Azért, mert ők a Rosh-ban vannak. A generáció többi tagja számára azonban azt a helyet csupán áthaladásra szánták. Ha nem így lenne, az áthaladás könnyed sétává válna, ezért hoztak létre és építettek ki egy alsó utat abból a Rosh-ból, amely hasonló a felső úthoz.

Ugyanakkor úgy tűnik és jelenik meg, mint egy sok nap után elfáradt öregember, és „az idősekben nincs értelem”. Olyan, mint Barzillai, a gileádi, mert az alsó ösvény alakja minden tekintetben teljesen hasonlít a felső Rosh-ból kiinduló felső ösvényhez, ezért látja, hogy a Guf lent van, az alsó ösvényen, és a felsőhöz hasonló, mint a majom az emberhez. És amit látott, azt jól látta.

Éppen ezért nevezik ezt a korrekciót „arcnak”, hogy rámutassanak: nem minden arc egyforma, és az embereknek mindig az arcukkal kell a földre borulniuk, ahogyan az az „És arcukkal a föld felé hajoltak” mondatban is szerepel.

Éppen ezért ez a vonal az alsó ajkán is láthatóvá vált, közvetlenül a felső ajkán lévő vonallal szemben, akárcsak a kerubok „egymással szemben álló” arcai. Mivel alakjuk hasonlít egymásra, egymást erősítették, és így mélyebben vésődtek az ajkakba. Ez az „arc” szó jelentése is: vagyis eddig egyáltalán nem volt ismert, hogy vannak felső és alsó arcok, és hogy nem minden arc egyforma.

És amikor hallok arról a bölcs tanítványról, aki azt mondta, hogy az egész világot kineveti „Az Úr képét hordozza” érdeme miatt, és örvendezett és dicsekedett a fokozataival, hogy ő, Anah, „megtalálta a forrásokat a pusztában, miközben apja, Zibeon szamarát legeltette”, és az első vétek eltörlődött, azt mondom magamban, hogy ez a mi bölcseinktől származik, aki a legalsó ösvényen talált rá, és azt „legalsó ösvénynek” nevezi: Anah az apjának, Zibeonnak a pásztora. Ő is azt az alsó Rosh, Zibeonnak nevezi, amiről még soha nem hallottam a előttem lévő írásokban.

Azért fáradozom, hogy ezeket a szavakat kellőképpen értelmezve találjam, 1) hogy tudjam, mit csinálnak ezek a „források”, azaz az összes Reshimot [lenyomatok/visszaemlékezések] az arcukon, hosszában, szélességében, hangban, látásban és illatban. Továbbá, mi a kérdésük, és mi a válaszuk – vajon új kérdésről van-e szó, vagy az apjuk pásztorától, attól az Anahból származó Zibeontól, fülükbe rejtett kérdésről? És mit gondolt Zibeon erről a bölcs fiáról, amikor azt mondta neki: „Ha bölcs a szíved, az én szívem is örülni fog”?

Általánosságban véve: örömöt okozott ez a kérdés? És hány napig tartott ez az öröm, vagy csak néhány óráig tartott? Mindezt egyértelműen értelmezi és elmagyarázza az a pontosítás, amit az alsó Rosh-ról és az alsó ösvényről mondtam. Ha nálad nem így van, hanem másképp, mondd el nekem, hogyan zajlott le valójában a munka.

És most, hogy megkönnyebbültünk az alsó Rosh és az alsó út tekintetében, valamint azoknak a szent nevei tekintetében, akiket az alsó ajak alatti szőrszálak korrekciójával jutalmaztak – valóban „hosszú arc” –, tovább fogunk leereszkedni, a szent függöny alá. Abban az igazak számára szánt jó jutalom van összegyűjtve, elrejtve és kinyilatkoztatva, valamint a gonoszok számára szánt keserű és kemény büntetések is. Ezt a függönyt úgy nevezik, hogy „nagyon irgalmas”, mivel úgy lett létrehozva, hogy a Hesed [irgalom] felé hajlik. Benne van a világ Ura minden érdeme és minden bősége.

Jaj annak, aki vérfertőzést követ el! Elszakítja lelkét ettől a világtól, és az elszakad a túlvilágtól is. Ő az „Adj igazságot Jákóbnak” formájában van, ezért fogta meg kezével Ézsau sarkát. Megtalálta mindazt az irgalmat, amiről beszéltünk, mert teljességében a hetedik korrekció – amelyet „és igazság” néven emlegetnek – feltárult és eljött, mivel az igazság és az irgalom itt egymásban voltak benne, ahogyan az „Adj igazságot Jákóbnak, irgalmat Ábrahámnak” mondásban is.

Gyere, lásd és értsd meg azt a rendet, amelyről eddig beszéltem neked az eddig látott összes fokozatban, és nézd meg alaposan azok ábrázolásait. Úgy fogjátok látni azokat, mint egy virágágyás ábrázolását, amelybe növényeket ültettek, kettőt egymással szemben, és egy jön ki a végén. Vagyis felül van egy Rosh és egy ösvény, alul pedig, közvetlenül velük szemben, egy Rosh, egy ösvény, és a mostani, amelyet „nagyon irgalmasnak” neveznek, középen van, mindenki felé és mindenki alatt.

Van még egy virágágyás is, ahol ezeket a növényeket más kombinációban ábrázolják – három növény a tetején, amelyeket Rosh-nak, Toch-nak és Sofnak tekintenek. A felső Rosh-t Rosh-nak, a felső ösvényt Toch-nak, az alsó Rosh-t pedig Sofnak nevezik. Mi az oka annak, hogy éppen ilyen a kombinációjuk? Azért, mert e három növény íze, megjelenése és illata megegyezik. Ezáltal a három egybeolvad, és mindhármat kiválónak tekintik, mint Rosh, Toch és Sof.

Ezt az alsó utat és a „nagyon irgalmas” egyesülését „a fűzfa két ágának” nevezik. Mi az oka ennek? Azért, mert ezek egyszerre léteznek, és a száműzetés gyermekei, akik a népek között élnek és azok közé keveredtek, azt mondják a fűzfa e két ágáról, hogy nincs sem ízük, sem illatuk. Így tehát három van fent és kettő lent abban a virágágyásban, amelyről beszéltem.

Az imént említett öt betűből 120 kombináció lehetséges. De én ezt a kettőt azért hoztam fel, hogy bemutassak egy kombinációt a „emlékezni” szóban, és egyet a „megtartani” szóban. A többi az általam említett két csoportba tartozik, és ezeket a sorrendeket „az Elochim név öt betűjének” nevezik.

Mi az oka ennek? Az, hogy egymás alatt, a kibocsátási útjuk mentén helyezkedtek el. Ugyanakkor a szélességet is figyelembe kell venni, és eddig még nem hallottam tőled a szöveg értelmezését, ezért egyáltalán nem tudok erről beszélni, amíg nem hallom, hogy te magad is benne vagy.

Amikor azt mondtam, hogy „fent” és „lent”, nem helyekre utaltam, hiszen a lelkeknek nincs helyük. Van azonban bizonyos idejük, amikor a világban megismerhetővé válnak. Azt neveztem „fentnek”, ami először jelent meg, azt pedig „lentnek”, ami később jelent meg.

És még egy dolgot kérek tőled: amikor saját szavaiddal értelmezed azt az öt fejezetet, amit mutattam neked – a „fent” és „lent” sorrendben –, mondd el nekem minden alkalommal, hogy az mikor az első fejezet, mikor a következő, és így tovább mindegyiknél, olyan aprólékosan, amennyire az emlékezeted engedi, vagy hozzávetőleges becsléssel, valamint az egyes fejezetek időtartamát is.

És mindenekelőtt arra vágyom, hogy megismerjem azoknak a két fűzfaágaknak a hosszát, amelyekről az alsó ösvény kapcsán beszéltem, és amelyeket „az arc korrekciójának” neveznek, valamint a szent függönyt, amelyet „rendkívül irgalmasnak” neveznek, és amelyeknek kezdetük az „igazság”.

Bár számodra ez apróság, számomra óriási jelentőségű. Hiszem, hogy egy másik leveledben már utaltál rá, hogy elfelejtetted azokat az időket, de kérlek, emlékezz rájuk, mert olyan, mintha börtönben lennék, és nem tudnék dolgozni, sem veled megbeszélni ezt a dolgot egy fontos ok miatt, ami a szívemben van.

Ezért igyekezz erősen emlékezni az ő idejükre, nagyjából azok időtartamára, valamint kezdetükre. És kérlek, légy irgalmas azzal az idővel, amely sajnálatos módon hiába veszett el, és küldj nekem egy világos levelet, amelyben teljes körűen megválaszolod az összes kérdésemet, amit feltettem neked, hogy ezután ne kelljen többé leveleznem veled.

Nos, kedvesem, gyere és nézd meg, hogyan adhatod meg nekem az őszinte válaszaidat. És mivel veled együtt viselem ezt a terhet, most nincs bennem más, csak borús hangulat. Mégis, nem kételkedem benned, hiszen a válaszok megelőzik a kérdéseket – ha nem kíméli az életét, stb.

De hagyjuk a múltat a múltban, és ezentúl számoljuk a pillanatokat, nehogy akár egyet is elveszítsünk közülük, mert naponta hírnök érkezik hozzánk a felülről. Nem hatalmat adtam neked. Inkább szolgaságot adtam neked. És ki az, és hol van az, aki vezet egy gonoszt, a tétlenség idegen Klipa-ját [héj/kéreg] itt, a Király gyermekei között? Ez bizonyosan arcátlanság a menny felé, és „Az ajtó átfordul a zsanérjain, a tétlen pedig az ágyában fekszik.” A szent Shechina [Istenség] a porba van vetve szolgálóleányai lába alá, akik rendszeresen nagy arcátlansággal járnak és tapossák a fejét és karját, ahogyan az idegen szolgálóleányok teszik, akik csak azt kívánják, hogy tisztátalan köpetet köpjenek úrnőjük arcába, megvetést és haragot keltve.

Azokat, akiknek hatalmukban állna megszüntetni ezt a pimaszságot, mégis tétlenül állnak, és tiltakozás nélkül nézik mindezt, te „tétleneknek” nevezed? Nem a tétlenség a jellemzőjük. Inkább arról van szó, hogy nincs fogalmuk az előttük álló mennyek Urának értékéről és dicsőségéről.

Hasonlóképpen ki kell jelentenünk, hogy nem az időszak meghosszabbításában rejlik a munka, hanem a tanulásban, mert az a szennyes anyag lecsillapodik, és naponta huszonnégy órát szeretne dolgozni, de a tanuláshoz szükséges erőfeszítésben egyetlen órát sem.

És a legfőbb feladat abban áll, hogy felfedezzük a Tóra összes titkát és azok okát, hiszen ebben a száműzetésben nincs másfajta rabszolgaság. Ez a mocskos lény bármit megtenne, csak azt nem, hogy a Mitzvot [Parancsolatok] okain töprengjen. És még ha talál is néhány okot, kiderül, hogy ez fárasztó, és hogy az egyik újdonság nem is annyira különbözik a másiktól, és akkor elfárad, és már nem tud tovább erőlködni.

Ez a dolog lényege. A gyökereit ki kell tépni, és el kell távolítani az Úr házának udvaráról, és az embernek vállalnia kell azt a munkát, hogy a Tóra szavaiból kiderítse a Tóra okát és a Mitzvot jelentését. És akkor a Teremtő visszatér majd trónjára.

Tegnap este megkaptam a Heshvan 14-én kelt leveledet. Most, kora reggel, a levelem elkészült és elküldésre kész. Szerettem volna megtudni, honnan tudod, hogy ez az ember, aki fiú nélkül jár be és ki a házadból, valóban bölcs és szent ember, ahogyan nekem mondtad… a tested megfelelő rendje érdekében. Kérlek, mondd el részletesen, hogy ő miben ellentétes, mert tudnom kell, de alaposan tisztázd le, és ha ő nem az a könyvkötő vagy könyvkereskedő, akit a házadban láttam, és ha a betűkkel foglalkozik… és mit mond róluk. De ami a legfontosabb, ne fukarkodj azokkal a szavakkal, amelyek számodra feleslegesnek tűnnek, mert ha egyre többet írsz ilyen leírásokat, a köztünk lévő megértés is mélyülni fog, és erre most nagyon nagy szükségem van.

Barátod

Yehuda