27. Levél
 

Tav-Reish-Peh-Zayin, (5687) Tevet hónap 16, 1926, December 21, London

A tiszteletreméltó diáknak ... égjen a gyertyája:
... Valóban egyesülni akarok veled testben és lélekben, ebben és a következő világban. Én azonban csak a spiritualitásban és a lélekben tudok dolgozni, mert ismerem a lelketeket, és tudok egyesülni velük, de ti csak a testben dolgozhattok, mivel nem ismeritek a spiritualitásomat, hogy egyesüljetek vele. Ha ezt megérted, akkor azt is megérted, hogy nem érzek távolságot tőled, de a testi közelségre mindenképpen szükséged van. És mégis, ez neked és a saját munkádnak szól, nem nekem vagy az én munkámnak. Ezzel előre válaszolok sok, velem kapcsolatos kérdésre.

De azért imádkozom a Teremtőhöz, hogy vezessen az igazság útján, hogy megmenekülj az út minden akadályától, és hogy a Teremtő sikeres legyen veled mindennel, amit teszel.

Ami pedig téged illeti, aprólékosan kövesd azokat az utakat, amelyeket az elmével és szívvel, a vágyakozással és az imákkal kapcsolatban kijelöltem, és akkor a Teremtő minden bizonnyal sikerre visz bennünket, és hamarosan egyesülünk testben és lélekben, ebben és a következő világban.

Kislev 26-án, Hanuka második napján [1926. december 2-án] írt leveledre válaszolva azt írtad, hogy a világ a munkára teremtetett, és Ő a sötétséget a munka céljára teremtette – hogy legyen anyag, amiben dolgozni kell ez által – mivel a fényben öröm van és nem munka. Ennek megfelelően megkérdezted: „Mire való a jobb oldali Klipa [héj], mert a sötétséget fénynek érzi, a teremtett lény pedig úgy érzi, a sötétséget el van választva tőle, mintha nem az övé lenne, tehát hogyan folytathatja hetven éven át? Az ilyen ember, miért született? Teljes választ követelsz rá, és nem a nagy fényekre van szükséged, hanem csak arra, hogy eltávolítsd magadról a képmutatás gyalázatát, amely a lélek mélyéig ér. És arra a következtetésre jutsz, hogy elmondhatod róla... „az igazság megmutatja az utat”, és „már az ötödik éve”, és így tovább.

Valójában a szavaid zavarosak, ezért nem ismerem ezt az igazságot. Azt mondtad hírként: A világ a munkára lett teremtve. Ha igen, a munka megmaradjon örökre? De köztudott, hogy az örökkévalóság nyugalom! Valamint az a kérdésed, hogy a teremtett lény a sötétséget fényre cseréli anélkül, hogy ismerné a benne rejlő sötétséget, tudnunk kell, hogyan különböztessünk meg jobbot a baltól, és még mindig nem lettél megjutalmazva azzal, hogy lásd a sötétséget, mivel a sötétség és a fény olyan, mint a kanóc és a fény. Ezért látnunk kell a gyertyát és élveznünk kell a fényét, és akkor ismerni fogod a jobbot a balból.

De miért kérdezel a Teremtőről, Aki nagy hatalmat adott a Klipotnak [Klipa többes száma]? Erről már részletes magyarázatokat adtam, és elsősorban azt, hogy a Teremtő megvédi magát, hogy aki Őhozzá tapad, ne kételkedjen benne, és ez soha nem fog megtörténni, mert Ő mindenható, és nem kívánom itt részletezni.

De én a szavaidat „a szegényekért folytatott imának” tekintem, ami ima a panaszban. Ez közelebb áll ahhoz, hogy meg legyen válaszolva, mint bármilyen más ima. Lásd a Zohárban a következő verset: „Imádság a szegényekért” stb., „És Dávid szegény volt, de a szegények imája a panaszban van” stb.

Ezenkívül a jó jel miatti aggodalmad tekintetében úgy tűnik, hogy a teljességre pusztán mint jelre van szükséged. Ez jó jel, mert öt évvel ezelőtt még nem panaszkodtál emiatt. Már mondtam neked, hogy az „És utaztak Refidimből”-től a Tóra elnyeréséig csak egy az út. De tudd, hogy a szavaim nem csillapíthatják aggodalmaidat, nem vigasztalhatnak meg, hiszen az első év végén magasabb szinten voltál, mint most. És mégis, ne add fel a könyörületességet.

Bizonyítékot hozol az írásból a teremtés céljára, hogy az a munkára szolgál: „Mit kér tőled az Úr, a te Istened, azon túl, hogy féld az Urat, a te Istenedet... és szolgáld az Urat, a te Istenedet.” Valójában két célja van: az egyiknek az ember szeme előtt kell lennie, a másiknak magáért a Teremtő nevéért kell lenni. De az írás arról beszél, aminek a teremtmény szeme előtt kell lennie.

A lényeg, ahogy a Pirkei Avotban [Az Atyák fejezetei] írják: „Nem a te dolgod befejezni a munkát, és nem is szabad tétlenül elmenni tőle.” Azaz, mivel a teljesség a munka célja és a befejezése, van egy nyitott oldala a Sitra Achrának [másik oldalnak], hogy közel kerüljön és megértesse az emberrel, hogy nem képes rá, és kétségbeesésbe sodorja. tudnia kell, hogy a munka vége egyáltalán nem a mi munkánk, hanem a Teremtő munkája. Hogyan ismerheted meg tehát a Teremtőt, és hogyan mérheted fel, hogy be tudja-e fejezni az Ő munkáját, vagy ne adj Isten, nem tudja befejezni az Ő munkáját? Ez szemtelenség és eretnekség!

„És nem szabad tétlenül eltávolodni ettől”, még így sem, ha a Teremtő azt akarja, hogy a munka befejezése nélkül dolgozz. Ez a jelentése annak, ami meg van írva: Mit kér tőled az Úr, a te Istened? Vagyis a teremtménynek csak ezt kell tudnia: a Teremtő... munkálkodik, és ezért teljes szívvel teljesíti az Ő akaratát, mint a „Nyisd meg nekem a bűnbánat egyik nyílását, mint a tű hegyét”. Ezáltal megmenekül ha valaha is  közeledik hozzá a Sitra Achra. Ha valaki befejezi ezt, biztos lehet benne, hogy a Teremtő befejezi munkáját az Ő végén: „És megnyitok neked kapukat, amelyeken szekerek és kocsik lépnek be.”

De ha nem hajlandó Őt szolgálni, még oly módon sem, hogy a munka befejezésével és a csarnok megnyitásával jutalmazzák, akkor nem segít rajta sem a nyájaskodás, sem a hazugság. Már elmagyaráztam, ami a Zohárban meg van írva: „Két tanú tanúbizonysága alapján ... aki meghal, azt meg kell ölni”, azaz, ami SAM, és eleve halott, és nem nehéz megölni a halottat, bár a halottnak a Klipa a joga, mivel a súlyosabb Klipát a Teremtő előtti hálaadás és a munka megsokasodása törli el.

Nem tudom, hogy a szavaim kitöltenek-e téged, ezért tudasd velem, és időben válaszolok, mivel a kérdés: „Mi a bizonyíték?” a bölcs ember kérdése, ha ez az ember dolgozik.

Yehuda