17. Levél

 Tav-Reish-Peh-Vav, 5686, Tevet hónap 6, 1925. december 23.

Kedves..

... Mégis, hadd írjak nektek az Isten munkájának középső vonallal kapcsolatban, hogy mindig cél legyen számotokra a jobb és a bal vonal közötti célpont. Ez azért van, mert „van, aki jár, aki rosszabb, mint aki tétlenül ül". Ő az, aki letér az útról, mert az igaz út egy nagyon vékony vonal, amelyen az ember addig jár, amíg a király palotájába nem ér.

Aki a vonal elején kezd el járni, annak nagy gondosságra van szüksége, hogy még egy hajszálnyit se térjen el jobbra vagy balra a vonaltól, mert ha eleinte csak egy hajszálnyi az eltérés, még ha teljesen egyenesen megy is tovább, biztos, hogy nem jut el többé a király palotájába, mert nem az igaz vonalon lépked, mint például így:

Ez egy valódi összehasonlítás.
Hadd magyarázzam el nektek a középső vonal jelentését, amely a „A Tóra, a Teremtő és Izrael egy” jelentése. A lélek célja, amikor a testbe érkezik, hogy a testbe öltözve a gyökeréhez való visszatéréssel a Vele való Dvekut [összetapadás] legyen a jutalma, ahogy meg van írva: „Szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok minden útján, tartsátok meg parancsolatait, és tapadjatok Hozzá”. Látjátok, hogy a dolog azzal végződik, hogy „Hozzá tapadni”, azaz úgy, ahogyan a testbe való belefoglaltatottság előtt volt.

Azonban nagy előkészületre van szükség, ami az Ő minden útját járva történik. Mégis, ki ismeri a Teremtő útjait? Valóban, ez a „Tóra, amelynek 613 útja van” jelentése. Aki ezeken jár, az végül megtisztul, amíg a teste nem képez többé vasfalat közte és a Teremtője között, ahogy írva van: „És eltávolítom a kőszívedet a testedből”. Akkor ugyanúgy tapad majd Teremtőjéhez, mint a lélek testbe való belefoglaltatottsága előtt.

Kiderült, hogy három megkülönböztetés létezik: 1) Izrael az, aki arra törekszik, hogy visszatérjen a gyökeréhez; 2) A Teremtő, azaz a gyökér, amelyre vágyik; 3) A Tóra 613 útja, amelyekkel az ember megtisztítja a lelkét és a testét. Ez a fűszer, ahogy írva van: „Én teremtettem a gonosz hajlamot, én teremtettem hozzá a Tórát, mint fűszert”.
Ez a három azonban valójában egy és ugyanaz. Végső soron a Teremtő bármely szolgája egyetlen, egyedi és egységes felismerésként éri el ezeket, és csak azért tűnnek három különböző részre osztottnak, mert az ember nem teljes a Teremtő munkájában.

Hadd tisztázzak valamit: Látni fogjátok a legvégét, de nem a teljességét, kivéve, ha Ő megszabadít benneteket. Köztudott, hogy a lélek a felső Isten része. Mielőtt testbe kerülne, ágként tapad a gyökérhez. Lásd az Életfa kezdetén, hogy azért teremtette a világokat, mert ki akarta nyilvánítani szent neveit: „Könyörületes” és „Kegyelmes” stb. és ha nem lennének teremtmények, nem lenne senki, akin könyörülhetne. Ezek a szavak valóban nagyon mélyek.

Azonban, amennyire a toll engedi, mert „Az egész Tóra a Teremtő nevei”, ahogy írták. Az elérés jelentése: „Amit nem érünk el, azt nem határozzuk meg névvel”. A könyvekben le van írva, hogy mindezek a nevek a lelkek jutalmát jelentik, amelyek kénytelenek a testbe kerülni, mert éppen a testen keresztül érhetik el a Teremtő neveit.
Státusza az elért eredményeknek megfelelően alakul. Van egy szabály: Bármely spirituális dolog fenntartása a megismerés érdeme szerint történik. Egy fizikai állat érzi önmagát, mert elméből és anyagból áll.

Így a spirituális érzékelés egy ismert megkülönböztetés, és a spirituális nagyságot a megismerés értékével mérik, ahogyan írva van: „Az embert az értelme szerint dicsérik”. Ugyanakkor az állat tud; de egyáltalán nem érzékel.

Értsd meg a lelkek jutalmát: Mielőtt a lélek belép a testbe, csak egy apró pont, bár úgy kapcsolódik a gyökérhez, mint ág a fához. Ezt a pontot nevezik „a lélek és világának gyökerének”. Ha nem lépett volna be ebbe a világba egy testben, akkor csak a saját világa lett volna, azaz csak a saját része lenne a gyökérben.

Azonban minél inkább jutalma a Teremtő útjain való járás, amelyek a Tóra 613 útja, amelyek visszatérnek a Teremtő tényleges neveihez, annál inkább növekszik a nagysága az általa elért nevek szintjének megfelelően. Ez a jelentése a szavaknak: „A Teremtő minden egyes igaznak 310 világot adományoz”.

Értelmezés: A lélek két igazból áll: felső igazból és alsó igazból, ahogy a test is a Taburtól [köldök] felfelé és a Taburtól lefelé van felosztva. Így az írott Tóra és a szóbeli Tóra jutalmazza, ami kétszer 310, ami a Gematriában 620-as. Ezek a Tóra 613 Mitzvot [parancsolatok] és a hét Mitzvot de Rabanan [a nagy bölcseink parancsolatai].

Az Élet Fájában meg van írva: „A világok csak azért jöttek létre, hogy felfedjék a Teremtő nevét”. Így láthatjátok, hogy mióta a lélek lejött, hogy beleöltözzön a tisztátalan anyagba, nem tudott többé a gyökeréhez, a saját világáhoztapadni, mint mielőtt erre a világra jött.

Sokkal inkább 620-szorosára kell növelnie a nagyságát, ahogyan korábban a gyökerében volt. Ez a teljes tökéletesség, az egész NRNHY jelentése egészen a Yechidáig, amiért a Yechidát Keter-nek nevezzük, ami a 620-as számra utal [a Keter a Gematriában 620].

Így láthatjuk, hogy a 620 név jelentése, amely a Tóra 613 Mitzvája és a hét Rabanan Mitzvája, valójában a lélek öt tulajdonsága, azaz NRNHY. Ez azért van így, mert az NRNHY Kelim [edényei] a fenti 620 Mitzvot-ból származnak, és a NRNHY fényei maga a Tóra fénye minden egyes Mitzvában [ének. a Mitzvot-okban]. Ebből következik, hogy a Tóra és a lélek egy.

A Teremtő azonban az Ein Sof fénye, a Tóra fényébe öltözve, amely a fenti 620 Mitzvában található. Értsétek meg ezt alaposan, mert ez az értelme a szavaiknak: „Az egész Tóra a Teremtő nevei”. Ez azt jelenti, hogy a Teremtő az egész, és a 620 név a részek és elemek. Ezek a tételek a lélek fokozatai és lépései szerint vannak, amely nem egyszerre, hanem fokozatosan, egyenként szerzi meg a fényt.

A fentiekből kiderül, hogy a léleknek az a rendeltetése, hogy mind a 620 szent nevet, a teljes méretét elsajátítsa, ami 620-sszal több, mint amennyivel az érkezése előtt rendelkezett. A nagysága a 620 Mitzvában jelenik meg, ahol a Tóra fénye bele van foglaltatva, a Teremtő a Tóra közös fényébe. Így láthatjuk, hogy „a Tóra, a Teremtő és Izrael” valóban egy.

Vizsgáljuk meg alaposan ezeket a szavakat, mert csak egy egyszerű magyarázatot igényelnek. Erről szól az, hogy azt mondták: „Nem fogom megmagyarázni a szó szoros értelmében”, és boldogok lesztek, ha megértitek, ami előttetek van.

Térjünk vissza arra a kérdésre, hogy a Teremtő művében a teljesség előtt a Tóra, a Teremtő és Izrael három megkülönböztetésként jelenik meg. Időnként az ember szeretné kiteljesíteni a lelkét, és visszatérni a gyökeréhez, amit Izraelnek tekintünk. Időnként az ember szeretné felismerni a Teremtő útjait és a Tóra titkait, „mert aki nem ismeri Mestere parancsolatait, hogyan fogja Őt szolgálni?”. Ezt tekintjük Tórának.

Néha az ember szeretné elérni a Teremtőt, vagyis teljes érzékeléssel Hozzátapadni. Az ember lényegében csak ezt sajnálja, és nem gyötrődik a Tóra titkainak elérése miatt. Azért sem gyötrődik, hogy a lelkét visszavezesse az eredetéhez, ahogyan az a testbe öltözés előtt volt.

Ezért annak, aki a Teremtő munkájára való felkészülés igaz vonalán jár, mindig próbára kell tennie magát, hogy a fenti három megkülönböztetést teljesen egyformán akarja-e, mivel a cselekedet vége kiegyenlítődik a kezdetével. Ha valaki az egyiket jobban akarja, mint a másodikat vagy a harmadikat, akkor letér az igaz útról.

Így jobb, ha összetapadsz azzal a céllal, hogy vágyakozol a Mester parancsolatai után, mert „aki nem ismeri Mesterének útjait és Mesterének parancsait, amelyek a Tóra titkai, hogyan fogja Őt szolgálni?”. Mindhárom közül ez garantálja leginkább a középső vonalat.

Ez a jelentése: „Nyissatok meg nekem egy bűnbánati nyílást, kaput akkorát, mint egy tű hegye, és én kinyitom nektek a kapukat, ahová szekerek és hintók mennek be”. Értelmezés: A tű szeme nem a be- és kilépésre szolgál, hanem a varráshoz és a munkához szükséges fonal behelyezésére.

Hasonlóképpen, nektek is csak a Mesteretek parancsa után kell vágyakoznotok, hogy dolgozzatok, és akkor olyan ajtót nyitok nektek, mint egy csarnok bejárata. Ez a jelentése a versben szereplő kifejezett névnek: „De valóban (héberül úgy írva, mint a csarnok) élek, és az Úr dicsősége betölti az egész földet”.

Yehuda Leib