12. levél

Tav-Reish-Peh-Hey, Tevet 26, 1926. január 12., Varsó

A tiszteletre méltó tanítványoknak, az Úr legyen velük:

... Meg kell erősödnöd abban, ami a mi legfőbb kívánságunkat illeti. Tudjátok, hogyan értelmeztem a verset: „És az Úr, a te Istened megáld téged mindenben, amit tenni akarsz”. Az alacsonyabb szinten lévő embernek mindent meg kell tennie, amit megtehet, és csak akkor van helye az áldás bele csepegtetésének. Azonban ostobaság azt gondolni, hogy ettől a Teremtő köteles az áldást éppen az ember munkájának helyére bele helyezni.

Ellenkezőleg, a legtöbbször a munka egy helyen van, az áldás pedig egy másik helyen, olyan helyen, ahol az ember egyáltalán nem dolgozott, mivel nem tudott vagy a maga részéről nem tudott ott semmit se tenni. Az igazi áldásban ez egy áthághatatlan törvény, és ez a megtalálása jelentése, mint a „fáradoztam és megtaláltam”, és ezt már kifejtettem.

Ami engem illet, én élvezem a munkámat; ezért: „Akik az Urat keresik, nem fognak bőségben hiányt szenvedni”, és meg van írva: „Közel van az én szabadításom, hogy eljöjjön, és az én igazságom, hogy feltáruljon”. De amit leginkább kérek, az az, hogy erősítsétek meg magatokat és legyetek erősek, és a Teremtő veletek lesz. Beszéljetek az elgyengült barátoknak, hogy csatlakozzanak hozzánk, és az idegen aggodalmak el fognak távozni tőlük, és ha kiürítik a házat, bálványoknak is lesz hely. Ne féljetek az élet fájának útján az örvénylő kard lángjától.

És ha tudni akarod, akkor közlöm veled, hogy egyáltalán nem érzem magam távol tőled, és aki távolságot érez, az saját maga miatt van.

Nincs több  új hír.

Annak szavai, aki arra vágyik, hogy teljes egységben egyesüljön veled...

Yehuda Leib