9. Levél
 

Tav-Reish-Peh-Gimel, 7. Nissan, 1923. március 24., Jeruzsálem

Barátomnak, égjen a gyertyája:

Nem tudom tovább visszafogni magam mindazzal kapcsolatban, ami köztünk áll, ezért megpróbálok nyílt és őszinte dorgálást tenni. Tudnom kell, hogy „az igaz szó mennyit ér a mi földünkön", mert mindig is ez volt az én utam - hogy a teremtés minden működését a legnagyobb pontossággal tanulmányozzam, és megismerjem az érdemét, akár jó, akár gonosz. Ez az egyetlen hely, amit atyáim hagytak nekem határként, és máris értékes dolgokat és titkokat találtam ezekben a múló, apró képekben. Jó okkal állították elém ezt a sorsot, és ezek szép betűk, minden bölcsesség és minden tudás ítéletére, és csakis a bölcsesség ötvözésére lettek teremtve.
Először is, megítéljük a lustaság minőségét ebben a világban. ... Összességében nem olyan negatív és megvetendő tulajdonság. A bizonyíték az, hogy már bölcseink is azt mondták: „Ülj és ne cselekedj semmit - jobb”. Bár a józan ész és számos írás ellentmond ennek a szabálynak, mégis, a kellő pontosság érdekében megmutatom, hogy „Mindkettő az élő Isten szava”, és minden békésen el lesz elrendezve.
Minden kétséget kizáróan tisztázódik, hogy nincs más munka a világon, csak az Ő munkája, és minden más munka az Ő munkáján kívül - még a lelkekért való munka is, ha csak önmagára irányul - jobb lenne, ha nem lépne a világra, mert felforgatja a dolgokat [Héberből: mert az az edényt lefelé fordítja], mert a megszerző nem válik adakozóvá. Ez egy áthághatatlan törvény, és „ha ott lenne, nem lenne megváltása”.

Ezért nem szabad olyan munkáról vagy munkásról beszélnünk, akinek a cselekedete a megszerzés formájában van, mivel ez teljes hiábavalóság, és kétségtelen, hogy jobb lenne ha „Ülne és nem tenne semmit”, mert a munkájával kárt okoz, akár magának, akár másoknak. A haszna teljesen elvész, ahogy fentebb mondtuk.
Egyáltalán nem érdekel, ha egy részeteknek kellemetlen ez a döntés, sőt nyíltan tiltakozik szavaim ellen, mert minden igaz természete ilyen - nem kell hozzá egyetlen asszony által született beleegyezése sem, se nagy, se kicsiny, és akit a Tóra alapos ismeretével jutalmaztak, az nagyon is határozott véleményű ebben.

Ezért, e nagy és híres igazságot követve - hogy aki munkájában kárhoztat, az „a gonosztevő barátja” - nem érzek kegyelmet vagy törődést a tétlenek iránt, hogy tanácsot kérjek számukra, a nagy szabály miatt: „Ülj, és ne csinálj semmit - jobb”. Mindenesetre, ha becsben tartják a Teremtő szavát, és valóban imádni akarják Teremtőjüket, dicsőíteni műveit, kétségtelen, hogy a tétlenség szellemiségben nem lesz velük, hiszen a Teremtő szellemisége erővel és hatalommal ruházza fel őket, amelyből a tétlenséget, mint a szalmaszálat, elfújja a szél. Ha azonban bebizonyosodik, hogy egységben vannak a tétlenség e szellemiségével, akkor kétségtelen, hogy ekkor az elméjük nem csak a Teremtőnek van szentelve. Ha ez így van, akkor az „Ülj és ne csinálj semmit” bizonyosan jobb.

Sok mondanivalóm van erről a kérdésről, de mit tehetek, hogy az idő miatt félreértitek szavaimat, mert nem vagytok hozzászokva a Tórában szereplő újításaimhoz, amelyek a legnagyobb egyszerűséggel vannak kimondva. Nagyon magas szint kell ahhoz, hogy valaki ennyire le tudjon süllyedni, és fel tudjon emelkedni. Mégsem tudok változtatni az utamon, mert a Teremtő akaratát látom benne.

Bár sok egyszerűségben elmondott Tóra-verset hallottatok tőlem, és én is sokat fáradoztam, hogy megértessem veletek minden utamat és minden vágyamat a Teremtő munkájában, szeretném elmondani - e hivatással kapcsolatban -, hogy a Teremtő segítségével, nemzedékemben és előttem lévő tanítóimhoz hozzáadtam, amit a Teremtő megengedett nekem, és ti vagytok a tanúim.

És mégis, a tanulmányozásunk ebben a kérdésben rövid volt, körülbelül ... a BeHaalotcha [Amikor a hegyre emelkedsz], Tav-Reish-Peh [1920. június] rész második napjától a Shemot [Exodus], Tav-Reish-Peh [1920. január] részig (Tav-Reish-Peh-Alef [1920. december]), mivel a hét közbeni helyzetetek ... nem engedte meg, hogy többet beszéljek veletek a Tórában való újításaimról. Emellett teljesen abbahagytam a tanításom módját olyan okokból, amelyeket magamban tartok, és még ezt megelőzően némi magyarázattal tudatosítottam veled.

De mivel az idő nagyon rövid volt, nem szoktatok hozzá a módszereimhez, és a módszereim egyáltalán nem mélyültek el bennetek. Emiatt sok saját elgondolásotok szerinti változtatást illesztettetek tanításomba ... ami miatt sok időt vesztettetek. …
Kifejezetten azt mondtad, hogy minden erőddel és hatalmaddal segíteni fogsz nekem abban, hogy megvizsgáld tanításom útjait és annak elterjedését a világban, de te csak ülsz és vársz a megfelelő időre, amikor részt vehetsz velem ebben a kérdésben. Teljes szívedből, elszántan és ünnepélyesen, minden kétséget kizáróan megígérted, hogy kitudódik, ha megjutalmaznak a fent említettekkel.

Nos, mit mondhatsz a nekem tett összes ígéretedről... és ismerem a taktikádat és cseledet, amit kitaláltál, hogy egyszerre mosd meg az egész testedet a végtelen vízben.

Azt a választ is ismerem, amely kérdésemmel kapcsolatban könnyen elérhető számodra - hogy még mindig alkalmatlan vagy a tudás felmutatására és a rombolásra vagy építésre, még kevésbé a velem való munkakapcsolatra, miközben te magad is elégtelenül ragadod meg azt.

És mégis, ez a hajlam benned, és eredendően ellentmondasz önmagadnak. Ez azt jelenti, hogy egy másik kérdésre nem alázatosan, hanem az ellenkezőjére válaszolsz. Hogyan tudod így megragadni a kötél mindkét végét?
... És mondom neked, hogy itt nincs semmiféle szégyen, nincs kicsinység, és nincs nagyság, csak a gonosz műve, amelynek sikerült minden jót megzavarni, ami az útjában megjelenik. Végül is, miért bánnád, ha túlságosan is megértem a kicsinységedet? Az én dicséretemre vágysz? Sokkal inkább úgy tudom, hogy a lelked tisztább az ilyen aljasságoknál.

Továbbá, miért bánnád, ha megértem nagyságod pontos mértékét, ahogy az a szívedben van? Nem félsz attól, hogy kigúnyollak makacsságod miatt?
És miért ez a szégyen, hogy egy ilyen barát előtt, mint én, dicsekvő szavakkal beszélsz? És azt is, hogy minden bölcsünk végigjárta ezt az utat, felfedve titkait akár egy különleges tanítónak, akár egy különleges és igaz barátnak, akár magas, akár alacsony rangú volt, úgy, ahogyan a szívükben érkeztek.

Az igazság ösvényén járókra egyáltalán nem hat az igazság, legyen az keserű vagy édes. És ami a legfontosabb, minden vizsgálat olyan, mintha a maga idejében fogadnák el, mert az elmének „tisztának” kell lennie, és Isten ments, hogy az ember keserűsége miatt elfogult legyen. És a szívnek is igaznak kell lennie a maga helyén, minden körülmények között igazolva a Teremtőt.

És ahogyan a Teremtő érdemének és Mindenhatóságának nincs mértéke, úgy nincs mértéke az asszony által született alázatosságának (és gyengeségének) sem, hacsak ez a teremtés, minden alacsonyrendűsége ellenére, nem hajlandó elfogulatlanul elfogadni az igazság szavát a nyomorúságos teste számára. Mindig úgy van, mint a versben: „A tiszta és az igaz nem öl”, és így menetel a szentség és a tisztaság lépcsőfokain, amíg ... „Mi ez a munka neked?”

Nyilvánvalóan látom, hogy ebbe a gödörbe fogtok zuhanni, akár kevesebbet, akár többet. Ez a végső Satan, amelyet a nemzedékem számára végzett gyümölcsöző munkámban találok. A Teremtő áldásával, a Teremtőm szemében kellemesnek találtak, hogy feltárja előttem a nemzedék teljes alacsonyrendűségét és mindenféle könnyű és megbízható, hűséges korrekciót, hogy minden lelket a lehető leggyorsabban visszavezessek a gyökereihez.
De mit tehetek a hívás napján, mert neked kell majd válaszolnod a gonosz ember kérdésére: „Mi ez a munka neked?”. Bár a válasz a Haggadában [Pesachi történet] tisztázódik: „Ha ott lett volna, nem váltották volna meg”, mivel nincs szükség bolondokra, a hiúság imádóira, mégis, senkit sem választanak ki az Ő munkájára, hacsak a szíve nem teljesedett ki a Teremtővel, hogy odaadóan, egész nap és egész éjjel, mindig, végtelenül dolgozzon a munka terhén, csak azért, hogy egy foszlánynyi megelégedettséget hozzon Teremtőjének. Miért kellene tehát ennek a gonosznak a Teremtő ilyen szerettei közé vegyülnie és tanácskoznia?

És mégis, testvérem, ez nem intellektuális kérdés. Világos és igaz, és nem maradhat sem gondolkodás, sem kétség a kérdésben. De éppen emiatt olyan kérdés, amelyre nincs válasz, mert ez egy zavaros és zavaró ügy kérdése, és ez csak egy követelés az anyagi test részéről, hogy térjen vissza apja bálványaihoz, akinek munkájában osztozik, vagy még igazabb - ő a munkás, és minden öröm az övé. És mivel a kérdező nem más, mint agyatlan anyag és test, az elme ereje gyenge ahhoz, hogy bármilyen választ adjon neki, mert nincs füle, és „olyan, mint a süket aszpik, amely befogja a fülét”.

Tudom, hogy a Teremtő milyen nagy előnnyel ruházott fel engem kortársaimmal szemben, mert hosszú-hosszú ideig kutattam, miért engem választott ki Isten akarata. És mindazok után az alacsonyrendűség után, amit az a gonosz fia bocsátott ki, aki a Klipa [kagyló], amely az én időmben uralkodik, és miután tanúja voltam annak valódi mértékének, felismerem a Teremtő jóságát irányomban, hogy ma és mindig elterelje a szívemet a gonoszok fent említett kérdésének hallgatásától.

Elkötelezettnek és kötelességemnek érzem magam, mint ma és mint mindig, hogy egész nap és egész éjjel, mint ökör a jármát és mint szamár a terhet. Nem fogok megpihenni attól, hogy ne keressek valami helyet, ahol némi elégedettséget hozhatok Teremtőmnek. Még a mai napon is, amelyben élek, örömmel dolgozom egy nagy teher alatt, akár hetven évig is, anélkül, hogy tudnám annak sikerét (akár az egész életemet), kivéve, hogy ez bizonyosan az az út, amelyet parancsoltak nekem, hogy járjam az Ő minden útját és Hozzá tapadjak, amit kezdetben hallottam.

Ugyanakkor semmiféle gondolattal vagy elmélkedéssel nem menthetem fel magam az Ő nevvéért végzett munka alól, mert alacsonyrendű vagyok. Egész nap vágyakozom és gondolkodom Isten munkájának magasztosságáról, olyan magasztosságban, hogy még írni sem tudok róla.

Igaz, hogy amikor kortársaimmal beszélgettem ezekről a dolgokról, láttam, hogy van egyfajta törvénykönyvük, amelyben elmélyednek, hogy megtalálják a maguk mértékét Isten munkájának minden szükségletükre. De én soha nem láttam azt a törvénykönyvet, hogy a Teremtő kívánságának megfelelő feltételeket és mennyiséget rendel a Teremtményeitől, amelyeket Ő teremtett, a Vele való Dvekut [összetapadás] lépcsőfokai tekintetében.

Nagyjából szemtől szembe kaptam, hogy kicsik és nagyok egyenlőek előtte, és minden teremtmény készen áll arra, hogy az Ő Shechináját a szívükbe oltsa, és az oltás mértéke a Teremtő akaratától függ, és egyáltalán nem tőle. Ezért csodálkozom - súlyos szégyen egy asszony szülte számára, bárki legyen is az, hogy a Teremtő akaratának minőségére vonatkozóan korlátot, vagy annak látszatát szabja.

Ezek a szavaim teljesen egyszerűek, de nemzedékemben még nem láttam olyat, aki - a saját szemében - olyan egyszerű ember lenne, hogy megértse szavaim értékét úgy, ahogyan azok vannak, mert nem tudják így lealacsonyítani a testüket.
És ha egyszer eljutottam idáig, akkor az alakzatok kamráiban feltárom nektek minden titkukat. Ha megértitek ... hogy mindez egy gonosz ember kérdése miatt jutott el hozzájuk: „Mi ez a munka nektek?” Mert mindig is vakságra van szüksége az embernek a gonosz ember felé.

... De ők is emberek, és miért nem fordultak mégis e szakma felé? Mit kap a szőlőskert tulajdonosa a szőlőjéből? És mégis, értelmileg imádták a Teremtőjüket, függetlenül attól, hogy Ő a magasból lelket áraszt rájuk, hogy gyümölcsöt lássanak a munkájukban, vagy sem. De ettől függetlenül nem zárják ki őket a Teremtő imádói közül.
Amikor az állatokhoz hasonlítják őket, az anyagi érzelmeket hordozzák, például akaratukkal imádják a Teremtőt anélkül, hogy meg akarnák érteni, hogy el fogják veszíteni az összes anyagot mindazzal együtt, amit megszerezhetnek, emlékük örökre elszakad a földtől.

És mégis, testvérem, ezekről a dolgokról részletesen beszéltem neked szemtől szembe, amikor együtt voltunk, és lehetetlen ezeket írásban kifejteni. Mégis, biztos vagyok benne, hogy ha megfelelően megvizsgálod ezeket a szavakat, amelyeket ebben a levélben írtam, biztosan találsz sok olyan dolgot, amelyekkel nem leszel elégedett, és amelyeket szándékosan írtam neked, mert azt hiszem, hogy talán ezentúl meg fogod érteni.

Tudassatok velem minden részletet és minden gyökeret, ahol nem értetek velem teljesen egyet, mert az én szívem teljes a tiéddel, és te ... és a Teremtő a tanúm, hogy ha fent az ég tejével táplálhatnálak benneteket, nem sajnálnám a fáradságot és az erőfeszítést.

 

Yehuda Leib