7. Levél

Tav-Reish-Peh-Bet, Kislev 27, 1921. december 28., Hanukkah, Jeruzsálem.

Barátomnak, szívemnek és pontomnak, az ő nevének dicsősége az én dicsőségem, égjen és ragyogjon az ő gyertyája az örökkévalóságig, Ámen, legyen így:

Elul kilencedikétől [a héber naptár szerint az utolsó hónap] Hanukkah második napjáig, azaz mintegy négy hónapja várom az írott szavad örömét. De végül egy hosszú levél hever előttem, tele költői mondatokkal és célzásokkal, amelyeket senki sem ért, mint a port, amelyet a róka felver, amikor a megművelt mezőn jár. Milyen hibát találtál bennem, ami miatt méltatlan vagyok arra, hogy bármit is tudjak az állapotaidról, noha tudod, mennyire törődöm velük?

Az is meglep, hogy nem figyeltél arra, amit beszéltünk, hogy nem írsz nekem semmi olyat, ami tele van költői mondatokkal, amelyekben vég nélkül menekülök, olyannyira, hogy egyetlenegyben sem talállak meg.

Arra kérlek téged, Isten nevéért, hogy mostantól kezdve, amikor írsz nekem valamilyen információt, írj óvatosan, és győződj meg róla, hogy egyszerűen értelmezed, ahogyan az ember beszél a barátjával, aki nem próféta, meggyőződve arról, hogy nem fog elkalandozni vagy akár csak elmélkedni, és nem veszi észre az ékesszólást, sokkal inkább a magyarázat egyszerűségére törekszik. És ami a legfontosabb, hogy ne keverjen a szavaiba költői kifejezéseket vagy célzásokat, mert nem kell félni semmilyen idegen szemtől ... és az én házamba nem léphetnek be idegenek.

Amikor újításokat írsz nekem a Tórában, tisztázd nekem azokat a könyvekben szokásos nevek vagy Partzufok nélkül, de hétköznapi emberek kifejezéseivel. Magamra nézve én is odafigyelek, hogy hétköznapi nyelven magyarázzam meg a pontjaimat, és ez teljes egyszerűséggel, keresztül-kasul az érzékeim alá esik, mert ez a lehető legközelebbi és legigazibb módja annak, hogy valamit a legteljesebb mértékben tisztázzunk.

Miközben a dolgokat a könyvek neveibe öltöztetem, abban az időben megjelenik bennem a vágy, hogy megismerjem a könyvek gondolatait, így elmém eltéved az utam céljától, és ezt már kipróbáltam és teszteltem. Sőt, amikor a könyvekben található költői mondatokban némi útmutatást kapok az utamhoz, még az öröm is megnő, hogy a hamisságot az igazsággal keverem.

Ezért, amikor arra kerül a sor, hogy megvizsgáljak valamit, amit meg kell vizsgálnom, gondosan visszatartom magam attól, hogy előtte és utána is belenézzek a könyvekbe. És ugyanígy van ez az írással is; nem használok költői kifejezéseket náluk, hogy mindig készen álljak a tiszta beszédben arra, hogy az igazság szavait valami külsődleges keverékkel vagy segítséggel találjam meg. Csak akkor válik édessé a munka íze...

Yehuda Leib