<- Kabbala könyvtár
Olvasás folytatása ->
Kabbala könyvtár kezdőlap / Rabash / Cikkek / Az ág és a gyökér jelentése

Az ág és a gyökér jelentése

RABASH 2. cikk, 1985

A gyökér és az ág jelentése. Izrael földje egy ág a Malchut Szfirája. Malchutot Klinek [Edénynek] nevezik, amelyet az Kiárasztó bocsájtott ki, hogy Klivé váljon annak a bőségnek az elnyerésére, amelyet a Kiárasztó a teremtményeinek akart adni. Ezt a Klit Malchutnak nevezzük.

A sorrend az volt, hogy először a megszerzés edénye a megszerzés érdekében, és aztán volt egy korrekció, hogy tilos megszerezni a Fényt abban a Kliben, hacsak nem tudjuk megcélozni azt, hogy adakozzunk, és akkor a bőséget abba a Klibe vonhatjuk be. Ez a korrekció azért történt, hogy amikor a bőség eljut a teremtményekhez, ne legyen bennük hiányosság, amit „a szégyen kenyerének” neveznek.

Ehelyett képesek lesznek korlátlanul megkapni a bőséget, mert nem lesz bennük szégyen a bőség megszerzésekor. Sőt, minden örömöt és boldogságot, amit kapnak, azt kizárólag a Teremtő érdekében fogják irányozni. Ilyenkor folyamatosan kiterjesztik majd a bőséget, mert nem mondhatják azt, hogy eleget adakoztak a Teremtőnek, és nem kell többé adakozniuk a Számára. Ezért mindig lesz okuk a bőség kiterjesztésére.

Ez nem így van, ha a bőséget maguknak szerezzük meg, vagyis az önszeretet okán. Ilyenkor a szégyen miatt megszorítást kapunk. Akkor azt kell mondanunk: nekünk elég az a gyönyör és öröm, amit Ő adott nekünk. A megszorításnak nevezett korrekció azért volt, hogy csak akkor kapjunk fényt a Malchut Klijébe, ha az adakozás érdekében szerzünk meg.

A Malchut gyökerétől lefelé terjed ki a fizikai ágba az Eretz [Föld], amely a felső Malchut egyik ága. Ezt a földet Szentföldnek nevezzük. Ezen okból kifolyólag itt, a Szentföldön különleges korrekciók történnek, vagyis olyan Mitzvák [Parancsolatok], amelyek az adott föld függvényei, mint például az adakozás szándéka és a tized fizetése. A többi országban ez nem így van.

Emellett külön gyökere van Jordániának, külön gyökere van Szíriának, külön gyökere van Babilonnak, és külön gyökere van a többi földnek (lásd Tiz Szfira Tanulmánya - Talmud Eser Sefirot, 16. rész, 1930. o.). Ezért az ág és a gyökér tekintetében a Templom helye éppen a Szentföld, azaz Izrael földje. Ez így van, mivel ez a föld megszentelt.

Mielőtt azonban Izrael népe erre a földre érkezett volna, ez a föld a hét nemzet helye volt, amelyek a hét Szent Szfirának feleltethetőek meg. Ezek a Szentség ellentétei voltak, a Malchutból terjedtek ki, ahol nincs a Masach [Szűrő] korrekciója, ami az adakozás szándéka. Ezért először a világ nemzetei érkeztek meg, mivel ez volt a sorrend a spiritualitásban: 1.) megérkezett a megszerzés vágya 2.) majd a korrekció, hogy ez az adakozás érdekében legyen. Ezért a Szentföldre: 1.) Először a világ nemzeteinek kellett megérkezniük, mert a Malchuthoz tartoznak, mielőtt Masach-hal korrigálták volna azt, hogy minden az adakozás szándékának rendje szerint legyen. 2.) Utána érkezik meg Izrael és elfoglalja a földet.

Látható, hogy a Szentföld a Malchutból terjed ki, és a megszerzési vágy az emberben szintén a Malchutból terjed ki. Ezért először 1.) a világ nemzetei érkeztek a földre, 2.) aztán jött Izrael népe.

Ugyanígy van ez az ember szívében is: 1.) Először érkezik a gonosz hajlam, 2.) és utána a jó hajlam. Minden a felső gyökerekből terjed ered.

Azonban különbség van az ember szíve között, amely a Malchutból terjed ki, és Izrael földje között, amely szintén a Malchutból terjed ki, mivel különbséget kell tennünk a belsőség és a külsőség között. A külsőségben ott kell lennie az ágnak, a gyökérnek megfelelő helyen. De a belsőségben nem feltétlenül az ág helye az, ami ennek megfeleltethető.

Az embernek nem kell feltétlenül Izrael földjén, - amely a Malchut gyökeréből terjed ki - tartózkodnia ahhoz, hogy elnyerje a Mennyei Királyságot, amelyet „Izrael földjének” neveznek. Belsőleg az ember jutalma lehet a Shechina [Szentség] behelyezése a legnagyobb eredményekkel jutalmazott tengerentúlon is, ahogyan az összes nagy bölcsünk esetében is van, akik a tengerentúlon szolgáltak.

Az Izrael földjén élő emberek is lehetnek egyébként akár a  leggonoszabb bűnözők is. Izrael földje, amelyet „Szentföldnek” neveznek, semmilyen módon nem kötelezi őket a Tóra és a Mitzva-k megtartására, mivel ami a belsőséget illeti, a külsőség egyáltalán nem kötelezi őket, mivel a belsőség a szívben végzett munka, és ez teljesen független a külsőségektől.

Ezzel egyidejűleg azonban ott van a külsőségek kérdése is. Ez azt jelenti, hogy van egy szabály, hogy tilos Kaddist mondani, ha nincs jelen tíz ember. És nem azt vesszük számításba, hogy ez a tíz ember teljes istenfélelemmel van-e jelen, hanem ha tíz egyszerű ember összejön, akkor elmondhatják a Kaddist, és „Áldást”, és olvashatnak a Tórában, stb. Ha azonban kilenc igaz bölcs van jelen, nekik tilos Kaddist mondani, és „Áldást” mondani, mert így a feltárt törvény a külsőségek szerint való, és nem a belső minőségek szerint.

Hasonlóképpen olvasható a „Bevezetés a Zohár könyvéhez” című könyvben (65. tétel). Azt írja: „Ezért kérdezhetnénk, hogy akkor miért tilos a feltárt Tórában az elsőkkel nem egyetérteni?” Azért, mert ami a Mitzva-k [Parancsolatok] gyakorlati részét illeti, éppen ellenkezőleg: az elsők kiteljesedettebbek voltak, mint az utolsók. Ez azért van így, mert a cselekedet a Szent Kelim [Edények] Szfiráiból terjed ki (ezt azért nevezik „külsőségnek”, mert a Kelimet a fényekkel kapcsolatban „külsőségnek”, a fényeket pedig „bensőségnek” nevezik). És a Tóra titkai és a Mitzva [Parancsolat] Taamimjai [ízei] a Szfirákban lévő Fényekből terjednek ki. Azt már tudjuk, hogy a Fények és az edények között fordított kapcsolat van.

Kiderül, hogy a feltárt, vagyis a gyakorlati rész tekintetében a külsőségekhez tartozik. Ezért a gyakorlati rész tekintetében vannak olyan dolgok, amelyeket csak Izrael földjén lehet megtenni, ilyen például a Templom építésének tilalma idegen földön.

De a bensőségben, amely az ember szívére vonatkozik, nem kell, hogy kifejezetten Izrael földjén legyen, bár a Malchut ága kifejezetten Izrael földje. Mégis, vannak olyan egyesítések, ha az ember külsőségben is egyesülni akar, akkor azt az egyesülést kifejezetten a külsőségek országaiban kell megtennie.

Úgy látjuk, hogy az ASHAN egyesítése, ami az Olam, Shanah, Nefesh [világ, év, lélek] rövidítése, azt jelenti, hogy ennek az egyesítésnek kifejezetten ennek a három feltételnek kell megfelelnie, amelyek a következők: Olam [Világ] - konkrétan a Szentek Szentjének helye; Shanah - az idő tekintetében, ennek konkrétan Yom Kippur [engesztelés napja] napján kell történnie, amely Shanah-nak [évnek] tekinthető; Nefesh [Lélek] - a Nefesh tekintetében, ennek konkrétan a főpap által kell történnie.

Ezért a bensőséggel kapcsolatban, amikor az ember szívéről beszélünk, ahol elkezdi szolgálni a Teremtőt, vagyis az önszeretetből való kilépés munkáját, amit a „Nemzetek földjének” neveznek, és Izrael népét ülteti be helyettük, vagyis a szándéka csak a Teremtő szeretete lesz, akkor ott van a nappal és az éjszaka kérdése.

A „nappal” azt jelenti, hogy magas spiritualitással rendelkezik, anélkül, hogy szüksége lenne korrekcióra, mint amikor a nap süt, és az embernek nem kell semmilyen korrekciót végeznie ahhoz, hogy a nap ragyogjon. Vigyázni kell azonban arra, hogy az ember ne tegyen olyan zavaró dolgokat, hogy a nap ne tudjon ott ragyogni, ahol kellene, például ne menjen be egy olyan házba, ahol nincsenek ablakok, mert ez megszakítja a nap ragyogását.

Ezzel szemben az „éjszaka” az az idő, amikor az embernek korrekciókat kell végeznie, hogy világos legyen számára. Például a testi valóságban az éjszaka az az idő, amikor sötét van a házban. A korrekciók révén, vagyis egy gyertya, vagy egy lámpa elhelyezésével ott világosság lesz. Korrekciók nélkül, még ha az embet nem is tesz semmilyen zavaró tényezőt, mégis, erőfeszítés nélkül, amit korrekciónak hívnak, semmi sem fog felragyogni számára. Ehelyett bárhová néz, az olyan, mintha fekete szemüvegen keresztül nézne: minden sötét.

Ilyenkor az embernek el kell gondolkodnia jelenlegi állapotán, azon, hogy mennyire távol van a spiritualitástól és mennyire elmerült az önszeretetben, és hogy nincs esélye arra, hogy magától kilépjen a helyzetéből. Ekkor kell látnia a valódi helyzetét - hogyan nem tud természeténél fogva az ember semmit sem tenni. Sőt, ahogy bölcseink mondták: „Ha nem lett volna a Teremtő segítsége, nem tudta volna legyőzni a gonosz hajlamát”.

Tudnunk kell azonban, hogy a Teremtő teremtette az éjszakát, és bizonyára azért teremtette, hogy jót tegyen teremtményeivel. Ezért mindenki kérdezi: Miért teremtette meg a sötétséget, ami az éjszaka? Hiszen a teremtés célja szerint csak a nappalt kellett volna megteremtenie, az éjszakát nem. A vers így szól: „És lett este és lett reggel, egy nap”. Azaz, kimondottan mindkettőn keresztül, ami az éjszaka és a nappal, létrejön egy nap.

Az éjszakát azonban szándékosan úgy alkották meg, hogy korrekciók nélkül ne adjon beragyogást, hogy elvégezze azokat a korrekciókat, amelyeket az éjszaka tár fel az ember előtt. Ez azért van így, mert a Kelim a sötétség érzése fölött van megalapozva. Ezekre azért van szükség, hogy hiány legyen az emberben a Teremtő segítségére. Máskülönben nincs szükségük a Teremtő segítségére. Vagyis ekkor nincs szükség a Tórára, amelyet úgy tekintünk, hogy „a benne lévő fény megreformálja őt”.

Ezért jönnek a „Tóra és a Mitzva-k” nevű korrekciók. A Tóra az, ami a feltártnak nevezett részben van kinyilatkoztatva számunkra, ami a szabályok és az Ősatyák történetei, stb. Mindezt Tórának nevezzük. Ezt a részt nevezzük feltárt Tórának, és a Tóra tanít minket a Mitzva-k elvégzésére, és arra, hogy hogyan kell azokat végrehajtani. Elmondja nekünk az Ősatyák történeteit is.

Tudnunk kell azonban, hogy a Tórának van egy rejtett része, ami azt jelenti, hogy a Tóra el van rejtve előlünk. Tudnunk kell, hogy az egész Tóra a Teremtő nevei, vagyis az Istenség kinyilatkoztatása, amelyet „a Tóra titkainak” neveznek, és amelyet az ember kifejezetten azután kezd el megszerezni, hogy a Tóra Lishma-val [az Ő érdekében] jutalmazzák meg.

Rabbi Meir szavaival („Avot”, 6. fejezet): „Rabbi Meir azt mondja: ‘Aki a Tóra Lishma-val foglalatoskodik, sok mindennel jutalmazzák, a Tóra titkai feltárulnak előtte, és olyan lesz, mint egy örökké folyó forrás.’” Kiderül, hogy a Tóra feltárt része arra szolgál, hogy érdeme által Lishma-ba juttasson bennünket, ami azt jelenti, hogy minden gondolat, szó és cselekedet arra legyen irányítva, hogy adakozzunk.

Ezután, miután a Lishma-val megjutalmazták, kezdődik a rejtett Tórával és a Mitzva-k ízeivel való foglalatoskodás. Azzal, hogy ezeket teszi, kiterjeszti a felső bőséget lefelé. És már beszéltünk arról, hogy a 613 Mitzva-t „613 tanácsnak”, valamint „613 letétnek” nevezzük.

A „Zohár könyvének bevezetőjében” ez áll: „A Zohár a Tórában szereplő Mitzva-kat „letétek” néven nevezi. Azonban „613 tanácsnak” is nevezzük azokat. A különbség közöttük az, hogy mindenben benne vannak ugyan azon dolgoknak az elölnézete és hátulnézete. A felkészülést valamire „hátulnézetnek”, az elérését pedig „elölnézetnek” nevezzük. A Mitzváknak ezzel az előzményével kapcsolatban, amelyeket aztán „letéteknek” nevezünk, Rabbi Shimon megmagyarázza a fent említett tizennégy letétet.

A fentiekből látható, hogy a rejtett részt „elölnézetnek” nevezzük, és az ember az elsőt kapja jutalmul, miután a Lishma-t elérte.