A Közösség célja - 2
1. cikk, második rész, 1984
Mivel az embert az „önszeretetnek” nevezett Klivel teremtették meg, ezért, ahol nem látja, hogy egy cselekedet öncélú hasznot eredményez, ott az embernek nincs hajtóanyaga a legkisebb mozdulat megtételére sem. És az önszeretet lenullázása nélkül lehetetlen elérni a Dvekutot [Összetapadást] a Teremtővel, ami formaegyezést jelent.
És mivel ez ellenkezik a természetünkkel, szükségünk van egy olyan közösségre, amely nagy erőt képez, hogy együtt dolgozhassunk a „gonosznak” nevezett megszerzési vágy lenullázásán, mivel az akadályozza annak a célnak az elérését, amelyre az ember meg lett teremtve.
Ezért a közösségnek olyan egyénekből kell állnia, akik egyhangúan egyetértenek abban, hogy ezt el kell érniük. Ekkor az összes egyén egyetlen nagy erővé válik, ahol az ember harcolhat önmaga ellen, hiszen mindenki beépül mindenki másba. Így minden egyes emberben ott rejlik egy közös vágy, hogy elérje a célt.
Ahhoz, hogy egymásba olvadjanak, minden egyes embernek le kell magát nulláznia a többiek előtt. Ez úgy történik, hogy mindenki a barátok érdemeit látja, és nem a hibáikat. Az ember, aki azonban azt gondolja, hogy egy kicsit is magasabb szinten áll a barátainál, az már nem tud velük egységre lépni.
Emellett fontos, hogy az összejövetel során komolyak maradjanak, és ne veszítsék el a szándékot, hiszen ezzel a céllal gyűltek össze. És ahhoz, hogy szerényen tudjanak viselkedni, ami nagy dolog, az embernek meg kell szoknia, hogy úgy tűnjön, mintha nem lenne komoly. Valójában azonban tűz lángol a szívükben.
Mégis, a kis embereknek, a gyülekezet alatt óvatosnak kell lenniük, nehogy olyan szavakat és tetteket alkalmazzanak, amelyek nem szolgálják az összejövetel célját - hogy így érjék el a Dvekutot a Teremtővel. A Dvekutról pedig lásd a „ Matan Tóra” című esszében írottakat.
De amikor az ember nem a barátaival van, a legjobb, ha semmit sem mutat a szívében lévő szándékból, és úgy mutatkozik, mint mindenki más. Ez a „járj szerényen az Úrral, a te Isteneddel” jelentése. Bár vannak ennek magasabb szintű értelmezései is, de az egyszerű magyarázat is nagyszerű dolog.
Ezért jó, hogy az egymással egyesülő barátok között egyenlőség lesz, így az ember önmagát lenullázhatja a másik előtt. És gondos odafigyelésnek kell lennie a közösségben, megtiltva a könnyelműséget, mivel a könnyelműség mindent tönkretesz. De amint fentebb mondtuk, ennek belső ügynek kell lennie.
De ha van valaki, aki nem ebből a közösségből való, akkor nem szabad komolyságot mutatni, hanem külsőleg egyenlőséget kell teremteni azzal a emberrel, aki éppen megérkezett. Más szóval, kerüljük a komoly témákat, hanem csak olyan dolgokról beszéljünk, amely megfelel azon ember szintjének, aki éppen belépett, akit „hívatlan vendégnek” nevezünk.