Az embert igazságossággal és békével ajándékozzák meg a Tóra által

3. cikk, 1986.

A Zohárban (Lech Lecha, 1. pont) Rabbi Aba elmagyarázza, hogy miért kapta Ábrahám azt a jutalmat, hogy a Teremtő azt mondta  neki Lech Lecha [Menj előre], ezzel többet mondott neki, mint bármelyik kortársának. Azt írja: „Rabbi Aba elkezdte és azt mondta: ‘Hallgassatok rám, ti konok-szívűek, akik távol álltok az igazságtól.’ ‘Hallgassatok rám, ti konokszívűek’ azt jelenti, hogy milyen kemény a gonoszok szíve. Látják a Tóra ösvényeit és útjait, és rá sem pillantanak. Kemény a szívük, mivel nem térnek vissza Mesterükhöz bűnbánattal. Ezért hívják őket ‘konok-szívűeknek, akik távol vannak az igazzá válástól’, ami azt jelenti, hogy távol vannak a Tórától, és ezért távol vannak attól, hogy igazak legyenek.”

Rabbi Hizkiya azt mondta: „Messze vannak a Teremtőtől. És mivel távol vannak a Teremtőtől, ezért nevezik őket konok-szívűnek.” A vers jelentése: „távol vannak az igazzá válástól”. Miért? Azért, mert nem akarnak közeledni a Teremtőhöz, mert konok-szívűek. És emiatt távol vannak attól, hogy igazzá váljanak .

Mivel távol vannak az igazzá válástól, távol vannak a békétől is, amely azt jelenti nincs békességük, ahogy meg van írva: „’Nincs békesség’, a gonoszoknak. Mondá az Úr”. Mi az oka ennek? Azért, mert távol vannak az igazzá válástól, tehát nincs békességük.

Meg kell értenünk, hogy miért van ez, amikor Rabbi Aba azt mondja, hogy az igazzá válástól való távolmaradás azt jelenti, hogy távol vannak a Tórától, és azért vannak távol attól, hogy igazzá váljanak. Egyrészt azt mondja, hogy az igazzá válást Tórának nevezzük, majd azt mondja, hogy a Tórától eltávolodva az ember eltávolodik attól, hogy igazzá válhasson. Ez arra utal, hogy a Tóra az igazzá válás oka, de nem látunk semmilyen kapcsolatot a Tóra és az igazzá válás között.

Látjuk, hogy a világ nemzeteinek nincs Tórája, ahogy bölcseink mondták: „A Teremtő ’Jákobnak mondja szavait’, és mégis megadatott nekik Tzedakah [igazzá válás állapota/áldozata]”. A Tzedakah megadatásához az szükséges, hogy higgyünk a Teremtőben és tartsuk be a Tórát és a Mitzvákat [Parancsolatokat], és csak ezután adatik meg Tzedakah? Sokkal inkább azt mondja, hogy azért vannak távol a Tzedakah-tól, mert távol vannak a Tórától.

Azt is mondta, hogy mivel távol vannak a Tórától, távol vannak a Tzedakah-tól is. Ez arra utal, hogy a Tóra az az ok, ami miatt Tzedakah megtartására képesek vagyunk. Vagyis a legfontosabb dolog számunkra a Tzedakah elérése. Hogyan érhetünk el ilyen magas fokozatot? A Tóra által.

Ezért meg kell értenünk a Tzedakah nagyszerűségét és fontosságát, ami azt jelenti, hogy a Tóra alacsonyabb fokozat, mint a Tzedakah, mert a Tórán keresztül érhetjük el a Tzedakah-t. Ezt meg kell értenünk.

Szintén nehéz megérteni Rabbi Hizkiya szavait, amikor hozzátesz Rabbi Aba szavaihoz, és azt mondja: „Kik azok, akik konok-szívűek? Azok, akik nem akarnak közeledni a Teremtőhöz. És mivel nem akarnak közeledni a Teremtőhöz, távol állnak a Tzedakah-tól”. Hogyan érthetjük ezt meg? Ez azt jelenti, hogy a Teremtőhöz való közeledés révén magasabb fokozattal jutalmazzák az embert, ami a Tzedakah?

Azt is meg kell értenünk, miért mondja Rabbi Hizkiya: „Mivel távol vannak a Tzedakah-tól, távol vannak a békétől is”. Ez még inkább zavarba ejtő, mert egyszer már tisztázta számunkra a Tzedakah fontosságát, vagyis Rabbi Aba szerint a Tzedakah fontosabb, mint a Tóra, Rabbi Hizkiya szerint pedig a Tzedakah nagyobb, mint a Teremtőhöz való közeledés. Most pedig eljött azzal, hogy ha nincs meg a Tzedakah fokozata, akkor nem érheti el az ember a béke fokozatát.

Ezért meg kell értenünk, hogy mi a béke fokozata. Ez azt jelenti, hogy minden munka után el fogja érni az ember a béke fokozatát. Vagyis az első fokozat vagy a Tóra, vagy a Teremtőhöz való közeledés, a második a Tzedakah, a harmadik pedig a béke. Ennek tisztázására van szükség.

Azt találjuk, hogy a Tzedakah-t „hitnek” nevezik, ahogyan Ábrahámról írva van: „És hitt az Úrban, és Ő igaznak tekintette őt”. Így, mivel a hitet Tzedakah-nak tekintjük, máris megismerhetjük a Tzedakah fontosságát. Ez nem úgy van, ahogyan szó szerint megjelenik. Sokkal inkább úgy, hogy a Tzedakah magában foglalja a hitet.

Mi a hit? Tzedakahnak tekinthető? Látjuk, hogy aki Tzedakah-t [Áldozatot] ad a szegényeknek, nem várja el, hogy a szegény valamilyen módon visszafizesse neki az adakozást, amit adott neki. Különösen így van ez a rejtett adakozással; biztosan nem tervezi, hogy kap valamit cserébe. Ezért a Tzedakah itt azt jelenti, hogy mindenféle jutalom nélkül megcselekszik valamit.

De mivel a hitnek, amit magunkra kell vennünk, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül kell működnie, ez azt jelenti, hogy hinnünk kell a Teremtő nagyszerűségében, amit a szent Zohár így nevez: „Mert Ő hatalmas és uralkodik”. Nem szabad arra gondolnia az embernek, hogy amikor a Mennyei Királyságnak terhét veszi magára, azáltal valamilyen jutalmat kap tőle. Sokkal inkább teljes mértékben azért dolgozik, hogy adakozzon. Ezért hívják a hitet Tzedakah-nak, hogy értelmezze számunkra azt a megjelenési formát, amelyet a magunkra vett hitnek kell magába foglaltatnia.

Figyelnünk kell azonban arra, hogy hogyan érjük el ezt a hitet, ami az adakozás érdekében történik. A mi természetünk csak arra való, hogy megszerezzünk, és nem arra, hogy adakozzunk. Mit tehetünk tehát annak érdekében, hogy elérjük az adakozást? Azt mondja nekünk, hogy ez pontosan a Tórán keresztül történik, ahogy bölcseink mondják (Kidusin 30): „Én teremtettem a gonosz hajlamot, én teremtettem hozzá a Tórát, mint fűszert”.

A „Bevezetés a Tíz Szfíra Tanulmánya” című írásában (11. pont) azt mondja: „A Talmud bölcseinek szavaiban azonban azt találjuk és látjuk, hogy ők könnyebbé tették számunkra a Tóra útját, mint a Misna bölcsei. Ők ugyanis azt mondták: ‘Az embernek mindig a Tórával és a Mitzvákkal kell foglalatoskodnia, még a Lo Lishmában is, és a Lo Lishmából el fog az ember eljutni a Lishmába. Vagyis a benne lévő fény megreformálja őt. Így a fent említett Misna, Avotban bemutatott bűnbánat helyett, egy új eszközzel láttak el bennünket: a ‘Tóra Fényével’. Ez elegendő erőt hordoz ahhoz, hogy megreformálja az embert, és rávezesse őt a Tóra és a Mitzvák Lishmában való elköteleződésre”.

Ez alapján megértjük Rabbi Aba szavait, aki azt mondta, hogy a „távol a Tzedakah-tól” azt jelenti, hogy eltávolodnak a Tórától, ezért távol vannak a Tzedakah-tól. Megkérdeztük: „A Tóra az oka annak, hogy elérjük a Tzedakah állapotát? Tóra nélkül nem lehet Tzedakah-t adományozni?”. Az a lényege ennek, hogy a Tzedakah a hitre utal. Lehetetlen elérni a valódi hitet, amíg az ember nem rendelkezik a Teremtővel való forma-egyezéssel, ami azt jelenti, hogy minden cselekedete csak azért van, hogy megelégedettséget adjon a Teremtőnek.

Azt mondja a „Bevezetés a Zohár könyvébe” (138. pont): „Törvény, hogy a teremtmény nem kaphat a Teremtőtől kinyilatkoztatott gonoszságot, mert az  feltételezné a Teremtő dicsőségének hibáját, ha a teremtmény őt gonosztevőként érzékelné. Ezért, amikor valaki rosszat érez, ugyanilyen mértékben a Teremtő irányításának tagadása terheli, és a Működtető el van rejtve előle.”

Ennek az az oka, hogy mielőtt egy embert megjutalmaznának az adakozás edényeivel, alkalmatlan arra, hogy örömöt és boldogságot kapjon Tőle. Ebből következik, hogy rosszul érzi magát, és ezért nem részesülhet valódi hitben, mielőtt kijavította volna a benne lévő gonoszt, amit a „megszerzés a megszerzés érdekében” néven nevezünk.

Ebből következik, hogy a Tóra által, amely megreformálja őt, ami azt jelenti, hogy azáltal, hogy az adakozás edényeit kapja, jutalmat kap a hittel, amit Tzedakah-nak neveznek, ami „hitet jelent, mert Ő hatalmas és uralkodik”, és nem azt jelenti, hogy a hitének alapja az lenne, hogy valamiféle jutalmat kapjon.

Most már értjük, mit kérdeztünk Rabbi Hizkiya szavaival kapcsolatban, ahol a  „konok-szívű” jelentését magyarázza. Kifejti, hogy mivel eltávolodnak a Teremtőtől, eltávolodnak a Tzedakah-tól is. Megkérdeztük: „Lehet-e a Teremtőhöz való közeledés az oka annak, hogy képesek leszünk Tzedakah-t végrehajtani? Mi a kapcsolat a kettő között?” A Sulamban [a Zohár kommentárjában] ez áll: „Rabbi Hizkiya nem vitatja Rabbi Abát. Inkább többet magyaráz nála”. Megkérdeztük: „De Rabbi Hizkiya magyarázata még nehezebben érthető!”

A fentebb kifejtettek szerint Rabbi Hizkiya bővebben megmagyarázza, mit jelent az, hogy „ konok-szívűnek” nevezik őket, amiért távol állnak a Tzedakah-tól, hiszen azzal kapcsolatban, amit Rabbi Aba mond, hogy eltávolodtak a Tórától, azt gondolják, hogy egyszerűen csak meg kell tanulniuk a Tórát, és ez által jutalmat kapnak a „hitnek” nevezett Tzedakah által. Rabbi Aba szándéka azonban az, hogy a Tóra által elérjék a forma-egyezést, amit „az adakozás edényeinek” neveznek, mivel nem érhetik el a valódi hitet addig, amíg nem rendelkeznek az adakozás edényeivel, ahogy a Sulamban („A Zohár könyvének bevezetése”) írva van.

Ezért Rabbi Hizkiya bővebben kifejti, és egyszerűbben fogalmaz, hogy  „konok-szívűek” azok, akik eltávolodnak a Teremtőtől. Ez azt jelenti, hogy nem akarnak közeledni a Teremtőhöz, mert konok-szívűek, ezért távol állnak a Tzedakah állapotától. Ez pontosan úgy van, ahogy fentebb mondtuk, hogy lehetetlen, hogy a hitet, ami a Tzedakah, mindezek előtt jutalmazzák meg a Teremtőhöz való közeledéssel, amit a forma-egyezésnek nevezünk, ami az adakozás edénye.

Talán azért nem ugyanúgy értelmezi Rabbi Aba, mint Rabbi Hizkiya, mert Rabbi Aba egyszerre két dolgot akar elmondani nekünk, tehát az okot és a tanácsot. Az ok, amiért nincs hitük, az az, hogy nincsenek adakozó edényeik. A tanács erre az, hogy foglalkozzanak a Tórával, ahol a Tóra fénye által elnyerik a forma-egyezést, tekintve, hogy minden cselekedetük csak az adakozásra szolgál. Ekkor Tzedakah-val lesznek megjutalmazva, ami a valós hitet jelenti.

Ami pedig Rabbi Hizkiya kiegészítését illeti, miszerint a Tzedakah révén békével lesznek megjutalmazva, megkérdeztük: „Ha a Tzedakah olyan hatalmas dolog, ami a hitre vonatkozik, akkor mi a béke? Ebből az következik, hogy a béke még fontosabb!”

Úgy kell értelmeznünk, hogy a béke a munka beteljesedett befejezése. Mielőtt valaki az adakozás edényeivel jutalmazódik meg, nincs helye a hitnek. Amint rendelkezik az adakozás edényeivel, és hittel jutalmazzák meg, elnyeri a teremtés célját, ami az, hogy Ő jót tegyen a teremtményeivel. Ez azt jelenti, hogy ekkor érzi az örömöt és a boldogságot, hogy a Teremtő azért teremtette, hogy jót tegyen a teremtményeivel. Ekkor az embert békével jutalmazzák meg.

De mielőtt valaki megkapta volna a Tzedakah állapotának jutalmát, ami a hit, az adakozás edényei alapján, nincs meg a Kelim az öröm és az élvezet megszerzéséhez, mivel a jóság hiányzik a szégyen kenyerének korrekciójából, ami a Tzimtzum Alef [Első Megszorítás]. Csak ekkor lesz olyan hely, ahol a Teremtő fénye (amely a teremtményei javát szolgálja) jelen lehet, ha a teremtmények rendelkeznek ezzel a korrekcióval, amelyet „az adakozás edényeinek” neveznek.

Ezt megelőzően harcban áll a Teremtővel, ahogyan a Sulamban (lA Zohár könyvének bevezetése”, 175. pont) mondja: „A Béke is arra panaszkodott, hogy az ember csupa viszály, mert nem tud a Mitzvákban [Parancsolatokban] elköteleződni, hogy adakozzék, hanem belekeveredik az önzés öröme.” Ezáltal mindig viszályban van a Teremtővel, mivel azt hiszi, hogy ő egy tökéletes, igazlelkű ember, és egyáltalán nem érzi a hiányosságait. Ez azt jelenti, hogy nem érzi, hogy egészen elköteleződne a Tórában és a Mitzva Lo Lishmában [nem az Ő érdekében], és haragszik a Teremtőre, amiért nem nyeri el Tőle,  amivel egy teljes igaznak meg kellene jutalmazódnia.

Így láthatjuk, hogy mielőtt az embert megjutalmazzák a Tzedakah-kal, ami a Teremtőbe vetett hit az adakozás edényei alapján, ami a Teremtőhöz való közeledésre készteti, lehetetlen békét teremteni. Ebből következik, hogy a munka végén, amikor a célt elérjük, akkor érjük el a béke fokozatát. Ezt a békét nem lehet elérni, amíg nem megyünk végig az előkészítő szakaszokon, amelyek a Teremtőhöz való közeledés, majd a hit, amit Tzedakah-nak nevezünk, és végül a cél, amit „békének” nevezünk.