Mit jelent „a gyümölcsükkel táplálkozni ebben a világban, és megtartani az alapelvet a következő világra” a munkában?

34. cikk, 1991.

A Zohárban (BeHaalotcha, 140-144. pontban) írva van: "Rabbi Aba azt mondta: 'A szívben lévő gonosz, amely a test minden szervéhez tapad, ezt teszi velük. 'Van gonoszság, amit a nap alatt láttam, és az emberekre nehezedik. Ez a gonoszság a szívben lévő gonoszság ereje, amely uralkodni akar a világi dolgokon, és egyáltalán nem vigyáz a világi dolgokra.' Azt kérdezi: 'Miért gonosz a szív? Ő pedig így válaszol: 'A következő vers bizonyítja ezt, hiszen meg van írva (Prédikátor 6): 'Az az ember, akinek Isten gazdagságot, vagyont és becsületet adott, akinek a lelkéből semmi sem hiányzik mindabból, amire vágyik, ám Isten nem hatalmazta fel, hogy egyék belőle, mert idegen ember fog azzal táplálkozni'.

"Ez egy zavarba ejtő vers, hiszen az van írva, hogy 'akinek a lelke semmiben sem szenved hiányt mindabból, amire vágyik', miért nem hatalmazza fel Isten, hogy egyen belőle? Hiszen a lelkének semmiben sincs hiánya. Azt válaszolja, hogy az ember ebben a világban jár, és a Teremtő vagyont ad neki, hogy a következő világban jutalmat kapjon általa, és megmaradjon a vagyona principiális része. Mit jelent a principiális? Az a vagyon, ami örökké létezik. Ezért kell ezt  az alapelvet megőriznie magában, és ezt az alapelvet kapja meg, miután elhagyja ezt a világot. Mivel ez az alapelv ennek a világnak az élet fája, ami ZA, ebben a világban nincs belőle semmi, csak a gyümölcsök, amik belőle származnak. Ezért van az, hogy az ember, aki e világban jutalmat kapott ezekkel a gyümölcsökkel, tápláléka lesz, míg  az alapelv megmarad számára ebben a világban, hogy általa jutalmazva legyen a felső, fenti életben.

"Aki pedig beszennyezi magát azzal, hogy önnön haszna után veti magát, és sem a lelkének, sem a testének nem hiányzik semmi, azt Isten nem hatalmazza fel arra, hogy abból táplálkozzon, és hogy azzal a gazdagsággal meg legyen jutalmazva".

Meg kell értenünk, hogy mit jelent a munkában az, hogy a gyümölcsüket ebben a világban veszi magához táplálékul, és az alapelvet megtartja a következő világ számára. Továbbá: Mit jelent a munkában az, hogy "akinek Isten gazdagságot, vagyont és megbecsülést adott", arról azt mondta: "Isten nem hatalmazta fel, hogy egyen belőle, mert idegen ember fog vele táplálkozni".

Ismeretes, hogy a munkában a "cselekvés" dolga van, ahogy írva van: "Amit Isten teremtett, hogy megcselekedje". Ez azt jelenti, hogy a Teremtő az embert azzal a vággyal teremtette, hogy örömöt és élvezetet kapjon. Amilyen mértékben vágyik és vágyakozik az ember valami után, olyan mértékben képes élvezni azt. Ennélfogva azzal a vágyakozással születtünk, hogy magunknak szerezzünk meg, és ezt a Teremtőnek tulajdonítjuk.

Mégis, Ő adta nekünk, hogy más Kelimet [Edényeket] készítsünk, amelyek ellentétesek a Teremtő által készített Kelimmel. Más szóval, a Kelim, amelyeket a teremtményeknek kell készíteniük, a Teremtőnek való adakozás vágyai. Ez azt jelenti, hogy a Kelimek, amelyeket a Teremtő készített, azért vannak, hogy a teremtmények gyönyörködjenek, és a Kelim, amelyeket a teremtményeknek kellene készíteniük, azért vannak, hogy a Teremtő gyönyörködjön. Ha azonban az ember a megszerzés vágyának természetével született, hogyan lehet ezt a természetet megváltoztatni?

A válasz az, hogy van egy Segula [orvosság/erő/erény], és ezzel a Segulával egy második természetet kaphatnak a Teremtőtől. Bölcseink azt mondták erről: "A Teremtő azt mondta: "Én teremtettem a gonosz hajlamot, én teremtettem a Tórát fűszerként"," mivel "a Tórában lévő fény megreformálja őt". Vagyis a Tórában lévő fény által végül megkapják a második természetet, ami a vágy, hogy megelégedettséget adjanak a Teremtőnek. Ekkor a Dvekut [Összetapadás] jutalmában részesülnek, amit "a forma-egyezésnek" nevezünk.

Mielőtt azonban elnyernénk az adakozás vágyát, több fokozaton kell keresztülmennünk:

1) Először is meg kell érteni, hogy ezt a vágyat el kell érni, hiszen amikor valamit meg akarunk cselekedni, látni fogjuk, hogyan viselkednek az emberek. Ha a körülöttünk lévő emberek is úgy gondolják, hogy mindent a Teremtő nevéért kell megtenni, akkor természetesen az ember elmegy ezt megnézni azok között, akik Tórával és Mitvákkal [Parancsolatokkal/jócselekedetekkel] foglalkoznak, és látja, hogy körülötte senki sem foglalkozik azzal, hogy aggódjon azért, és tanácsokat adjon neki, hogy megtalálja a módját annak, hogy hogyan érje el az adakozás vágyát.

Az ok, amiért nem látja ezt másokban, egyszerű: Ők nem járnak az adakozás szándékának megszerzéséhez vezető úton. Ekkor látja meg az igazságot. Azok azonban, akik az adakozás érdekében foglalkoznak a Tórával és a Mitzvákkal, valószínűleg elrejtettségben dolgoznak, hiszen ha a munkájuk kiderülne kívülről, a külsőségek is belekeverednének a munkájukba, hiszen természeténél fogva, ha valaki látja, hogy mások nézik, amit csinál, azzal foglalkozik, hogy a másik értékeli-e a munkáját. Ekkor ez adja az erőt a munkához, nem az, hogy ez a Teremtő parancsolata. Azaz a másik ember azzal, hogy figyeli, kötelezi őt a Tóra és a Mitzvák munkájára. Ezért azok, akik a Teremtő nevéért akarnak dolgozni, elrejtik a munkájukat mások elől. Ezért nem lehet látni, ha valaki azért dolgozik, hogy adakozzon.

Ezért sok munkája van valakinek, mire eljut arra az érzésre, hogy hiányt szenved az adakozás vágyában. Bár néha kezdi megérteni, hogy igenis szüksége van az adakozás vágyára, de látja, hogy sokan foglalkoznak a Tórával és a Mitzvákkal, és ők tiszteletreméltó emberek, de nem látja, hogy hiányuk lenne, hogy szenvednének, mert nincs meg bennük az adakozás vágya. Így az első munka az, hogy megpróbálja elérni az ember, hogy az adakozás vágyával való jutalom hiányát érje el.

2) Ha egyszer már megszerezte az adakozás vágyának szükségességét az ember, nem kapja meg a kitöltést azonnal amint elkezdi megkapni a hiányt. Ez azért van így, mert a hiányérzet attól is függ, hogy milyen mértékű szenvedést érez az adakozás vágyának hiánya miatt. De amikor az ember elkezdi érezni, hogy mennyire szüksége van rá, és felülről ott van a szándék, hogy valódi hiányt kapjon, akkor felülről segítséget kap a hiány érzéséhez. Vagyis megmutatják neki, hogy milyen messze van tőle, vagyis látja, hogy milyen nehéz megszerezni az adakozás vágyát, ami nagy hiányt okoz az embernek.

Mégis, miért van szükségünk nagy hiányra? Azért, mert ha valami nem fontos, nem tudjuk, hogyan ne veszítsük el. Ezért, mielőtt valakinek valódi hiánya lenne, nem kapja meg a fentről a dolgot, mert a hiány és a vágyakozás teszi fontossá azt.

De a munkában, amikor az ember látja, hogy nehéz elérni, amit akar, elmenekül a munka elől. Azt mondja: "Hiszem, hogy vannak emberek, akiket megjutalmaztak, és akiknek a Teremtő megadta a vágyat, hogy adakozzanak. De ez azért történt, mert ők nagyobb tehetséggel rendelkeztek, mint én. De egy olyan embernek, mint én, akinek másoknál rosszabb tulajdonságai vannak, esélye sincs arra, hogy ezt kiérdemelje". Ezért elmenekül a küldetés elöl, és úgy kezd dolgozni, mint a többi ember.

Csak hogy azok, akik azt mondják, hogy el akarnak menekülni a munkától, de nincs hová menniük, mivel semmi sem elégíti ki őket, azok az emberek nem lépnek ki a munkából. Bár vannak magasságok és mélységek, nem adják fel. Így van ez, ahogy meg van írva: "És Izrael fiai felsóhajtottak a munkától, és sírtak, és kiáltásuk felszállt Istenhez". Más szóval, azért kiáltottak, mert nem haladtak előre a Teremtő munkájában, hogy tudjanak dolgozni, hogy megelégedettséget adjanak a Teremtőnek. Ekkor az Egyiptomból való kivonulással jutalmazták őket. A munkában ezt úgy nevezik, hogy "kilépés a kapni akarás irányítása alól és belépés az adakozás munkájába".

Ebből következik, hogy az ember munkájának kezdete az, hogy magára veszi a Mennyei Királyságot, ami azt jelenti, hogy ahol korábban csak egy öreg és bolond király vágyainak betöltésével törődött, ami azt jelenti, hogy minden munkája csak a saját érdekében történt, ott most egy másik királyt vett magára, amit "Mennyei Királyságnak" nevezünk, amikor a Teremtőt koronázza meg valamennyi szerve felett, ami azt jelenti, hogy valamennyi szerve a Teremtőt fogja szolgálni. Ezt nevezik a munkában "Egyiptomból való kivonulás" állapotának, ez a kivonulás az önszeretet irányítása alól, és a Teremtő szolgálatának magunkra vétele, ahogy írva van: "Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, hogy Istened legyek a te számodra". Úgy kell értelmeznünk, hogy Ő  kihozta őket a kapni akarás irányítása alól, és megadta nekik a vágyat, hogy adakozzanak. Ezt úgy hívják, hogy "Isten legyek nektek", ami azt jelenti, hogy „Megadtam nektek a vágyat, hogy adakozzatok, hogy dolgozhassatok Értem”. Amely azt jelenti, hogy: "Megadtam nektek az erőt, hogy érezzétek, hogy Én vagyok a Teremtő".

Hogyan szerzi meg azonban az ember azt az érzést, hogy a kapni akarás valami rossz dolog? Ki figyelmezteti őt arra, hogy korrigálnia kell a cselekedeteit? Azt írja a Sulamban [Létra kommentár a Zohárhoz] (Beresheet Bet, 103. pont): "Ezért a Teremtő keserű és kemény megpróbáltatásokat ültetett az emberbe az önszeretetbe, a születése pillanatától kezdve - testi fájdalmakat és a lélek fájdalmait -, hogy ha a Tórával és a Mitzvákkal foglalatoskodik is saját örömére, a benne lévő fény által érezni fogja az alacsonyrendűségét és a szörnyű romlottságát az önmagának való kapni akarás természetében. Ekkor elhatározza, hogy visszavonul a megszerzés természetétől, és teljesen a munkának szenteli magát, csak azért, hogy megelégedettséget adjon Teremtőjének, ahogyan írva van: "Az Úr minden cselekedete az Ő nevéért történik". Akkor a Teremtő felnyitja a szemét, hogy egy teljes tökéletességgel teli világot lásson maga előtt. Ekkor részesül az Ő örömében, mint a világ teremtése idején (mert bölcseink azt mondták: "Soha nem volt még olyan öröm előtte, mint azon a napon, amikor az ég és a föld létrejött")".

Ebből következik, hogy a Tóra eme fénye hiányt ad az embernek, így szüksége lesz arra, hogy kérje a Teremtőt, hogy adjon neki erőt, hogy magára vegye a Mennyei Királyság terhét, és minden cselekedete az adakozás érdekében történjen. Utána, amikor már megkapta a Mennyei Királyság jutalmát, van egy másik fokozat, a "Tóra megszerzése", amely a Teremtő nevei. Ezt úgy tekintjük, hogy "A Tóra, a Teremtő és Izrael Egy".

A fentiek szerint kell értelmeznünk a Zohár szavait: "Mivel ez a alapelv ennek a világnak az életfája, ami ZA, és ebben a világban nincs belőle semmi, csak a gyümölcsök, amelyek belőle származnak, ezért az ember, aki jutalmat kapott a gyümölcseitől, ebben a világban táplálékául veszi azokat, míg  az alapelv a következő világban marad a számára".

Azt kell értelmeznünk, ami meg van írva: "És az alapelv a következő világra marad", ami a ZA, mivel a ZA-t "Tórának" nevezzük, ezt pedig "annak a világnak", vagyis "a következő világnak", ami e világ után következik, mivel ezt a világot Malchutnak hívják, és a következő világ utána következik. A Zohár ezt a világot nevezi ZA-nak, amely az élet fája, a Tóra.

Köztudott, hogy a munka sorrendje az, hogy először meg kell jutalmazódni a Mennyei Királysággal, hogy ez legyen az adakozás sorrendjében. De hogyan jutalmazzák meg az embert az adakozással? Ez az értelme annak, hogy "Én teremtettem a gonosz hajlamot, a Tórát pedig fűszerként teremtettem". Ebből következik, hogy a Tórán keresztül, vagyis a benne megújuló fényen keresztül. Így a Tóra olyan számára, mint az Eitin [tanácsok], amelyek által el lehet érni a Mennyei Királyságot, mert a Malchut [királyság] neve "ez a világ", és a fény, amely korrigálja az a  "gyümölcsök". Más szóval, az ember gyümölcsöket lát a munkájában, ami azt jelenti, hogy a Tórában fáradozott, és az gyümölcsöt termett benne, és a gyümölcsök a munka jutalma. Ezért úgy kell értelmeznünk, hogy "a Tóra gyümölcseivel" táplálkozik, ami azt jelenti, hogy a Tóra által jutalmat kapott, a vágyat, hogy adakozzon, ami "korrigálja őt". Ezt nevezik "613 tanácsnak".

Ezután jön a 613 Pekudin [arámi: letétek] ügye, ami már a tényleges Tóra, mint a "A Tóra, a Teremtő és Izrael Egy" állapota. Ezt nevezik "tényleges Tórának". Ez úgy van, ahogyan írva van: "ZA az élet fája, ami a Tóra", és ez az Ő legfőbb alapelve a következő világ számára, amit a Tórának tekintünk. Ezt nevezik "az alapelvnek, amely a tényleges Tóra". Ezzel szemben a Mennyei Királyságban, amelyet e világnak tekintünk, ott a Tóra csak, mint gyümölcs van jelen, ami azt jelenti, hogy csak a Tóra fénye az, ami korrigálja őt, míg a ZA "az alapelvnek, amelyet a tényleges Tórának neveznek". Ezt tekintjük "gyümölcsüknek ebben a világban", amit Malchutnak neveznek, ami állandó hitet jelent. Utána jön egy másik fokozat, amit "a következő világnak" neveznek, vagyis a Malchut után következik. Ezt tekintjük ZA-nak, az élet földjének, a valódi Tórának.

A fentiek szerint kell értelmeznünk azt, amit kérdez: "Miért gonosz a szív?". Azt válaszolja, hogy úgy van, ahogy meg van írva: "Az az ember, akinek Isten gazdagságot, vagyont és becsületet adott, akinek a lelkéből semmi sem hiányzik mindabból, amire vágyik, és Isten nem hatalmazta fel, hogy táplálkozzon belőle, mert idegen ember táplálkozik belőle". Azt kérdezi: "Mivel meg van írva: "Semmiben sem szenved hiányt a lelke mindabból, amire vágyik", miért nem "hatalmazta fel Isten, hogy egyen belőlük"? Hiszen "semmiben sem szenved hiányt a lelke számára". Erre azt válaszolja, hogy az, hogy valaki e világon táplálkozik a gyümölcsével, az a Mennyei Királyságra utal. Amikor a benne lévő fény megreformálja őt, ezt a fényt nevezik "gyümölcsöknek". Utána eljut egy olyan állapotba, hogy csak "az alapelv létezik számára a következő világban", ami azt jelenti, hogy a "tényleges Tórával" jutalmazzák, és ezt nevezik "teljességnek".

Ezzel A Zohár azt magyarázza, hogy "Aki beszennyezi magát, és önnön haszna után sóvárog, és sem a lelkének, sem a testének nem hiányzik semmi", akkor "Isten nem hatalmazza fel arra, hogy táplálkozzon ebből", és jutalmat kapjon ezzel a gazdagsággal. Úgy kell értelmeznünk, hogy a "gazdagság" arra vonatkozik, hogy "Nincs olyan, aki szegény, kivéve a tudásban", ami azt jelenti, hogy a Tóra tanulásával és az összes szabály ismeretével jutalmazták, és van vagyona, ami azt jelenti, hogy tudja, hogy Istennek köszönhetően nagy vagyona van a Tórából és a Mitzvákból és a jó cselekedetekből, és becsülete van, és mindenki tiszteli őt a Tóra dicsősége által. És mégis, "Isten nem hatalmazza fel őt arra, hogy táplálkozzon ebből".

Ennek az az oka, hogy bár van vagyona, becsülete és jócselekedetei, mivel az önző megszerzése felé irányul, azaz a saját nevéért dolgozik, ahogy írva van: "Semmiben sem szenved hiányt a lelke számára", vagyis minden gondja arra irányul, hogy ne legyen hiány az önző megszerzésésben, természetesen nincs tápláléka a Kedusából [Szentségből], hanem minden a Sitra Achrába [másik oldalra] kerül.

Ez a jelentése annak, ami meg van írva: "idegen ember táplálkozik belőle". Vagyis a Klipák [héjak] mindent elvettek, mert minden munkája az embernek a kapniakarásra irányult, ami a Klipák fennhatósága. Ebből következik, hogy minden vagyona, amikor azt hitte, hogy ismeri a Tórát, és a vagyon, ami a Tóra és a Mitzvák birtoklását jelenti, az mind a Klipák fennhatósága alá került.

Ezáltal értjük meg, amit kérdez: "Miért gonosz a szív?" Azt kell értelmeznünk, hogy mi az a gonoszság, ami a megszerzési vágyban van jelen. Erről így válaszol: "A következő vers bizonyítja ezt, hiszen meg van írva: "Az az ember, akinek Isten gazdagságot és vagyont adott". Vagyis, bár a Teremtő sok mindent megengedett neki a Kedusában, mivel mindez önző megszerzés volt, mindez egy másik hatalomba került. Ezt jelentik a szavak: "mert idegen ember táplálkozik belőle", vagyis a Klipák, mivel ő értük dolgozott, és nem a Kedusáért. Tudnunk kell azonban, hogy amikor az ember kijavítja a cselekedeteit, akkor mindent kivesz a Klipákból, és minden visszatér a Kedusába, ahogyan írva van: "lenyelte a gazdagságot, és ki fogja hányni magából".

A fentiek szerint van a "gyümölcsök ügye ebben a világban", tekintettel arra, hogy "a benne lévő fény megreformálja őt", amelyből a Mennyei Királyságot kapja, ahol a munka azért van, hogy a kapni akarás kormányzásából kikerüljön, hogy csak azért szerezzen meg, hogy mindent megtegyen az adakozás érdekében. Ezután következik a "az alapelv megtartása a következő világ számára", ami a Tóra jelentése, mint "a Teremtő nevei".

Értelmezhetjük, amit a Zohár mond (BeHaalotcha, 26-27. pont): "Meg van írva: 'És Zebulonnak azt mondta: Örüljetek, Zebulonnak, a ti kivonulásotokban, és Issachar, a ti sátraitokban.'. Ez azt tanítja, hogy ők együtt voltak. Az egyik kiment és háborút vívott, a másik pedig ült és a Tórával foglalatoskodott. Az egyik ad a másiknak a zsákmányából, a másik pedig a Tórából. Issachar a Tifferet, Zebulon pedig a Malchut. Ezért örökölte Zebulon a háborúba járást, mivel Malchutnak tekintjük, ami a háborúk általi bőséget jelenti. Issachar részesedése pedig a Tóra. Ezért egyesültek, hogy Zebulon áldott legyen Issachar keresztül, mert a Tórában belefoglaltatott áldás mindenki számára áldás."

Úgy kell értelmeznünk, hogy a munkában Issachar és a Zebulun társulása egy testben van. Vagyis a munkát kétféleképpen kell elrendezni: 1) A Mennyei Királyság módján, amikor a hajlamok háborúja zajlik, hogy az ember kiemelkedjen az önszeretet uralma alól, és magára vegye azt, hogy minden cselekedete az adakozás érdekében történjen. Abban az időben a háborúk révén zsákmányt szerez. Vagyis elveszi a megszerzési vágy erőit, és az adakozás vágyával helyettesíti azokat. Ezt úgy tekintjük, hogy a háború révén legyőzi azt, és a megszerzési vágynak mindent az ő akarata szerint kell tennie, ami azt jelenti, hogy minden cselekedete csakis az adakozás érdekében fog történni. De honnan veszi a Zebulun minőség a háború megnyeréséhez szükséges erőket?Issacharból veszi, vagyis Issachar Tórájából.

Ez úgy van, ahogy meg van írva: "Én teremtettem a gonosz hajlamot, a Tórát pedig fűszernek teremtettem". Ezért van az, hogy "és a másik az egyiknek adja, a Tórából való részesedését". Issachar a Tifferet". Az Issachar Tórájából Zebulonnak van ereje a háborúk megnyerésére. Ezt úgy tekintjük, hogy "táplálék a gyümölcsükből ebben a világban", vagyis látja a gyümölcsöket az ember, amelyeket a Tóra hoz neki. Vagyis látja, hogy a Tórában lévő fény révén jutalmat kapott, hogy adakozni vágyik, mivel a gyümölcsöket "a munka hozadékának" nevezzük.

Ezt tekintjük 613 Eitin [arámi: tanácsoknak], és úgy tartják, hogy Issachar "ad ennek, egy részt a Tórából", amiből gyümölcsökkel táplálkozik. Ez a jelentése annak, hogy azt mondják: "és az egyik ad egy részt a zsákmányából". A zsákmány révén, amit Zebulon ad neki, {erőt merítve} leül és a Tórával foglalatoskodik, ami azt jelenti, hogy ha Zebulon nem adott volna neki a zsákmányából, nem kaphatta volna meg a Tórát.

Úgy kell értelmeznünk, hogy itt a Tóra szemszögéből beszélünk, amely a Teremtő nevei, a 613 Pekudin [letét], amely a tényleges Tóra. Ahogyan mondtuk, lehetetlen a tényleges Tórával megjutalmazódni, mielőtt az ember a hittel, a Mennyei Királysággal jutalmazódna meg, hogy adakozzhasson, amikor is a megszerzési vágy megadja magát, azután az adakozás szándéka irányítja az embert.

Ezért, amikor Malchutnak az a vágya, hogy adakozzon, az egy olyan vágy, amelyet Malchut a harcok által nyert el, ezt úgy tekintjük, hogy a háborúból zsákmányt vitt el. Amikor megadatik neki az adakozás vágya, akkor "a Tóra sátrában ülhet", és ezt a megkülönböztetést Tifferetnek nevezzük, ZA-nak. De ha a fokozatban még mindig nincs meg az adakozás vágya, akkor nincs helye a tényleges Tórának. Ezt nevezi a munka "az Issachar és Zebulon közötti együttműködésnek", vagyis amikor Malchut háborúba megy, és ZA, akit "Tórának" nevezünk, ad Malchutnak az ő Tórájából.

Más szóval, kétféle módszert kell megkülönböztetnünk a Tórában: 1) "A benne lévő fény megreformálja őt". Ebből a "gyümölcsök" megkülönböztetése terjed ki a Malchutra. 2) A " tényleges Tóra", amit úgy hívnak, hogy "a következő világ számára az alapelv megtartása". Ez kifejezetten a Malchut azon tulajdonsága után következik, hogy a Malchutnak megvan a vágya az adakozásra, amellyel a "gyümölcsöknek" tekintett "Tóra fénye" révén jutalmazódik meg.

Ez úgy van, ahogy bölcseink mondták, hogy a kéz Tefillinje [philaktériák] előbbre való, mint a fej Tefillinje, mivel a kéz Tefillinje, - mondja a Zohár - Malchutnak, a gyengébb kéznek számít, és mivel megerősítésre szorul, mivel a Mennyei Királyságban minden harc szükséges ahhoz, hogy legyőzzük a megszerzési vágyat. Utána következik a fej Tefillinje, amelyet a Tórának tekintünk.