A barátok fontosságával kapcsolatosan 

17. cikk, Első rész, 1984

A barátok fontosságáról a közösségben, és arról, hogyan kell őket megbecsülni, vagyis milyen fontossággal kell mindenkinek a barátjára tekintenie. A józan ész azt diktálja, hogy ha valaki a barátját alacsonyabb fokozaton lévőnek tekinti, mint önmagát, akkor meg akarja majd tanítani őt arra, hogyan viselkedjen erényesebben, mint amilyen tulajdonságokkal ő rendelkezik. Ennélfogva nem lehet a barátja; a barátot tanítványnak fogadhatja maga mellé, de barátnak nem.

Ha pedig úgy látja, hogy a barátja magasabb fokozaton van, mint az övé, és úgy látja, hogy jó tulajdonságokat szerezhet tőle, akkor lehet a Ravja [Tanítója], de nem lehet a barátja.

Ez azt jelenti, hogy pontosan akkor, ha valaki úgy látja, hogy a barátja a sajátjával azonos fokozaton van, akkor maga mellé fogadhatja a másikat barátnak, és összekapcsolódhat vele. Ez azért van így, mert a „barát” azt jelenti, hogy mindkét fél azonos állapotban van. Ezt diktálja a józan ész. Más szóval, ugyanazok a nézeteik, és ezért döntenek az összekapcsolódás mellett. Ezután mindketten annak a célnak az érdekében cselekszenek, amelyet mindketten el akarnak érni.

Olyan ez, mint két hasonló gondolkodású barát, akik együtt üzletelnek, hogy nyereséget érjenek el. Ebben a helyzetben úgy érzik, hogy egyenlő erővel rendelkeznek. De ha egyikük úgy érzi, hogy ő hozzáértőbb, mint a másik, akkor nem akarja majd a másikat egyenrangú partnerként elfogadni. Ehelyett arányos partnerséget hoznának létre, aszerint, hogy az egyiknek milyen ereje és tulajdonságai vannak a másik felett. Ebben az állapotban a társulás harminchárom vagy huszonöt százalékos társulás, és nem lehet azt mondani, hogy egyenlőek lennének az üzletben.

De a baráti szeretet esetében, amikor a barátok összefognak, hogy egységet teremtsenek maguk között, az kifejezetten azt mutatja, hogy egyenlőek. Ezt nevezik „egységnek”. Ha például együtt üzletelnek, és azt mondják, hogy a nyereséget nem egyenlően osztják el, akkor azt nevezhetjük „egységnek”? Egyértelmű, hogy a barátok szeretetéből származó üzletnek olyannak kell lennie, amikor minden nyereség és vagyon, amit a barátok szeretete hoz, egyenlő mértékben lesz a kezükben. Nem szabadna elrejteniük vagy eltitkolniuk egymás elől, hanem minden szeretettel, barátsággal, őszinteséggel és békességgel fog történni.

De a „Beszéd a Zohár befejezéséhez” című esszében ez áll: „A nagyság mértéke két feltétel mellett jön el: 1) mindig meghallgatni és befogadni a közösség megbecsülését, nagyságuk mértékében; 2) a környezetnek is naggyá kell válnia, ahogy írva van: ‘A nép sokaságában van a Király dicsősége.’”

Az első feltétel elfogadásához minden tanulónak éreznie kell, hogy ő a legkisebb a barátok között, és akkor képes lesz mindenkitől megkapni a nagyságának elismerését. Ez azért van így, mert a nagyobb nem tud a kisebbtől befogadni semmit, még kevésbé meghatódni a szavai által. Csak az alacsonyabbat érinti meg a nagyobb értékelése.

A második feltétele pedig az, hogy minden diáknak úgy kell dicsérnie minden barátja érdemeit, mintha ő lenne a legnagyobb a nemzedékben. Akkor a környezet úgy fog hatni rá, ahogyan egy kiemelkedő környezetnek hatnia kell, hiszen a minőség fontosabb, mint a mennyiség.

Ebből következik, hogy a barátok szeretetének kérdésében segítik egymást, vagyis elég, ha mindenki a barátját a sajátjával azonos fokozatúnak tekinti. De mivel mindenkinek tanulnia kell a barátaitól, felmerül a Rav és a tanítvány kérdése. Emiatt a barátot nagyobbnak kell tekintenie, mint saját magát.

De hogyan tekintheti valaki a barátját nagyobbnak, mint saját magát, ha látja, hogy a saját érdemei nagyobbak, mint a barátjáé, hogy ő tehetségesebb és jobb természetű tulajdonságokkal rendelkezik? Ezt kétféleképpen lehet megérteni:

1. A hittel az értelem fölé emelkedik: ha már egyszer barátjává választotta, akkor az értelem fölött értékeli őt.
2. Ez sokkal természetesebb - az értelemen belül. Ha eldöntötte, hogy elfogadja a másikat barátjának, és dolgozik magán, hogy szeresse, akkor a szeretetben ez természetes, hogy csak a jó dolgokat látja. És ha vannak is rossz dolgok a barátjában, azokat nem veheti szemügyre, hiszen meg van írva: „a szeretet minden bűnt elfed”.

Láthatjuk, hogy az ember meglátja a hibákat a felebarátja gyermekeiben, de a sajátjában nem. És amikor valaki megemlít néhány hibát a gyermekeiben, azonnal ellenáll a barátjának, és elkezdi hirdetni a gyermekei érdemeit.

A kérdés pedig az, hogy melyik az igazság? Végül is vannak érdemei a gyermekeinek, és ezért felháborodik, amikor mások a gyermekeiről rosszallóan beszélnek. A dolog a következő, ahogyan én hallottam az apámtól: Valóban, minden embernek vannak érdemei és hiányosságai. És mind a felebarát, mind az apa igazat mond. De a felebarát nem úgy bánik a másik gyermekeivel, mint egy apa a saját gyermekeivel, mert nem érez olyan szeretetet a gyermekek iránt, mint az apa.

Ezért, amikor a másik gyermekeit szemléli, csak a gyermekek hibáit látja, mivel ez nagyobb örömet okoz neki. Ezzel ugyanis megmutathatja, hogy ő erényesebb a másiknál, mert a saját gyermekei jobbak. Ezért csak a másik hibáit látja. Amit lát, az igaz, de csak azt látja, ami neki örömet okoz.

De az apa is csak az igazságot látja, de ő csak a gyermekei jó dolgait nézi. Nem látja a gyermekei hibáit, mivel azok nem okoznak neki örömet. Ezért mondja ki az igazságot arról, amit a gyermekeiben lát. És mivel csak azokat a dolgokat nézi, amelyek örömet okozhatnak neki, csak az erényeket látja.

Kiderül, hogy ha valaki szereti a barátait, akkor a szeretetben az a szabály, hogy a barátok érdemeit akarja látni, nem pedig a hibáikat. Ezért, ha valaki a barátjában valamilyen hibát lát, az nem annak a jele, hogy a barátja hibás, hanem annak, hogy ő maga hibás, vagyis mivel a baráti szeretete hibás, hibákat lát a barátjában.

Ezért most nem kellene gondoskodnia a barátja kijavításáról. Inkább ő maga szorul korrekcióra. A fentebb elmondottakból következik, hogy nem a barátja hibáinak kijavításáról kell gondoskodnia, amit ő lát a barátjában, hanem neki magának kell kijavítania a baráti szeretetben általa létrehozott hibát. És amikor kijavítja magát, akkor csak a barátja érdemeit fogja látni, és nem a hibáit.