Mit jelent a munkában „a nép pásztora az egész nép”?

13. cikk, 1988

A Zohárban (Beshalach, 68. tétel) írva van: „’És Mózes így szólt a néphez: ‘Ne féljetek, álljatok készen, és lássátok meg az Úr megváltását!’ Rabbi Shimon azt mondta: ‘Boldog Izrael, hogy egy olyan pásztor jár közöttük, mint Mózes’. Meg van írva: ‘És megemlékezett a régi időkről, Mózes az Ő népe’. ‘És megemlékezett a régi időkről’ a Teremtő. ‘Mózes az Ő népe’, mivel Mózes egyenlő volt egész Izraellel. Ebből megtanuljuk, hogy a nép pásztora valójában az egész nép. Ha megjutalmazzák, akkor az egész nép igaz; ha pedig nem jutalmazzák meg, akkor az egész nép nem jutalmazódik meg, és bűnhődik is miatta.”

Ezt a munkában kell megértenünk, ahol mindent egy testben tanulunk meg, ami azt jelenti, hogy Mózes és Izrael is egy testben van. Azt is meg kell értenünk, hogy ha nem jutalmazzák meg, azaz a nép pásztoraként, akkor miért bűnhődik miatta. Megtanultuk, hogy ha a pásztor igaz, akkor a nép is igaz. De miért bűnhődik miatta a nép? Mit tettek, hogy a pásztor hibájáért ők a felelősek?

Tudjuk, hogy a Zohár Mózest „hűséges pásztornak” nevezi. Baal HaSulam úgy értelmezte, hogy Izrael népét táplálja hittel. Mondván, hogy az embernek nem hiányzik semmilyen erő ahhoz, hogy a Tórát és a Mitzvákat [Parancsolatokat] maradéktalanul be tudja tartani, csak a hit. Amilyen mértékben van hite, olyan mértékben képes erőfeszítéseket tenni a munkában.

Azt mondja a „Bevezetés a Tíz Szfira tanulmányához” című könyvében (14. pont): „Egyszer értelmeztem bölcseink kijelentését: ‘Akinek a Tóra a mestersége. Hitének mértéke a Tóra gyakorlásában mutatkozik meg, mert az Umanuto [a Mestersége] szó betűi [héberül] megegyeznek az Emunato [a Hite] szó betűivel. Olyan, mint az az ember, aki bízik a barátjában, és pénzt kölcsönöz neki. Megbízhat benne egy egységnyi összegig, és ha két egységnyit kér, akkor megtagadja tőle a kölcsönadást. Vagy rábízhatja az egész vagyonát is, a félelem legkisebb jele nélkül. Ez utóbbi hitet tekintjük ‘teljes hitnek’, az előző formákat pedig ‘hiányos/részleges hitnek’. Ez inkább részleges hit.” Látjuk tehát, hogy az embernek nincs ereje, csak a hit hiányzik, és ez az, ami az embernek erőt ad a munkához.

Ezzel értelmezhetjük azt, amit Rabbi Shimon mondott: „Boldog Izrael, hogy egy olyan hűséges pásztor jár közöttük, mint Mózes”. Ez azt jelenti, hogy Izrael népében ott van a hit, amelyet „Mózesnek, a hűséges pásztornak” neveznek. Majd, miután van hitük, van erejük a Tórával és a Mitzvákkal foglalkozni. Más szóval, minden emberben ott van a Teremtőbe vetett hit, amelyet „Mózesnek, a hűséges pásztornak” neveznek. Abban az időben az egész nép igaz, ami azt jelenti, hogy az ember minden szerve, nevezetesen a gondolatai és a vágyai, amelyeket „szerveknek” neveznek, és amit „népnek” neveznek.

Ez az értelme annak, ami meg van írva: „’És megemlékezett a régi időkről’ a Teremtő. ‘Mózes az Ő népe’, mivel Mózes egyenlő volt egész Izraellel”. Ebből megtudjuk, hogy „a nép pásztora valójában az egész nép”, mert az emberben való hit az egész ember. Vagyis, ha az emberben megvan Mózes tulajdonsága, amit „hitnek” nevezünk, akkor az egész nép igaz. Ezért mondjuk: „Ha megjutalmazzák, akkor az egész nép igaz”, mert a „megjutalmazzák” ez azt jelenti, hogy a pásztora a hit, amelyet Mózesnek hívnak.

Azt mondja: „Ha ő nem kap jutalmat, akkor az egész nép nem részesül jutalomban, és miatta bűnhődik”. Köztudott, hogy ha van egy igaz, akkor megvédi a nemzedéket, ha pedig nincs igaz, akkor azt mondhatjuk, hogy nincs, aki megmentse a nemzedéket. Mégis, miért bűnhődnek miatta, ha nem kap jutalmat? Miért a nemzedék hibája ez?

A Baal HaSulam által mondott szabály szerint minden elnehezedés a Teremtő munkájában csak a hit hiánya, hiszen amikor az ember teljes hittel jutalmazódik, úgy vágyik a Teremtő előtt a lenullázódásra, mint gyertya a fáklya előtt. Természetesen minden szerve, vagyis gondolatai és vágyai követik azt, amire a hit kötelezi, azt cselekszi. Ezért mondjuk, hogy ha jutalomban részesül, akkor minden szerve igaz, hiszen az igazak gondolatai és vágyai a Teremtőbe vetett hitből terjednek ki.

Ennek megfelelően nyilvánvaló, hogy ha a nép pásztora nem kap jutalmat, ami azt jelenti, hogy a hite, amelynek tisztának kellene lennie, ami teljes hitet jelent, mégis csak részleges, ahogy írva van („Bevezetés a Tíz Szfíra tanulmányába”, 14. pont), „az egész nép nem kap jutalmat”. Ez azt jelenti, hogy minden szerve olyan dolgokat tesz, amelyek a teljes hittel nem rendelkezők számára helyénvalóak.  „Bűnhődnek miatta”, ami azt jelenti, hogy nem az ő hibájuk, hogy olyan gondolataik és vágyaik vannak, amelyek nem méltóak ahhoz, akinek hite van.

Vagyis, ha pásztoruknak teljes hite lenne, a szervek hallgatnának rá, és igaz gondolataik és vágyaik lennének. Ezért szenvednek miatta, mivel nincs teljes hite. Ezért születnek ilyen gondolatok ebből a pásztorból.

Ezért, amikor valaki az igazság útján akar járni, nem mondhatja, hogy rosszabb tulajdonságai vannak, mint másoknak, és kevesebb értelmet képvisel, mint mások. Vagyis nem mentesítheti magát a munka alól azért, mert gyenge a jelleme vagy nincs tehetsége. Ehelyett az egyetlen nehézséget a dologban a hit hiánya jelenti. Ezért az embernek minden munkáját és minden cselekedetét annak érdekében kell végeznie, hogy a Teremtőbe vetett hitet elsajátítsa, mert csak ez által adatik meg minden.

Ezért amikor az ember Tórát tanul, vagy Mitzvákat végez, vagy amikor imádkozik, gondolatait arra kell összpontosítania, hogy minden jótettéért jutalmat akar, hogy a Teremtő teljes hitet adjon neki. Ez úgy van, ahogyan a Rabbi Elimelech  imájában („Imádság az ima előtt”) meg van írva: „És erősítsd meg a Te hitedet a mi szívünkben örökkön-örökké, és a Te hited legyen a mi szívünkhöz kötve, mint egy oszlop, amely nem fog ledőlni”. Ez a jelentése: „A nép pásztora valójában az egész nép” kifejezésnek.

A teljes hit elérése érdekében azt mondták: „Aki megtisztulni jön, azt segítik”. Ennek az az oka, hogy mivel a hithez a Teremtő segítségére van szükség, és van egy szabály: „Nincs fény Kli [Edény] nélkül”, ez azt jelenti, hogy lehetetlen kitölteni azt a helyet, ahol nincs hiány, amit hiánynak neveznek, nevezetesen egy Klit, ahogy elmondatott: „nincs fény Kli nélkül”.

Ahhoz, hogy az ember érezze a hit szükségességét, először is el kell képzelnie, milyen előnyökre tehet szert a hit által, és mit veszít, ha csak részben hisz. Először is ábrázolnia kell magának a teremtés célját, vagyis azt, hogy a Teremtő milyen célból teremtette a teremtést. Ezután hinnie kell a bölcsekben, akik azt mondták, hogy a teremtés célja az, hogy jót tegyen teremtményeivel.

Amikor az ember elkezdi vizsgálni a teremtést a saját szemével, vagyis a jónak és a jócselekedeteknek melyik formáját látja, amit a teremtmények kapnak Tőle, az ember számára az ellenkezője jelenik meg. Látja, hogy az egész világ kínokat szenved, és nehéz olyan embert találni, aki azt mondaná, hogy érzi és látja, hogy az Ő vezetése a jóságos és a jócselekedetek formájában nyilvánul meg.

Ebben az állapotban, amikor egy sötét világot lát, és hinni akarja, hogy a Teremtő a Személyes Gondviselésben jóként viselkedik a világgal  jót cselekvő módon, ezen a ponton megmarad, és mindenféle idegen gondolatok jutnak az eszébe. Ekkor az értelem fölé kell emelkednie, hogy a Gondviselés jó és jót cselekvő. Ekkor kapja meg a hiányt, hogy a Teremtő adja meg neki a hit erejét, hogy legyen ereje az értelem fölé emelkedni és igazolni a Gondviselést.

Akkor megérti a „ Shechina [Isteni jelenlét] a porban” jelentését, hiszen akkor látja, hogy ahol a Teremtőért kellene tennie valamit, és nem a saját érdekében, ott a test azonnal megkérdezi: „Mi ez a munka neked?”, és nem akar erőt adni neki a munkához. Ezt nevezik „ Shechina a porban” állapotának, ami azt jelenti, hogy amit a Shechina érdekében akar tenni, annak olyan íze van számára, mint a pornak, és erőtlen a gondolatai és vágyai legyőzésében.

Ekkor az ember felismeri, hogy csak annyi hiányzik ahhoz, hogy legyen ereje dolgozni, hogy a Teremtő megadja neki a hit erejét, ahogy fentebb („Rabbi Elimelech imájában”) mondtuk, hogy imádkoznunk kell: „És rögzítsd a Te hitedet a szívünkben örökkön-örökké”. Ebben az állapotban jut el arra a felismerésre, hogy „ha a Teremtő nem segít neki, nem tudja legyőzni a gonosz hajlamot”.

Most már értelmezhetjük azt, amit bölcseink mondtak („Berachot 6b”): „Akiben istenfélelem van, annak a szavai meghallgatásra találnak”, ahogyan azt mondták: „Végül is minden meghallgatásra talál, féljetek az Istent”. Ezt nehéz szó szerint érteni. Hiszen sok próféta, igaz és nagyszerű ember volt, de miért nem hallgatták meg a szavaikat, de Izrael megmaradt a maga állapotában, és nem hallgatott az intő szavakra? A szó szoros értelmében erre, valószínűleg sokféle magyarázat van.

Azonban a munkában, ahol az egész Tórát egy testben tanuljuk, ezt a verset értelmeznünk kell. Aki azt akarja, hogy a teste, vagyis minden szerve, ami a gondolatokat, vágyakat és cselekedeteket jelenti, tisztán szent legyen, számára a tanács, hogy a teste engedelmeskedjen minden követelésének, a teljes hit elnyerése, amit „a Mennyek félésének” neveznek.

A félelemnek sok fokozata van, ahogyan a Zohárban („A Zohár könyvének bevezetése”, 191. tétel) olvasható: „A leglényegesebb félelem az, amikor az ember fél a Mesterétől, mert Ő hatalmas, és minden felett uralkodó, minden világok lényege és gyökere, és minden más semmiségnek számít Hozzá képest.” Ez a félelem a legfontosabb. A szavak értelmezése arra tanít bennünket, hogy a Teremtőtől való félelemnek háromféle módja van, amelyek közül csak az egyik tekinthető valódi félelemnek: 1) Féli a Teremtőt és megtartja parancsolatait, hogy fiai élhessenek, és mindez megóvja őt a fizikai világban megnyilvánuló büntetéstől, vagy a vagyonát érintő büntetéstől. Ez, az e világi büntetésektől való félelem. 2) Fél a pokol büntetéseitől is.

Ez a kettő nem igazi félelem, mert nem a Teremtő parancsa miatt tartja meg a félelmet, hanem a saját haszna miatt. Ebből következik, hogy a saját haszna a gyökér, és a félelem a saját hasznából származó ág.
Those two are not real fear, for he does not keep the fear because of the commandment of the Creator, but because of his own benefit. It follows that his own benefit is the root, and fear is a derived branch of his own benefit.
3) A félelem, amely a legfontosabb, azt jelenti, hogy féli a Teremtőt, mert Ő nagy és uralkodik minden felett. Ő nagy, mert Ő a gyökér, amelyből minden világ kiterjed.

Ebből következik, hogy az istenfélelem legfontosabb pontja a Teremtő nagyságában való hit, mert a Teremtő nagyszerűsége és fontossága az, ami a Tóra és a Mitzvák betartására kötelez,  és nem a saját magunk érdeke. Úgy van, ahogy ott írja: „És szívét és vágyait arra a helyre helyezi, amelyet ‘félelemnek’ hívnak. Szívesen és buzgón ragaszkodik majd a Teremtő felé irányuló félelemhez, ahogyan az a Király parancsolatához helyénvaló és illő”.

Amikor az embert ilyen hittel jutalmazzák, ami azt jelenti, hogy a szívében érzi a Teremtő nagyságát, a test és minden szerve, vagyis a vágyak, gondolatok és cselekedetek úgy nullázódnak le a Király előtt, mint gyertya a fáklya előtt.