921. Az alulról jövő cselekedet szükségessége

„Vegyenek magukhoz egy bárányt, Atyáik háza népének megfelelően”. A Teremtő így szólt: „Ti alul végzitek el a cselekedetet, én pedig felül megtöröm az erejüket. És ahogyan te tűzben égeted őket, ahogyan meg van írva: 'Hanem tűzben égjenek', én is tűzön keresztül viszem őket odafent, tűzfolyóban” (Bo, 162. tétel). 

Meg kell értenünk, miért van szüksége a Teremtőnek az alulról jövő munkára, és mit jelent a Klipot [kagyló/héjak, Klipák] erejének megtörése és elégetése fent, mit jelent a Sitra Achra [másik oldal] ereje. 

Meg kell értenünk azt is, ami meg van írva: „Izrael nem szabadult ki Egyiptomból addig, amíg minden vezetőjük fennhatósága meg nem tört odafent, és Izrael elhagyta az ő területüket, és amíg el nem jöttek a felső szentség földjére a Teremtőhöz, és Hozzá nem kapcsolódtak, ahogy meg van írva: 'Mert Izrael fiai az enyémek, az én szolgáim. Mi az oka annak, hogy 'az Én szolgáim'? Azért, mert 'kihoztam [őket] Egyiptom földjéről'; kihoztam őket a másik fennhatóságból, és az Én fennhatóságomba vezettem őket.” 

A fentiek megértéséhez tudni kell, hogy a teremtés célja az, hogy jót tegyen a teremtményeivel. E célból az emberbe belevésődött az örömök megszerzése iránti vágy, és ez az erő irányítja az embert. Ezért nevezik a gonosz hajlamot „királynak", mivel ezzel az erővel irányít, vagyis élvezeteket ad az embernek, és ezek miatt az ember a rabszolgájává válik, és rabszolgaként él, miközben a gonosz hajlam a király. 

Az élvezetek adásának ez a hatalma a gonosz hajlam fennhatósága, és az ember száműzetésben van annak irányítása alatt. De amíg nincs mit adnia az embernek, addig egyáltalán nem uralkodik az ember felett. Továbbá, ha az ember le tudna mondani az élvezetekről, akkor sem lenne a rabszolgája.

Ezért az egyiptomi száműzetésben, amikor a Fáraó megajándékozta őket a gyönyöreivel, a Fáraó rabszolgái lettek, és nem tudtak kijönni a száműzetésből. De miután cselekedtek, vagyis felébredtek, hogy kilépjenek a száműzetésből, mivel ezt a cselekedetet választásnak tekintjük, a Teremtő megtörte a felettük lévő hatalmat, vagyis elvette tőle a gyönyöröket, amelyekkel rabszolgasorba taszította Izrael népét. Amikor már nincs mit adnia, akkor úgy tekinthető, hogy a Teremtő megtöri a hatalmát, és a tűz folyójában égeti el. Vagyis elvett tőle minden befolyást.

Ebből következik, hogy a Sitra Achra [másik oldal] nem rendelkezik semmivel, amivel irányíthatná az embert. Emiatt ki tudtak lépni a száműzetésből. Ekkor léptek be a Kedusha [Szentség] területére, azaz elkezdték megérezni az adakozás hatásának jó ízeit. Ebből következik, hogy ekkor a Kedusha szolgáivá váltak.

Tehát ami az embert irányítja, az a gyönyör, és rabszolga az, aki a gyönyör rabszolgája. Amikor az emberek öröme a megszerzésből származik, akkor „a Fáraó szolgájának” nevezzük őket. De ha az öröm az adakozásból származik, akkor „a Teremtő szolgáinak” nevezzük őket. Öröm nélkül azonban lehetetlen létezni.

Az ember nem tudja megtörni az örömöket. Csak a Teremtő képes megtörni azt azáltal, hogy elveszi belőle a bőséget, így nincs mit adnia a teremtményeknek. Ezt hívják „a Sitra Achra hatalma megtörésének”. Mindössze annyit kell tennie az embernek, hogy felfedezi, hogy az adakozás erejére vágyik, és megkéri a Teremtőt, hogy adja meg neki ezt az erőt. Ezt nevezik az ember részéről „választásnak”, és csak ezt tekintjük „alulról való felébresztésnek”.