A spirituális munka rendje Báál HaSulám (áldott emlékű) tanítása szerint

5750-es év – 46. tanítás
1990 – 46. cikk

1. (א - álef) Hinni kell abban, hogy van Gondviselő a világ fölött.

2. (ב - bet) Tudni kell, hogy a hit alacsonyabb szinten áll az ember szemében, és ő mégis úgy dönt, hogy ezen az úton akar járni.

3. (ג -gimel) Hite az adakozás útján alapuljon, és ne azon, hogy kapni akarjon érte valamit.

4. (ד - dálet) És amikor az ember a munkáját a Teremtőnek tulajdonítja, hinnie kell, hogy az Örökkévaló elfogadja a szolgálatát — függetlenül attól, hogyan néz ki az a szolgálat külsőleg.
5. (ה - hé) A „hit az értelem fölött” útjában két megkülönböztetést kell tenni:

1. Az ember azért jár az értelem fölött, mert nincs más választása – nincs világossága, értelme, ezért kénytelen hinni.

2. Akkor is, ha megkapná az értelmet, és már nem lenne rászorulva a hitre,
mégis úgy dönt, hogy továbbra is a „hit az értelem fölött” útját választja.

6. (ו - váv) Az embernek tudnia kell, hogy amikor a lelki munkája önszereteten alapul, akkor bármilyen sikert is képzel el magának, amit elérhet,
mindez végül csak a saját egyéni javát fogja szolgálni.
Nem így van azonban az Isten szeretetéből fakadó munkában – mert azzal az ember az egész közösségnek jót tesz.

7. (ז -zájin) Az embernek dicséretet és hálát kell adnia a múltért, mert ebben rejlik a jövő. Vagyis: amilyen mértékben képes hálát adni, olyan mértékben fogja értékelni mindazt, amit fentről kap, és tudni fogja megőrizni az isteni segítséget, amit kap — hogy el ne veszítse azt.

8.  (ח - chet) A lelki munka lényege, hogy az ember a jobb vonalon járjon – vagyis a teljesség útján. Ez azt jelenti, hogy bármilyen csekély kapcsolata is van a spiritualitással, örülnie kell ennek, és hálásnak kell lennie azért, hogy az Örökkévaló megajándékozta őt azzal, hogy gondolatai és vágyai vannak arra, hogy valamit tenni akarjon a spiritualitásban.

9. (ט - tet) Az embernek a bal vonalon is kell járnia. Erre elegendő naponta fél óra - amikor számot vet magával: mennyire részesíti előnyben Isten szeretetét az önszeretettel szemben. És amilyen mértékben felismeri a hiányait, olyan mértékben mondjon imát azért, hogy az Örökkévaló valóban közel hozza őt magához. Mert csak a két vonalon - a jobb és a bal oldal együttműködésén - keresztül tud az ember előrehaladni.

A lelki munka rendjében három szintet kell megkülönböztetni
(„A bölcs gyümölcse” című mű, II. kötet, 64. oldal): 

1. (א - álef) Vágyakozni arra, hogy beteljesítse a lelkét, és visszavigye annak gyökeréhez – ez az, amit „Izrael szintjének” (Bechinat Jizráél) nevezünk.

2. (ב - bet) Megérteni az Örökkévaló útjait (drachej Hashem itbarach) és a Tóra titkait (razin de-orájtá) - ahogyan mondva van: „Aki nem ismeri az Urának parancsát (tzivja de-máré), hogyan tudná szolgálni Őt?” Ez az, amit a Tóra szintjének nevezünk (bechinát orájtá).

3. (ג - gimel)Vágyakozni arra, hogy elérje a „Kucsa Brich Hu”-t (Teremtő - HaKhadosh Barukh Hu), vagyis hogy teljes tudatossággal tapadjon Hozzá. Ez az, amit a „Kucsa Brich Hu” szintjének nevezünk (bechinát kudsá brich hu).

És mégis jobb, ha az ember inkább az „Ura parancsára” vágyik (tzivja de-máré),
mert ez a középső vonal útja (kav ha-emcá’i).