Mit jelent a munkában, hogy „Mi a fej legyünk és ne a farok”?

1.cikk, 1990.

Bölcseink azt mondták: „Az oroszlánok farka légy  és ne légy a rókák feje” (Avot, 4. fejezet). Mit jelent tehát, amikor azt mondják: „Mi a fej legyünk és ne a farok”?

A munka rendje az, hogy amikor a korrekció útján akarunk járni, amelyet úgy neveznek, hogy „az adakozás érdekében”, a munka alapja az értelem feletti hit kell, hogy legyen. Vagyis, amikor a test  látja, hogy az ember a Teremtő érdekében akar dolgozni és nem önmagáért, a test a gonosz Fáraó kérdésével jön, aki a „Ki” kérdést és a gonosz kérdését tette fel, hogy: „Mi ez a munka neked?” Ésszerűen gondolkodva, nekünk ezekre a kérdésekre az elmével kell válaszolnunk, ami az értelem, és nem úgy kell válaszolnunk, mintha nem lenne fejünk. Más szóval, nekünk el kellene mélyednünk és meg kellene vizsgálnunk az elménkkel, hogy mit válaszoljunk ezekre a kérdésekre.

Erről azt mondták, hogy azt kell mondanunk a testnek: „Az értelem szempontjából igazad van és nincs válaszom neked. A Tóra útja azonban az, hogy nekünk az ész és az értelem fölé kell emelkednünk.”

Ennek megfelelően kell értelmeznünk azt, hogy „Az oroszlánok farka légy és ne légy a rókák feje.” Vagyis, amikor a test a „Ki” és „Mi” kérdésekkel jön, ne fejjel válaszolj rá, azaz ne értelemmel és az ész keretein belül. Inkább „Az oroszlánok farka légy.” Az „oroszlán” a Hesed [Kegyelem] minősége, mivel a felső Merkavában [szerkezet/szekér] van egy oroszlán és egy bika, amelyek a Hesed és a Gevura, és egy sas, amely a Tifferet minősége. Azért beszél a „a rókákról”, mert a kérdések, amelyeket feltesznek, az értelemre vonatkoznak, és a róka okosnak, ravasznak tekinthető; ezért hívják ezeket a minőségeket „rókáknak.”

Az embernek így kell válaszolnia: „Nem az értelemmel, vagyis az elmével válaszolok neked. Inkább követem az oroszlánokat, ahogy a farok követi a fejet. Ami engem illet, nekem nincs fejem, hanem a Hesed minőségét követem, amely fedett Hassadim [Kegyelem].” Vagyis, még ha nem is látja az ember, hogy ezek a minőségek Hassadimban vannak, azaz, hogy ez el van fedve  előle, mégis értelem felett hiszi, hogy ezek Hassadim fények, Kegyelmi fények.

Ezt hívják úgy, hogy „Az oroszlánok farka légy.” Ez azt jelenti, hogy kijelenti az ember, hogy: „A Hesed minőségét követem, ami kizárólag az adakozás. Az embernek azt kell mondania, hogy mivel értelem felett hiszi, hogy a Teremtő a jó és jót cselekvő minőségével őrködik a világ felett, ezért hiszi, hogy bár elrejtettséget lát a Gondviselésen, hiszen az ember szeme szerint másképp kellett volna lennie, mégis hiszi, hogy a Teremtő azt akarja, hogy azon a módon jobb lesz az embernek, ha képes mindent elfogadni értelem feletti hittel, mert ezáltal képes lesz kilépni az önszeretetből és a Teremtő érdekében dolgozni.

Ez azt jelenti, hogy ha a Gondviselés mindenki számára feltárulna, még mielőtt az ember az adakozás edényeit megszerezte volna, akkor teljesen lehetetlen lenne, hogy az ember képes legyen a jóságot megszerezni, az adakozás érdekében. Sokkal inkább, miután az ember minden erőfeszítést megtett, hogy megszerezze az adakozás edényeit, megkaphatja a gyönyört és az örömöt, hogy adakozhasson, ahogyan a korrekcióhoz szükséges.

Ismeretes, hogy bölcseink azt mondták: „Minden a Mennyek kezében van, kivéve a Mennyektől való félelmet”. Ez azt jelenti, hogy a Teremtő mindent megad, kivéve a Mennyek félelmét. Ezt a Teremtő nem adja meg.

Valóban, meg kell kérdeznünk, miért nem adja meg a Teremtő? Ehhez azonban előbb meg kell ismernünk a Mennyek félelmének jelentését. Ahogyan azt a „Bevezetés a Zohár könyvéhez” (203. pont) magyarázza, a félelem azt jelenti, hogy az ember fél attól, hogy „megtorpan abban, hogy megelégedettséget hozzon Teremtőjének”. Ezért fél attól, hogy megkapja a bőséget. Ez az, ahogyan írva van: „És Mózes elrejtette az arcát, mert félt a Teremtőre pillantani”. Bölcseink megmagyarázták, hogy „Mózes elrejtette arcát”, cserébe „az Úr képmását láthatta meg {önmagában}”. Ebből következik, hogy a Teremtőnek csak az adakozást tulajdonítjuk, és az adakozás hiánya nem tartozik a Teremtőhöz. Ezért mondjuk, hogy a Mennyek félelme a teremtett lényekhez tartozik, akik mindaddig visszatartják magukat a megszerzéstől, amíg bizonytalanok abban, hogy az csak a Teremtő érdekében történik.

Ez mind a teremtett lények munkája, miszerint az értelem felett kell munkálkodniuk. Lehetetlen bármit is tenni a bölcsekbe vetett hit nélkül, akik elrendezték számunkra a munka rendjét. Ha az ember egyszer elfogadta a munkáját, mint „az oroszlánok farkát”, akkor követi a bölcseket, hogy csak úgy haladjon, ahogyan ők elrendezték számunkra.

Ez úgy van, ahogy bölcseink mondták („Avot, 1. fejezet, 4. rész”): „(Bölcsek) lábainak porától porosodjatok”. A Bartenura úgy értelmezi, hogy kövessétek őket, mert aki jár, az a lábával port rúg fel, aki pedig követi, az azzal a porral telik meg, amit ők a lábukkal felvertek.

Meg kell értenünk, hogy bölcseink mit sugallnak nekünk ezzel az allegóriával. Úgy kell értelmeznünk, hogy aki a bölcsekben vetett hittel követi a bölcsek útját, azokról azt kell, hogy mondjuk, hogy az értelem fölé kell emelkedniük. Ekkor az ember elkezd kémkedni, hogy lássa, valóban érdemes-e követni az útjukat. Ezt úgy tekintjük, hogy a bölcsek lába port rúg fel, ami a követőik szemébe megy. Vagyis amikor valaki meg akarja érteni a bölcsek útját, azt mondják, hogy csukott szemmel kell követnie őket, különben por kerülhet a szemébe. Valami jelentéktelen dolgot neveznek „pornak”, ami azt jelenti, hogy ennél mélyebb alacsonyrendűség nem létezik.

Mivel az embernek az ész és az értelem megadatott, azért, hogy mindent az értelem szerint értsen meg, és ebben azt tanácsolják, hogy a bölcsekbe vetett hit befogadásával haladjunk, és az ember meg akarja érteni ezt az utat, és mivel mindaddig, amíg az ember a megszerzési vágy uralma alá van helyezve, nem tudhatja, mi a jó és mi a rossz, nem tudhatja, hanem mindent úgy kell elfogadnia, ahogy a bölcsek meghatározták számunkra, különben por és piszok kerül a szemébe, és nem lesz képes haladni, de ha nem bíráljuk a bölcsek szavait, és nem akarjuk elfogadni a szavaikat az ésszerűségen belül, kifejezetten ez által jutalmaznak meg minket a Kedusha [Szentség] ismeretével (okával).

Ez azért van így, mert az egész dolog, amiért az értelem fölé kell emelkednünk, az az, hogy különben elmerülünk az önszeretetben. Ezért az értelem feletti hit által az adakozás edényeivel jutalmaznak meg minket, és akkor az adakozás edényeiben való gyönyör és öröm feltárul. A Zohár szavaival ezt úgy hívják, hogy „Az értelem szétterjed és betölti a szobákat és folyosókat”. Azaz, amikor a Kelimek [Edények] megfelelőek, az értelem mind a belső Kelimben, mind a külső Kelimben szétterjed.

Így kell értelmeznünk azt, amit állítunk: „Legyünk mi a fej és ne a farok”. Köztudott, hogy létezik a teremtés céljának rendje, és a teremtés korrekciójának rendje. Ezért a teremtés korrekciójának rendjében kell megszereznünk az adakozás edényeit, különben lehetetlen megkapni az örömöt és az élvezetet. Ezért a helyes viselkedés az, hogy „legyél az oroszlánok farka”, és akkor ez a viselkedés mindent az értelem fölé helyez.

Később, amikor az adakozás edényeivel jutalmazzák az embert ezen keresztül, a Kedusha elméjét kapja jutalmul, amit  a “Kedusha értelmének” neveznek, ahogy a Zohárban meg van írva, hogy az értelem szobákat és folyosókat tölt meg. Más szavakkal, a Kedusha értelmét a megjutalmazott emberben „fejnek” [Roshnak] nevezik. Ezért, amikor a Teremtőtől kérünk, és azt mondjuk: „Legyen”, akkor a teremtés céljának elérését kérjük, ami az „értelem” [Daath] és a „fej”[Rosh].

Ez a „Legyünk mi a fej és ne a farok” jelentése, ami azt jelenti, hogy ne maradjunk a Sitra Achra [másik oldal] farka, akinek nincs értelme, ahogy írva van: „Egy idegen isten terméketlen és nem terem gyümölcsöt”. Sokkal inkább azzal az „értelemmel” leszünk megjutalmazva, ami a gyümölcs, amit az ember az adakozás edényeinek megszerzéséért végzett munka által szerez meg, amelyek olyan Kelimek, amelyek alkalmasak arra, hogy befogadják az örömöt és az élvezetet, amit Ő akar adni a teremtményeinek.

Ezért, ha valaki azt látja, hogy még mindig nem kapta meg jutalmul a „Kedusha értelmét”, amit „fejnek” neveznek, az annak a jele, hogy még mindig nem tisztította meg magát az önszeretet edényeitől. Ezért nincs még mindig „értelme”. Más szóval azért, mert kezdetben nem haladt úgy, hogy a hitet az értelem fölé helyezte, ami által az embert az adakozás edényeivel jutalmazzák meg, melyek olyan Kelimek [Edények], melyek a Kedushába tudnak beöltözni. Ezért nem rendelkezik az ember a Kedusha értelmével.

Ez hasonló ahhoz, amit a duvnai Sayer mondott a versről: „Nem hívtál Engem Jákob, mert fáradoztál Izraelért”. Ha valaki még mindig fáradtságot érez a Teremtő munkájában, az annak a jele, hogy még mindig nem a Teremtőért dolgozik, hanem inkább a saját érdekében. Ezért megerőltető a munkája. Ezzel szemben, ha kijavította a Kelimjét úgy, hogy azért dolgozik, hogy megelégedettséget adjon Teremtőjének, akkor élvezi a munkát, mert úgy érzi, hogy egy nagy Királyt szolgál, és ez nagy szerencse számára. Ebből következik, hogy az embernek el kell jutnia a fej, az értelem és a Kedusha értelmének állapotába, hiszen ez a teremtés célja.

A fentiek szerint kell értelmeznünk azt, amit a Zohár mond (Pinhas, 143. tétel): „Rabbi Aba azt mondta: ‘Emlékszem valamire, amit Rabbi Shimontól hallottam, aki Rabbi Eliezertől hallotta. Egy nap egy bölcs a nemzetek közül eljött Rabbi Eliezerhez, és azt mondta neki: ‘Három kérdést szeretnék feltenni neked: 1.) Azt mondod, hogy épül még egy Templom neked, de csak kétszer lehet építeni... mert az írás úgy nevezte őket: ‘Izrael két háza’. A Második Templomról is meg van írva: ‘Annak az utolsó háznak a dicsősége nagyobb lesz, mint az elsőnek.’ 2) Azt mondjátok, hogy közelebb álltok a Felsőkirályhoz, mint minden más nemzet. Aki közel áll a Királyhoz, az mindig boldog, szomorúság nélkül ... ti azonban mindig nyomorúságban, bajban és nagyobb bánatban vagytok, mint az összes többi nép. 3) Nem esztek hasított {patájú állatok húsát} vagy nem kóser ételeket, hogy egészségesek legyetek, stb. Azt eszünk, amit akarunk, és erősek vagyunk erőben, stb. Vénember, vénember, ne mondj nekem semmit, mert nem hallgatlak meg’. Rabbi Eliezer felemelte a tekintetét, ránézett, és egy halom csonttá változtatta. Amikor haragja alábbhagyott, elfordította a fejét és sírva fakadt. ... Ezeket a szavakat, amelyeket a gonosz ember kérdezett tőle, egy nap megkérdeztem Elijah-tól, és ő azt mondta, hogy az Égi tanulói gyülekezetben a szavak a Teremtő előtt vannak lefektetve, és ezek így is maradnak.’”

Meg kell értenünk, hogy amikor az idegen feltette neki a három kérdést, Rabbi Eliezer miért változtatta csonthalommá, miközben ő Elijah megnyilatkozásával lett megjutalmazva, és ugyanezt a három kérdést tette fel neki. Miért volt szabad Rabbi Eliezernek feltennie ezeket a kérdéseket?

A fentiek szerint, ami azt jelenti, hogy az értelem fölé kell emelkednünk, nincs helye a kérdéseknek. Ez azt jelenti, hogy tilos a róka fejének lenni, azaz a kérdésekre fejjel, azaz ésszel és értelemmel válaszolni, nevezetesen a „Ki” és a „Mi” kérdésekre. Sokkal inkább: „Legyetek az oroszlánok farka”, vagyis azt kell mondanunk, hogy a józan észnek megfelel, amit a test mond, de mi az értelem fölé emelkedünk. Ezáltal később a „Kedusha értelmével” jutalmaznak minket, ami azt jelenti, hogy fejnek és nem faroknak kell lennünk. Más szóval, a Kedusha fejével jutalmaznak meg minket.

Ez alapján kell értelmeznünk, hogy mi ez a cselekedet, amit elmond nekünk az a vita, amit Rabbi Eliezer folytatott azzal az idegennel. Mit ad nekünk a munkában? A munkában ezt egy emberben kell értelmeznünk. Azaz, amikor a test kérdéseket tesz fel, és mindent meg akar érteni az észérveken belül, akkor azt kell mondanunk a testnek: „A kérdéseid nem érdekelnek engem, mivel az értelem fölött haladok”. Ez a jelentése annak a mondatnak, hogy „ránézett és csonthalommá változtatta”. Vagyis az, hogy csonthalommá változtatta őt, a kérdéseire utal, mivel amikor az ember az értelem fölé emelkedik, nincsenek kérdések, és minden megszűnik. Azután, „amikor haragja alábbhagyott” a gonosz ember kérdései miatt, amit feltett neki, Elijah kinyilatkoztatásával jutalmazták meg, és Elijah megadta neki a Kedusha értelmét az összes kérdésre, a fent tanultak szerint.