Purim, és a parancsolat: Amíg nem tudja

11. cikk, 1987

Bölcseink azt mondták (Megilla 7): "Purimkor addig kell inni, amíg nem tudjuk megkülönböztetni az átkozott Hámánt az áldott Mordechaitól". Azonban lehetetlen eljutni a nem tudás állapotába, mielőtt az ember a tudás állapotába kerülne. Utána lehet azt mondani, hogy el kell érnünk egy magasabb fokozatot, amit "nem tudásnak" nevezünk. Természetesen ez egy magasabb fokozat, mint a tudás, hiszen csak Purimkor van utasításunk, hogy ezt csak tartsuk be, és nem egész évben, hiszen bölcseink azt mondták: "Purimkor kell", és nem egész évben.

Ennek megfelelően meg kell értenünk a tudás és a nem tudás jelentését. Meg kell értenünk a Tórában szereplő parancsot is, hogy olvassuk a Zachor [Emlékezz] részt. A Magen Avraham írta (Orach Chaim, 685. Márk): "Meg kell magyaráznom a szokást, mert ki miatt van megírva a Tórában, hogy kifejezetten ezen a Shabbaton [Szombaton] kell olvasni? A bölcsek megállapították, hogy azért van ez a Shabbat, mert sokan jönnek a zsinagógába. És azért van közel a Purimhoz, hogy az Amalek történetét összekapcsolják Hámán történetével".

Ez azt jelenti, hogy "Emlékezz arra, amit Amalek tett veled" mindig érvényes. Azonban úgy határoztak, hogy ezt a Purim előtti Shabbaton kell felolvasni, hogy az Amalekról szóló történetet Hámán történetéhez kapcsolják. Továbbá, mit tanít nekünk a munkában az "Emlékezz" Purimhoz való csatolása?

Ahhoz, hogy a fentieket megértsük, először is meg kell értenünk a teremtés célját. Ebből fogjuk tudni, hogy mi van "az átkozott Hámán és az áldott Mordechai között", és mi az, amit "nem lehet megkülönböztetni az átkozott Hámán és az áldott Mordechai között".

Köztudott, hogy a teremtés célja, hogy jót tegyen teremtményeivel. Annak érdekében, hogy a jó, amit a Teremtő ad, teljes legyen, hogy a megszerzéskor ne érezzék kellemetlenül magukat, mivel van egy szabály, hogy minden ág hasonlítani akar a gyökeréhez, és a teremtmények gyökere az Ő vágya, hogy adjon a teremtményeknek, amikor a teremtmények kapnak Tőle, szégyent éreznek, mivel ez ellentétes a gyökerükkel.

Emiatt volt egy "megszorítás és elrejtés" nevű korrekció a megszerezés eredeti edényén, amely - ahogyan eredetileg is létrejött,  azaz - megszerez a megszerzés érdekében. Ez korrekcióval történt, ami azt jelenti, hogy ebben a Kli-ben [Edényben] már a megszorításon keresztül ellenőrzés van felette, hogy a felső bőség ne jusson el a Kli-hez, amit "megszerzési vágynak" neveznek. Az ilyen jellegű Kelim [Edények] a "fény nélküli üres térnek" nevezett állapotban maradtak, és ő a sötétségben maradt.

Csak akkor, ha szándékot tudnak tenni arra, hogy adakozzanak ezen a Kli-n, amit úgy hívnak, hogy "megszerzés", ami azt jelenti, hogy bár nagy vágya és sóvárgása van arra, hogy megkapja a bőséget, mégis, ha nem biztos abban, hogy amit a Teremtőtől kap, az Mitzva [jó cselekedet] miatt lesz, ami azért van, mert a Teremtő adni akar, ahogy mondták, jót akar tenni a teremtményeivel, akkor hajlandó lemondani arról az örömről, amit a Teremtőtől kap. Ehelyett csak a teremtés célja miatt akar örömöt és gyönyört kapni.

Most már tudjuk, mi a különbség az átkozott Hámán és az áldott Mordechai között. Az Igazságos Mordechai útja az, hogy csak a teremtő nevéért dolgozik, amit "adakozásnak" nevezünk. Ezzel később eljuthatunk a teljesség fokozatára, amikor eljut arra a szintre, amikor már azt tudja mondani a Teremtőnek: "Azt akarom, hogy adj nekem örömet és gyönyört, mert be akarom tartani a Te kívánságodat: örömet és gyönyört adni a teremtményeknek. Most már kész vagyok a gyönyör és öröm befogadására, mert tudom, hogy nem önszeretetből akarom ezt, hanem azért, hogy adakozzak".

Most, az ajándékozás céljával, a Király ajándékának magunkba foglaltatása a teljességben történik. Azaz, ott nincs szégyen, mert a megszerzés azért történik, mert a Teremtőnek akar segítségére lenni, hogy a teremtés célja feltáruljon, hogy mindenki megtudja, hogy a teremtés célja az, hogy Ő, azaz a Teremtő jót tegyen a teremtményeivel.

Mivel bölcseink azt mondták (Kiddusin 40b): "Ha egy Mitzvát [jócselekedetet/jobbítást] végez, boldog, mert az érdemek oldalára ítélte magát és az egész világot". Mivel tehát olyan állapotban van, amikor nem az önszeretet, hanem a mások iránti szeretete foglalkoztatja, ebből az következik, hogy azáltal, hogy a Teremtőtől örömet és gyönyört akar kapni, az ember és I-ten, illetve ember és ember között akarja megtartani a mások iránti szeretetet.

Így van ez megírva a Zohárban ("A Zohár könyvének bevezetése", 67. pont): "'És azt mondja Sionnak: 'Ti vagytok az én népem'. ... Ne úgy ejtsd ki, hogy 'Ti vagytok az én népem [Ami]', hogy Patach az Ayinben, hanem 'Velem vagytok [Imi]', hogy Hirik az Ayinben, ami azt jelenti, hogy Velem társulsz. ...Boldogok azok, akik a Tórában fáradoznak".

Bár ott az ember és a Teremtő között beszél, de a társ értelmezésének kérdése alkalmazható ember és ember között is, hiszen ez azt jelenti, hogy később az egész világ megkapja az érdem oldalát. Ebből következik, hogy ember és ember között jót tett azáltal, hogy az egész világ részesül a teremtés céljában meglévő örömben és gyönyörben.

Ebből következik, hogy a Teremtő társa lett, mivel rajta keresztül érkezik a segítség, amellyel mindenki eléri a teremtés célját. Így vált a Teremtő partnerévé, ahogyan írva van: "Azzal kezdtem a teremtést, hogy örömet és gyönyört akartam adni, és Izrael a cél megvalósítása érdekében olyan Kelim [Edények] készítésével fáradozik, amelyek alkalmasak a felső bőség megszerzésésre, minden hiba nélkül, amit 'szégyen kenyerének' neveznek. Sőt, még akkor sem veszítik el a Dvekutot [összetapadást], amit 'a forma-egyezésnek' neveznek, mert ez volt az oka a Tzimtzumnak [Megszorításnak]."

Ezt úgy tekintjük, mint Mordechai útjának ismeretét, amely egy olyan út, amely áldást hoz az egész világra, ahogy fentebb mondták: "Ha érdemeket szerez, akkor magát és az egész világot az érdemek oldalára ítéli". Ezt nevezik "az áldott Mordechai"-nak.

Ezzel szemben Hámán útja az, hogy nem veszi figyelembe a megszerző edényekre helyezett Tzimtzum korrekcióját. Sokkal inkább azt mondja: "Mivel a Teremtő azért teremtette a világot, hogy jót tegyen teremtményeivel, és látjuk, hogy természetünkben ott van a vágy, hogy gyönyört és örömet kapjunk, akkor miért teremtette a Teremtő ezt a vágyat, ha nem azért, hogy felhasználja? Vajon ehelyett inkább az élvezetek megszerzésére irányuló vágyat és sóvárgást teremtette bennünk, és azt mondta, hogy ne használjuk, hanem gyötörjük magunkat általa?".

Ebből következik, hogy ez az ellenkező út. Azt mondják, hogy azért teremtette a világot, hogy jót tegyen teremtményeivel. Azzal, hogy az Igazságos Mordechai azt mondja, hogy ne használjuk ezt a vágyat, azt sugallja, hogy azért teremtette a világot, hogy rosszat tegyen teremtményeivel. Tehát valószínűleg jobb lenne, ha egyáltalán nem teremtette volna meg a vágyat, hogy örömöt és gyönyört kapjon, mintsem hogy megteremtse a vágyat és a sóvárgást, hogy örömöt kapjon az ember, és aztán azt mondja, hogy ne használja, hanem kínozza magát, és maradjon öröm nélkül.

Ezért hogyan lehetséges egyetérteni Mordechai útjával, és azt mondani, hogy tilos a Kelim, amely az élvezetre irányul? Hiszen ez az igazi Kli [Edény], amit a Teremtő teremtett. Még Mordechai is elismeri, hogy a Teremtő teremtette a vágyat, hogy gyönyör és élvezet fogadja a világot. Ezért Hámán azzal érvel, hogy Mordechai útja nem az igaz út.

Különösen sok támogatója van az útjának. Az egész világ azt mondja, hogy az igazi út a világban az, amit Hámán mond. Úgy van, ahogy meg van írva (Eszter 3): "A király minden szolgája, aki a király kapujában van, térdeljen le és hajoljon meg Hámán előtt, mert így parancsolta neki a király".

Ez azt jelenti, hogy Hámán rávezette őket, hogy így parancsolta a király. Vagyis Hámán azt állította, hogy mivel a király, vagyis a Teremtő teremtette a megszerzési vágyat, ezért arra kell, hogy vágyjunk hogy megszerezzünk és élvezzük. És a király összes szolgája letérdelt, vagyis megadta magát a Hámán nézetének, mert azzal érvelt, hogy ez a megszerzési vágy - amit Mordechái szerint nem szabad használni - helytelen, mert a Teremtő nem hiába teremtette, hanem azért, hogy használjuk. Mordechai pedig azt mondja: "Nem", ahogy írva van: "És Mordechai nem térdelt le és nem hajolt meg". Ez a jelentése annak, ami meg van írva: "És a király szolgái, akik a király kapujában voltak, ezt mondták Mordechainak: Miért szegülsz szembe a király parancsaival?"

Baal HaSulam azt mondta erről, hogy ez azt jelenti, hogy a király szolgái azt mondták Mordechai-nak: "Hámán azt mondja nekünk, hogy azért megy az ő útján és nem Mordechai útján, mert ez az igaz út az igazság útja". Ezt jelenti az, hogy megkérdezték Mordechaitól: "Miért szegülsz szembe a király parancsolatával?", vagyis a Teremtővel, mert Hámán ugyanis azt mondta, hogy neki így parancsolta a király, vagyis a Királyok Királya.

Ez azt jelenti, hogy mivel a megszerzésre és az önszeretet utáni vágyakozásra irányuló vágy minden királyok királya, Ő teremtette ezt az erőt a teremtményekben. Ezért támogatja az egész világ Hámán nézetét és gondolkodását.

Hámán nézete is benne volt a Tórában, ahogy bölcseink mondták (Hulin 139b): "Hámán (manna) [héberül: "(mannából)" ugyanúgy van írva, mint Hámán] a Tórából, honnan van? Ettetek-e arról a fáról, amelyről megparancsoltam nektek, hogy ne egyetek?"

A tudás fájáról való evést a Panim Meirot című könyv bevezetője magyarázza. Ott magyarázza (18. pont), hogy Adam HaRishon teljesen el volt választva a Sitra Achra-tól: "És már elmagyaráztuk, hogy Adam HaRishonnak egyáltalán nem volt a megszerzés Gadlutja a konstrukciójában, amely az üres térből terjed ki. Sokkal inkább teljesen a Kedusha [Szentség] rendszeréből terjedt ki, amely az adakozásról szól". A Zohárban (Kedosimban) azt írják, hogy "Adam HaRishon nem rendelkezett semmivel ebből a világból. Ezért volt számára tiltott a tudás fája, akárcsak a gyökere és a Kedusha egész rendszere, amelyek a forma-eltérés miatt elszakadtak a Sitra Akhrától". Ebből következik, hogy Hámán a megszerzési vágy Gadlutjának felhasználását jelenti a megszerzés érdekében, mert ez volt a kígyó összes tanácsának lényege.

Ott az is meg van írva, hogy azt mondta a kígyónak: "I-ten evett erről a fáról, és megteremtette a világot. Vagyis úgy tekintett erre, hogy "A cselekedet végeredménye az előzetes gondolatban van", és ezért teremtette a világot.". Ezt jelenti a kígyó érvelése, miszerint a tudás fájáról való evés I-ten parancsa.

Miért parancsolta tehát a Teremtő Adam HaRishonnak, hogy ne egyen? Erre a kígyó jó választ adott Ádámnak és Évának. Tulajdonképpen azt sugalta, hogy tartsák be a Teremtő parancsolatát, ha azt tanácsolja nekik, hogy egyenek a tudás fájáról. Erről van szó itt Eszter könyvében is, ahol ez áll: "És a király minden szolgája, aki a király kapujában van, letérdel és meghajol Hámán előtt". Ez azért van így, mert a király így parancsolta neki.

Ez alatt azt értjük, hogy az "átkozott Hámán" azt jelenti, hogy Hámán útja átkozott út, vagyis átok útja. Így van ez megírva (1Mózes 3): "És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivel ezt cselekedted, átkozott vagy minden állatnál átkosabb. ... Az asszonynak pedig ezt mondta: 'Nagyon megsokasítom a te szomorúságodat. ... A férfinak pedig ezt mondta: 'Mert te ... ettél a fáról ... Átkozott a föld miattad.

A fentiek alapján úgy értjük, hogy az embernek el kell érnie a "tudás" fokozatát. Vagyis mi a nagy különbség az "átkozott Hámán" és az "áldott Mordechai" között? Az élet és a halál közötti különbség, hiszen Mordechai útja életet hoz, és az ember jutalmat kap, ha összetapad az Életek Életével, de Hámán útja, már tudja, átkot hoz a világra, mert a világ összes halálát az okozza, hogy "ettél-e arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?"

Erről az írás azt mondja, hogy "átkozott". Ez a dolog a korrekció végéig érvényes, hogy vigyázni kell, nehogy az ember Hámán útjára kerüljön. A korrekció végén minden kapni akarás korrigálva lesz az adakozás érdekében, ami aztán örökre lenyeli a halált. Ahogy a Zohár mondja: "A korrekció végén a SAM szent angyallá válik".

Most már megérthetjük az Amálek eltörlésének kötődését, amikor azt olvassuk: "Emlékezz meg, mit tett veled Amalek". Nevezetesen, amikor tudjuk mindazt, amit Amalek elkövetett ellenünk, ami a halál, amit ő okozott a világnak az irányításával - hogy ne járjunk az adakozás útján, hogy ne tapaddjunk az Életek Életéhez - akkor meg fogjuk próbálni eltörölni őt a föld színéről. Máskülönben, mielőtt az ember eléri azt a fokozatot, hogy tudja, mit tett velünk Hámán és Amalek, az ember nem vágyik arra, hogy eltörölje őt.

Ebből következik, hogy ha valaki eljutott arra a szintre, hogy az átkozott Hámánt az áldott Mordechaitól megkülönböztesse, akkor lehetséges Amáleket eltörölni. Ezért Purim előtt, amikor is el kell érnünk a "míg nem tudja" fokozatot, el kell érnünk a megismerés fokozatát, és csak akkor lehet kitörölni Amaleket.

Más szóval, amikor valaki azt akarja betartani, hogy "töröld el Amalek emlékét", az annak a jele, hogy már meg lett jutalmazva a tudással. Máskülönben az ember nem tudja kitörölni Amáleket. Sokkal inkább, hogy még mindig el van merülve Amalek Klipájában [héjban], és nem akarja megtartani: "Töröld el Amalek emlékét" parancsolatát.

Most megmagyarázzuk, amit bölcseink mondtak: "Purimkor addig kell inni, amíg nem lehet megkülönböztetni az átkozott Hámánt az áldott Mordechaitól". Azt kérdeztük: "Mi az a Gadlut [nagyság/felnőttség], hogy csak Purimkor lehet ilyet tenni, amely azt jelenti addig, amíg "nem tudja"?". A szent ARI azt mondja (A Tíz Szfíra Tanulmánya, 16. rész, 220. pont): "Ezért a jövőben minden különleges napot törölni fognak, kivéve Eszter könyvét. Ennek az az oka, hogy soha nem történt még ilyen nagy csoda, sem Sabbatokon, sem jó napokon, amikor a Mochin asszonyból való távozása után is ilyen hatalmas beragyogás volt, kivéve a Purim napjait. Ebből a szempontból nagy előnye van a Purimnak a többi nappal szemben, még a Shabbatokkal és a jó napokkal szemben is".

Az Ohr Pnimi kommentárban ott úgy értelmezi, hogy a korrekció vége előtt lehetetlen kijavítani az összes szikrát és Kelim-et, ami eltört, de a 320 szikrából csak a 288 szikrát lehet kiválogatni és Kedusába [Szentségbe] vinni. Mégis, ez is fokozatosan lesz kiválogatva, 32 szikra marad az összes szikrából, amit nem kell kiválogatni. Ezt nevezik " kőszívnek". Csak a 288 szikra kiválogatása által, amikor azok teljesen kiválogatódnak, a kőszív is kiválogatódik magától, mint ahogy a következőben írva van: "És eltávolítom a kőszívet a testetekből, és adok nektek egy húsból való szívet. Abban az időben a halál örökre elnyelődik, minden rossz jóra válik, és a sötétség világosságként ragyog majd".

Mivel ezek a purimi fények a korrekció végének hasonmásai, mert csak a csodának köszönhetően ragyognak, ezért a purim mellett minden különleges napot eltörölnek, mert az a korrekció végéhez tartozik. Akkor, amikor minden rosszat kijavítanak, nem lesz különbség "az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj" között, és Hámán is jóvá fog korrigálódni.