<- Kabbala könyvtár
Olvasás folytatása ->
Kabbala könyvtár kezdőlap /

Rabash / Mózes elment

Mózes elment

1. cikk, 1986

A Zohárban (1-3. pont) ez áll: „Mózes elment”. Rabbi Hizkija így nyitotta: 'Mózes jobbján vezette a dicsőségének karját, szétválasztva előttük a vizet'. Három szent testvér járt közöttük. Kik voltak ők? Mózes, Áron és Miriam. Megállapítottuk, hogy Áron Izrael jobb karja, hiszen meg van írva: „Amikor a kánaáni, Arad királya ... meghallotta, hogy Izrael Atarim ‘helyein’ keresztül érkezik. 'A helyeken keresztül' azt jelenti, hogy Izrael olyan volt, mint egy ember, aki jobb kar nélkül jár, és minden egyes helyen megtámasztja magát, mivel a 'helyek' azt jelentik, hogy 'terek'. Aztán 'harcolt Izrael ellen, és foglyul ejtett közülük néhányat', mivel jobb kar nélkül volt. Jöjjetek és lássátok, Áron volt a test jobb karja, ami Tifferet, ezért van megírva: "Mózes jobbján vezette dicsőségének karját".

Meg kell értenünk azt az allegóriát, amit a verssel kapcsolatban mond: "Amikor a kánaáni ... meghallotta". RASHI úgy értelmezte, hogy úgy hallotta, hogy Áron meghalt, és a dicsőség fellegei eltávoztak, mint egy ember, aki kar nélkül jár. Mit jelent az, hogy Áron volt a jobb kar? Azt is meg kell értenünk az allegóriából, hogy amikor valaki, akinek nincs karja, úgy jár, hogy mindenhol megtámaszkodik. Tudnunk kell, hogy mindennek, amit tenni akarunk, kell, hogy legyen egy oka, ami szükségessé teszi, hogy megtegyük. Az ok fontosságának megfelelően van az a képesség is, hogy erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy elérjük a vágyunkat.

Ezért, amikor az ember elkezd járni a Teremtő munkájában, és hitben és adakozásban akar dolgozni, tudni akarja, hogy mi az oka annak, hogy kifejezetten így kell járni. Mindenki megérti, hogy ha a munka a megszerzésen és a megismerésen alapulna, akkor a munka jobb és sikeresebb lenne. Vagyis az "önszeretetnek" nevezett test nem állna olyan erősen ellen ennek a munkának, hiszen bár a test pihenésre vágyik, és egyáltalán nem akar dolgozni, de ha a megszerzés és a tudás alapján történne, akkor bizonyára könnyebb lenne, és többen foglalkoznának a Tórával és a Mitzvákkal.

Baal HaSulam azt mondta, hogy a Teremtő azt akarta, hogy a test ellenálljon, hogy az embernek az Ő segítségére legyen szüksége. A Teremtő segítsége nélkül lehetetlen elérni a célt, és ez azért volt, hogy az ember minden alkalommal magasabb szintre emelkedhessen, ahogy bölcseink mondták: "Aki megtisztulni jön, azt segítik". A szent Zohár azt kérdezi: "Mivel segítik őt? Egy szent lélekkel. Amikor az ember megszületik, lelket kap. Ha többel jutalmazzák...". Az ember tehát munkát kap, hogy a szentség fokozataiban emelkedhessen.

De a munka rendjében, vagyis abban, hogy az ember a Teremtő segítségét kérje, óvatosnak kell lennünk, mert amikor az ember munkába jön, a test azt mondja neki: "Miért vagy ilyen ideges? Mindenesetre nem tudod legyőzni a természetedet, amit 'önszeretetnek' hívnak. Nem tudsz kijönni belőle, és csak a Teremtő tud segíteni. Miért erőlködsz tehát, miért teszel ilyen nagy erőfeszítéseket, hogy kilépj az önszeretetből? A semmiért dolgozol! Miért van szükséged erre a munkára?"

Baal HaSulam azt mondta erről, hogy minden egyes cselekedet előtt, amit valaki végre akar hajtani, azt kell mondania, hogy a választás csak rajta múlik. Ilyenkor nem szabad azt mondania, hogy a Teremtő majd segít neki. Inkább meg kell tennie minden tőle telhetőt, és a Teremtőre csak a munka befejezéséhez van szüksége, és a fent említett okból nem tudja befejezni a munkát.

Bölcseink azt mondták erről ( Avot, 5. fejezet, 21. traktátus): "Azt mondaná: "Nem a te dolgod befejezni a munkát.". Ezért lehet azt mondani: "Miért kell nekem dolgozni? Ha nem tudom befejezni, mire jó a munkám?". Ezért folytatódik a traktátus így: "És nem szabad tétlenkedned sem".

Itt tehát két olyan dolgot látunk, amelyek látszólag ellentmondanak egymásnak: Egyrészt az embernek azt mondják, hogy dolgozzon úgy, " mint ökör a jármát, és mint szamár a terhet". Ez arra utal, hogy a szent munka az emberen múlik, vagyis ő tudja befejezni. Másrészt azt mondjuk, ahogyan írva van: "Az Úr fogja befejezni helyettem".

A helyzet az, hogy mindkettőre szükség van. Egyrészt az embernek választania kell, vagyis vágyat kell éreznie arra, hogy a Teremtőért dolgozzon. Ha be tudná fejezni a munkáját, akkor megmaradna a jelenlegi állapotában, mert úgy érezné, hogy teljes, mert látná, hogy minden cselekedete a Teremtőért van, tehát mi hiányzik még? Ezért nincs többé szükség arra, hogy a Tóra fényét magához vonja.

Ahhoz azonban, hogy szükség legyen a Tórában való haladásra, mivel a Tóra a Teremtő nevei, amelyeket a Teremtő ki akart nyilatkoztatni a teremtményeknek, és a szabály szerint: "Nincs fény Kli [Edény] nélkül", akkor hogyan kaphatja meg valaki a Tóra fényét, ha nincs meg a Kli hozzá, amit "szükségesnek és hiánynak" nevezünk? Ezért, amikor valaki elkezd dolgozni, és látja, hogy nem tudja befejezni a munkát, szükségességet és hiányt kap a Tóra Fényéhez.

Ahogy bölcseink mondták: "A benne lévő fény megreformálja őt". És akkor minden alkalommal, amikor tisztábbá akar válni, nagyobb segítséget kell kapnia felülről. Ezért van szükségünk mindkettőre, és nincs köztük ellentmondás, hiszen mindkettőnek megvan a maga egyedi szerepe.

Ez hasonló ahhoz, amit a korporalitásban látunk, hiszen minden olyan magatartás, amely a spiritualitásra vonatkozik, kiterjed a korporalitásra is. Azt látjuk, hogy az a rend, hogy amikor valaki az utcán áll egy nehéz teherrel, és megkér egy járókelőt, hogy segítsen neki felemelni a zsákot a hátára, mindenki azt mondja neki, hogy nincs rá ideje, és "Kérj meg valaki mást, hiszen itt sokan vannak, akik tudnak segíteni, és nem igazán van szükséged az én segítségemre". De ha valaki egy nehéz zsákot cipel a hátán, és a zsák éppen lefelé esik, és a földre készül leesni, és az arra járó emberek elmennek mellette, és ő a segítségüket kéri, hogy a zsákot a hátára tegyék, hogy ne essen le, akkor azt látjuk, hogy abban a pillanatban, amikor a zsák éppen leesni készül a hátáról, senki nem mondja neki, hogy "Nincs időm, kérj valaki mást, hogy segítsen neked". Sokkal inkább az első, aki mellette van, azonnal segíteni fog neki.

Meg kell értenünk a különbséget aközött, hogy a zsák a földön áll, és segítséget kér az ember, ilyenkor mindenkinek megvan a maga mentsége, hogy nem segít neki, és aközött, hogy a zsák a hátán van, és éppen leesni készül, ezért az első mellette lévő ember segít neki. Meg kell értenünk, hogy más a helyzet azzal, aki a munka közepén van, aki már elkezdte a munkát, és látjuk, hogy segítséget kér, hogy folytatni tudja a munkát, azaz mert a hátán lévő teher leesni készül, ezért segítünk neki.

De ha csak most akarja elkezdeni a munkát, akkor azt mondjuk neki: "Nem kell sietni. Tegyünk úgy, mintha a vágy, hogy elkezdjük a munkát, egy kicsit később jött volna; ez nem olyan rettenetes". Emiatt mindenki látja, hogy nincs szüksége azonnali segítségre, hanem várhat, amíg talál valakit, akinek van szabadideje, hogy segítsen neki.

A lecke az, hogy amikor az ember a Teremtő segítségére vár, és azt mondja: "Most már tudok dolgozni, de mielőtt a Teremtő vágyat és sóvárgást adna nekem, nem tudom legyőzni a testem vágyait, és ülök és várom, hogy a Teremtő segítsen nekem, hogy elkezdhessem a Teremtő munkáját".

Ez ahhoz hasonlít, mint amikor valaki arra vár, hogy valaki arra járjon, hogy a nehéz zsákot a hátára tegye. Hasonlóképpen várja ez az ember, hogy a Teremtő erőt adjon neki, segítsen neki, és a Mennyei Királyság terhét a hátára tegye, ahogy írva van: "mint ökör a jármára és mint szamár a teherre". Azt akarja, hogy a Teremtő segítsen neki ezekkel a jármokkal és a teherrel, és akkor majd elkezdi a munkát. Ekkor azt mondják neki: "Várd ki a lehetőséget, és addig is maradj a zsáknál, hogy a Mennyei Királyság terhét alul a földön vállald".

Nem így van ez azzal, aki már elkezdte a munkát, és nem azt mondja, hogy megvárja, amíg a Teremtő megadja neki a vágyat a szent munka elvégzésére, és akkor kezdi el a munkát. Sokkal inkább nem akar várni, mert a vágy, hogy dolgozzon és elérje az igazságot, előre hajtja, bár nem látja, hogy képes lesz egyedül haladni előre, mint Nahson.

Látja azonban, hogy nem tudja folytatni ezt a munkát, és fél, hogy a Mennyei Királyság terhe, amit most cipel, elkezd lehullani róla, ezért elkezd segítségért kiáltani, mert látja, hogy minden alkalommal, amit magára vett, elkezd lehullani. Olyan ez, mint amikor valaki egy zsákot cipel a hátán, és látja, hogy a zsák kezd lehullani. Azt látjuk, hogy a korporalitásban mindenki, akitől segítséget kér, azonnal segít neki, és senki sem halogatja későbbre a segítséget.

Hasonlóképpen, a spiritualitásban, aki kezdi látni, hogy a teher és a rakomány elkezd lehullani róla, vagyis a korábban vállalt munka, hogy "mint ökör a jármához és mint szamár a teherhez" járul, és látja, hogy hamarosan zuhanni fog, ezért a Teremtőhöz kiált, és segítséget kap. Úgy van, ahogy bölcseink mondták: "Aki megtisztulni jön, az segítséget kap", ahogy a Zohárban írva van.

Ezzel szemben Baal HaSulam azt mondta arról, aki arra vár, hogy előbb a Teremtő segítsen neki, és akkor lesz ereje dolgozni, hogy úgy van, ahogy meg van írva (Prédikátor, 11): "Aki a szelet őrzi, az nem vet, és aki a felhőkre néz...", vagyis áll és várja, hogy a Teremtő küldje el a bűnbánat lelkületét. Ez az ember soha nem fog eljutni a megigazuláshoz.

Most térjünk vissza a kérdésünkhöz: "Mi az az allegória, hogy az ember kar nélkül jár, és mindenhol megtámasztja magát, és amikor Áron meghal, a jobb kar eltávozik, és akkor a kánaániak harcolhatnak Izrael ellen?". Tudnunk kell, hogy a jobb karra Heszedként [Kegyelemként] tekintünk, amely az adakozás edénye. Vagyis csak kegyelmesen akar cselekedni és adakozni az ember. Áron az erejével ezt a hatalmat Izrael népére vonta. Emiatt senki sem tud harcolni Izrael népe ellen, mivel a test magatartása az, hogy eljut az emberhez, és rávezeti, hogy ha hallgat rá, akkor sok örömet ad neki. De ha a test azt hallja, hogy az egyetlen vágya az adakozás, akkor látja, hogy nincs ereje szót érteni vele.

Árontól, a paptól kapták az adakozás erejét, ami a Heszed tulajdonsága, és összetapadtak vele. Ezért az ő irányítása alatt álltak. Ezért, amikor Áron meghalt, elvesztette az adakozás erejét, és megkezdődött az önző megszerzés háborúja, mert a test most már találhatott helyet, ahol vitába szállhatott vele. Ezért mutatja be a kar nélkül járó ember hasonlatát, akinek minden olyan helyen meg kell támasztania magát, ahol támaszt talál.

Itt a tanulság az, hogy mivel hiányzott az értelem feletti erő, amit "elmének" neveznek, valamint az adakozás ereje, amit "szívnek" neveznek, a test minden erőfeszítéséhez támogatást követelt. Vagyis azt kérdezte: "Milyen alapon követeled tőlem, hogy adjak erőt a munkához?". Mivel nem rendelkezett Heszeddel, így azt mondhatta: "Az értelem fölé emelkedem", mivel ez Áron tulajdonsága, amelyet "adakozásnak" és "értelem felettinek" nevezett Heszednek tekintünk.

Ezt úgy hívják, hogy "a földet a semmibe függeszti". Baal HaSulam úgy értelmezte, hogy az értelem feletti hit azt jelenti, hogy nincs támogatása, hanem minden a levegőben lóg. Azt mondja: "Lóg a Föld", ahol a "Föld" a Mennyei Királyságot jelenti. A "semmin" azt jelenti, hogy minden támasz nélkül.

Ezért, amikor Áron meghalt, nem volt senki, aki ezt az erőt meríthette volna, így az értelmen belül maradtak, és természetesen mindenhol megtámasztották magukat. Vagyis ahol látták, hogy támogatást kaphatnak, hogy a testük a Tórában és a Mitzvákban [Parancsolatokban] akarjon dolgozni, ott ezt elfogadták. Ezt úgy hívják, hogy "a helyeken keresztül", mint egy olyan ember, aki kar nélkül jár. Természetesen a kánaániak eljöttek, hogy harcoljanak Izrael ellen, mert az értelemben nekik van az erőfölényük, hogy harcoljanak. De az értelem felett nem tudnak vitába szállni ezzel az úttal, mert nincs szükség semmiféle támogatásra.

Ebből következik, hogy az egész erőfeszítés akkor kezdődik, amikor az ember az értelem fölé akar emelkedni, és szüksége van arra, hogy ezt az erőt felülről kapja. Ez Áron tulajdonságán keresztül jut el hozzá, de most már magának kell ezt az erőt magához vonnia, vagyis a Teremtőtől kérnie, hogy segítsen neki.

Ekkor két dolog között kezd különbséget tenni: 1) aki várja, hogy a Teremtő segítsen neki, hogy megkapja ezt az erőt, és áll és vár rá, és 2) akinek nincs türelme arra várni, hogy a Teremtő segítsen neki, hanem inkább elkezd dolgozni, majd segítségért kiált a Teremtőtől, és azt mondja: "Mert a vizek az életemet fenyegetik". És mivel már világosan megértette, hogy csak a Teremtő segíthet rajta, megkapja a segítséget.

Az ima sorrendje nem lehet csupán szócséplés. Ehelyett, amikor veszélybe kerül az ember, nem szabad engednie a gonosz uralma előtt, amely erős érvekkel jön hozzá, és el akarja vonni a figyelmét a munkától, melyben magára akarja venni a Mennyei Királyság terhét. Mindent megtesznek, hogy megzavarják őt, amivel csak tudják.

Látjuk, hogy mennyire világos képet tár ez elénk, az előttünk álló gonoszról. A Selichotban (Selichot [bűnbocsánatért való ima] a Tíz Bűnbánati Nap negyedik napjára) ez áll: "Hozzád, Uram, kiáltok, ó, rettenetes és félelmetes. Ne rejtsd el Arcodat a baj napján, amikor átkozottak támadnak ellenünk ... mondván: 'Nem szabad elfogadnod Istent, megosztottan meghajolva előtte, és anélkül, hogy megszentelnéd Azt, aki oly bőségesen megbocsátó, és nem kell az istenfélelemtől félned. Amikor ezt hallom, megremeg a szívem; ezt fogom válaszolni ellenfelemnek: 'Isten óvjon attól, hogy elfelejtsem és elhagyjam Atyáim Istenének örökségét’”.

Kiderül, hogy amikor valaki magára akarja venni a Mennyei Királyság terhét, és a teher azt jelenti, hogy "mint ökör a jármát és mint szamár a terhet", vagyis mind a szamár, mind az ökör ellenáll ennek a munkának a vállalásának, de kényszerből elvégzi azt. Hogyhogy ellenállnak, amikor úgy érzik, hogy dolgozniuk kell, de amikor örömüket lelik a munkában, vagyis akkor, amikor táplálkoznak belőle, bár ez is munka, de élvezik a cselekedet közben, tehát nem tekintik "munkának"?

Amikor egy embernek nincs jobb karja, amit úgy tekintünk, hogy kegyelemre vágyik, és ilyenkor örömét leli a munkában, a Sitra Achra [másik oldal] nem lép kapcsolatba ezzel a munkával, így harcolni tud. De amikor Áron meghal, vagyis amikor nem kapta meg az Áron Heszed minőségét, akkor a külsőségek odajönnek hozzá, és mindenféle eretnek szavakat mondanak neki, és akkor ez a munka két fajta értelemben is munka.