Minden dologban megkülönböztetést kell tennünk a Fény és a Kli között

25. cikk (1985)

Minden dologban különbséget kell tennünk a Fény és a Kli [Edény] között, vagyis az Adakozó - aki a Teremtő - és a megszerző - aki a teremtmény - között.

Mivel pedig nincs Fény Kli [Edény] nélkül, vagyis ha nincs, aki elérje, akkor ugyan ki beszélhetne róla? Ezért csak olyan Fényről beszélhetünk, amely Klibe van öltözve, vagyis a bőségről, amelyet az Adakozó a testnek ad, vagyis a test benyomásának mértékéből a ráömlő bőségtől. Hinnünk kell, hogy minden, amit az ember a testébe kap, az Tőle származik, mind a fizikai, mind a spirituális - hiszen köztudott, hogy nincs más erő a világon, amely adakozna az embernek.

Ezért amikor az ember elkezd belépni a Teremtő munkájába, meg kell köszönnie és dicsérnie kell a Teremtőt, mert ez az ember munkába való belépésének kezdete. A munka sorrendje úgy kezdődik, ahogy bölcseink mondták: „Az embernek mindig rendbe kell szednie a Teremtő dicséretét, és utána imádkoznia kell. Honnan tudjuk ezt? Mózestől, ahogyan írva van: ‘És könyörögtem az Úrhoz abban az időben’, és ahogyan írva van: ‘Isten, Te kezdted’ és azután írva van: ‘Hadd menjek át, imádkozom Hozzád, és lássam a jó földet’” (Berachot 32a).

Ezért amikor elkezd hálát adni az ember a Teremtőnek, először meg kell köszönnie a Teremtőnek, hogy megteremtette a világot, ahogyan az ima során mondjuk: „Áldott az, aki szólt, és meglett a világ”. Akkor kezdődik a munka, amely azt jelenti, hogy mennyiben tudja az ember meghálálni a Teremtőnek, hogy megteremtette a világot. Más szóval: a hála mértéke az az öröm mértéke szerint van. 

Itt kezdődik az igaz és a hamis vizsgálata, és itt van a különbség az egyén és a köznép munkája között, vagyis aközött, akinek a Tóra a mestersége, vagy sem. A jelentése az, ahogy Baal HaSulam elmagyarázta: a Tórája a mestersége azt jelenti, hogy a Tórán keresztül akarja, hogy a hittel megjutalmazzák. Vagy a köznéphez tartozó emberek szerint, vagyis akik azért tanulják a Tórát, hogy megjutalmazzák őket a következő világgal, vagyis azért, hogy megszerezzenek, és nem azok szerint az emberek szerint, akik az egyénhez tartoznak, vagyis azért foglalkoznak a Tórával, hogy adakozzanak.

Amikor a személy elkezdi dicsérni a Teremtőt, akkor az igaz vagy a hamis vizsgálatára kerül sor. Vagyis általában, amikor az embernek meg kell köszönnie egy másik embernek, hogy segített neki, a hála mértéke annak az érzésnek a mértéke szerint van, ahogy segített neki. Ezért, amikor az ember elkezd köszönetet mondani a Teremtőnek azért, amit adott neki, a teste elkezd gondolni azokra a jótéteményekre, amelyeket a Teremtő tett vele, és amilyen mértékben lenyűgözi az a jótétemény, amit a Teremtő tett vele, olyan a hála nagyságának mértéke.

Ezért amikor az ember azt mondja: „Áldott az, aki szólt, és meglett a világ”, az attól is függ, hogy mennyire leli örömét a világban. Ekkor a test elkezdi megmutatni neki, hogy hiányzik neki a korporalitás és hiányzik neki a spiritualitás, és nem engedi, hogy elrendezze a Teremtő dicséretét. Ilyenkor sok munka van, mert akkor az értelem fölé kell emelkednie, és el kell hinnie, hogy a Teremtő csak jót cselekszik vele, és ott van az igaz és a hamis vizsgálata is.

Mivel a Teremtő általános neve a Jó, Aki Jót cselekszik, ezért sok munka van abban, hogy higgyünk az értelem fölött, hogy a Teremtő Jó és Jót cselekvő. Ebből következik, hogy amikor az ember elkezdi elrendezni a Teremtő dicséretét, akkor van miért imádkoznia, hogy az értelem fölé tudjon emelkedni. Előtte nem volt olyan nagy hiánya a Teremtőbe vetett értelem feletti hitnek, de most érzi a hit hiányát, és meg kell tanulnia a Tórát, hogy a benne lévő Fény megreformálja őt.

Kiderül, hogy a Teremtő dicséretének rendezésére irányuló vágya hiányt okoz neki. Amikor van hiány - amit Klinek nevezünk -, amilyen mértékű a teljességtől való távolmaradás benyomása, olyan mértékben van helye a munkának, és szüksége van az imára és a Tórára.

Van azonban egy másik hiány is: néha az ember látja az alacsonyságát, feladja, és elmenekül a küldetés elől. Ilyenkor minden örömöt csak akkor kap meg, ha megfeledkezik a helyzetéről, vagyis nem gondol a spiritualitásra, vagy képes elaludni, azaz nagy örömöt érez az alvásban. Ez nem azért van így, mert ilyenkor az alvásból valami különleges örömöt merít, hanem azért, mert amikor alszik, nem emlékszik a munkára. Ez az ő öröme, hiszen valahányszor eszébe jut a munka, a test azonnal kétségbeesést és alantasságot hoz számára.

Ezért az embernek mindig vigyáznia kell, nehogy kétségbeesésbe essen, vagyis hogy a szenvedés állapotába ne kerüljön, mert akkor látja, hogy nem tudja folytatni a munkát. Ezért mondta Baal HaSulam, hogy az embernek óvakodnia kell attól, hogy kritizálja önmagát, kivéve, ha erre külön időt határoz meg, és ne akkor, amikor a teste azt mondja neki, hogy önvizsgálatot kell tartania. Inkább azt kell mondania a testnek: „Külön időt szánok a kritizálásra, hogy vajon a megadott vonal szerint haladok-e, amit adtak nekem, vagy letértem a helyes vonalról. Most a Tórával és az imával foglalkozom, és biztos vagyok benne, hogy a Teremtő segíteni fog nekem, ahogyan segített a Teremtő minden olyan szolgájának, aki a helyes úton akart haladni, hogy elérje azt a célt, amiért megteremtetett”.

Az előző cikkemben és a 11. [Tav-Shin-Mem-Hey] cikkemben azt írtam, hogy az ellenkezőjét kell mondanunk annak, amit a test mond nekünk. És ezáltal megértjük a Zohár kérdését és annak válaszát (Behukotai, 18. pont): „’És megcselekszitek azokat.' Azt kérdezi: ‘Mit jelent az, hogy ‘És megcselekszitek azokat’? Ha már azt mondta, hogy ‘jártok’ és ‘megtartjátok’, miért mondta azt is, hogy ‘megcselekszitek’? Azt válaszolja, hogy aki a Tóra Mitzva-it cselekszi, és az Ő útjain jár, az olyan, mintha odafent megalkotta volna Őt. A Teremtő azt mondta: 'mintha Engem alkotott volna', és megalapította Őt. Ezért: ‘És megcselekszitek azokat’ mint ‘törvény és rendelet’” - eddig a szavai.

Ez a válasz nagyon zavarba ejtőnek tűnik. Hogyan lehet azt mondani, hogy a Tóra és a Mitzva-k megtartásával odafent Őt megalkotjuk? Hiszen „Az egész Föld tele van az Ő dicsőségével”, még mielőtt a teremtmények betartották volna a Tórát és a Mitzva-kat. Mit jelent tehát az, hogy „Mintha ti alkottatok volna Engem”?

Ahogy fentebb mondtuk, nem beszélünk Fényről Kli nélkül, hiszen kihez viszonyítva állapítható meg, hogy van Fény? Ha van Kli, akkor a Kli szerzi meg a Fényt. Ezért amikor azt mondjuk, hogy a Teremtés célja, hogy Ő jót tegyen a teremtményeivel, az csak a teremtményekre vonatkozik, amikor megkapják az örömöt és a gyönyört. Ezt úgy tekintjük, hogy van egy Kli, és a Kli úgy éri el Őt, hogy a Teremtőtől csak gyönyört és örömöt szereznek meg. De amikor a teremtmények nem kapnak Tőle gyönyört és élvezetet, akkor felmerül a kérdés: „Kivel kapcsolatban jelenik meg a Teremtő neve: a Jó, Aki jót cselekszik?”

Azért, hogy a Teremtő neve, az összes név általános neve - A Jó, Aki Jót cselekszik - feltáruljon, és hogy a teremtmények megkapják az örömöt és a gyönyört a Teremtőtől, hogy az Ő jótéteménye teljes legyen, vagyis hogy ne legyen szégyen a megszerzésben, ezért volt a Tzimtzum [Megszorítás] és az elrejtés, ahol nem tudjuk elérni és érezni a jót, mielőtt az adakozás edényeivel alkalmassá tesszük magunkat, ami a formaegyezés. Kiderül, hogy akkor a név, a Jó, Aki jót cselekszik nem tárul fel, ami miatt a teremtmények nem érzik a Teremtőt, és ezért vannak gonoszok a világban, akik nem hisznek a Teremtőben.

Ahhoz, hogy az Ő neve feltáruljon mindenki előtt a világban, a Kelimnek csak a formaegyezésre van szüksége. Ahhoz pedig, hogy képesek legyünk megszerezni az adakozás edényeit, amelyek a formaegyezés Klijei [Edényei], ezt csak a Tóra és a Mitzva-k megtartásával érhetjük el. Vagyis a Tóra és a Mitzva-k betartása közben arra kell törekednünk, hogy az azért legyen, hogy a Tóra és a Mitzva-k betartása révén Izrael dicsőségét felemeljük.

Az Izrael a Yashar-El [egyenesen a Teremtőhöz] betűk jelentése, ahol a cselekedetek közvetlenül a Teremtő felé irányulnak, és nem az ember saját hasznára. Ezt nevezik „formaegyezésnek”. A szent Zohár szavaival ezt úgy hívják, hogy „a Shechina [Istenség] felemelése a porból”, mivel a spiritualitás nincs megbecsülve a szemünkben oly módon, hogy azt mondhatnánk a testünknek, hogy nagy kiváltság, hogy a Teremtőt szolgálhatjuk - és ekkor a test megadja magát és lenullázódik a Kedusha [Szentség] előtt. Ez a jelentése annak, amit a szent Zohár mond, hogy: „járjatok az Én törvényeimben és tartsátok meg az Én parancsolataimat”, ami által jön, hogy „és megcselekszik azokat”, vagyis mintha ti alkotnátok Engem odafent. Más szavakkal, ezáltal a Teremtő nevét kinyilatkoztatjátok, mint a Jó, Aki jót cselekszik, vagyis, hogy mindenki érezni fogja a jót, mert titeket a formaegyezéssel jutalmaznak meg.