Aki megkeményíti a szívét

20. cikk, 1985

A Zohárban (186. tétel) ez áll: „Rabbi Yitzhak azt mondta: ‘Nem találtunk senkit, aki megkeményítette volna a szívét a Teremtő előtt, úgy ahogyan a Fáraó.’ Rabbi Yosi, azt mondta: ‘De Sihon és Og is megkeményítette a szívét’. Ő így válaszolt: ‘Ez nem így van. Ők megkeményítették szívüket Izrael felé, de nem keményítették meg szívüket a Teremtővel szemben, mint ahogyan a Fáraó megkeményítette szívét Vele szemben, mert látta az Ő hatalmát, és még sem tért meg.’”

Meg kell értenünk a különbséget aközött, hogy nem keményítették meg szívüket a Teremtő felé, vagy megkeményítették szívüket Izrael ellen. Végül is minden gyűlölet, amit a nemzetek Izrael iránt éreznek, csak azért van, mert ők a Teremtő népe, ahogy bölcseink mondták (Shabbat, 89): „Mit jelent a Sínai-hegy? Azt, hogy a Sinaa [Gyűlölet] leereszkedett a bálványimádókra”.

Visszatérve a témához, vagyis Izrael gyűlöletére vonatkozóan: A Fáraó gyűlölte Izrael népét, és rabszolgasorba akarta hajtani őket. Mózes a Teremtő hírnökeként jött, de a Fáraó nem hallgatott rá, és azt mondta: „Ki az Úr, hogy engedelmeskedjek a szavának?” Sihon és Og is gyűlölte Izraelt, de mi a különbség Izraellel szemben? Az ok, amiért gyűlölik Izraelt. Sihon és Og azért keményítette meg a szívét, mert Izrael népe jelentéktelennek számított, és ezért gyűlölték őket? Vagy azért keményítették meg a szívüket a Teremtő ellen, mert a Teremtő jelentéktelen volt a szemükben, és ezért gyűlölték Izraelt? Ebben az esetben mi a különbség Izraellel kapcsolatban?

A Zohár fenti szavait a munkában kell értelmeznünk. Tudnunk kell, hogy két akadály áll az emberrel szemben, és nem engedi, hogy átlépje a határt, és elérje a Teremtő szeretetét, mivel az ember azzal a vággyal születik, hogy magának akar megszerezni, és nem tud semmit sem tenni haszon nélkül. Azaz az ember lemondhat az önző érdekeiről annak érdekében, hogy valakinek adjon valamit, ha ez érzelmi megelégedettséget ad számára. Ebben az esetben le tud mondani az önző érdekéről.

Például egy ember dolgozhat egy fontos embernek. Ha, mondjuk, a lubavicsi ADMOR egy bőrönddel érkezik a repülőtérre, átadja az egyik követőjének a bőröndöt, és 100 dollárt ad neki a munkájáért. Természetesen a követő nem akarja majd elfogadni a Rabbitól a fizetést, és visszaadja neki. Ha a Rabbi megkérdezné tőle: „Miért nem akarod elfogadni? Túl keveset fizettem neked a munkáért? Ha egy közönséges hordárnak 10 dollárt adtam volna, ő boldog lett volna; miért nem akarod elfogadni?” A követő így válaszolna: „Az a kiváltságom, hogy a Rabbit szolgálhatom, többet ér nekem, mint a világ bármely vagyona, amit a Rabbi adhatna nekem”.

Látjuk tehát, hogy lehet dolgozni egy fontos embernek jutalom nélkül is. Ezért, amikor a Tóra és a Mitzvák [Parancsolatok] adakozás céljából való vállalására kerül sor, akkor bizony lemondhat az önszeretetről a Teremtő nevéért az ember. Ilyenkor mit tesz a Teremtő munkájának akadályozója, hogy az ember ne tudjon a Teremtő útján járni? Egy dolgot tesz: nem engedi, hogy az ember a Teremtő nagyságát és fontosságát megjelenítse önmagában. Ebből következik, hogy minden erő, amivel a Sitra Achra [másik oldal] rendelkezik, a Teremtő ellen irányul. Azt mondja neki: „Tudom, hogy nagyon erős vagy, ami azt jelenti, hogy le tudod győzni a vágyaidat, ellentétben a gyengébb értelmű és lágyszívű emberekkel. Te vagy a legerősebb az erősek közül. Azonban az ok, amiért nem jársz az igazság útján, azaz, hogy a cél nem olyan fontos számodra, hogy lenullázd magad érte. Ezzel az erővel gátolja az embert abban, hogy elérje a célt.

Ezt mondja a Zohár Rabbi Yitzhak nevében: „Nem találtunk senkit, aki megkeményítette volna a szívét a Teremtő előtt, úgy mint a Fáraó”. Azaz nem becsülte meg a Teremtőt, és azt mondta: „Ki az Úr, hogy engedelmeskedjem a szavának?” Ez az első akadályozó tényező.

A második akadályozó az, hogy amikor valaki látja, hogy felülemelkedett az érveken, az értelem fölé emelkedik, és nem veszi figyelembe, amit az mond neki, akkor panasszal jön Izrael ellen. Vagyis, aki a Teremtő útján akar haladni, azt Yashar-Elnek [egyenesen a Teremtőhöz-nek] nevezzük, ami egyenesen a Teremtőhöz vezet. Ez azt jelenti, hogy minden cselekedete az embernek, amit megcselekszik, egyenesen a Teremtőhöz emelkedik, és nem akar más szándékkal cselekedni.

Ezért mit tesz a másik akadályozó tényező? Lealacsonyítja a benne lévő Izraelt, és azt mondja neki: „A benned lévő Izrael nagyon gyenge, mind a képességekben, mind a győzelemhez szükséges erőben. Gyenge jellemed van, és ezt az utat, amelyen haladni akarsz - ahol minden munka csak a Teremtőé - egy olyan Izraeltől lehet megkövetelni, aki rendelkezik minden szükséges tulajdonsággal, nevezetesen jó neveléssel, készségekkel és bátorsággal, hogy megküzdjön a benne lévő gonosszal. Ő járhat ezen az úton, de te nem.”

Tehát mivel akadályozza az embert? Már nem a cél fontosságáról beszél vele, mint a Fáraó az érvelésével, aki vitatta a cél fontosságát. Sokkal inkább azt mondja neki, hogy a cél nagyon fontos, de „Te nem vagy elég fontos ahhoz, hogy ilyen magasztos úton járhass, ezért járj a köznép útján, és nem kell kivételesnek lenned. Csak ez az út alkalmas a számodra”.

Hasonlóképpen találjuk a Zohárban (Slach, 63. pont) a kémekről szóló részt: „’És visszatértek az ország bejárásáról’. ‘Visszatértek’ azt jelenti, hogy visszatértek a rossz oldalra, visszatértek az igazság útjáról, mondván: ‘Mit fogunk ebből kihozni? A mai napig nem láttunk jót a világban. A Tórában fáradoztunk, és a ház üres. Ki fogja elnyerni ezt a világot? Ki fog eljönni és benne lenni? Jobb lett volna, ha nem fáradozunk ennyit. Azért fáradoztunk és tanultunk, hogy megismerjük annak a világnak a részét, ahogy te tanácsoltad nekünk. ‘Tejjel és mézzel is folyik’, az a felső világ jó, ahogy a Tórából tudjuk, de ki kaphat jutalmat belőle? ‘Azonban a nép ... erős’, vagyis az a nép, amelyik ezzel a világgal jutalmazott, erős, és egyáltalán nem veszi figyelembe a világ többi részét - részt venni benne, nagy gazdagságot szerezni - ki képes erre, és jutalmat kapni általa? ‘Az emberek azonban ... erősek.’ A gazdag ember durván válaszol: ‘és láttuk ott az Óriás {oroszlán} leszármazottait is’, vagyis olyan erős és hatalmas testre van szükséged, mint egy oroszlánnak, hiszen a Tóra gyengíti az ember erejét.’ A gazdag ember durván válaszol: ‘És mi is láttuk ott az Óriás leszármazottait’.”

Ebből következik, hogy a „kémek” érvelése a Zohár értelmezése szerint az, hogy Izrael jelentéktelen, ahogyan elmagyaráztuk, hogy ez hasonló a második akadályozó érveléséhez, azaz, hogy minden megkeményítése a szívnek Izrael ellen irányul.

Ez alapján értelmezhetjük a különbséget a Fáraó érvelése között, aki megkeményítette a szívét a Teremtővel szemben, és Sihon és Og érvelése között, akik megkeményítették a szívüket Izrael ellen. A Fáraó azt mondta: „Ki az Úr, hogy engedelmeskedjem a szavának”, ami azt jelenti, hogy minden erejével a Teremtő fontosságát akarta lealacsonyítani, ahogyan azt mondták, hogy ő az első akadályozó. Sihon és Og viszont megkeményítették a szívüket Izrael ellen, ami azt jelenti, hogy lealacsonyították Izrael fontosságát, ami megfelel a második akadályozónak.

Ehhez, vagyis az összes ilyen érvhez nincs más taktika, mint az értelem feletti hit útján haladni, figyelmen kívül hagyni az érveiket, és bízni abban, hogy a Teremtő, mindenkin tud segíteni, és nincs olyan erő, amely ellen tudna állni a Teremtő hatalmának, ezért bíznunk kell a Teremtő segítségében.

Ilyeneket találunk a Zohárban (Beshalach, 187. tétel): Rabbi Jehuda azt mondta: „Rabbi Yitzhak kijelentette: ‘A Fáraó bölcsebb volt minden varázslójánál. ... Nem látta az oldalukon állva, hogy Izráel megváltást nyerhet... És a Fáraó nem gondolta, hogy van egy másik hitbeli kötelék, amely a Sitra Achra minden erejét irányítja. Ezért ‘keményítette meg a szívét.’” A Zohár szavaiból következik, hogy a Fáraó az értelmen belül azt jelenti, hogy racionálisan lehetetlen kilépni a fennhatóságukból, hacsak nem az értelem feletti hit ereje által, mert ez az erő a világ összes hatalmát semmissé teszi.