A Teremtő arcának elrejtettsége és feltárulása – 1

Egyszeres rejtettség

(Ábrázolás): Ez az állapot azt jelenti, hogy a Teremtő arca rejtve van, vagyis az ember nem érzi, hogy a Teremtő az Ő neve szerint, „Jóságos és Jótevő” módon viselkedik vele. Ehelyett, sajnos, az ember az ellenkezőjét tapasztalja: szenvedések érik, hiányt szenved az anyagi javakban, számos hitelező gyötri és keseríti meg az életét. Egész nap tele van gondokkal és aggodalmakkal. Esetleg betegségekkel küzd, vagy nincs tisztelete az emberek között. Minden terv, amelybe belefog, kudarcot vall, és nem tudja befejezni. Egész nap elégedetlenség gyötri, és lelki hiányban él.

Ebben az állapotban az ember nem látja a Teremtő jóságos Arcát. Ha azonban hisz abban, hogy minden, ami vele történik, a Teremtő irányítása alatt áll – akár azért, hogy megfizesse tettei árát, akár azért, hogy a jövőben javát szolgálja, ahogy írva van: „Akit szeret az Úr, azt megfeddi” –, és felismeri, hogy az igaz emberek gyakran szenvedéssel kezdik útjukat, mert a Teremtő végül nagy békét és boldogságot akar adni nekik. 

Akkor az ember nem esik abba a hibába, hogy mindezt a véletlennek vagy a vak sorsnak,  a természetnek tulajdonítsa, minden cél és megfontolás nélkül. Ehelyett megerősíti hitét abban, hogy minden helyzetet a Teremtő gondviselése irányít. Így, bár nem látja közvetlenül a Teremtő jóságos arcát, mégis felismeri és elfogadja az Ő irányítását, mintha a Teremtő „hátát” látná.

Kettős rejtettség

Ez az állapot, amelyet a könyvekben „rejtettség a rejtettségen belül” néven említenek, azt jelenti, hogy az ember már nem látja még a Teremtő „hátát” sem. Ebben a helyzetben azt gondolja, hogy a Teremtő elhagyta őt, és nem gondoskodik róla. Minden szenvedését a vak véletlennek vagy a természetnek tulajdonítja. Ez azért történik, mert a gondviselés útjai számára annyira összetettek és érthetetlenek, hogy ezek a körülmények sajnos egészen az isten-tagadásig sodorhatják.

Ez azt jelenti (ábrázolás), hogy az ember imádkozik és jótékonykodik, remélve, hogy megszabadul szenvedéseitől, mégsem tapasztal semmilyen választ. Érdekes módon, éppen akkor, amikor felhagy az imádsággal szenvedései enyhülése érdekében, kezd megoldást találni. Amikor erősíteni próbálja hitét a gondviselésben, és jó cselekedetekkel igyekszik előrébb lépni, a siker elfordul tőle, és a nehézségek még inkább hátráltatják. Ezzel szemben, ha – sajnálatos módon – elfordul a hittől, és helytelen cselekedetekbe kezd, hirtelen elkezd sikereket elérni, és úgy érzi, mintha végre felszabadult volna.

Nem talál lehetőséget arra, hogy tisztességes és becsületes módon „keresse meg a kenyerét”, hanem csak mások megtévesztésével, például a Shabbath megszegésével vagy egyéb helytelen eszközök által. Emellett azt tapasztalja, hogy ismerősei közül azok, akik a Tórát, törvényeket követik és a  Mitzvákat parancsolatokat betartják, gyakran szegénységben élnek, betegségektől szenvednek, és a társadalom megveti őket. Ezek az emberek számára modortalanoknak, születetten butáknak vagy képmutatóknak tűnnek. Ez az érzés annyira erős benne, hogy képtelen elviselni a társaságukat, még rövid ideig is.

Mindezek mellett azok az ismerősei, akik hitetlenek és gúnyt űznek a hitéből, látszólag a legsikeresebbek: egészségesek, életerősek, betegség nélkül élnek, intelligensek, jó modorúak és kedveltek mindenki körében. Látszólag gondtalanul élnek, biztonságban és nagy nyugalomban töltik napjaikat, teljes békességben és elégedettségben.

Amikor a gondviselés az ember számára ilyen módon alakul, ezt „elrejtettség a rejtettségen belül” állapotnak nevezik. Ebben az állapotban az ember, sajnos, összeroskad a nehézségei alatt, és már nem képes megerősíteni magát a hitben, hogy szenvedései valamilyen rejtett céllal a Teremtőtől származnak. Végül elbukik, és – sajnálatos módon – azt kezdi hinni, hogy a Teremtő egyáltalán nem gondoskodik a teremtményeiről. Úgy érzi, hogy minden, ami vele történik, csupán a vak véletlen vagy a természet eredménye. Ebben az állapotban már nem képes felismerni még a Teremtő „hátát” sem.

A Teremtő arca feltárulásának ábrázolása

Az ember azon törekvése, hogy megerősítse hitét a Teremtő gondviselésében a rejtettség idején, arra készteti, hogy a könyvekben és a Tórában mélyedjen el. Ezekből keres fényt és megértést, hogy hogyan erősödhet meg a Teremtő gondviselésébe vetett hitében. Azok az inspirációk és megértések, amelyeket a Tóra által kap, a "Tóra fűszere" néven említettek. Amikor ezek az inspirációk és megértések összegyűlnek egy bizonyos mértékben, a Teremtő irgalmat tanúsít iránta, és felülről árasztja rá az isteni szellemiséget, vagyis felsőbb áldást és bőséget.

Azonban miután az ember teljes mértékben felfedezte a „fűszert”, vagyis a Tóra fényét, amelyet a saját lényébe szívott azáltal, hogy kitartott a Teremtőbe vetett hitben, alkalmassá válik arra, hogy megtapasztalja a gondviselést a Teremtő Arcának feltárulásán keresztül. Ez azt jelenti, hogy a Teremtő jóságosan és áldással teli módon bánik vele, a Nevének megfelelően, amely „Jó és Jót cselekvő”.

A Teremtő neve azt mutatja számunkra, hogy Ő jó és jót tesz minden teremtményével. Ez azt jelenti, hogy mindenki számára a saját szükségleteinek és vágyainak megfelelő módon ad jót. Az Izrael közösségén belül minden egyes ember más-más formában talál örömet és jót. Például, aki a bölcsességgel foglalkozik, nem talál örömöt a gazdagságban és a tiszteletben, míg az, aki nem foglalkozik bölcsességgel, nem élvezné a nagy spirituális felismeréseket és feltárásokat. Ezért egyértelmű, hogy az egyik embernek gazdagságot és tiszteletet ad, míg a másiknak a bölcsesség csodálatos elmélyüléseit nyújtja.

Ez azt jelenti (ábrázolás), hogy az ember bőséges jóságot és mély belső nyugalmat tapasztal a Teremtőtől, és folyamatos lelki megelégedettségben él. Könnyedén és teljes mértékben biztosítja magának a szükségleteit, miközben mentes minden aggodalomtól és szűkösségtől. Nem sújtják a betegségek, és nagy megbecsülésnek örvend mások szemében. Minden tervét könnyedén megvalósítja, és bármibe fog, azt siker koronázza.

Amikor valami hiányzik számára, imádkozik, és azonnal választ kap. Kérései mindig teljesülnek, és egyetlen imája sem marad meghallgatatlanul. Amikor jó cselekedetekben erősödik, sikerei jelentősen növekednek, de ha ellankad, akkor ugyanolyan mértékben csökkennek eredményei.

Az ismerősei közül azok, akik az egyenes utat járják, jólétben élnek, betegséget nem ismernek, és nagy tisztelet övezi őket az emberek körében. Nincsenek gondjaik, és napjaikat béke és mély nyugalom hatja át, folyamatosan és minden időben. Intelligensek, igaz emberek, tiszteletreméltó megjelenéssel és tartással bírnak, ezért különös örömöt és megbecsülést érez, amikor az ő társaságukban lehet.

Az ismerősei közül azok, akik nem követik a Tóra útját, szegénységben élnek, adósságok terhe alatt szenvednek, és soha sincs egyetlen nyugodt pillanatuk sem. Betegségekben küzdenek, tele vannak fájdalmakkal, és nagy megvetés övezi őket az emberek részéről. Számára butának és modortalannak tűnnek, kegyetlenek és durvák másokkal szemben, képmutatók, akik hazugságokkal vannak tele. Olyannyira taszítónak találja őket, hogy nem is képes a közelükben maradni.