Mit ad nekünk a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szabálya?

5. cikk, 1984

Mit ad nekünk a Klal [„szabály”, illetve „közösség”]: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”? Ezen a szabályon keresztül eljuthatunk a Teremtő szeretetére. Ha ez így van, akkor mit ad nekünk a 612 Mitzva [Parancsolat] megtartása?

Először is tudnunk kell, mi az a szabály. Köztudott, hogy egy közösség [Klal] sok egyénből áll. Egyének nélkül nem létezhet kollektíva. Amikor például egy közösséget „szent közösségként” említünk, akkor több egyénre utalunk, akik összegyűltek és egységet alkottak. Ezután kineveznek egy vezetőt a közösség élére, és ezt nevezzük Miniannak [tízesnek/quorumnak] vagy „gyülekezetnek”. Legalább tíz embernek jelen kell lennie, és akkor lehet Kedushát (a zsidó ima egy meghatározott részét) elmondani az istentiszteleten.

A Zohár azt mondja erről: „Ahol tízen vannak, ott lakozik a Shechina [Istenség]”. Ez azt jelenti, hogy ahol tíz ember van, ott van helye a Shechina hajlékának.

Ebből következik, hogy a „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szabálya 612 Mitzvára épül. Más szóval, ha megtartjuk a 612 Mitzvát, akkor képesek leszünk megvalósítani a szabályt: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Kiderül, hogy az egyes részletek lehetővé teszik számunkra, hogy elérjük a közösséget, és ha megvan a közösség, akkor képesek leszünk elérni a Teremtő szeretetét, ahogy írva van: „Lelkem vágyakozik az Úr után”.

Egyedül azonban nem lehet mind a 612 Mitzvát megtartani. Vegyük például az elsőszülöttek megváltását. Ha valakinek az elsőszülöttje lány, nem tudja megtartani az elsőszülött megváltásának Mitzváját. Továbbá a nők mentesülnek az időhöz kötött Mitzvák betartása alól, mint például a Tzitzit és a Tefillin. De mivel „egész Izrael felelős egymásért”, mindenkin keresztül, ezeket mind megtartják. Mintha mindenki együtt tartaná meg az összes Mitzvát. Ezért a 612 Mitzván keresztül valósíthatjuk meg a szabályt: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.