A Közösség célja - 2

1. cikk, második rész, 1984

Mivel az embert az „önszeretetnek” nevezett Klivel teremtették meg, ezért, ahol nem látja, hogy egy cselekedet öncélú hasznot eredményez, ott az embernek nincs hajtóanyaga a legkisebb mozdulat megtételére sem. És az önszeretet lenullázása, megsemmisítése nélkül lehetetlen elérni a Dvekutot [Összetapadást] a Teremtővel, ami forma-egyezést jelent.

És mivel ez ellenkezik a természetünkkel, szükségünk van egy olyan közösségre, amely nagy erőt képez, hogy együtt dolgozhassunk a „gonosznak” nevezett megszerzési vágy lenullázásán, mivel az akadályozza annak a célnak az elérését, amelyre az ember meg lett teremtve.

Ezért a közösségnek olyan egyénekből kell állnia, akik egyhangúan egyetértenek abban, hogy ezt el kell érniük. Ekkor az összes egyén egyetlen nagy erővé válik, ahol az ember harcolhat önmaga ellen, hiszen mindenki beépül mindenki másba. Így minden egyes ember mögött egy nagy közös vágy áll, hogy elérje a célt.

Ahhoz, hogy egymásba integrálódjanak, minden egyes embernek le kell magát nulláznia a többiek előtt. Ez úgy történik, hogy mindenki a barátok érdemeit látja, és nem a hibáikat. Aki azonban azt gondolja, hogy egy kicsit is magasabb szinten áll a barátainál, az már nem tud velük egységre lépni.

Emellett fontos, hogy az összejövetel során komolyak maradjunk, és ne veszítsük el a szándékot, hiszen ezért gyűltünk össze. És ahhoz, hogy szerényen tudjunk viselkedni, ami nagy dolog, meg kell szoknunk, hogy úgy tűnjön, mintha nem lennénk komolyak. Valójában azonban tűz lángol a szívünkben.

Mégis, a kicsinyeknek, a gyülekezet alatt óvakodni kell attól, hogy olyan szavakat és tetteket kövessenek, amelyek nem adják meg az összejövetel célját—hogy így érjék el a Dvekutot a Teremtővel. A Dvekutról pedig lásd a „Matan Tóra” című esszében írottakat.

De amikor az ember nem a barátaival van, a legjobb, ha semmit sem mutat a szívében lévő szándékból, és úgy mutatkozik, mint mindenki más. Ez a „járj alázattal az Úrral, a te Isteneddel” jelentése. Bár vannak ennek magasabb értelmezései is, de az egyszerű magyarázat is nagyszerű dolog.

Ezért jó, hogy az egymással egyesülő barátok között egyenlőség lesz, így önmagát lenullázhatja a másik előtt az ember. És gondos odafigyelésnek kell lennie a közösségben, megtiltva a könnyelműséget, mivel a könnyelműség mindent tönkretesz. De amint fentebb mondtuk, ennek belső ügynek kell lennie.

De ha van valaki, aki nem ebből a közösségből való, akkor nem szabad felé komolyságot mutatni, hanem külsőleg egyenlőséget kell teremteni azzal az emberrel, aki éppen belépett. Más szóval, ne beszéljünk komoly dolgokról, hanem csak olyan dolgokról, amelyek megfelelnek annak az embernek a szintjének, aki éppen belépett, akit „hívatlan vendégnek” nevezünk.