57. Közelebb hozza őt az Ő akaratához

Hallottam a Yitro 1., 1944. február 5-én.

A versről, hogy „közelebb hozza őt az Ő akaratához”, bölcseink azt mondták: „Hogyan? Addig kényszerítik, amíg azt nem mondja: ‘Akarom’”. Azt is meg kell értenünk, hogy miért úgy imádkozunk: „Legyen meg az akarata”, hiszen többet akar etetni a tehén, mint amennyit a borjú enni akar, akkor miért kell imádkoznunk: „Legyen meg az akarata odafent”?

Ismert, hogy annak érdekében, hogy a felülről jövő bőség ki legyen terjesztve, azt az embernek meg kell előznie egy alulról jövő felébresztéssel. Meg kell értenünk, miért van szükségünk az alulról jövő felébresztésre. Emiatt imádkozunk azért, hogy legyen egy akarat odafentről. Ez azt jelenti, hogy fel kell ébresztenünk egy fentről jövő akaratot, hogy lefelé adjon. 

Nem elég, hogy van egy vágyunk, hanem az Adakozó részéről is kell, hogy legyen jóakarat. Bár fent van egy általános vágy, hogy jót tegyen teremtményeivel, Ő mégis várja a mi vágyunkat, hogy az felébressze az Ő vágyát.

Más szóval, ha mi nem vagyunk képesek felkelteni az Ő vágyát, az annak a jele, hogy a megszerző részéről a vágy még mindig hiányos. Ezért éppen azáltal, hogy imádkozunk azért, hogy legyen egy akarat odafentről, a vágyunk valódi vággyá válik, hogy megfelelő Kli [Edény] legyen a bőség befogadására.

Ugyanakkor azt kell mondanunk, hogy minden amit teszünk, a rossz és a jó, minden felülről ered (ez a személyes gondviselés értelme), hogy a Teremtő cselekszik meg mindent. Ugyanakkor meg kell bánnunk a rossz cselekedeteket, még ha azok felülről terjednek is ki.

Az elme azt állítja, hogy nem megbánni kell, hanem igazolni az ítéletet, hogy a rossz tettek hozzánk érkeznek. Ennek ellenére éppen ellenkezőleg: sajnálnunk kell, hogy Ő nem engedi, hogy jó cselekedeteket vigyünk véghez, ami minden bizonnyal egy büntetés következménye, ami azt jelenti, hogy méltatlanok vagyunk a Király szolgálatára.

Ha minden irányított, hogyan mondhatjuk, hogy méltatlanok vagyunk, hiszen nincs alulról jövő cselekedet? Erre a célra rossz gondolatokat és vágyakat kapunk, amelyek eltávolítanak minket a Teremtőnek végzett munkától, vagyis nem vagyunk méltók arra, hogy Őt szolgáljuk. Ezért van egy ima, hogy ez a korrekció helye legyen, hogy méltóak és képesek legyünk a Király szolgálatának megszerzésére.

Most már értjük, miért van ima bizonyos csapásokkal kapcsolatban. Ennek a csapásnak büntetésként kellett jönnie, és a büntetéseknek korrekcióknak kell lenniük, hiszen van egy szabály, hogy a büntetés maga a korrekció. Akkor miért imádkozunk a Teremtőhöz, hogy törölje el a korrekcióinkat, ahogy bölcseink mondták a versről: „a testvéred megalázott a szemedben, mivel a testvéred meg lett alázva”. Tudnunk kell, hogy az ima még a büntetésnél is jobban korrigálja az embert. Így amikor az ima megjelenik a büntetés helyett, a csapás megszűnik és az ima kerül a helyére, hogy korrigálja a testet.

Ez a jelentése annak, amit bölcseink mondtak: „Megjutalmazva a Tóra által; nem jutalmazva a szenvedés által”. Tudnunk kell, hogy a Tóra útja sikeresebb út, és több hasznot hoz, mint a szenvedés útja. Ez azért van így, mert a Kli-k [Kelim - Edények], amelyek alkalmasak lesznek a Felső Fény befogadására, azok kiterjedtebbek {a Tóra által}, és képesek Dvekutot [Összetapadást] elérni Vele.

Ez a jelentése az „Addig kényszerítik, amíg azt nem mondja: ‘Akarom’”. Ezért mondja a Teremtő: „Akarom az alsóbb szinteken lévők cselekedeteit”.

Az ima jelentése az, amit bölcseink mondtak: „A Teremtő az igazak imájára vágyott”, mert az ima teszi a Kelimet alkalmassá arra, hogy a Teremtő később bőséget adjon, mivel van egy bőség befogadására alkalmas Kli [Edény].