934. A kivonulás történetének elmesélésére vonatkozó kötelesség

„És még ha mindannyian bölcsek is vagyunk... kötelességünk elmesélni Egyiptom kivonulásának történetét.”

És mondhatjuk azt, hogy bár már a Tóra és az értelem emberei vagyunk, mégis kötelességünk felébreszteni Izrael népének kivonulásának gyökerét a fáraó rabságából. Mert a lényeg az, hogy kilépjünk a klipá-ból (a szentséget fedő héjból, spirituális sötétségből), és belépjünk a szentségbe, mivel minden más szint ehhez képest csak következmény és levezetés.

Ezért kell dicsérnünk és magasztalnunk a Magasztos Örökkévalót ezért, és ezen keresztül örömöt hozunk minden világba. Vagyis: amennyire érezzük a szabadság értékét és fontosságát a klipá-ból való megszabadulásban, annyira növekszik bennünk az öröm. És amilyen mértékben örömöt érzünk, olyan mértékben tudjuk dicsőíteni és magasztalni Őt.

Ezért kell minden évben felébreszteni ezt a gyökeret, ahogy a Zohár szent könyve a „Bo” hetiszakaszban magyarázza: választ ad arra, hogy miért nem eszünk maceszt egész évben. A példája egy királyhoz hasonlít: amikor a király egyik szolgáját miniszterré teszi, azon a napon ünnepi, díszes ruhát ölt. De később ezeket a ruhákat leveti – vagyis: csak azon a napon, amikor felemelték, visel díszruhákat, hogy kifejezze az örömét.

Ugyanígy, minden évben ezen a napon ünnepet tartunk, és újra felöltjük a „szép ruhákat”. Ezért eszünk maceszt kizárólag Pészachkor. És hasonlóképp mondhatjuk ezt az Egyiptomból való kivonulás történetére is.