A Kabbala tanítása és lényege

Mi a Kabbala Bölcsessége? Összességében a Kabbala Bölcsessége az Isteni Jelenlét kinyilatkoztatásával foglalkozik, amelynek minden jellemzője – mindazok, amelyek már kinyilatkoztatást nyertek a világokban, mindazok, amelyek kinyilatkoztatásra várnak, és mindazok, amelyek valaha is kinyilatkoztathatók a világokban az idők végezetéig – annak útjain rendeződik el.

A teremtés célja

Mivel nincs olyan cselekedet, amelynek ne volna valamely célja, biztos, hogy a Teremtőnek is volt célja az elénk táruló teremtéssel. A legfontosabb dolog ebben a sokszínű valóságban az az állatok számára megadott érzés, hogy mindegyikük érezze a saját létezését. A legfontosabb érzés pedig a noetikus* (a gondolkodással, megismeréssel, tudással kapcsolatos) érzés, amelyet csak az ember kapott, és amelynek segítségével érezni tudja, mi van a másikban – mások fájdalmát és örömét. Ezért biztos, hogy ha a Teremtőnek célja van ezzel a teremtéssel, annak tárgya az ember. Erről azt mondják: „Az Úr minden műve az ő (az ember) számára van.”

Meg kell azonban még értenünk, mi volt a Teremtő célja, amikor ezt a sorsot teremtette. Valójában az, hogy az embert magasabb és fontosabb szintre emelje, hogy úgy érzékelje a Teremtőjét, mint az emberi érzést, amely már megadatott neki. És ahogyan az ember ismeri és érzi barátja kívánságait, úgy tanulja meg a Teremtő módjait, ahogy Mózesről írva van: „És az Úr szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél.”

Bárki lehet olyan, mint Mózes. Kétségtelen, hogy bárki, aki megvizsgálja a teremtés előttünk zajló evolúcióját, meg fogja látni és meg fogja érteni a Működtető nagy örömét, akinek működtetése addig fejlődik, amíg el nem éri azt a csodálatos érzést, hogy az ember képes úgy beszélgetni és kapcsolódni a Teremtőjével, ahogyan egy ember a barátjához beszél.

Fentről lefelé

Ismeretes, hogy a cselekedet vége már benne van az azt megelőző gondolatban. Mielőtt elkezdenénk egy ház építésén gondolkodni, először a házban lévő lakásra gondolunk, ami a cél. Ezután vizsgáljuk meg a tervrajzot, hogy alkalmassá tegyük azt erre a feladatra.

Így van ez a mi ügyünkkel is. Miután megismertük a célt, számunkra is világos, hogy a teremtés minden eseménye, benne minden zug, bejárat és kijárat előre teljességben meg van tervezve azzal a céllal, hogy az emberi fajt belülről táplálja, és addig javítsa tulajdonságait, amíg az képessé lesz úgy érzékelni a Teremtőt, ahogyan az ember a barátját érzi.

Ezek a felemelkedések olyanok, mint egy létra fokai, amelyek fokozatokként vannak elrendezve addig, amíg mind teljesül és el nem érik céljukat. Tudnotok kell azonban, hogy ezeknek a fokoknak a minősége és mennyisége két valóságban van meghatározva: 1) a fizikai szintű anyagok létezésében, 2) a spirituális fogalmak létezésében.

A Kabbala nyelvén ezeket úgy hívják, hogy „fentről lefelé” és „lentről felfelé.” Ez azt jelenti, hogy a fizikai anyagok az Ő Fénye felfedésének sorozata fentről lefelé – kiindulva az első forrástól, amikor egy adott mennyiségű Fény levált az Ő lényegéről, és Tzimtzumonkénti Tzimtzum [megszorításonként végbemenő megszorításokkal] került megszorításra, amíg a fizikai világ ki nem alakult belőle, a fizikai lényekkel együtt annak legalsó szintjén.

Lentről felfelé

Ezt követően veszi kezdetét a lentről felfelé haladó rend. Ezek mind azok a létrafokok, amelyeken az emberi faj fejlődik és emelkedik, amíg el nem éri a Teremtés Célját. Ez a két valóság minden részletében kifejtésre kerül a Kabbala Bölcsességében.

A Kabbala tanulmányozásának szükségessége

Egy ellenző azt mondhatná: „Ezért ez a Bölcsesség azoknak szól, akik már megkapták jutalmul az Isteniség kinyilatkoztatásának egy részét, de mi szüksége lehet a többségnek erre a magasztos Bölcsességre?”

Valóban van egy általános vélemény, hogy a vallás és a Tóra elsődleges célja csak a cselekedetek megtisztítása, hogy minden, ami kívánatos, a fizikai Mitzva-k [Parancsolatok] betartására vonatkozik, minden kiegészítés és bármi nélkül arról, aminek abból következnie kellene. Ha így volna, akkor azoknak, akik szerint elegendő a kinyilatkoztatott részek tanulmányozása, igazuk lenne a gyakorlatot érintő kérdésekben.

Ám ez mégsem így van. Már a bölcseink is mondták: „Miért törődne a Teremtő azzal, ha valaki a toroknál vagy a nyak hátsó felétől kezdi a mészárlást? Végső soron a Mitzva-k csupán az emberek megtisztítására adattak.” Tehát van cél a gyakorlat betartásán túl is, hiszen a gyakorlat csupán előkészület erre a célra. Ezért világos, hogy ha a cselekedetek nem a kívánt cél érdekében vannak elrendezve az olyan, mintha semmi sem létezne. És a Zohárban is meg van írva: „A Mitzva [Parancsolat] cél nélkül olyan, akár egy test lélek nélkül.” Tehát a célnak is kísérnie kell a cselekedetet. Az is nyilvánvaló, hogy a célnak valódi célnak kell lennie, amely méltó a cselekedethez, ahogy bölcseink mondták az alábbi idézetről: „’És kiválasztalak benneteket a népek közül, hogy az Enyém legyetek,’ tehát a ti elkülönülésetek az Én Nevemért legyen. Ne mondja senki a sertéshúsról: ’Lehetetlen.’ Hanem inkább azt mondja: ’Lehetséges, de mit tehetek, hogy az én Mennybéli Atyám erre ítélt engem?’”

Tehát, ha az ember a sertéshúst undor vagy testi károsodás miatt kerüli, ez a cél egyáltalán nem segíti őt abban, hogy ez Mitzva-nak számítson, hacsak nincs meg az egyedi és megfelelő szándék, amely miatt azt a Tóra tiltotta. Így van ez minden Mitzva-val, és csak ekkor tisztul fokozatosan a test a Mitzva-k betartásával, ami a kívánt cél.

Ezért a fizikai cselekedetek tanulmányozása nem elegendő; szükségünk van azoknak a dolgoknak a tanulmányozására is, amelyek megteremtik a kívánatos szándékot: mindent a Tórába és a Tóra Adományozójába vetett hittel végrehajtani, tudva, hogy van ítélet és van Bíró.

Ki olyan ostoba, hogy ne fogja fel: a Tórába, valamint a jutalomba és büntetésbe vetett hit - amelyeknek megvan a Segula-ja [ereje/érdeme/minősége] -, sok tanulást igényel a megfelelő könyvekből, amíg ezt a hatalmas dolog lesz az eredménye? Így tehát még a cselekedet előtt is szükség van a tanulásra, amely alkalmassá teszi a testet, hogy hozzászokjon a Teremtőbe, az Ő törvényébe és az Ő Gondviselésébe vetett hithez. A Bölcseink erről azt mondták: „Én teremtettem a gonosz hajlamot; én teremtettem hozzá fűszerként a Tórát.” Nem azt mondták: „Én teremtettem hozzá a Mitzva-kat, mint fűszert”, mivel „a kezesednek magának is kezesre van szüksége”, hiszen a gonosz hajlam a lezüllésre vágyik és nem engedi, hogy az ember betartsa a Mitzva-kat.

A Tóra, mint fűszer

A Tóra az egyetlen fűszer, amely semlegesíti és legyőzi a gonosz hajlamot, ahogy bölcseink mondták: „A benne lévő Fény megreformálta őket.”

A Tóra szavainak többsége tanulmányozásra szolgál

Ez megmagyarázza, miért beszél a Tóra hosszasan olyan részekről, amelyek nem a gyakorlati részhez, hanem csak a tanulmányozásához kapcsolódnak, - vagyis a teremtésről szóló bevezetésről, a Beresheet [Genezis] könyv egészéről, a Shemot [Exodus] könyvről, a Devarim [Deuteronomium] nagy részéről, és természetesen a legendákról és kommentárokról. Mivel azonban ezek azok a részek, amelyekben tárolva van a Fény, a (tanulmányozó) teste megtisztul, leküzdhetővé válik a gonosz hajlam és az ember eljut a Tóra, valamint a jutalom és a büntetés hitéhez. Ez az első fokozat a munka betartásában.

A gyertya a Mitzva, a Tóra pedig a Fény

Így van írva: „A gyertya a Mitzva, a Tóra pedig a Fény.” Ahogyan az, akinek vannak gyertyái, de tüze nincs, amivel meggyújtsa azokat - ő a sötétben ül, úgy az is, akinek Mitzva-i vannak, de nincs Tórája - a sötétben ül. Ez azért van, mert a Tóra az a Fény, amely bevilágítja és beragyogja a testben lévő sötétséget.

A Tóra Fénye nem minden részében egyforma

A Tórában említett Segula [erő/érdem] szerint, vagyis figyelembe véve a benne lévő Fény mértékét, biztos, hogy a Tórát fokozatokra kell osztani aszerint, hogy mennyi Fényt lehet belőle kapni a tanulmányozásával. Nyilvánvaló, hogy amikor az ember elmélkedik és gondolkodik a Tóra azon szavain, amelyek a Teremtő atyáinknak való kinyilatkoztatására vonatkoznak, azok több Fényt hoznak a vizsgálódónak, mint amikor a gyakorlati kérdéseket vizsgálja.

Bár azok a gyakorlat szempontjából fontosabbak, a Fény szempontjából viszont a Teremtő atyáinknak való kinyilatkoztatása határozottan fontosabb. Bármely őszinte szívű ember elismeri ezt, aki megpróbálta már kérni a Tóra Fényét.

A Bölcsesség kibontakoztatásának és elterjesztésének szükségessége

Minthogy a Kabbala Bölcsessége egészében a Teremtő kinyilatkoztatásáról szól, nincs tanítás, amely a feladatát ennél sikeresebben teljesítené be. A Kabbalisták ugyanis célul tűzték ki a tanulmányozásához alkalmas rendszerezését. 

Tehát eszerint tanulmányozták azt az elrejtés idejéig (megállapodtak, hogy bizonyos okból elrejtik). Ez azonban csak egy bizonyos ideig tartott, s nem örökre, ahogyan a Zohárban írva van: „Ez a bölcsesség arra rendeltetett, hogy a napok végén kinyilatkoztassák — még a gyermekeknek is.”

Ebből következik az, hogy a fent említett Bölcsesség egyáltalán nem a Kabbala nyelvére korlátozódik, mivel a lényege egy spirituális fény, amely az Ő lényegéből fakad, ahogyan az írva van: „Küldenél-e villámot, hogy megindulhatnak, és azt mondják Neked: ‘Itt vagyunk’” - utalva a két fent említett útra: fentről lefelé és lentről felfelé.

Ezek a dolgok és fokozatok a nekik megfelelő nyelv szerint terjednek ki, és ezek valójában mind a világban létező lények és azok viselkedése ebben a világban, amelyek az ő ágaik. Ez azért van így, mert „Nincs egy fűszál sem odalent, amelynek ne volna egy angyala odafent, aki ráüt és rászól: Növekedj!” Így jelennek meg a világok, és nyomódnak egymásba, akár egy pecsét és a lenyomata, és ami az egyikben van, az megvan a másikban is, le egészen a fizikai világig, amely az utolsó águk, de magában foglalja a fölötte lévő világot is – egy pecsét lenyomataként.

Így könnyen megérthető, hogy a felsőbb világokról csak azok fizikai, alsóbb ágai alapján beszélhetünk, amelyek azokból nyúlnak ki, vagy azok viselkedése alapján, amelyek a Biblia nyelve, illetve világi tanítások vagy emberek alapján, amelyek a kabbalisták nyelve, vagy pedig megállapodás szerinti elnevezések alapján. Ez volt a követendő eljárás a Ge’onim Kabbalában a Zohár elrejtése óta.

Ezáltal világossá vált, hogy a Teremtő kinyilatkoztatása nem egyszeri esemény, hanem folyamatos történés, amely egy bizonyos idő alatt tárul fel, amely elegendő arra, hogy felfedje az összes nagy fokozatot, amelyek felülről lefelé és alulról felfelé tárulnak fel, s ezek tetején és végén jelenik meg a Teremtő.

Olyan ez, mint egy személy, aki jártas a Világ összes országában és népében. Addig azonban nem mondhatja ki, hogy az egész Világ megnyilatkozott a számára, amíg be nem fejezte az utolsó személy és az utolsó ország vizsgálatát is. Amíg ezt nem érte el, addig nem ismerhette meg az egész világot.

Hasonlóképpen a Teremtő elérése is előre meghatározott módon bontakozik ki. A keresőnek a felső és az alsó világban egyaránt el kell érnie ezeket a módozatokat. Nyilvánvaló, hogy itt a felső világok a fontosak, de ezeket együttesen kell elérni, mert az alakjukban nincs különbség, csak a lényegükben. A felsőbb világok lényege finomabb, de az alakjuk egymásból másolódik át, és ezzel az, ami a felsőbb világban létezik, szükségszerűen jelen van az alatta lévő összes világban is, mivel azok átpecsételődtek az alsóbb világba. Tudni kell, hogy ezeket a valóságokat és a kezelésüket, amelyeket elér a Teremtőt kereső, „fokozatoknak” nevezik, mivel az elérésük egymás fölé van rendezve, akárcsak egy létra fokai.

Spirituális kifejezések

A spirituálisnak nincs képe, ezért nincsenek betűi, amelyekkel elmélkedhetnénk. Még ha általánosságban ki is jelentjük, hogy ez egyszerű Fény, amely leereszkedik és kiterjed a keresőre, amíg az ember bele nem öltözteti magát és el nem éri azt a mennyiséget, amely elegendő az Ő kinyilatkoztatásához, ez is csak egy kölcsönzött kifejezés. Ez azért van így, mert minden, amit a spirituális világban „Fény”-ként neveznek, nem olyan, mint a napfény vagy a gyertyafény.

Amit a spirituális világban Fénynek nevezünk, az az emberi elmétől kölcsönzött kifejezés, amelynek természete olyan, hogy amikor egy emberben feloldódik egy kétség, akkor az egész testében egyfajta Fény és öröm bőségét fedezi fel. Ezért mondjuk néha „az elme fénye”, bár ez nem így van. A fény, amely a test azon részeiben ragyog, amelyek nem alkalmasak a feloldott vizsgálódások befogadására, bizonyosan alacsonyabb rendű, mint az elme. Ezért azok az alacsonyabb rendű, alacsonyabb szervek is képesek befogadni és elérni azt.

Ám annak érdekében, hogy az elmében valamilyen névvel meg tudjuk nevezni, úgy nevezzük, hogy „az elme fénye”. Hasonlóképpen a felsőbb világok valóságának elemeit „Fényeknek” nevezzük, mivel azok, akik elérték azokat, bőséges Fényt és örömet tapasztalnak az egész testükben, a fejüktől a lábujjaikig. Éppen ezért azt, aki eléri, azt az „öltözetének” is nevezhetjük, mert annak a Fénynek ő válik az öltözetévé.

Felmerülhet a kérdés: nem volna-e helyesebb azokat a vizsgálatban használt nevekkel, például „megfigyelés” vagy „elérés” néven nevezni, vagy olyan kifejezésekkel leírni, amelyek a tűnődő elme jelenségeit hangsúlyozzák? A helyzet az, hogy ez egyáltalán nem olyasmi, mint az intellektuális jelenségek működése, mivel az elme egy konkrét ág a valóság összes eleme között. Ezért megvannak a maga sajátos megnyilvánulási módjai.

A fokozatok esetében pedig ez nem így van, minthogy azok egy teljes egészet alkotnak, amely magában foglalja mindazokat az elemeket, amelyek egy világban léteznek. Minden elemnek megvannak a maga sajátos módjai. A fokozatokban történő észlelés többségében az élőlények észleléséhez hasonló: amikor az ember elér egy bizonyos lényeget, akkor annak egészét éri el, a fejtől a lábujjakig.

Ha a tűnődő elme törvényei szerint ítélünk, azt mondhatjuk, hogy mindent elért, amit abban a lényegben el lehetett érni, ám még ha további ezer évig tűnődne is, akkor sem tudna hozzáadni ahhoz akár csak egy csipetnyit. Mégis, kezdetben ez nagyon hasonló ahhoz…, vagyis hogy mindent lát, de amit lát, abból semmit sem ért. Ám az idő múlásával további dolgokat kell elérnie, hasonlóan az Ibur [megfoganás/megtermékenyítés], Yenika [szoptatás], Mochin [felnőttkor] és Ibur Bet [második Ibur] fogalmakban foglaltakhoz, és akkor kezdi el érezni és felhasználni az eléréseit mindenféle módon, ahogyan csak akarja.

Az igazság azonban az, hogy az illető semmit sem tett hozzá azokhoz az elérésekhez, amelyeket kezdetben elért. Ez inkább a beéréshez hasonlítható: korábban éretlen volt, ezért nem tudta megérteni, most pedig befejeződött a beérés. 

Így már látjátok a nagy eltérést az elme jelenségeinek működéséhez képest. Ezért a megszokott definíciók nem elegendőek számunkra az elme jelenségeivel történő leíráshoz. Kénytelenek vagyunk tehát kizárólag azokra a működésformákra támaszkodni, amelyek a testi dolgokra alkalmazhatók, mivel azok formájukban teljesen hasonlóak, noha a lényegüket tekintve egészen távoliak.

Négy nyelvet használnak az igazság bölcsességében

Négy nyelvet használnak az igazság bölcsességében:

1. A Biblia nyelve, nevei és elnevezései.
2. A törvények nyelve. Ez a nyelv nagyon közel áll a Biblia nyelvéhez.
3. A legendák nyelve, amely nagyon távol áll a Bibliától, mivel nem veszi figyelembe a valóságot. Furcsa nevek és elnevezések kapcsolódnak ehhez a nyelvhez, és nem is kapcsolódik a fogalmakhoz gyökér és ágak útján.
4. A Szfirák és a Partzufok nyelve. Általában a bölcsek erősen hajlottak arra, hogy elrejtsék a tudatlanok elől, mivel úgy vélték, hogy a bölcsesség és az etika kéz a kézben járnak. Ezért az első bölcsek írásban rejtették el a bölcsességet, vonalak, pontok, felső és alsó részek segítségével. Így alakult ki a [héber] ábécé a előttünk álló huszonkét betűvel.

A Biblia nyelve

A Biblia nyelve az elsődleges, alapvető nyelv, amely tökéletesen megfelel a feladatának, mivel nagyrészt gyökér és ág kapcsolatot tartalmaz, és a legkönnyebben érthető nyelv. Ez a nyelv egyben a legrégebbi is; ez a Szent Nyelv, amelyet Adam HaRishonnak tulajdonítanak.

Ennek a nyelvnek két előnye és egy hátránya van. Első előnye, hogy könnyen érthető, és még a kezdők is azonnal megértik mindazt, amire szükségük van. Második előnye, hogy minden más nyelvnél szélesebb körben és mélyebben tisztázza a kérdéseket.

A hátránya pedig az, hogy nem használható konkrét kérdések vagy ok-okozati összefüggések megvitatására, mivel minden ügyet a lehető legteljesebben kell tisztázni, mert nem magától értetődő, hogy melyik elemre utal, hacsak az ügyet nem mutatjuk be teljes egészében. Ezért a legapróbb részletek hangsúlyozása érdekében a teljes történetet kell bemutatni. Ezért nem alkalmas apró részletek vagy ok-okozati összefüggések leírására.

Emellett az imák és áldások nyelve is a Biblia nyelvéből származik.

A törvények nyelve

A törvények nyelve nem a valóságot, hanem csak a valóság létezését fejezi ki. Ez a nyelv teljes egészében a Biblia nyelvéből származik, az ott bemutatott törvények gyökereinek megfelelően. Egy előnye van a Bibliával szemben: minden kérdést részletesen kifejt, és így pontosabban mutat rá a felsőbb gyökerekre.

A Biblia nyelvéhez képest azonban nagy hátránya, hogy nagyon nehéz megérteni, és az összes nyelv közül a legnehezebb. Csak egy teljes bölcs, akit „károsodás nélkül belépőnek és kilépőnek” neveznek, érheti el. Természetesen az első hátrányt is magában hordozza, mivel a Bibliából származik.

A legendák nyelve

A legendák nyelve könnyen érthető az allegóriák révén, amelyek tökéletesen illeszkednek a kívánt jelentéshez. Felületes vizsgálat során még könnyebben érthető, mint a Biblia nyelve. A teljes megértéshez azonban nagyon nehéz nyelv, mivel nem korlátozódik a gyökerek és az ágak sorrendjében való beszédre, hanem kizárólag allegóriákra és csodálatos szellemességre épül. Ugyanakkor nagyon gazdag a fokozat lényegét érintő, önmagában álló, bonyolult és furcsa fogalmak megoldásában, amelyeket a Biblia és a törvények nyelvén nem lehet megmagyarázni.

A Kabbalisták nyelve

A Kabbalisták nyelve a szó teljes értelmében vett nyelv: nagyon pontos, mind a gyökerek és az ágak, mind az ok és az okozat tekintetében. Különleges érdeme, hogy korlátok nélkül képes kifejezni a finom részleteket. Ezen keresztül lehetséges közvetlenül megközelíteni a kívánt témát anélkül, hogy azt előzményeihez vagy következményeihez kellene kapcsolni.

Azonban minden benne található magasztos érdeme ellenére nagy hátránya, hogy nehéz elérni. Szinte lehetetlen elsajátítani, kivéve egy Kabbalista Bölcstől és egy olyan Bölcstől, aki saját elméjével érti. Ez azt jelenti, hogy még az sem, aki saját elméjével érti a többi fokozatot alulról felfelé és felülről lefelé, nem fog semmit sem érteni ezen a nyelven, amíg meg nem kapja meg egy olyan Bölcstől, aki személyesen a tanítója szájából kapta meg a nyelvet.

A kabbala nyelvét mindegyik tartalmazza

A nevek, elnevezések és Gematria-k teljes egészében a Kabbala Bölcsességéhez tartoznak. Az ok, amiért ezek a többi nyelvben is megtalálhatók az, hogy minden nyelv a Kabbala Bölcsességének része, mivel mindegyikük olyan különleges eset, amelyben a többi nyelvnek segítséget kell nyújtania.

De nem szabad azt gondolni, hogy ez a négy nyelv, amely az Isteniség kinyilatkoztatása bölcsességének magyarázatára szolgál, egyenként alakult ki az időben. Az igazság az, hogy mind a négy egyszerre jelent meg az igazság bölcsei előtt.

Az igazság az, hogy mindegyik nyelv tartalmazza a többit. A Kabbala nyelve megtalálható a Bibliában, például a Tzur [szikla] állásában, a Tórában és Mikában a tizenhárom irgalmasság tulajdonságában. Bizonyos mértékben minden egyes szövegrészben érezhető. Vannak még a Merkavot [szekerek/szerkezetek] Ézsaiásnál és Ezékielnél, és mindezek tetején az Énekek Éneke, amely teljes egészében a Kabbala nyelve. Hasonló a törvényekben és a legendákban, és még inkább a kitörölhetetlen szent nevek esetében, amelyek minden nyelven ugyanazt a jelentést hordozzák.

A nyelvek fejlődésének rendje

Mindenben fokozatos fejlődés figyelhető meg, a legkönnyebben felhasználható nyelv pedig az, amelynek fejlődése már befejeződött a többié előtt. Ezért az első művek a Biblia nyelvén készültek, mivel ez a legkényelmesebb nyelv, és akkoriban nagyon elterjedt volt.

Ezt követte a törvények nyelve, mivel ez teljesen beágyazódik a Biblia nyelvébe, és mert szükség volt rá, hogy megmutassa az embereknek, hogyan kell végrehajtani a törvényeket.

A harmadik a legendák nyelve volt. Bár ez is sok helyen megtalálható a Bibliában, csak kiegészítő nyelvként szolgál, mert a szellemes stílusa felgyorsítja dolgok megértését. Alap nyelvként azonban nem használható, mivel hiányzik belőle a gyökér és az ág pontossága. Így ritkán használták és ezért - nem fejlődött tovább.

Bár a legendákat széles körben használták a Tannaim és az Amoraim idején, csak a Biblia nyelvével együtt, hogy megnyissák bölcseink szavait – … Rabbi kezdte, stb. (és más utótagok). Valójában bölcseink csak Yochanan Ben Zakai Rabbi idejében és röviddel azelőtt, azaz hetven évvel a Templom pusztulása előtt kezdték el széles körben használni ezt a nyelvet, miután a Kabbala nyelvét elrejtették.

A legkésőbb kifejlődött nyelv a Kabbala nyelve volt. Ez azért volt így, mert nehéz volt megérteni; a megértésen túlmenően a szavak jelentését is fel kellett fogni. Ezért még azok sem tudták használni, akik megértették, mivel többnyire egyedül voltak a generációjukban, és nem volt senki, akivel tanulmányozhatták volna. Bölcseink ezt a nyelvet Maase Merkavah [szerkezet/szekér] névvel illették, mivel ez egy speciális nyelv, amelynek segítségével meg lehet vitatni a Harkavot [szerkezetek/kompozíciók] fokozatainak részleteit egymás között, de másokkal egyáltalán nem.

A Kabbala nyelve olyan, mint bármelyik beszélt nyelv, és előnye abban rejlik, hogy egyetlen szóban több jelentés is rejlik

Első pillantásra a Kabbala nyelve a három fent említett nyelv keverékének tűnik. Azonban aki megérti, hogyan kell használni, rájön, hogy ez egy önmagában is egyedülálló nyelv az elejétől a végéig. Ez nem a szavakra vonatkozik, hanem azok utasításaira. Ez a teljes különbség közöttük.

Az első három nyelvben szinte nincs magyarázat egyetlen szóhoz sem, így a vizsgáló annak értheti, ami a szó jelentése. Csak több szó, és néha csak részek összekapcsolásával lehet megérteni tartalmukat és magyarázataikat. A Kabbala nyelvének előnye, hogy minden egyes szó pontosan feltárja tartalmát és magyarázatait a vizsgálódó előtt, nem kevésbé, mint bármely más emberi nyelv. Minden szó saját pontos definícióval rendelkezik, amelyet nem lehet másikkal helyettesíteni.

A Bölcsesség elfeledése

A Zohár elrejtése óta ez a fontos nyelv fokozatosan feledésbe merült, mivel egyre kevesebben használták. Emellett egyetlen generációban sem lett olyan bölcs, aki továbbadta volna azt egy megértő hallgatónak. Azóta tehát mérhetetlen hiány keletkezett. 

Nyilvánvaló, hogy a Kabbalista Moshe de Leon Rabbi, akinek legutóbb a birtokában volt, és akinek révén a világ tudomására jutott, egy szót sem értett belőle, mivel azokból a könyvekből, amelyekben a Zohár könyvéből idéz nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem értette a szavakat, mert a Biblia nyelvének megfelelően értelmezte azokat. Teljesen összezavarta a megértést, bár ő maga csodálatos eredményeket ért el, amint azt a művei is bizonyítják.

Így folyt ez generációkon át: az összes kabbalista az egész életét annak szentelte, hogy megértse a Zohár nyelvét, de nem találták a helyes utat, mivel a Biblia nyelvét erőltették rá. Ezért ez a könyv előttük is lezárt maradt, ahogyan maga Moshe de Leon rabbi előtt is. 

Az ARI Kabbalája

Így volt ez egészen az egyedülálló Kabbalista, az ARI megjelenéséig. Elérése minden határon túlmutatott, ő nyitotta meg számunkra a Zohár nyelvét és egyengette az utunkat benne. Ha nem halt volna meg olyan fiatalon, nehéz elképzelni, mennyi Fényt lehetett volna kinyerni a Zohárból. Az a kevés, amit kaptunk, megnyitotta az utat és a bejáratot, és valódi reményt adott arra, hogy generációkon át növekszik a megértésünk, és teljes mértékben eljutunk a megértéséhez.

Mégis meg kell értenetek, vajon miért hagyták el az ARI-t követő nagy bölcsek mindazokat a könyveket, amelyeket e bölcsességről és a Zohár kommentárjairól állítottak össze, és miért tiltották meg maguknak szinte még azok megtekintését is, és szentelték életüket az ARI szavainak. Nem azért, mert - Isten ments, hogy mi úgy gondoljuk - nem hittek volna az ARI-t megelőző bölcsek szentségében. Bárki, akinek van szeme a Bölcsesség terén láthatta, hogy mérhetetlenek voltak ezeknek a nagy bölcseknek az igazság bölcsességében elért eredményei. Csak egy tudatlan bolond kételkedhetett bennük. A bölcsességben alkalmazott logikájuk azonban az első három nyelvet követte.

Bár mindegyik nyelv igaz és helyénvaló, mégsem teljesen megfelelő, és meglehetősen félrevezető a Zohárban található Kabbala Bölcsességét ezek rendezettségével megérteni, mivel ez egy teljesen más nyelv, amely feledésbe merült. Ezért nem használjuk az ő magyarázataikat, sem Moshe de Leon Rabbi saját magyarázatait, sem az utódaiét, mivel a Zohár értelmezésében használt szavaik nem igazak, és így a mai napig is csak egy kommentátorunk van – az ARI.

A fentiek fényében pedig az következik, hogy a Kabbala Bölcsességének belső tartalma nem különbözik a Biblia, a Talmud és a legendák belső tartalmától. Az egyetlen különbség közöttük a magyarázataikban van.

Ez ahhoz hasonló, mintha egy bölcsességet négy nyelvre fordítottak volna le. A nyelvváltással - természetesen - egyáltalán nem változott a Bölcsesség lényege. Csak azt kell meggondolnunk, vajon melyik fordítás a legalkalmasabb a Bölcsesség eljuttatására az olvasóhoz.

Ugyanez az előttük álló ügy is: az igazság bölcsességét, vagyis az Ő Isteni mivolta módjainak a teremtett lények számára kinyilatkoztató bölcsességet, a világi tanításokhoz hasonlóan kell generációról generációra átadni. Minden generáció hozzáad egy láncszemet az őt megelőzőjéhez és ezáltal fejlődik a bölcsesség. Sőt, egyre alkalmasabbá válik arra, hogy szélesebb körben elterjedjen.

Ezért minden bölcsnek át kell adnia tanítványainak és a következő generációknak mindazt, amit ő a bölcsességben az előző generációktól megörökölt, valamint azokat a kiegészítéseket, amelyekkel jutalomként ő maga gazdagodott. Nyilvánvaló, hogy a spirituális elérés – ahogyan azt a maga elérésével valaki megtapasztalja – nem adható át másnak, és még kevésbé írható le könyvben, mivel a spirituális valóságok semmilyen formában nem jeleníthetők meg az emberi képzelet betűiben. (Még ha le is van írva: „…és a próféták szolgálatával élve hasonlatokat alkalmaztam”, ez nem szó szerint értendő.)

A Bölcsesség átadásának rendje

Hogyan tudja tehát az, aki eléri a Bölcsességet, átadni azt a következő generációknak és tanítványainak? Tudnunk kell, hogy erre csak egy út vezet: a gyökerek és az ágak útja. Az összes világ és mindaz, ami azokat kitölti, minden részletükben egyetlen, egyedülálló és egységes gondolatból származik a Teremtőtől. Ez a gondolat pedig egymaga ereszkedett alá, és teremtette meg az összes világot, teremtményt és azok működését, ahogyan az Élet fája és a Tikkuney Zohár című művekben is elmagyarázzák.

Ezért mindegyikük egyenlő egymással, mint a pecsét és a lenyomata, ahol az első pecsét válik a lenyomattá mindegyikben. Ennek eredményeként a célhoz közelebb álló világokat „gyökereknek”, a céltól távolabb állókat pedig „ágaknak” nevezzük. Ez azért van így, mert a cselekvés vége benne van az azt megelőző gondolatban.

Most már megérthetjük a bölcseink legendáiban gyakran előforduló kifejezést: „és figyeli azt a világ végétől annak végéig”. Nem azt kellett volna mondaniuk, hogy „...a világ kezdetétől a végéig”? Pedig két vég van: 1) a céltól való távolság szerinti vég, vagyis az utolsó ágak ebben a világban, és 2) a „végső cél” nevű vég, mivel a cél a cselekvés végén tárul fel. De ahogy már elmagyaráztuk, „a cselekvés vége benne van az azt megelőző gondolatban”. Ezért a célt a világok kezdetén találjuk meg. Ezt nevezzük „első világnak” vagy „első pecsétnek”. Minden más világ ebből származik, és ezért minden teremtmény – ásványi, növényi, állati és beszélő – minden előfordulásában a legteljesebb formájában létezik az első világban. Ami pedig ott nem létezik, az nem jelenhet meg a világban sem, mivel az ember nem adhatja oda azt, amije nincs. 

Ezért írták a Kabbalisták, hogy a világ mindennek a középpontjában áll, utalva a fentiekre, hogy a cselekvés vége az első világ, vagyis a cél. Emellett a céltól való távolságot „a világok alászállásának” nevezik a Kiárasztótól (Emanator) egészen a legmesszebb eső, a céltól legtávolabb eső fizikai világig.

Minden fizikai dolog vége azonban az, hogy fokozatosan fejlődjön és elérje azt a célt, amelyet számára a Teremtő tervezett, vagyis az első világot. Ehhez a világhoz képest, amelyben élünk, ez az utolsó világ, vagyis a dolog vége. Ezért tűnik úgy, hogy a cél világa az utolsó világ, és mi, ennek a világnak az emberei, közöttük vagyunk.

Az igazság bölcsességének lényege

Most már világos: ahogyan az élő fajok megjelenése ebben a világban és a létezésük lefolytatása csodálatos bölcsesség, úgy az isteni bőség megjelenése a világban, annak fokozatai és cselekedeteik lefolytatásának egyesülésével egy csodálatos bölcsesség bontakozik ki, amely messze meghaladja a fizika tudományát. Ez azért van így, mert a fizika tudománya csupán egy adott világban létező, egy adott faj elrendezésének ismerete. Erre a tárgykörre korlátozódik, és más tudományok nem tartoznak bele.

A igazság bölcsességével ez nem így van. Mivel ez a teljes ásványi, növényi, állati és beszélő világok összességéről, minden előfordulásukról és viselkedésükről szól úgy, ahogyan azok a Teremtő gondolatában szerepeltek, vagyis a céltudatos tárgyakként; ezért a világ összes tanítása, a legkisebbtől a legnagyobbig, csodálatos módon benne van, mivel egyenlőségbe hozza az összes különböző tanítást, a legkülönbözőbbeket és az egymástól a legmesszebb - akár a Kelet a Nyugattól - esőket is. Mindegyiket egyenlővé teszi, vagyis mindaddig, amíg az egyes tanítások rendje kénytelen ennek a módjait követni.

Például a fizika tudománya pontosan a világok és a Szfirák rendje szerint van elrendezve. Hasonlóképpen, a csillagászat tudománya is ugyanazon rend szerint van elrendezve, és így van ez a zene tudománya stb. esetén is. Így azt találjuk, hogy benne (a Bölcsességben) el van rendezve minden tanítás, mind egyetlen kapcsolatot és egyetlen viszonyt követ, és mindegyik viszonya olyan, mint a gyermek viszonya az őséhez. Ezért függő viszonyban vannak egymással. Vagyis az igazság bölcsessége függ minden tanítástól, és függ tőle minden tanítás. Ezért nem találunk egyetlen igazi kabbalistát sem, aki ne rendelkezne átfogó ismeretekkel a világ összes tanításáról, mivel ezeket magából az igazság bölcsességéből merítik, amelyben azok mind benne vannak. 

Az egység jelentése

A legnagyobb csoda ebben a Bölcsességben az integráció: a hatalmas valóság összes eleme beépül ebbe, amíg egyetlen dologgá nem válnak – a Mindenhatóvá, aki mindet Magában foglalja. 

Kezdetben azt látjuk, hogy a világ összes tanítása tükröződik benne. Pontosan az Ő parancsai szerint vannak elrendezve benne. Ezt követően azt látjuk, hogy az igazság bölcsességében lévő összes világ és rend, amelyek mérhetetlenek, mindössze tíz valóságban egyesülnek, amelyet „Tíz Szfirá”-nak neveznek.

Ezt követően ez a tíz Szfira négyféle módon rendeződik, amelyek a négybetűs Név. Ezután ez a négyféle mód a Yod csúcsa tartalmazza, ami az Ein Sofot [a Végtelent/ nincs véget] jelenti.

Így az az ember, aki a Bölcsességbe fog bele, a Yod csúcsával kell kezdje, és onnan haladni az első világban található tíz Szfirához, amelyet „Adam Kadmon világának” neveznek. Innen láthatjuk, hogy az Adam Kadmon világában található számtalan részlet szükségszerűen ok-okozati összefüggésben áll egymással, ugyanazon törvények szerint, amelyeket a csillagászatban és a fizikában találunk, vagyis állandó, megdönthetetlen törvények, amelyek szükségszerűen egymásból fakadnak, egymásból ereszkednek le, a Yod csúcsától egészen az Adam Kadmon világában található összes elemig. Onnan pedig a négy világból egymásra nyomódó pecsét és lenyomat módján, amíg el nem érjük a mi világunk összes elemét. Azután pedig újra egyesülnek egymással, amíg mindannyian el nem jutnak az Adam Kadmon világába, majd a tíz Szfirába, majd a négybetűs Névbe [HaVaYaH], egészen a Yod csúcsáig.

Megkérdezhetjük: „Ha az anyag ismeretlen, hogyan tudjuk azt észszerűen vizsgálni?” Valójában ez minden tudományban így van. Például az anatómia tanulmányozásakor – a különböző szervek és azok egymásra gyakorolt hatása – ezek a szervek nem hasonlítanak az átfogó tárgyhoz, amely az egész, élő emberi lény. Azonban idővel, amikor alaposan megismered a bölcsességet, létrehozhatsz egy általános kapcsolatot az összes részlet között, amelyek meghatározzák a testet.

Így van ez itt is: az átfogó téma az Isteni természet kinyilatkoztatása a teremtményei számára, a cél révén, ahogyan meg van írva: „... mert a Föld tele lesz az Úr ismeretével.” Azonban egy kezdőnek természetesen nincs ismerete erről az átfogó témáról, amelyet pedig mindegyikük meghatároz. Ezért meg kell ismerni az összes részletet és azok egymásra gyakorolt hatását, valamint azok ok-okozati összefüggéseit, amíg el nem sajátítjuk a teljes bölcsességet. Ha az ember alaposan ismer mindent, és finom lelke van, akkor biztos, hogy végül megkapja a jutalmát az átfogó téma formájában.

Mégha nem is nyeri el a jutalmat az ember, akkor is nagy jutalom megismerni ezt a hatalmas Bölcsességet, amelynek előnye minden más tanítással szemben akkora, amekkora azok tárgyainak értéke. Amilyen mértékben a Teremtő előnyben részesítése az értékes a teremtményei felett, úgy ez a Bölcsesség, amelynek tárgya Ő, sokkal értékesebb, mint az a bölcsesség, amelynek tárgya az Ő teremtményei.

Nem azért tartózkodik a világ attól, hogy elmélkedjen róla, mert érzékelhetetlen. Végtére is egy csillagász sem érzékeli a csillagokat vagy a bolygókat, hanem csak azok mozgását, amelyet azzal a csodálatos bölcsességgel végeznek, amelyet a csodálatos útmutatás előre meghatároz. Hasonlóképpen, az igazság bölcsességében foglalt tudás sem rejtettebb ennél, mivel még a kezdők is alaposan megértik a mozdulatokat. Az egész tartózkodás inkább azért történt, mert a Kabbalisták nagyon bölcsen elrejtették azt a világ elől.

Az engedély megadása

Örülök, hogy olyan generációban születtem, amikor megengedett az igazság bölcsességének nyilvánosságra hozatala. Ha pedig megkérdeznétek, honnan tudom, hogy megengedett, azt válaszolnám, hogy azért, mert engem felhatalmaztak a nyilvánosságra hozatalra. Azaz eddig egyetlen bölcsnek sem fedték fel azokat a módszereket, amelyek révén nyilvánosan is foglalkozni lehet vele, és minden szava teljes mértékben megmagyarázható. Én is megesküdtem tanítómesteremre, hogy nem fogom nyilvánosságra hozni, ahogyan az előttem lévő összes tanítvány is tette. Ez az eskü és ez a tilalom azonban csak azokra a módszerekre vonatkozik, amelyeket szájhagyomány útján adtak át generációról generációra, egészen a prófétákig és még azok előttig is. Ha ezeket a módszereket nyilvánosságra hozták volna, sok kárt okoztak volna, olyan okokból, amelyeket csak mi ismerünk.

Az én könyveimben alkalmazott módszer azonban megengedett. Sőt, a tanítóm arra utasított, hogy terjesszem, amennyire csak tudom. Mi ezt „a dolgok öltöztetése módjának” nevezzük. Shimon Bar Yochai Rabbi írásaiban láthatjátok, hogy ő ezt a módszert „engedélyadásnak” nevezi, és ezt adta nekem a Teremtő a legteljesebb mértékben. Úgy véljük, hogy ez nem a bölcs nagyságától függ, hanem a generáció állapotától, ahogy bölcseink mondták: „A kis Samuel méltó volt, stb., de a generációja nem volt méltó.” Ezért mondtam, hogy a bölcsesség feltárásának módjával való megjutalmazásom csak generációmnak köszönhető.

Absztrakt nevek

Komoly tévedés azt gondolni, hogy a Kabbala nyelve absztrakt neveket használ. Éppen ellenkezőleg, csak a valóságos dolgokat érinti. Valóban vannak olyan dolgok a világban, amelyek valósak, még ha nem is érzékeljük azokat, mint például a mágnes és az elektromosság. De ki lenne olyan ostoba, hogy azt mondja, ezek absztrakt nevek? Végtére is alaposan ismerjük a működésüket, és egyáltalán nem érdekel minket, hogy nem ismerjük a lényegüket. Végül is úgy hivatkozunk rájuk, mint a velük kapcsolatos cselekvések alanyaira, és ez egy valós név. Még egy gyermek is, aki csak most tanul beszélni, meg tudja nevezni azokat, amint érezni kezdi a működésüket. Ez a mi törvényünk: mindazt, amihez nincs elérésünk - nem nevezzük meg.

A lényeg nem érzékelhető a testi lények számára

Sőt, még azok a dolgok is, amelyeket úgy gondolunk, hogy lényegükben elérünk, mint például a sziklák és a fák, őszinte vizsgálat után nulla eredményt érünk el a lényegüket illetően, mivel csak a hatásukat érjük el, amelyek az érzékszerveinkkel történő érintkezésük révén történnek.

Lélek

Például, amikor a Kabbala azt állítja, hogy három erő létezik: 1) test, 2) állati lélek, 3) Kedusha [Szentség] lélek, ez nem a lélek lényegére utal. A lélek lényege folyékony, ez az, amit a pszichológusok „énnek”, a materialisták pedig „elektromosnak” neveznek.

Időpazarlás lenne a lényegéről beszélni, mivel az nem úgy van elrendezve, hogy érzékszerveinkkel megérinthessük, mint minden fizikai tárgyat. Azonban, ha megfigyeljük ennek a folyadéknak a lényegében a spirituális világokban végzett háromféle cselekvését, akkor a felsőbb világokban való tényleges működésüknek megfelelően, alapos megkülönböztetést tudunk tenni közöttük a fizikaiból vett elnevezésekkel. Így itt nincsenek absztrakt nevek, hanem a szó teljes értelmében kézzelfoghatóak.

A kommentárom előnye a korábbi kommentárokhoz képest

A Kabbala Bölcsességének értelmezésében segíthetnek nekünk a világi tanítások, mivel a Kabbala Bölcsessége mindennek a gyökere, és mindannyi bele van foglalva. Néhányukat az anatómia segítette, ahogy írva van: „Húsomból fogom látni Istent”, másokat pedig a filozófia. Az utóbbi időben széles körben használják a pszichológia bölcsességét. De ezeket nem tekintik igazi kommentároknak, mivel nem értelmeznek semmit a Kabbala Bölcsességében, hanem csak megmutatják nekünk, hogy a többi tanítás hogyan van meg benne. Ezért az olvasók nem kaphatnak benne segítséget egy helyen egy másik helyről. ... habár a Teremtő szolgálatának bölcsessége a Kabbala Bölcsességéhez legközelebb álló bölcsesség az összes külső tanítás közül.

És mondani sem kell, hogy lehetetlen segítséget kapni az anatómia tudományának vagy a filozófiának megfelelő értelmezésekből. Ezért mondtam, hogy én vagyok az első értelmező gyökerek és ágak, ok és okozat szerint. Ezért, ha az ember megért valamit az én kommentáromon keresztül, biztos lehet benne, hogy bárhol is találja ezt a témát a Zohárban és a Tikkunimban, az segíteni fog neki, mint a szó szerinti kommentárok esetében, ahol az egyik hely segít a többi helyen is.

A külső tanítások szerinti értelmezés stílusa időpazarlás, mert az nem más, mint az egyik tanítás hitelességének tanúsítása a másik felett. A külső tanításnak nincs szüksége tanúsításra, mivel a Gondviselés öt érzékszervet készített elő, hogy tanúskodjon róla, és a Kabbala szerint (mindazonáltal) meg kell érteni a peres fél érvelését, mielőtt tanúskodni kezdene az érvelés mellett.

A külső tanítások szerinti értelmezés stílusa

Ez a Shem Tov Rav tévedésének forrása: ő a Kabbala Bölcsességének megfelelően értelmezte az A tévelygők útmutatója (The Guide for the Perplexed) című művet, és nem tudta, vagy úgy tett, mintha nem tudná, hogy az orvostudomány bölcsessége, vagy bármely más bölcsesség, a filozófia bölcsességéhez hasonlóan a Kabbala Bölcsességének megfelelően is értelmezhető. Ez azért van így, mert minden tanítás benne van, és annak pecsétje lenyomatát viseli.

Természetesen „A tévelygők útmutatója” egyáltalán nem arra utalt, amit Shem Tov Rav értelmezett, és nem látta, hogyan értelmezte ő a Kabbalát … a „Teremtés könyvében” - a filozófia szerint. Már bebizonyítottam, hogy egy ilyen kommentár stílus időpazarlás, mivel a külső tanításoknak nincs szükségük tanúságra, és értelmetlen a Kabbala Bölcsességének igazságát tanúsítani, mielőtt annak szavait értelmezték volna.

Ez olyan, mint egy ügyész, aki tanúkat hoz, hogy igazolja szavait, mielőtt elmagyarázta volna érveit (kivéve azokat a könyveket, amelyek a Teremtő munkájával foglalkoznak, mivel a Teremtő szolgálatának bölcsessége valóban tanúkra szorul az igazságosságának és sikerességének igazolásához, és bennünket a bölcsesség igazságának kell segítenie).

Az ilyen stílusú művek azonban egyáltalán nem fölöslegesek. Miután alaposan megértettük magát a Bölcsességet, sok segítséget kaphatunk az analógiákból és abból, ahogy az összes tanítás benne van, továbbá abból, hogy milyen módon keressük azokat.

A Bölcsesség elérése

Az igazság Bölcsességében három fokozat van:

1. A Bölcsesség eredetisége. Nem igényel emberi segítséget, mivel teljes egészében a Teremtő ajándéka, amelybe kívülálló nem avatkozhat bele.

2. Ezeknek a forrásoknak a megértése, amelyeket az ember felülről kap. Olyan, akár egy ember, aki előtt ott terül el az egész világ, de mégis erőfeszítéseket kell tennie és tanulnia kell, hogy megértse ezt a világot. Bár mindent a saját szemével lát, mégis - vannak bolondok és vannak bölcsek. Ezt a megértést „az igazság bölcsességének” nevezik, és Adam HaRishon volt az első, aki elegendő tudássort kapott ahhoz, hogy megértse és a maximum mértékben használja ki sikerrel mindazt, amit a saját szemével látott és elért.

E tudás sorrendje csak szájról szájra adható át. És van bennük egy evolúciós sorrend is, amely szerint mindenki hozzáadhat a barátjához, vagy visszafejlődhet (míg az első megkülönböztetésben mindenki egyformán részesül, hozzáadás vagy elvétel nélkül, mint Adam is, a világ valóságának megértésében. A megtekintésében mindenki egyenlő, de a megértésében nem így van – egyesek generációról generációra fejlődnek, mások visszafejlődnek). A közvetítés rendjét néha „a Kifejezett Név közvetítésének” nevezik, és sok feltétel mellett adják át, de csak szóban, nem írásban.

3. Ez egy írásbeli rend. Egy teljesen új dolog, mivel amellett, hogy sok teret hagy a Bölcsesség fejlődésének, amelyen keresztül mindenki megörökli az elért eredményeinek minden kiterjedését a következő generációk számára, van benne egy másik csodálatos erő is: Mindenki, aki részt vesz benne - bár még nem érti, ami benne le van írva - megtisztul általa, és az ilyenekhez kerülnek közelebb a felsőbb Fények. Ez a rend négy nyelvet tartalmaz, ahogy fentebb már elmagyaráztuk, a Kabbala nyelve pedig mindet felülmúlja.

A Bölcsesség átadásának rendje

A Bölcsességet tanulni vágyók számára a legsikeresebb módszer az, ha keresnek egy igazi Kabbalistát, és követik az összes utasítását, amíg meg nem kapják a jutalmukat, vagyis meg nem értik a Bölcsességet a saját elméjükben, ami az első megértés. Ezután megkapják a jutalmukat, amit szájról szájra adnak át, ami a második megértés, majd ezt követően írásban is megértik, ami a harmadik megértés. Ekkor az ember könnyedén örökölte tanítójától az összes bölcsességet és annak eszközeit, és minden ideje a fejlődésre és a kiterjedésre marad.

A valóságban azonban van egy második módszer is: az ember nagy vágyakozása révén megnyílnak előtte a mennyország látványai, és egymagában eléri az összes eredetet. Ez az első megkülönböztetés. Azután azonban még mindig keményen kell dolgoznia és erőfeszítéseket kell tennie, amíg nem talál egy Kabbalista bölcset, akinek meghajolhat és engedelmeskedhet, és akitől szemtől szembe átadással kaphatja meg a Bölcsességet, ami a második megkülönböztetés.

Ezután jön a harmadik megkülönböztetés. Mivel eleve nem kötődik egy Kabbalista Bölcshöz, a megszerzett tudás nagy erőfeszítésekkel jár és sok időt vesz igénybe, így kevés idő marad a fejlődésre. A tudás továbbá néha csak utólag jön meg, ahogy írva van: „és Bölcsesség nélkül halnak meg”. Ők az a kilencvenkilenc százalék, akiket a „belépnek, de nem lépnek ki” névvel illetünk. Olyanok, mint a bolondok és a tudatlanok ebben a világban, akik látják a világot maguk előtt, de semmit sem értenek belőle, kivéve a szájukban lévő kenyeret.

Valójában az első módszerrel sem mindenki jár sikerrel, mivel miután elérték a célt, a többségük önelégültté válik, és nem tudják kellőképpen alávetni magukat tanáruknak, mivel nem érdemesek a Bölcsesség átadására. Ebben az esetben a Bölcsnek el kell rejtenie előlük a Bölcsesség lényegét, és „Bölcsesség nélkül fognak meghalni”, „belépnek, de nem lépnek ki”.

Ez azért van így, mert a Bölcsesség átadásának szigorú és kemény feltételei vannak, amelyek szükséges okokból fakadnak. Ezért nagyon keveseket tartanak a tanáraik elég nagyra ahhoz, hogy méltónak találják őket erre a dologra, és (csak) a megjutalmazottak a boldogok.