Mik azok a könnyű Mitzvák, amelyeket az ember a sarkával tapos a munkájában?

41.cikk, 1990

A versről: „És lészen, mert meghallgattátok, és megtartottátok és megcselekszitek őket, és az Úr, a te Istened megtartja veletek a szövetséget és a kegyelmet, amelyre megesküdött Ősatyáitoknak”, a RASHI a következőképpen értelmezte: „Ha a Mitzvák [Parancsolatok/jó cselekedetek] könnyűek, amelyeket az ember a lábával {sarkával} tapos, meghallgatod, és az Úr megtartja, megtartatja veled az Ő ígéretét”.

Meg kell értenünk, mit jelent számunkra, hogy ha az ember betartja a könnyű Mitzvákat, akkor a Teremtő megtartja vele az ígéretét. Meg kell értenünk ezt a feltételt, ami azt jelenti, hogy ellenkező esetben olyan, mintha nem tudná megtartani a szövetséget, amit  Ősatyáitokkal kötött. Azt is meg kell értenünk, amit a magyarázók kérdeznek: Miért kezdődik többes számban [héberül], „megtartjátok és megcselekszitek”, és végződik egyes számban [héberül], „megtartja veled”.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, először is meg kell értenünk a 613 Mitzva jelentését, amit kaptunk. A „Bevezetés a Zohár könyvéhez” („Általános magyarázat mind a tizennégy parancsolathoz, hogy hogyan oszlanak meg a teremtés hét napjára”, 1. pont): „A Tórában szereplő Mitzvákat Pekudin [arámi: Parancsok/lerakatoknak], valamint 613 Eitin [arámi: Tanácsoknak] nevezzük. A különbség közöttük az, hogy mindenben van Panim [elülső/Arc - A Teremtő arccal odafordult állapota] és Achor [hátsó/hátulsó - A Teremtő hátat fordított állapota]. A valamire való felkészülést Achornak, a dolog elérését pedig Panimnak nevezik. Hasonlóképpen, a Tórában és a Mitzvákban is van ‘megcselekedjük’ és van ‘meghalljuk’. Amikor a Tórát és a Mitzvákat ‘az Ő szavának megcselekvőjeként’ tartjuk be, mielőtt a meghallással jutalmaznának meg bennünket, a Mitzvotokat ‘613 Eitin’-nek [Tanácsnak] nevezik, és Achornak [hátsó állapot /hátulsó] tekintjük. Amikor ‘az Ő szavának meghallásával megjutalmazzák az embert’, a 613 Mitzva Pekudin lesz [arámi: Parancsok/meghagyások], a Pikadon [Letét] szóból. Ez azért van így, mert 613 Mitzvot van, ahol minden egyes Mitzvában [a Mitzvotok egyes számában] egy egyedi fokozatú fény helyeződik el, amely a lélek 613 szervének és inának, stb., egy meghatározott részének felel meg, és ezt tekintjük a Mitzvák Panimjának[Elülső/Arcának]”.

„Az Ő szavának megcselekvői” az előkészítés során, mielőtt az ember „az Ő szavának, hangjának meghallásával” jutalmazva lesz, mert a „hallás” az, amikor az ember már meg lett jutalmazva az adakozás edényeivel, mert csak ekkor van egy edény a bőség számára, hogy az adakozás edényeibe öltözzön. Ekkor már van „füle” hozzá, hogy meghallja a Teremtő hangját.

De addig, amíg a megszerzés edényeiben van elmerülve, az embernek a „cselekvésnek” nevezett „ cselekedetben” kell dolgoznia, bár a teste nem hajlandó a Teremtő nevéért dolgozni. Sokkal inkább azt kell hinnie, hogy bár az alacsonyrendűség állapotában van, ami azt jelenti, hogy a test nem ért egyet ezzel a munkával - a Teremtő nevéért végzett munkával -, a Teremtő mégis gyönyörködik ebben, mert az alacsonyrendűség állapotában az ember úgy érzi, hogy szüksége van a Teremtő segítségére. Ezért ilyenkor nagyon szoros kapcsolatban van a Teremtővel, mivel úgy érzi, hogy nincs más lehetősége, és csak a Teremtő tudja megmenteni és megszabadítani őt ebből az alantas állapotból.

Az ember azonban felteszi magának a kérdést: „Hol van a Teremtő igazsága és teljessége?” Fáradozik, betartja a Tórát és a Mitzvákat, és nem vágyik jutalomra ezért. Inkább a Teremtő nevéért akar dolgozni, ahogy a Zohárban írva van: annak nevéért kell dolgozni, mert egy nagy Királyt akar szolgálni, vagyis azért, mert Ő hatalmas és uralkodó. Amikor arra kéri a Teremtőt, hogy engedje érezni az Ő nagyságát, és az ember elhiszi, hogy a Teremtő meghallgatja minden száj imáját, minden nap áll és várakozik, hogy egyre inkább érezze a Teremtő nagyságát, de a végén látja, hogy egyre inkább alacsonyrendűségbe merül. Más szóval, úgy érzi, hogy az emberek az utcán nem merülnek el annyira az önszeretetben.

Tehát az ember azt kérdezi: „Hogy lehet, hogy az utcai emberek, akik nem imádkoznak azért, hogy a Teremtő szabadítsa meg őket az önszeretetből, jól vannak?” Azt látja, hogy ők a munka rendjét a legteljesebb teljességnek érzik, vagyis tudják, hogy minden nap előrehaladnak, vagyis a vagyonuk növekszik. Úgy van, ahogy egyszer már mondtam, hogy mindegyiküknek van egy naplója, ahol látja, hogy naponta hány Mitzvát írtak a nevére, és hány oldal Gemarat [Talmud része - Mishna(rend) magyarázata] tud beírni a naplójába. Ő ezzel szemben az ellenkezőjét látja, hogy minden nap rosszabb, mint az előző nap.

Amikor az ember önvizsgálatot tart, látja, hogy naponta többször is felemelkedik, míg néha azt gondolja: „Most már biztos vagyok benne, hogy elértem a célomat, nem úgy, ahogy eddig volt”. De hirtelen olyan gondolatok törnek rá, amelyek összezavarják, és mindent elfelejt, vagyis teljesen megfeledkezik még a felemelkedésekről is, és nem érez mást, csak alacsonyrendűséget. Most, a sok munka után, amit elvégzett, rosszabb lett, mint valaha. Elkezdi vizsgálni magát, és egyetlen jó cselekedetet sem talál, és úgy érzi, mintha soha nem tartotta volna be a Tórát és a Mitzvákat.

A kérdés az, hogyan magyarázza meg az ember ezeket az érzéseket magának? Igazak vagy hamisak? Vagyis a valóság szempontjából, és a valóságot nem lehet kitörölni, minden bizonnyal a Tórát és a Mitzvákat gyakorolta és betartotta. De az érzései szerint, mindez eltűnt. A kérdés az, hogy hová tűntek, vagyis ki vitte el őket, hiszen ő nem érzi őket? Nem mondhatja, hogy amnéziában szenved, és ezért elfelejtett mindent. Hiszen látja, hogy igenis emlékszik a rossz dolgokra, amiket tett.

A válasz az, hogy hinnünk kell a bölcsekben, ahogy a Zohárban olvasható, amely így értelmezi az írást: „Vagy tudtára adjuk, hogy vétkezett”. Azt kérdezi: „Ki hozza ezt a tudomására?” És megmagyarázza: „A Tóra”. Ahogy egyszer már elmagyaráztuk, a Tóra tanulása az igazság elérésének szándékával, vagyis hogy valóban a Teremtő szolgálója legyen, vagyis a Tóra és a Mitzvák betartásával nem azt akarja elérni, hogy önmagáért dolgozzon, vagyis hogy jutalmat kapjon. Inkább a Tórát és a Mitzvákat akarja betartani, ahogy bölcseink mondták: „Én teremtettem a gonosz hajlamot, a Tórát pedig fűszerként teremtettem”. Vagyis tanácsként tanulja a Tórát, amellyel valóban a Teremtő szolgájává válik, vagyis a Teremtőért akar dolgozni, ezért a Tóra tudatosítja benne, hogy vétkezett.

Ez azt jelenti, hogy a „Tóra mint fűszer” sorrendje az, hogy először is a tudtára adja, hogy „vétkezett”, vagyis feltárja előtte, mennyire merült el az önszeretetben. Ezt úgy tekintjük, hogy a Tóra, amely a fűszer, megadja neki a Klit [Edényt], vagyis a hiányt, így szüksége lesz a Teremtő segítségére. Ebből következik, hogy a Tóra figyelmezteti őt arra, hogy a Teremtőbe vetett hit idegen számára. Másképpen fogalmazva, érzi, hogy milyen messze van a Teremtőtől, hogy a Teremtő számára olyan, mint egy idegen. Ahogy Baal HaSulam mondta a „Ne legyen benned idegen Isten” versről, az „Isten” azt jelenti, hogy a Teremtő nem lehet számodra olyan, mint egy idegen, akivel nincs kapcsolatod.

Az ember elmerül az önszeretetben, ami a Teremtőtől való forma-különbözőség, mivel a Teremtő csak adni akar, míg az ember természeténél fogva csak kapni akar. Ezért „Ő és én nem lakozhatunk egy hajlékban”. Ebből következik, hogy ahol az embernek közel kellett volna éreznie magát a Teremtőhöz, ott távolinak érzi magát a Teremtőtől. Ezt a Tóra tudatosítja benne, vagyis aki Tórát tanul, hiszen hisz bölcseink szavaiban, akik azt mondták: „A Teremtő kijelentette: ‘Én teremtettem a gonosz hajlamot, a Tórát pedig fűszernek teremtettem’”. Ezt a fűszert azért kapja az ember, hogy érezze, milyen messze van a Teremtőtől.

Ebből következik, hogy a Tóra megadja az embernek a Klit, vagyis a hiányt, hogy az ember kérje a Teremtőt, hogy szabadítsa ki őt a száműzetésből, amit „egyiptomi száműzetésnek” nevezünk. Köztudott, hogy a Metzar-Yam [Mitzraim (Egyiptom)] jelentése Tzar-Ayin [szó szerint szűkszemű, azaz „irigy”]. Vagyis az embernek nincs hatalma arra, hogy adakozzon, hanem csak arra, hogy megszerezzen. Bár látja, hogy lehetetlen a Teremtőhöz közelítenie, mielőtt minden cselekedete arra irányulna, hogy adakozzon, mégis látja, hogy az Ő segítsége nélkül semmi esélye sincs erre.

Már sokszor elmondtuk, hogy miért teremtette ezt a Teremtő, azaz ez azt jelenti, hogy nem marad lehetőség arra, hogy az ember kikerüljön a Fáraó uralma alól. A válasz az, amit Baal HaSulam mondott arról, amit Ábrahám kérdezett a Teremtőtől, amikor megígérte neki a föld örökségét: „Honnan fogom tudni, hogy örökölni fogom? És azt mondta Ábrahámnak: ‘Tudd meg, hogy a te leszármazottaid idegenek lesznek egy olyan földön, ami nem az övék.’”

Azt mondta, hogy Ábrahám kérdése az volt, hogy látta, mi lesz a föld öröksége, a Malchut, amely a felső bőséget hordozza, ami a Kedusha [Szentség] öt Behinot [Minőséget] NRNHY-t tartalmaz. Az is ismert, hogy nincs fény Kli [Edény] nélkül, vagyis nincs kitöltés hiány nélkül. Ábrahám mégis úgy látta, hogy Izraelnek nincs szüksége a szint kitöltésére. Inkább, ha egy kis feltárulást érnek el fentről, akkor már elégedettek lesznek. Természetesen nem lesz szükségük arra, hogy megszerezzék a Neshama NRNHY-ját, amely a Malchutban található, amit „a föld örökségének” nevezünk.

„Hogyan fogják tehát” - mondta Ábrahám -„ megkapni a fényt, ha nincs Kelimjük [Edényük], amit ‘hiánynak’ nevezünk?” Ekkor a Teremtő azt mondta neki: „Tudd meg biztosan, hogy leszármazottaid idegenek lesznek egy olyan földön, amely nem az övék”. Más szóval, Izrael népe egy olyan Eretzben [földön] lesz, vagyis egy olyan Ratzonban [Vágyban], amely nem Izrael népéhez tartozik. A megszerzési vágy irányítása alatt lesznek, amely a Fáraóé, Egyiptom királyáé.

„Szenvedni fognak”, ami azt jelenti, hogy Izrael népe szenvedni fog, mert képtelenek lesznek azért dolgozni, hogy adakozzanak, ami Dvekut [Összetapadást] hozna számukra a Teremtővel. Abban az időben szükségük lesz a Teremtő segítségére, ahogy írva van: „És felszállt kiáltásuk az Istenhez a munkától, és Isten meghallotta sóhajtásukat, és Isten megemlékezett az Ábrahámmal kötött szövetségéről”.

Bölcseink azt mondták: „Aki megtisztulni jön, az segítséget kap”. A Zohár megkérdezi: „Hogyan segítik?”, és azt válaszolja: „Szent lélekkel”. Más szavakkal, először az ember Nefesh-t kap. Ha többel jutalmazzák, akkor Ruachot kap. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az ember megtisztulni jön, és segítséget kér, a fentről kapott segítséget a földi örökség részének tekintjük.

A fentiek szerint kell értelmeznünk azt, amit kérdeztünk: Miért van az, hogy amikor az ember elkezdi tanulni a Tórát, amiért a Tórát „fűszernek” nevezzük, amikor az ember elkezd járni az igazság útján, ahol a Tóra olyan, mint az Eitin, vagyis tanácsokat ad, hogy hogyan győzze le az ember a gonosz hajlamot, ekkor az ember elkezdi látni, hogy minden alkalommal, ahelyett, hogy közelebb érezné magát a Teremtőhöz, úgy érzi, hogy távolabb került Tőle.

Megkérdeztük: „Ez a Tóra útja, amely által az ember távolabb kerül a Teremtőtől?” A válasz az volt, hogy a Tóra előbb ad neki egy Klit, vagyis hiányt, hogy lássa, milyen messze van a Teremtőtől. Ezért mondja a Zohár, hogy a Tóra figyelmezteti őt arra, hogy vétkezett.

Ebből következik, hogy nem szabad azt mondania az embernek, hogy ha ő valóban Tórát tanul, akkor miért nem segít neki a Tóra, mint fűszer? A válasz az, hogy az embernek hinnie kell a bölcsekben, hogy a Tóra igenis segít neki azzal, hogy feltárja előtte, hogy vétkezett, vagyis milyen messze van a Teremtőtől, és emiatt szívből imádkozhat, hiszen úgy érzi, hogy rosszabb, mint a többi ember.

Bár ha megkérdezi önmagát, látni fogja, hogy ha több erőfeszítést tesz a Tóra és a Mitzvák betartásával, akkor miért érzi úgy, hogy rosszabb helyzetben van? Erre az ember nem tud válaszolni, de azt mondja, hogy ami az érzését illeti, úgy érzi, hogy most rosszabbul van, mint amikor a Tóra és a Mitzvák betartásával foglalkozott, mielőtt elkezdett volna az igazság útján járni. Más szóval, mindenben, amit tesz, azt látja, hogy mindezt csupán fél szívvel teszi, és nem úgy, mint korábban.

Ez úgy van, ahogy Baal HaSulam mondta, hogy a Teremtő azt mondta Ábrahámnak: „Tudd meg biztosan, hogy leszármazottaid idegenek lesznek egy olyan földön, amely nem az övék, és szenvedni fognak”. Ezáltal szükségük lesz arra, hogy örököljék a földet. Vagyis a hiány által, amely akkor lesz meg bennük, amikor csupaszok és nincstelenek lesznek: „És Izrael fiai felsóhajtottak a munkától, és kiáltásuk felemelkedett az Istenhez.”

Más szóval, maga a munka, az a tény, hogy nem haladnak előre a munkában, hanem éppen ellenkezőleg, megteremti a hiányukat, és akkor a Teremtő minden alkalommal segít nekik, amikor meg akarnak tisztulni. Ezáltal lesz Kelimjük [Edényük], hogy megkapják a föld örökségét.

A fentiek szerint kell értelmeznünk azt, amit kértünk: „És lőn, mert meghallgattátok, hogy az Úr, a ti Istenetek megtartja veletek a szövetséget és a kegyelmet, melyet őseiteknek megesküdött”. RASHI így értelmezte: „Ha a könnyű Mitzvákat, amelyeket az ember a sarkával tapos, meghallgatjátok, és az Úr megtartja és megtartatja veletek az Ő ígéretét”. Ezt a kikötést úgy kell értenünk, hogy ha a könnyű Mitzvákat megtartjátok, akkor a Teremtő megtartja ígéretét, ellenkező esetben nem tartja meg azt, amit megígért.

Az a helyzet, hogy a „könnyű Mitzvák” olyan dolgokat jelentenek, amelyeket az emberek lebecsülnek, az értelemre és a szívre utalva. Amely azt jelenti, hogy az összes Mitzvát, amikor betartja az ember, hogy jutalmat kapjon, akkor nem becsüli le ezeket a Mitzvákat. Ehelyett mindezeket a Mitzvákat „súlyosnak” nevezzük, mivel a jutalom elvesztését okozhatják. Ezért a jutalom, amit cserébe kapni akarnak, teszi fontossá a Mitzvákat. Más szóval, a jutalom teszi őket értékessé.

De amikor az embernek a Teremtő nevéért kellene dolgoznia, ami számára az értelem fölött áll, az ember nem veszi ezt figyelembe, mivel a test ellenáll a jutalom nélküli munkának. Ezért, amikor azt mondjuk a testnek, hogy csak azért kell dolgoznunk, hogy a Teremtőnek adakozzunk, a test azt mondja, hogy ez távol áll az értelemtől, és nem érdemes erőfeszítést tennünk az ilyen munkáért. Ekkor az ember belátja, hogy nem tudja legyőzni a testet. Ahogy Baal HaSulam elmagyarázta, az a tény, hogy az embernek nem áll módjában az önmaga számára való megszerzésre irányuló vágy irányítása alól kilépni, a Teremtő szándékosan teremtette ezt, hogy az ember ezáltal megszerezze az igényt a Teremtő segítségére, mert különben elveszett.

Ezért, amikor az ember a Teremtő segítségét kéri, ezzel segítséget kap felülről. Ez a Tóra fénye, amely „korrigálja őt”, ahogyan a Zohár mondja, hogy ezáltal kapja meg a Kelimet és a Neshama NRNHY fénye elérésének szükségességét. Ez volt a Teremtő válasza Ábrahám kérdésére: „Honnan fogom tudni, hogy örökölni fogom?”

Ebből következik, hogy éppen akkor, amikor az ember meg akarja tartani a könnyű Mitzváit, szüksége van a Teremtő segítségére. Ellenkező esetben, ha az embernek nincs szüksége a könnyű Mitzvák betartására, amelyek megvetendő Mitzvák, akkor nincs szüksége a Teremtő segítségére sem. És mivel nincs szüksége arra, hogy a Teremtő segítse őt azzal, hogy NRNHY Fényű Neshamát ad majd neki, azaz mivel nincs szüksége erre, így Ábrahám kérdése: „Honnan fogom tudni, hogy örökölni fogom?” visszatér, mivel nincs szüksége arra, hogy megszerezze a föld örökségét.

Ebből következik, hogy a Teremtő nem tarthatja be a föld öröklésére vonatkozó ígéretét. Emiatt a RASHI értelmezése, ahol azt mondja, hogy ha betartod a könnyű Mitzvákat, akkor a Teremtő képes lesz betartani: „És az Úr megtartja”, azt jelenti, hogy a Teremtő megtartja az ígéretét; máskülönben lehetetlen megtartania amit  Ő ígért.

Ennek megfelelően kell értelmeznünk azt, amit kérdeztünk: Miért kezdődik többes számban a „megcselekedjük” szó  és „megtartom” szó miért végződik egyes számban? A válasz az, hogy amikor az ember dolgozni kezd, akkor két fennhatóság van a kezében: a saját fennhatósága, nevezetesen a megszerzési vágy, és az, hogy a Teremtőnek is akar dolgozni. Amikor az ember látja, hogy két fennhatóság van benne, akkor kéri a Teremtőt, hogy segítsen neki megszüntetni a saját fennhatóságát, és csak az egyes számban lévő fennhatóságot hagyja meg, vagyis a Teremtő fennhatóságát. Ekkor a Teremtő segít neki, hogy lenullázza a saját a fennhatóságát, és csak az egyes számban lévő fennhatóságot hagyja meg az embernek. Ezért van egyes számban írva: „És az Úr, a te Istened megtartja veled”, ami azt jelenti, hogy a Teremtő megtartja őt, hogy csak az egyes számban lévő hatalom maradjon meg neki.

A fentiek alapján érthetjük meg azt, ami meg van írva (5 Mózes 9:5): „Nem a te igaz lelkűséged vagy a te szíved teljessége miatt fogod örökölni az ő földjüket, hanem e népek gonoszsága miatt űzi ki őket előtted az Úr, a te Istened, és azért, hogy megerősítse azt az ígéretét, amelyet az Úr megígért a te Ősatyádnak, Ábrahámnak”.

Ezt meg kell értenünk. Ha a Teremtő azért akarja Izraelnek adni a föld örökségét, mert megígérte „Ősatyátoknak, Ábrahámnak”, akkor ez azt jelenti, hogy azért adta a föld örökségét Izrael népének, mert megígérte Ábrahámnak a föld örökségét. De itt a vers azt mondja, hogy az ok, amiért Izraelnek adta az örökséget, a nemzetek gonoszsága volt. Ez arra utal, hogy ha nem lett volna a nemzetek gonoszsága, akkor nem tudta volna megtartani az Ősatyáknak tett ígéretét. Meg kell értenünk, hogy miért van az, hogy ha ott van a nemzetek gonoszsága, akkor a Teremtő meg tudja tartani az esküt, és „a ti igaz lelkűségetek vagy a ti szívetek teljessége” miatt a Teremtő nem tudja megtartani az esküt.

A fentiek szerint a munkában a nemzetek gonoszsága az ember szívében lévő gonoszságot jelenti. Az ember nem tudja legyőzni azt, és a Teremtőhöz kell kiáltson, hogy segítsen rajta, és szabadítsa meg Egyiptom királyának, a Fáraónak a kormányzása alól. Hogyan segít neki? Úgy, ahogy a Zohárban olvasható:a „Szent lélekkel”. Ez azt jelenti, hogy minden alkalommal, amikor segítséget kér, Szent lelket kap. Azzal, hogy száműzetésben van, és ki akar lépni a száműzetésből, vagyis amikor az ember úgy érzi, hogy a nemzetek gonoszsága van rajta, akik nem hagyják, hogy a Teremtő nevéért dolgozzon, hanem csak saját magáért, ez úgy tekinthető, hogy a világ nemzeteinek érdekében kell dolgoznia a testén belül.

Így van ez megírva (2Mózes 1:11): „És felépítették a Fáraónak a szenvedés városait, Pithomot és Ramszeszt”. Baal HaSulam úgy értelmezte, hogy amikor a Teremtő nevéért akartak dolgozni, és legyőzték az egyiptomiak uralmát, ez a Ramszesz jelentése, ami azt jelenti, hogy legyőzték az önszeretetet, mint Ra'am [Mennydörgés] Sus [Ló], vagyis nagy erővel, mint egy ló. Azt hitték, hogy már kikerültek az önszeretet uralmából, de aztán eljutottak a Pi-Tehomhoz [a szakadék szájához], ami azt jelenti, hogy minden amit addig felépítettek, elsüllyedt és elnyelte őket a szakadék, és a munkájukból nem maradt semmi maradandó. Ezt nevezzük „Pithomnak”.

Más szóval, minden egyes alkalommal „Pithom és Ramszesz” módjára kellett dolgozniuk, ami azt jelenti, hogy minden nap újra kellett kezdeniük a munkát. Vagyis minden egyes nap úgy érezték, hogy mintha ma kezdték volna el a szentség munkáját, és úgy érezték, mintha eddig még soha nem foglalkoztak volna ezzel a munkával. Megkérdezték maguktól: Hová tűnt az eddig végzett munka és fáradozás? De nem tudták, mit válaszoljanak. Ahogy mondták, minden elsüllyedt és elnyelte a föld.

Nem tudták azt mondani a testüknek: „Miért nem akarod ma megerőltetni magad? Hiszen tegnap láttátok, hogy amikor fáradoztatok, erőt kaptatok a munkához. Tegnapról nem kaphattok semmit”, hiszen nem érzékeli az ember, hogy tegnap megcselekedett valamit, mert mindent elnyelt a föld. Valóban, miért van ez így? Ez egy korrekció.

Ebből az következik, hogy ha valaki önmagát nézi, és vannak jótettei, akkor nincs szüksége arra, hogy a Teremtő segítségét kérje, hiszen amúgy sincs hova segítséget kapnia a Teremtőtől, hiszen hiány nélkül nincs kitöltöttség. Így a Teremtő nem tudja megtartani a föld örökségére vonatkozó ígéretét, mivel itt nincs hiány arra, hogy segítségként megadja nekik a föld örökségét.

Ezért mondja: „Nem az igaz lelkűségetek vagy a szívetek tisztasága miatt fogjátok örökölni a földjeiket”. Miért? Mert ha rendben vannak, akkor nincs szükségük Rá. Ezt jelentik a szavak: „E népek gonoszsága miatt űzi ki őket az Úr, a te Istened”, hiszen a gonoszság miatt van szükségük segítségre.