Mit jelent az, hogy az egyiptomi kormányzó bukása előtt nem jött válasz a felkiáltásra, a munkában?

15. cikk, 1990

A Zohár (Shemot [Exodus], 341. tétel) azt mondja: "Amíg kormányzók uralkodtak Izrael felett, addig Izrael felkiáltása nem talált meghallgatásra. Amikor a kormányzóik elbuktak, meg van írva: 'Egyiptom királya meghalt'. És haladéktalanul: 'És Izrael fiai Felkiáltottak a munkától, és felsírtak, és kiáltásuk felszállt Istenhez'. De addig a pillanatig kiáltásuk nem talált meghallgatásra".

Ezt meg kell értenünk: Ha azt mondja, hogy mielőtt a kormányzók elbuktak volna, kiáltásuk nem talált meghallgatásra, akkor ki okozta, hogy kormányzóik elbukjanak, hogy ezután hallani lehet a kiáltásukat? Azt is meg kell értenünk, hogy ha a kormányzóiknak volt hatalma, akkor miért volt lehetetlen, hogy a kiáltásuk meghallgatásra találjon. Vajon a kormányzóknak volt hatalmuk arra, hogy feltartóztassák Izrael imáit? Meg kell értenünk azt is, ami meg van írva (2Mózes 5:22): "Akkor Mózes visszatért az Úrhoz, és ezt mondta: Ő Uram, miért hoztál bajt erre a népre? Miért küldtél engem egyáltalán? Amióta eljöttem a Fáraóhoz, hogy a Te nevedben szóljak, azóta árt ennek a népnek, és Te egyáltalán nem mentetted meg népedet. Akkor az Úr így szólt Mózeshez: "Most meglátod, mit teszek a Fáraóval, mert erős kézzel fogom eltávolodásra bírni".

Meg kell értenünk Mózes érvelését, amikor azt mondta: "Amióta eljöttem a Fáraóhoz, hogy a Te nevedben szóljak, azóta árt ennek a népnek, és Te egyáltalán nem mentetted meg népedet". Úgy tűnik, mintha Mózes panasza igaz lett volna, hiszen a Teremtő válaszából az következik, hogy amit Mózes mondott, az igaz volt. De a Teremtő azt mondta: "Most meglátod, mit teszek a Fáraóval". Más szóval, látni fogja, mit fog tenni a Teremtő a Fáraóval. Úgy tűnik, mintha azt kellett volna mondani, hogy "látni fogod", vagyis Mózes látni fogja, vagyis Atah [אתה - te] és egy Alef [ami a "most"-ról "te"-re változtatja a jelentést]. Miért van írva, hogy Atah [אתה - te] és egy Ayin [ami azt jelenti, hogy "most"], ami arra utal, hogy most fog látni? Ez azt jelenti, hogy amikor korábban eljött a Fáraóhoz, és ártott ennek a népnek, akkor nem jöhetett létre a kivonulás Egyiptomból. De most helyet fog kapni, mert hatalmas kézzel elküldi őket és kiűzi őket.

Meg kell értenünk, hogy miért éppen most van az Egyiptomból való kivonulás helye. Két dolgot kell itt megértenünk: 1) miért romlott Izrael népének helyzete, amikor a Teremtő küldöttje eljött. 2) miért pont most, miután a romlott a helyzet, történhet meg a kivonulás Egyiptomból.

Ezt kell értelmeznünk a munkában. Az ARI azt mondja, hogy az egyiptomi száműzetés azt jelentette, hogy a Kedusha [Szentség] száműzetésben volt. Ez azt jelenti, hogy az egyiptomi Klipa uralkodott Izrael népe felett. Úgy kell értelmeznünk, hogy Izrael népe azt jelenti, hogy az egész nép a Teremtő nevéért akart dolgozni, és nem a saját nevéért, mivel köztudott, hogy az "Izrael" jelentése Yashar-El [ישר-על - egyenesen a Teremtőhöz], vagyis mindent a Teremtőért.

A Fáraó kormányzása ennek az ellenkezője: csak a saját érdekében dolgozik. Ezért a Kedusha szemlélete azt jelenti, hogy a Teremtő nevéért kell dolgoznunk, vagyis adakoznunk kell. Ez a megkülönböztetés a száműzetésben, a Fáraó, Egyiptom királyának uralma alatt történt, ahol a Metzar-Yam [keskeny tenger] betűi Mitzrayim [Egyiptom], és köztudott, hogy a "keskeny" a Hassadim [Kegyelem] hiányát jelenti.

Ez olyan, mint a [héber] kifejezés, "szűkszemű" [féltékeny, irigy], ami azt jelenti, hogy csak kapni tud, adni nem. A "széles" azt jelenti, hogy tágas, vagyis sokat ad, a "keskeny" pedig az ellenkezőjét jelenti, nem ad, ami azt jelenti, hogy az egyiptomi Klipa [héj] abban nyilvánult meg, hogy mindenki csak azért dolgozhatott, hogy cserébe kapjon. De viszonzás nélkül, vagyis csak adakozásban nem engedi meg a cselekvést. Ezt úgy tekintjük, hogy Egyiptom beszűkítette [megszorította] Izrael minőségét.

Ezzel értelmezhetjük azt, amit bölcseink mondtak: "Aki megszorítja Izraelt, az Roshsá [ראש -Fej-évé] válik". Vagyis, ki képes Izrael minőségét ellenőrizni? Csak az, aki a Rosh [ראש -Fej], aki kormányoz. Akkor ő kényszeríti Izrael minőségét, nem engedi, hogy a Teremtő nevéért dolgozzon, aki arra hivatott, hogy Heseddel [Kegyelemmel] foglalatoskodjon, de csak a saját maga számára való megszerzés {van megengedve számára}. Ezt nevezik "az egyiptomi Klipa"-nak.

Ezért a munka sorrendje az, ahogy bölcseink mondták: "Az embernek mindig a Tórával és a Mitzvákkal [Parancsolatokkal/jócselekedetekkel] Lo Lishmában [nem az Ő nevéért] kell foglalatoskodnia, és Lo Lishmából eljutunk Lishmába [az Ő nevéért] állapotába, mivel a benne lévő fény megreformálja őt". Ez azért van így, mert az ember azzal a vággyal született, hogy önmagának szerezzen meg. Ezért, ha azt akarjuk, hogy megcselekedjen valamit, hogy kilépjen abból az állapotból, ahol megszokta, hogy a létfenntartásáért dolgozik, vagyis az embernek azt mondjuk: "Eddig tudtad, hogy minden örömöd, amivel fenntartod a tested, hogy létezni tudjon, csak a korporális dolgokból származik. Csak a korporális dolgokban találtál örömöt, és ezt nevezik 'a test fenntartásának'. Foglalkozzatok a Tórával és a Mitzvákkal, amelyekben nagyobb öröm ölt testet, ezért jobb nektek a Tórával és a Mitzvákkal foglalatoskodni, mert ez által több örömötök lesz."

Ezt hívják Lo Lishma-nak. Lo Lishmából azonban Lishmába érkezik meg az ember. Ezért érdemes még a Lo Lishmában is elkezdeni, hiszen a végén el fog jutni a Lishmába. Úgy van, ahogy Maimonidész mondja: "Ezért, amikor a kicsinyeket, a nőket és a tanulatlan embereket tanítjuk, azt azért tesszük, hogy jutalomban részesüljenek, amíg tudásra nem tesznek szert".
 
Mindez azért van, mert a test csak az anyanyelvét érti. Vagyis, ha az első nyelv, amelyen az anya beszél hozzá, a megszerzés nyelve, ami azt jelenti, hogy csak a saját magának való kapni akarásért dolgozik, vagyis csak a saját hasznáért cselekszik, és az adakozás nyelve valami új számára, és ha nem érti, akkor nagyon nehéz megtanulnia ezt a nyelvet. Vagyis ennek a nyelvnek a megértéséhez felülről jövő segítségre van szüksége, hogy képes legyen megérteni az adakozás vágyának ezt a nyelvezetét.

Erről azt mondták: "Aki megtisztulni jön, annak segítenek", hogy megértsük ezt a nyelvet. Ezt nevezik "Babilon nemzedékének", ahogyan írva van (1Mózes 7:11): "Nem hallják egymás nyelvét". Más szóval, amikor az adakozás munkáját megkapták, hogy mindenki a barátjáért dolgozzon, a csomag hamar széthullott.

Vagyis úgy van, ahogy írva van: "és abbahagyták a város építését", hiszen amikor azt mondták nekik, hogy mindenki dolgozzon a barátja javára, nem ismerték ezt a nyelvet, és senki sem akart a másik javára dolgozni. Ezért azonnal "abbahagyták a város építését", mivel nem volt motivációjuk arra, hogy másokért dolgozzanak.

Ezért, amikor Izrael népe száműzetésben volt Egyiptomban, és a Fáraó, Metzar-Yam [Szűk Tenger/Egyiptom] királyának kormányzása alatt állt, és ki akartak lépni a fennhatósága alól, nem tudtak. Még mindig nem volt világos számukra, hogy mit jelent az, hogy azért dolgozni, hogy adakozzanak, és nem a saját érdekükben. Bár a Teremtő nevéért akartak dolgozni, látták, hogy nem tudnak. Mégis mindig voltak kifogásaik arra, hogy miért nem lehet céljuk az adakozás érdekében cselekedni, és nem érezték, hogy milyen távol vannak a Teremtőtől.

Amikor azonban Mózes eljött Izrael népéhez, és mindegyikükben a Fáraó minőségéhez szólt, vagyis a szívükben lévő kapni akaráshoz, és azt mondta nekik, hogy azt akarja, hogy a bennük lévő Fáraó minősége ne uralkodjon Izrael minőségén, hanem az tegye lehetővé, hogy a Teremtőért dolgozzanak, és ne a test érdekében, amikor a Fáraó, a nemzetben meghallotta, amit Mózes mondott nekik - hogy csak a Teremtő nevéért dolgozzanak -, megértették, mit jelent adakozni és nem megszerezi, és azonnal meggyengültek a munkában, mivel a test minden erejével ellenállt, így nem akarták elvégezni a Kedusha semmilyen cselekedetét.

Más szóval, még a Lo Lishma is nehézzé vált számukra. Mielőtt Mózes eljött, volt erejük dolgozni, mert még mindig nem tudták, hogy mit jelent a "Teremtő nevéért" állapota. De amikor Mózes eljött, és elmagyarázta nekik, mit jelent az, hogy adakozni és nem megszerezi, mindegyikük Fáraója kérdezősködni kezdett: 1) Ahogy meg van írva, a Fáraó megkérdezte: "Ki az Úr, hogy engedelmeskedjem a szavának?". 2) Aztán jött a gonosz kérdése, aki azt kérdezte: " Mire való ez a munka számodra?".

Ebből következik, hogy amint Izrael népe meghallotta Mózestől, hogy a Teremtőért kell dolgozniuk, megkezdődött az emberben lévő gonosz valódi ellenállása. Ezt jelentik a következő szavak: "Akkor Mózes visszatért az Úrhoz, és így szólt: "Uram, miért hoztál bajt erre a népre? Mióta eljöttem a Fáraóhoz, hogy a Te nevedben szóljak, azóta árt ennek a népnek"Más szavakkal, a test, amelyet Fáraónak nevezünk, elkezdett ellenállni a munkának.

Ebből következik, hogy Mózes kérdése helyénvaló volt. Vagyis az értelem szempontjából megértjük, hogy ha betartjuk a Tórát és a Mitzvákat, amelyeket a Teremtő megparancsolt, akkor a sorrendnek annak kell lennie, hogy ha az igazság útját járjuk, akkor a munkának mindenképpen erősebbé kell válnia, hiszen mi az igazság útján menetelünk, míg a Lo Lishmában nem az igazság útján járunk.

Ezért, amikor Mózes eljött, hogy a Teremtő nevében beszéljen, a munkának erősebbé kellett volna válnia, ami azt jelenti, hogy az igazság minőségével legyőzte a gonoszt. Mégis, mit látott Mózes? Meg van írva: "Amióta eljöttem a Fáraóhoz, hogy a Te nevedben szóljak, ártott ennek a népnek", ami azt jelenti, hogy a gonosz legyőzésére irányuló munka nehezebbé vált. Más szavakkal, nemhogy nem lettek jobbá, vagyis nem volt több erejük a gonosz legyőzésére, hanem éppen ellenkezőleg, a gonosz még nagyobb hatalmat szerzett felettük.

Az igazság mégis az, hogy mielőtt tudnánk, mit jelent mindent megtenni az adakozás érdekében, az emberben lévő gonoszság nem mutatja meg annyira az ellenállását, mivel a Tórában és a Mitzvákban való részvétel közben kap egy kapaszkodót. Amikor azonban a test meghallja, hogy mit jelent a Teremtőnek adakozni, és nem kapni semmit a saját érdekében, vagyis teljesen ki akarja irtani a gonoszt, és nem ad neki kapaszkodót a Tóra és a Mitzvák terén, akkor természetesen teljes erejéből ellenáll, és nem engedi, hogy eltöröljék.

Ebből következik, hogy nem arról van szó, hogy valami új történt a gonoszságban. Vagyis nem arról van szó, hogy most kapta meg a gonoszt, hanem arról, hogy a benne lévő gonosznak nem volt semmi dolga, és gyakorlatilag tétlen volt benne. De amikor az ember minden cselekedetét a Teremtőnek akarja adni, és semmit sem ad a testének, az úgynevezett " önmagáért való kapni akarás" elkezdi megmutatni erejét, és ellenáll annak, hogy legyőzzék a test feletti kormányzás tekintetében.

A Zohárban azt írják, hogy a gonosz hajlamot az emberben "bolond öreg királynak" nevezik. Azt mondja: Miért hívják "királynak"? Mert ez irányítja a testet. És miért hívják "öregnek"? Mert amint az ember megszületik, azonnal jelen van az emberben, míg a jó hajlam tizenhárom év után érkezik csak meg az emberhez.

Ebből következik, hogy amíg a gonoszság nem tárul fel, addig nincs, mit eltörölni. De amint hatalma teljes egészében feltárult, már lehetséges a hatalmát visszavonni, hiszen akkor, amikor hatalmát eltörlik, azt teljes egészében hatályon kívül helyezi. Ha a gonosz nem tárul fel, akkor csak egy részét lehet eltörölni, és ez nem teljesség, hiszen felülről, amikor az embernek adnak valamit, akkor teljes dolgot kap.

Ellenkező esetben, ha valaki megkapná a hatalmat, hogy képes legyen a Teremtő nevéért dolgozni, de egy gonosz rész, amely nem lett feltárva, az emberben marad, abból az következik, hogy ez a gonosz, és még mindig nem feltárult rész az emberben marad, és a Teremtő nevéért dolgozik a szándékával, és ez nem tekinthető teljességnek. Ez úgy van, ahogy bölcseink mondták ("Sukkah 48"): "Aki a "Teremtő nevéért" kifejezést egy másik dologgal társítja, az ki van taszítva a világból".

Ezt kell értelmeznünk a munkában. Ez azt jelenti, hogy ha valaki a Tórát és a Mitzvákat a Teremtő nevéért tartja be, de a munka egy részét a testéért is végzi, vagyis a test számára is hasznot hajt, akkor ki van taszítva a világból, vagyis a spirituális világból, hiszen mindennek a Teremtő nevéért kell történnie, és egyáltalán nem a saját érdekében.

Ebből következik, hogy mielőtt a gonosz felfedné valódi alakját, lehetetlen az embernek erőt adni a gyökerestől való kiirtásához, mivel még nincs meg benne a gonosznak az a mértéke, amely erőt adna neki a legyőzéshez, mint ahogyan köztudott, hogy nincs fény Kli [Edény] nélkül, vagyis nincs kitöltés hiány nélkül.

A fentiek alapján megérthetjük a Teremtő válaszát, amikor azt mondta neki: "Most meglátod, mit teszek a Fáraóval". Megkérdeztük, azt kellett volna mondania, hogy Atah, Alef [azaz "te"], ami azt jelenti, hogy Mózes látni fogja, hogy mit fog tenni a Teremtő a Fáraóval. Miért mondja azt, hogy Atah és egy Ayin [jelentése "most"]?

Az elmondottak szerint nem lehet fél dolgot adni. Sokkal inkább először a teljes gonoszt kell feltárni, és akkor jön a fentről jövő segítség egy teljes dolog fölött. Ezért, miután Mózes azt mondta: "Miért hoztál rosszat erre a népre, és egyáltalán nem mentettél meg", hanem a gonosz teljes erejével megnyilvánult, most van itt az ideje, hogy a segítség felülről jöjjön. Ezért mondta, hogy "most", ami azt jelenti, hogy most meglátjátok, hogy megadom nekik a szükséges segítséget, ahogyan meg van írva: "Mert hatalmas kézzel eltaszítja őket, és hatalmas kézzel kiűzi őket a földjéről". Mert csak most van itt az ideje, mivel minden gonosz feltárult előttük.

Most már értjük, hogy amikor Mózes a Teremtő küldöttjeként eljött, hogy miért romlott a helyzetük. Ennek az az oka, azaz nem azt jelenti, hogy rosszabbá váltak, hanem azt, hogy amikor Mózes megmutatta nekik, hogy mit jelent az, hogy a Teremtőért kell dolgozniuk, ahogy írva van: "Amióta eljöttem a Fáraóhoz, hogy a te nevedben szóljak", vagyis hogy a Teremtőért kell dolgozni, és a Fáraó minőségének le kell lépnie a trónjáról, ott volt helye a gonoszság feltárulásának.

Ebből következik, hogy azáltal, hogy Mózes elmagyarázta nekik az adakozás érdekében végzett munka jelentését, előrehaladtak a munkában, és elérték az igazság fokozatát, hogy tudják, hogyan irányítja őket a gonosz. Mielőtt Mózes a Teremtő küldöttjeként eljött hozzájuk, nem ismerték az igazságot, hogy milyen messze vannak a Teremtőtől. Ebből következik, hogy bár a cselekedetekben egyre rosszabbak lettek, az igazságban előrehaladtak, mert csak most vannak Kelimjeik [edényeik], amelyeket a Teremtő segítségével megtölthetnek, ahogy bölcseink mondták: "Aki megtisztulni jön, annak segítenek".

Most már a második kérdést is megérthetjük: Miért pont azután, hogy rosszabbá váltak, jött el az idő, amikor a Teremtő segítséget adott. Ez azért volt így, mert csak most van olyan Kelimjük, amely készen áll egy teljes dolog fogadására, megszerzésésre. Ezért van a "most meglátjátok", egy Ayinnal írva.

Ami azt illeti, amit arról kérdeztünk, amit a Zohár mond, hogy mielőtt a miniszterük elbukott, Izrael kiáltása nem talált meghallgatásra, ahogy írva van: "És Egyiptom királya meghalt", és haladéktalanul: "És kiáltásuk felszállt Istenhez". De addig a pillanatig a kiáltásuk nem talált meghallgatásra. Megkérdeztük: 1) Ki okozta kormányzójuk bukását? 2) Vajon miért van ereje a kormányzójuknak, hogy feltartóztassa az imájukat?

Ezt úgy érthetjük meg, ahogyan Baal HaSulam mondta, ahogyan a Bölcsek gyümölcse című könyvben olvasható (1. rész, 103. o.): "A helyzet az, hogy amennyire Izrael gyermekei azt hitték, hogy Egyiptom rabszolgasorba taszította őket, és akadályozta őket abban, hogy szolgálják a Teremtőt, annyira valóban az egyiptomi száműzetésben voltak. Ezért a Teremtő egyetlen munkája az volt, hogy feltárja előttük, hogy itt nincs más erő, hogy 'Én és nem egy küldött', mert nincs más erő, csak a Teremtő. Ez volt valójában a Megváltás fénye".

Ebből következik, hogy a száműzetés elsősorban azt jelenti, hogy azt gondoljuk, hogy van egy egyiptomi kormányzó, vagyis az ember kormányzója kap hatalmat, és ő kormányozza a belső Izraelt. Ha valaki így gondolja, akkor a kormányzója uralkodik. Amikor Izrael népe ki akar lépni Egyiptom kormányzójának irányítása alól, és azt látja, hogy kéri a Teremtőt, hogy szabadítsa meg őt az uralom alól, de a Teremtő nem szabadítja meg a száműzetésből, és a kormányzó irányítása alatt maradnak, akkor azt mondja, hogy a Teremtő nem hallja meg az imáját.

Ennek bizonyítéka, hogy nem hallja meg a kiáltásukat, hiszen látják, hogy fejlődés helyett folyamatosan visszafejlődnek. Más szóval, minden egyes alkalommal látják, hogy távolabb kerülnek az adakozás munkájától, hiszen értelemszerűen aszerint a munka és a fáradság szerint, amit az ember megad és ami által imádkozik a Teremtőhöz, olyan mértékben a Teremtő megszabadítja őt a Fáraó kormányzása alól.

Mégis, minden nap az ellenkezőjét látja. Vagyis minden nap azt látja, hogy a Fáraó egyre nagyobb hatalommal uralkodik felette, ami azt jelenti, hogy látja, hogy egyre jobban kapcsolódik a kapni akaráshoz, és egyre távolabb kerül az adakozás vágyától is. Ezért mondja az ember, hogy a Teremtő nem hallgatja meg az imáját.

Ez a jelentése annak, amit a Zohár mond, hogy amíg az ő kormányzójuk uralkodott Izrael felett, addig Izrael kiáltása nem talált meghallgatásra. Ezt úgy tekintjük, hogy a kormányzójuk visszatartja Izrael imáit. Vagyis Izrael népe mondja ezt, különben miért nem hallja meg a Teremtő a kiáltásukat?

És mi történik a végén, vagyis miután a gonoszság teljes formája feltárult előttük, és nem menekültek el a munka közepén a küldetés elől? Ekkor jutalmul meglátják az igazságot, hogy itt nem az ő rabszolgaságuk van jelen, ami miatt az imák feltartóztatásra kerültek, hanem maga a Teremtő cselekedett meg mindent, ahogy írva van: "mert megkeményítettem a szívét". Vagyis a Teremtő minden egyes alkalommal láttatta velük, hogy milyen messze vannak a Kedushától, vagyis a Teremtő feltárta előttük a gonoszt, "hogy ezeket a jeleket az enyéimnek adjam". Így, kifejezetten azáltal, hogy a Teremtő feltárta az összes gonoszt, a Teremtő segítséget adhat nekik egy teljes dologhoz.

Ennek megfelelően ez azt jelenti, hogy amikor megjutalmazták őket azzal, hogy látták: "És Egyiptom királya meghalt", amit a Zohár "a kormányzó bukásának" nevez, ez a tudat, hogy azt hitték, hogy van egy kormányzója Egyiptomnak, és hogy neki hatalma van, és feltartóztatja a kiáltásukat, hogy az ne legyen hallható odafent, hogy a tekintetet Izrael népéről leeresztették.

Ehelyett most azzal jutalmazták őket, hogy látták, hogy Egyiptomnak nincs olyan uralkodója, aki megakadályozza Izrael imáinak elfogadását. A Teremtő sokkal inkább meghallgatta az imájukat, és a Teremtő megkeményítette a szívüket. Vagyis a Teremtő azt akarta, hogy a gonoszság valódi formája, az úgynevezett "önmagának való kapni akarás" feltáruljon.

Ebből következik, hogy meghallotta a kiáltásukat. Ha nem ébredt volna alulról Izrael népe, akik ki akarnak lépni Egyiptom kormányzása alól, vagyis amikor látták, hogy minden munkájuk a "fáraónak, Egyiptom királyának" nevezett megszerzési vágy javára szolgál, hogy megszerezzenek maguknak, e felébredés nélkül a Teremtő nem tárta volna fel előttük a gonosz formáját.

A Teremtő csak azoknak mutatja meg a gonosz formáját, akik ki akarnak lépni a gonosz irányítása alól. Azt hiszik, hogy minden alkalommal egyre rosszabbak lesznek, holott valójában a józan ész szerint mindenben, amiben erőfeszítéseket teszünk, többé-kevésbé előrehaladunk, de nem fejlődünk vissza. A válasz az, hogy nem fejlődünk vissza. Inkább haladunk előre az igazság azon formája felé, hogy a gonosz mennyire tud bennünk dolgozni. Aztán, amikor feltárul teljes a gonosz Kli, a Teremtő megadja nekik a segítséget, és akkor mindenki látja, hogy a Teremtő mindvégig meghallgatta az imát.

A fentiek alapján világos, hogy mit gondoltak, hogy van egy egyiptomi uralkodó aki visszatartja az imákat. Megkérdeztük: Miért van ennek a uralkodónak hatalma arra, hogy Izrael imáit ellenőrizze? A válasz az, hogy ezt gondolták.
According to the above, it is clear what they thought, that there is a minister of Egypt who detains the prayers. We asked, Why does this minister have the power to control the prayers of Israel? The answer is that this is what they thought.
A második kérdés: Ki okozta, hogy uralkodójuk megbukott a hatalmából? Az, hogy végig dolgoztak, és addig nem menekültek el a küldetésből, amíg nem volt helye annak, hogy minden gonoszt feltárjanak. Akkor jutalmazták őket az igazsággal. Addig nem is volt kormányzójuk, de ők azt hitték. Ebből következik, hogy egyszerre két dolog történt, amit bölcseink úgy neveznek, hogy "Az Ő elválása és az Ő keze egyként érkezik.".

A fentiek szerint nagy megerősítésre van szükségünk, és nem arra, hogy elmeneküljünk a küldetés elől, hanem arra, hogy higgyük: "Az Úr meghallgatja minden száj imáját", és nincs más erő a világon, csak egyetlen erő - a Teremtőé -, és Ő mindig meghallgat mindenkit, aki Hozzá fordul.