Mit jelent a munkában a „gonosz szemű ember kenyere”?

13. cikk, 1989

A Zohár, Shemot [Exodus] (21. pont) írja: „Rabbi Hiya így kezdte: ‘Ne egyétek a gonosz szemű ember kenyerét’, mivel nem jó, ha eszünk és örömünket leljük a gonosz szemű ember kenyerében vagy örömében. És ha Izrael nem kóstolta volna meg az egyiptomiak kenyerét, amikor lezuhantak Egyiptomba, akkor nem maradtak volna a száműzetésben Egyiptomban, és ők nem tudtak volna ártani nekik.” (A 23. pontban) mondva van: „Nincs más gonosz kenyér a világon, mint a gonosz szemű ember kenyere. Mit mond ez a szöveg számunkra? ‘Mert az egyiptomiak nem ehettek kenyeret a héberekkel, mert az az egyiptomiak számára visszataszító dolog volt.’ Ez azt jelenti, hogy nem nézhették, hogy a héberek esznek. Tehát ez a gonosz szemmel nézett kenyér”.

A „gonosz szemű ember kenyerének” tilalmát úgy kell értenünk, hogy ha Izrael nem kóstolta volna meg az egyiptomiak kenyerét, nem maradtak volna száműzetésben. Ez nagyon zavaró. Mi a kapcsolat a „gonosz szemű ember kenyere” és a száműzetés között? Miért okozta ez nekik azt, hogy száműzetésben maradtak, ami arra utal, hogy ez egy súlyos tilalom? A Tórából vagy nagy bölcseink által a tiltó Mitzvák [bizonyos cselekedetekre vonatkozó tilalmak] között szerepel, hogy ezek száműzetést indokolnak?

Ahhoz, hogy ezt megértsük a munkában, mindig ezt a két dolgot kell szem előtt tartanunk: 1) A teremtés célja, hogy Ő jót tegyen a teremtményeivel. Ez arra emlékeztet bennünket, hogy el kell érnünk a teljességet, és ki kell érdemelnünk, hogy megkapjuk a teremtés céljában rejlő örömöt és boldogságot. Ezt megelőzően az embert hiányosnak tekintjük, mert még nem érte el a teremtés célját, és még mindig a munka közepén áll. A Kabbalában ezt úgy tekintjük, hogy az embernek a lelkének gyökerében lévő NRNHY elérésével kell megjutalmazódnia. 2) A teremtés korrekciója. Mivel a forma-eltérés leválasztottságot hoz létre, és mivel az ember azért lett teremtve, hogy képes legyen a gyönyör és az öröm megszerzésére, vágyat és sóvárgást kell éreznie az öröm megszerzésére, és ez a megszerzési vágy elválasztja őt a gyökerétől. Mivel a Teremtő adakozni akar, de a teremtett lényeknek vágyuk van a megszerzésésre, ez olyan elválasztottságot okoz, amely eltávolítja a teremtményeket a Teremtőtől. Ezért történt egy korrekció, amit Tzimtzumnak [Megszorításnak] és elrejtésnek nevezünk, aminek következtében a teremtmények nem érezhetik a gyökerüket - vagyis azt, hogy ki teremtette őket -, mielőtt korrigálnák az elválasztottságot.

Írva van (az „Előszó a Kabbala bölcsességéhez”, 10. pont): „Így találjuk, hogy ez a Nefesh, az Élet Fénye, amely a testbe van öltöztetve, az Ő lényegiségéből, a létezésből, a létezés által terjed ki. Miközben áthalad a négy ABYA világán, egyre távolabb kerül az Ő Arcának fényétől, amíg el nem érkezik a számára kijelölt Klihez [Edény], amelyet Gufnak [Testnek] neveznek. És még ha a benne lévő fény annyira megfogyatkozott is, hogy eredete felismerhetetlenné válik, a Tórában és a Mitzvákban [Parancsolatokban/jó cselekedetekben] való elköteleződéssel, annak érdekében, hogy megelégedettséget szerezzen Teremtőjének, megtisztítja a Klijét, amelyet Gufnak neveznek, amíg méltóvá nem válik arra, hogy a nagy bőséget teljes mértékben elnyerje, amely benne volt a teremtés gondolatában, amikor Ő megteremtette.”

Ennek megfelelően megérthetjük, hogy a munkánknak az önszeretetből kell fakadnia, ami azt jelenti, hogy a létfenntartásunknak a test fenntartása a forrása, hogy a testnek legyen élete és élvezhesse az életet, nem pedig abból, hogy a saját magának való megszerzést akarja élvezni, mert azt „gonosz szemű embernek” nevezzük, ami azt jelenti, hogy nem akar adakozó lenni, hanem csak magának akar megszerezni. Ezt nevezik „ gonosz szeműnek”, amikor nem akar semmit sem adni másoknak, és elmerül az önszeretetben.

Ezt nevezik „gonosz-szeműnek”. Ezért a táplálékot, amit az ember eszik, amit „kenyérnek” neveznek, tilos az embernek élvezettel elfogyasztani, mivel ez a „gonosz szemű ember kenyere”. Vagyis egy ember, egy gonosz szemű ember kenyerén élvezetet és jóllakottságot szerez. Vagyis az, amit a gonosz szemű ember élvez, örömet okoz az embernek. Más szavakkal, a „gonosz-szeműnek” nevezett megszerzési vágy élvezi, és ebből származik minden öröm és jókedv, amit az ember kap. Ezt az ember nem vállalhatja, hogy megszerzi, mert ez az öröm azt okozza, hogy a forma-eltérés miatt elszakad a Kedusától [Szentségtől].

Most már értjük, amit kérdeztünk: Miért van az a súlyos tilalom: „Ne egyél a gonosz szemű ember kenyeréből”, amiért Izrael száműzetésben maradt? Ez úgy van, ahogyan azt mondják: „Ha Izrael nem kóstolta volna meg az egyiptomiak kenyerét, amikor lement volna Egyiptomba, nem maradtak volna a száműzetésben Egyiptomban”. A „száműzetés” azt jelenti, hogy Izrael népe nem dolgozhatott azért, hogy a Teremtőnek adakozzon, hanem csak azért, hogy magának megszerezzen. Ezt nevezik „egyiptomi száműzetésnek”, amikor nem tudtak kilépni az egyiptomiak irányítása alól, és az önmaguknak való megszerzési vágy uralma alatt voltak. Ezért mondja a Zohár, hogy ha az egyiptomi száműzetésbe való lezuhanáskor óvatosak lettek volna, hogy ne egyenek - vagyis ne leljék örömüket abban, amit az egyiptomiak élveznek, ami a gonosz szemet jelenti, ami az önmaguknak való megszerzési vágy -, akkor a száműzetésben nem kerültek volna az uralmuk alá.

Ebből következik, hogy a gonosz szemű ember tilalmának súlyossága azért van, mert a kenyere teljes egészében a megszerzés érdekében van, és ez okozza a Kedusától való teljes elszakadást. Ez a tilalom a „ne egyél gonosz szemű ember kenyeréből”. Vagyis minden munkánk a Tórában és a Mitzvákban azért van, hogy kilépjünk az önmagunknak való megszerzési vágyból, a számüzetésből. Más szóval, arra kell törekednünk - miközben a Tórában és a Mitzvákban tevékenykedünk -, hogy a jutalmunk az legyen, hogy ezáltal jutalmul kijutunk a száműzetésből és a megszerzési vágy rabságából, ami által magunknak szerzünk meg, és csak azért dolgozhatunk, hogy a Teremtőnek megelégedettséget szerezzünk, és nem követelünk más jutalmat a Tórában és a Mitzvákban végzett munkánkért.

Más szóval, azt akarjuk, hogy jutalmunk legyen az az érzés - miközben a Tórában és a Mitzvákban tevékenykedünk -, hogy egy nagy és fontos Királyt szolgálunk, és hogy ezáltal a Teremtő iránti szeretet lesz bennünk, az Ő magasztosságának érzéséből. Azonban minden örömünk a Teremtő szolgálatából származik majd, ez lesz a jutalmunk, és nem az, hogy Ő valahogyan megjutalmaz minket a munkáért. Ehelyett azt fogjuk érezni, hogy maga a munka a jutalom, és nincs nagyobb jutalom a világon, mint a Teremtő szolgálatának kiváltsága.

Ezzel szemben az egyiptomiak kenyere a munkában a teljes ellentéte, ahogyan meg van írva: „Mert az egyiptomiak nem ehetnek kenyeret a héberekkel, mert ez utálatos dolog az egyiptomiaknak”. A „utálatosság” a versből származik: „mert minden pásztor utálatos az egyiptomiaknak”, ami azt jelenti, hogy megvetették a pásztorokat. Emiatt a jelentése ennek  az, hogy az egyiptomiak megvetették a héberek táplálékát, mivel a héberek minden kenyere, vagyis táplálékuk arra való volt, hogy adakozzanak, az egyiptomiak számára pedig minden kenyér gonoszság, ami megszerzést jelenti. Amikor meghallották, hogy a héberek kenyere azért van, hogy adakozzanak, és az adakozás visszataszító és megvetendő, hiszen amikor azért kell dolgozniuk, hogy adakozzanak, és nem azért, hogy kapjanak a maguk érdekében, akkor ezt a munkát megvetendőnek tartják, és nem érzik benne az ízeket.

Ezért, amint az egyiptomiak meghallották, hogy azért kell dolgozni, hogy adakozzunk, úgy érezték, hogy le kell alacsonyítaniuk magukat, ami azt jelenti, hogy minden értelmük, amely azt parancsolja, hogy az embernek a saját hasznát kell néznie, és nem tehetnek semmit, ami nem hoz hasznot saját magának.
Therefore, as soon as the Egyptians heard that we must work in order to bestow, they came to feel that they must lower themselves, meaning that all their reason, which mandates that a person should see to his own benefit and they cannot do anything that does not yield self-benefit.
Ezért, amikor a test Egyiptom kormányzása alatt áll, amint meghallja a legkisebb utalást is arra, hogy dolgozni kell, hogy adakozzon, azonnal megveti ezt a munkát, és azt állítja, hogy még mindig minden az értelmen belül van, és nem adja meg magát, és nem fogja megenni a héberek kenyerét, mivel számukra ez a kenyér visszataszító, mert ez a kenyér az értelemmel szemben áll.