Izrael népe nem tér vissza földjére, amíg mindannyian egy egységben nem lesznek.
A bölcsek (Cházál) mondták: „Izrael nem lesz megváltva, amíg mindannyian egy egységben nem lesznek.”
2. Meg kell értenünk, milyen kapcsolat van Izrael egysége és a megváltás között.
3. Először tisztáznunk kell azt a kérdést, amelyet Ábrahám tett fel:
„Miből tudhatom meg...?” (1Mózes 15:8), amelyre az volt a válasz:
„Mert idegenek lesznek leszármazottaid (Zera) egy földön, amely nem az övék... de végül nagy vagyonnal fognak onnan kijönni.” (1Mózes15:13-14).
Felmerül a kérdés: Hogyan válaszolja meg ez a kijelentés Ábrahám kérdését?
4. Meg kell értenünk magának a teremtésnek a lényegét is:
Miért kell az embernek ennyit szenvednie ebben a világban?
Hiszen a Teremtő végtelenül jó, nem adhatna élvezetet teremtményeinek minden szenvedés nélkül?
5. Az írásokban az áll, hogy a lelkek nem képesek magukba foglalni azt a jóságot és jutalmat, amelyért a világ és a lelkek teremtettek, csak ha rendelkeznek a megfelelő edénnyel (Kli), amely alkalmas ennek megszerzésére. Ez az edény (Kli) azonban nem érhető el másként, csak azáltal, hogy az ember fáradozik és küzd: A Mitzvák (parancsolatok) betartása nehézségek és szorongattatás közepette
A belső harc a gonosz hajlammal (Jecer Hara) által.
A számtalan akadály és zavaró tényező leküzdése által.
Ez a szenvedés és erőfeszítés a Tórában és a Mitzvákban hozza létre az edényt (Kli-t) a lélek számára, hogy az alkalmas legyen magába foglalni azt az örömöt és jóságot, amelyért minden teremtmény meg lett teremtve.
6. Ezzel megérthetjük Ben Hé-Hé tanítását a Pirkei Avot-ban (Atyák bölcs mondásai): „L'fum Tzaará Agra” („A jutalom a szenvedés mértéke szerint van mérve.”)
Első pillantásra nehéz megérteni, zavaró, mi a kapcsolat az ember szenvedése és az ő jutalma között.
7. A fentiek alapján világosan érthető, hogy az összes szenvedés és erőfeszítés, amelyet a világban előkészítettek, kizárólag arra szolgál, hogy létrehozza az edényt (Kli-t) a jó és a jutalom magába fogadására, amely a Tórában és a Mitzvákban való fáradozás eredményeként érkezik. Ebből következik, hogy minél nagyobb az ember erőfeszítése és szenvedése a Tórában és a Mitzvákban, annál nagyobb edényt (Kli-t) épít, és ennek megfelelően annál nagyobb jutalmat lesz képes magába foglalni.
8. Most már érthető az, hogy mit válaszolt a Szent, áldott legyen (Ha Khadosh Baruch Hu), Ábrahám ősatyánk kérdésére: „Miből tudhatom meg...?” (1Mózes 15:8) Ábrahám kérdése abból fakadt, hogy látomásában érzékelte a hatalmas és felfoghatatlan jutalmat, amely Izraelre vár az Ígéret Földjének öröksége által. Hiszen a Mitzvák (parancsolatok) betartása teljes mértékben az országhoz (az Ígéret Földjéhez) kötött, mivel csak ott lehet őket tökéletesen megvalósítani.
Ezért Ábrahám csodálkozott és kérdezte: „Miből tudhatom, hogy utódaim valóban méltók lesznek egy ilyen hatalmas jutalomra?”
Másképpen fogalmazva: hogyan lesz nekik olyan edényük (Kli), amely képes magába fogadni ezt a csodálatos ajándékot?
Erre válaszolta neki az Örökkévaló (Hasém), mondván:
„Idegenek lesznek utódaid egy földön, amely nem az övék, és szolgálni fognak, és sanyargatni fogják őket négyszáz évig...” (1Mózes 15:13)
A válasz lényege az volt, hogy ez a nehéz száműzetés és szenvedés hozza létre az edényt (Kli-t), amely szükséges ahhoz, hogy később méltóak legyenek a hatalmas jutalomra.
Ábrahám ekkor megértette, hogy csakis a próbatételek, a Tórában és a Mitzvákban való erőfeszítés által válhatnak utódai képessé a megígért isteni bőség megszerzésére.
És ezzel a válasz teljesen kielégítő volt számára.
9. Ebből következik, hogy nagy előkészület szükséges az Ígéret Földjének örökségéhez, mert a Tóra és a Mitzvák különleges ereje (Segula) ettől függ, hiszen általuk nyerhetjük el mindazt a bőséget és jóságot, amelyet a Szent, áldott legyen (Hasém) minden izraeli lélek számára elgondolt, még mielőtt megteremtette volna őket.
Ezért Ábrahám ősatyánk elcsodálkozott, mert nem értette, honnan lesz utódainak olyan hatalmas edényük (Kli), hogy méltók legyenek az ország szentségére.
Ekkor a Szent, áldott legyen (Ha Khadosh Baruch Hu) azt mondta neki, hogy a Tórában és a Mitzvákban való erőfeszítésük az Egyiptomi száműzetésben fel fogja készíteni őket ezekkel a hatalmas edényekkel, és így alkalmassá válnak a szent földre, ahogyan az kifejtésre került.
10. Ez érthető azok esetében, akik a Tórával foglalkoznak, de akik a világ hiábavalóságaival (Milej DeAlma) foglalkoznak, és egyáltalán nem készülnek a Tóra tanulmányozására – ők hogyan érdemelhetik ki ezeket az edényeket (Kelim)?
11.A válasz azonban az, hogy ezért mondták a Midrásban, hogy Izrael nem lesz megváltva, amíg mindannyian egy egységben (Aguda Achat) nem lesznek.
Mert Izrael egésze valójában egyetlen test, ahol minden egyes szervnek megvan a maga sajátos szerepe.
Például: A fej gondolkodik, és az értelem helye. A kezek dolgoznak és ellátják táplálékkal a fejet. A fej mentes a munkavégzés alól, mert nincs rá szüksége, hiszen a kezek gondoskodnak róla. A kezeknek pedig nincs szükségük arra, hogy gondolkodjanak, hogyan dolgozzanak, mert a fej teljesen ellátja ezt a feladatot helyettük.
12. Ha Izrael egységgé (Aguda Achat) válik, mint egy test, ahol azok, akik dolgoznak (HaOvdim - az anyagi világban), olyanok, mint a test kezei, és ők ellátják a fejet (a Tórával és spirituális munkával foglalkozókat), akkor: A Tórát tanulók és a spirituális munkát végzők (Baalei Avoda) erőfeszítése és szenvedése kiegészíti a dolgozók (HaOvdim) munkáját, és így egy teljes, harmonikus egység jön létre.
És ezzel teljesen érthetővé válik a Midrás tanítása:
„Izrael nem lesz megváltva, amíg mindannyian egy egységben (Aguda Achat) nem lesznek.” És akkor jön el a Megváltó Zionba. (Ézsaiás 59:20)