66. levél

1963. március 27.

Üdvözlet, és minden jót kedves barátomnak,

A Pesachim (116b) így szól: " Dorgálással kezdődik és dicsérettel végződik". Miért a dorgálás? Rav azt mondta: "Kezdetben atyáink bálványimádók voltak" stb. És azt is mondjuk a Pesach-történetben, (Haggada): "Kezdetben Atyáink bálványimádók voltak, és most a Teremtő közelebb hozott minket az Ő nevéért való munkához".

Ahhoz, hogy megértsük a dolgot, mit tanulhatunk abból, amik korábban voltak, ezt erkölcsileg kell értelmeznünk. Az embernek tudnia kell, amikor az egyiptomi száműzetésből való kivonulással foglalatoskodik (- mert látható - hogy az összes Mitzva [Parancsolat] ettől a kérdéstől függ, mert minden dologban azt mondjuk: "Az Egyiptomból való kivonulás emlékére", ami azt jelenti, hogy lehetetlen teljes mértékben betartani egy parancsolatot, mielőtt az ember kijutna az egyiptomi száműzetésből. Bár általánosságban már kijutottunk Egyiptomból, de egyénileg minden embernek ki kell jutnia ebből a száműzetésből). Lehetetlen kijönni az egyiptomi száműzetésből, mielőtt belépnénk a száműzetésbe. Csak ezután mondhatjuk, hogy ki fogunk jutni a száműzetésből.

A Haggada erről azt mondja, hogy tudnunk kell, hogy kezdetben Atyáink bálványimádók voltak, vagyis bálványimádók uralma alatt voltak száműzetésben, és csak ezután hozta közelebb Atyáinkat a Teremtő. De ha nem érezték volna, hogy bálványimádók uralma alá kerültek, akkor nem lehetne azt mondani, hogy a Teremtő közelebb hozta őket. Csak akkor lehet azt mondani, hogy a Teremtő közelebb hozza az embert, ha az ember távol van a Teremtőtől, mert a hiánynak mindig a jelenlét előtt kell lennie, mert a hiány a Kli [Edény], a jelenlét pedig a fény, amely betölti a hiányt és a sötétséget.

Ezért tudnunk kell, hogy alaposan fel kell készülnünk, ami azt jelenti, hogy az embernek aprólékosan és gondosan ellenőriznie kell magát, hogy lássa a valódi állapotát, hogy milyen a hite a Teremtőben, hogy teljes-e a hite, vagyis, hogy igaz lelkű-e, vagy felszínes, vagyis csak bemondásra halad, ami azt jelenti, hogy csak megszokásból teszi, és nem azért, mert saját vágya van rá.

És azt is, hogy a tulajdonságai rendben vannak-e. Vagyis, hogy olyan formában van-e, hogy "Minden cselekedete a Teremtőért lesz", vagy Isten őrizzen az ellenkezőjétől, azaz amikor minden, amit megcselekszik, csak azzal a szándékkal teszi, hogy saját magának örömet szerezzen. Bölcseink azt mondták a versről: "És a nemzetek kegyelme bűn. Mert minden jót, amit tesznek, önmagukért teszik", és semmit sem képesek a Teremtő nevéért megcselekedni.

És ha valaki ilyen uralom alá kerül, mint a világ nemzetei, akkor száműzetésben van, és akkor bálványimádónak tekintjük. És akkor van helye az imának, hogy a Teremtő kisegítse őt ebből a száműzetésből. És akkor azt lehet mondani: Most, azaz miután száműzetésben vagyunk, és bálványimádónak tekintenek, azt lehet mondani: "Most a Teremtő közelebb hozott minket az Ő munkájához", azaz, hogy a Teremtő munkájában dolgozzunk, és hogy ne a bálványimádás irányításáért dolgozzunk.

Ezt nevezik "kivonulásnak Egyiptomból", amikor minden munka a Teremtő nevéért való. Ezért kapcsoljuk a parancsolatokat az Egyiptomból való kivonulás emlékéhez. Csak akkor, ha már kijutottunk az egyiptomi száműzetésből, akkor tarthatjuk meg a parancsolatokat a Teremtő parancsa miatt, és nem más okokból. Ez az értelme annak, amit a Tanah mond: "Dorgálással kezdődik és dicsérettel végződik". Ez azt jelenti, hogy amikor az ember a Teremtő munkájával akarja kezdeni, akkor azt dorgálással kell kezdenie, vagyis azzal, hogy hogyan kerültünk a bálványimádók uralma alá. Ezután juthatunk el arra a szintre, hogy "Most a Teremtő közelebb hozott minket a munkájához". És ez a jelentése a "dicsérettel végződik" kifejezésnek.

A munka rendje kétféleképpen van, azaz a Teremtőbe vetett hitben, valamint a tulajdonságokban, ami azt jelenti, hogy minden munkája a Teremtő nevééért lesz. Ez alapján kell értelmeznünk azt, amit bölcseink mondtak: "Bölcseink mondták, amikor Rabbi Elazár Ben Parta és Rabbi Haniná Ben Tardiont elfogták, Rabbi Elazár Ben Parta azt mondta Rabbi Haniná Ben Tardionnak: "Áldott vagy, hogy egy dolog miatt fogtak el. Jaj nekem, hogy öt dolog miatt fogtak el." Rabbi Haniná azt mondta neki: "Áldott vagy, hogy öt dolog miatt fogtak el, és megmenekültél. Jaj nekem, mert egy dolog miatt fogtak el, és nem menekültem meg. Te a Tórával és adakozással, vagyis Kegyelmességgel stb. foglalkoztál, ahogy Rav Hunah mondta: "Mindaz, aki csak a Tórával foglalkozik, olyan, mint akinek nincs Istene, ahogyan azt mondták: "és sok nap Izraelnek igaz Isten nélkül". Mit jelent az igaz Isten nélkül? Mindenki, aki csak a Tórával foglalkozik, olyan, mint akinek nincs Istene'".

Nehéz megérteni ezt a részletet. Úgy kell értelmeznünk, hogy a legfontosabb dolog, amit az embernek a világban tennie kell, hogy minden cselekedete a Teremtő nevéért legyen. És mivel az ember olyan tulajdonsággal lett megteremtve, hogy csak önmaga örömére van, olyannyira, hogy lehetetlen bármit is tennie, ha nem látja, hogy valami jó származik belőle önmaga számára, akkor hogyan tudna az ember a Teremtő nevéért dolgozni?

A Teremtő azonban ember és ember közötti parancsolatokat adott, amelyek által az ember megszokja, hogy a felebarátja érdekében dolgozzon. Ezáltal eljut egy magasabb szintre, hogy képes legyen a Teremtő nevéért is dolgozni. Máskülönben, még ha az ember a Tórával és a Mitzvákkal foglalatoskodik is, nem tud a Teremtő nevéért elköteleződni. Ebből következik, hogy ha csak a Tórával foglalatoskodik, de a jócselekedetekkel nem, akkor nem tud az adakozás érdekében dolgozni, mert hiányzik belőle a mások iránti szeretet minősége. Ebből következik, hogy bár a Tórával és a Mitzvákkal foglalkozik, ha nem a Teremtő nevééért teszi ezt, akkor az olyan, mint akinek nincs Istene, mert ha valóban meglenne benne az istenfélelem érzése, akkor bizonyosan az adakozás érdekében tevékenykedne. De ha a jócselekedetekkel foglalatoskodna, akkor rendelkezne a mások iránti szeretet minőségével, ami által a Teremtőt is megszeretné, és képes lenne a Tóra és a Mitzvák betartására a Teremtő nevéért.

Kiderül, hogy az embernek rendelkeznie kell azzal az erővel és szándékkal, hogy felülemelkedjen a tulajdonságain, hogy mások szolgálatába állítsa azokat, mert ez által később jutalmat kap, hogy ezekkel a tulajdonságokkal a Teremtő nevéért dolgozhat.

Mert ha egy ember már korrigálta a tulajdonságait, hogy mások érdekében tudjon dolgozni, akkor dolgozhat a Teremtőbe vetett hit ügyén, mert akkor alkalmas arra, hogy a hittel jutalmazzák, mert akkor már rendelkezik a forma-egyezéssel, amit úgy hívnak: " Tapadj hozzá az Ő tulajdonságaihoz", ahogyan: "Ahogy Ő kegyelmes, úgy légy te is kegyelmes".

És segítsen a Teremtő, hogy kijussunk a száműzetésből, és a teljes megváltás jutalma hamarosan a mi napjainkban legyen, Amen.

Emelkedjetek az áldás, a siker és a boldogság fokozatára, és boldog és kosher ünnepetek legyen.

Barátodtól, aki minden jót kíván neked és családodnak,

Baruch Shalom HaLevi Ashlag, Baal HaSulam fia.