A Teremtő elrejtése és kinyilatkoztatása – 1

(Dr. Michael Laitman által módosítva)

Kettős elrejtés (elrejtés az elrejtésen belül)

Ebben az állapotban az ember még a Teremtő ellenkező oldalát sem érzi, semmit sem képes úgy érzékelni, mintha Tőle származna. Úgy érzi, hogy a Teremtő elhagyta őt, és teljesen figyelmen kívül hagyja. A szenvedést a sorsnak és a vak természetnek tulajdonítja. Mivel összezavarja a Teremtő hozzá való viszonyulása, az ember elveszíti a hitét.

Leírás:

Amikor az ember a szerencsétlenségei miatt imádkozik és jó cselekedeteket hajt végre, nem kap választ.
Miután abbahagyja az imádkozást, hirtelen választ kap.
Amint az ember elkezd hinni az isteni gondviselésben és kijavítja a cselekedeteit, kíméletlenül visszadobják.
Amint felhagy a hittel és gonosz cselekedeteket követ el, rámosolyog a szerencse, és békét érez.
A pénzt tisztességtelen utakon szerzik.
Úgy tűnik, hogy azok, akik a Teremtőre törekednek, szegények, betegek, megvetettek, műveletlenek, ostoba képmutatók.
Azok, akik nem keresik a Teremtőt, jómódúnak, egészségesnek, nyugodtnak, okosnak, kedvesnek, barátságosnak és magabiztosnak tűnnek.
Amikor az isteni gondviselés ilyen érzést kelt, az ember el akarja felejteni, hogy a szenvedés a Teremtőtől származik. Ez ahhoz vezet, hogy elveszíti a hitét a Teremtő teremtés feletti uralmában, és arra kényszeríti, hogy azt higgye: minden a természet szeszélye szerint történik.

Egyszeres elrejtés

A Teremtő el van rejtve, vagyis nem feltétlenül jóságosként nyilvánul meg, hanem úgy, mint Aki szenvedést hoz. Az ember mintha a Teremtő ellentétes oldalát látná, mivel csak szenvedést kap Tőle. Ennek ellenére hiszi, hogy mindennek, ami vele történik, oka van, és hogy a Teremtő azért bánik vele így, hogy megbüntesse a gonosz cselekedeteiért, vagy hogy a jóhoz vezesse. Így megerősíti a Teremtő gondviselésébe vetett hitét.

Leírás:

Az ember szegény, beteg, és az emberek megvetik. Szorong, és úgy tűnik, semmi sincs rendben az életében.

Feltárulás

Bár elrejtésben van, az ember hite a Teremtő világ feletti uralmában egyre erősebbé válik. Ez olyan könyvekhez vezeti, amelyekből megkapja a korrekció fényét, és megérti, hogyan erősítse meg a Teremtő uralmába vetett hitét.
Amikor a Teremtő gondviselésébe vetett hitre irányuló erőfeszítése eléri azt a megfelelő mértéket, amely lehetővé teszi, hogy a korrekció fénye hasson rá, készen áll arra, hogy a Teremtő a feltárulás állapotában uralkodjon felette. A Teremtő minden teremtménye előtt „Jó és Jóságosként” tárul fel, a vágyaiknak megfelelően.

Leírás:

Az ember érzi a Teremtő jóságát, a békét és az állandó elégedettséget, erőfeszítés nélkül elegendő pénzt keres, nem ismer gondokat és betegségeket; megbecsült és sikeres.
Ha kíván valamit, imádkozik, és azonnal megkapja azt a Teremtőtől.
Minél több jó cselekedetet hajt végre, annál sikeresebbé válik, és fordítva: minél kevesebb jót tesz, annál kevésbé sikeres.
Az ember látja, hogy mindazok, akik korrekcióra törekednek, jómódúak, egészségesek, megbecsültek, nyugodtak és barátságosak, míg azok, akik elhanyagolják a korrekciót, szegények, betegek, megvetésre méltók, ostobák, műveletlen képmutatók.