936. A megváltás ideje

"A tizedik napon Dan fiainak egy vezére, Ahiezer, Ammishaddai fia."

Közeledik a megváltás ideje, és fel kell készülnünk a megváltás fényére, ami a rabszolgaságból a szabadságba való kivonulás. Köztudott, hogy a száműzetésből nem lehet kijutni, mielőtt az ember nem került volna száműzetésbe. Az is ismert, hogy a szent Tóra örökkévaló, és minden egyes nemzedékre vonatkozik. Azt is mondjuk a Haggadában [a Pesach-i történetben], hogy "minden nemzedéknek úgy kell látnia magát, mintha Egyiptomból szabadult volna ki".

Ezért tudnunk kell, hogy mit jelent a száműzetés, amelyben vagyunk, és mit jelent, hogy minden nemzedéknek ki kell jutnia ebből a keserű száműzetésből.

Az ARI azt mondja, hogy az egyiptomi száműzetés az volt, hogy a Daat [értelem/tudás] száműzetésben volt, ami a Kedusha [Szentség] ismeretét jelenti. Azt is meg kell magyaráznunk, hogy mit jelent a Daat a Kedusájának a száműzetése. A Zohár azt mondja, hogy a kovász és a megsavanyodás ugyanaz a fokozat, amit mi "gonosz hajlamnak"[Yetzer Hara - יצר הרע - Hajlam a rosszra], "másik fennhatóságnak", "idegen Istennek", "más isteneknek" nevezünk.

A Baal HaSulam úgy értelmezi, hogy a Sitra Achra [másik oldal] és a Klipa [héj] és a gonosz hajlam nem más, mint a megszerzési vágy, és ez mind az elmére, mind a szívre vonatkozik [Héberből: ez egy gyakorlat a Mocha és a Liba között]. Vagyis a Fáraó, Egyiptom királyának és a Fáraó szolgáinak uralma a megszerzési vágy uralma a szervek felett, ami azt jelenti, hogy mind a 248 szervet - amikor a megszerzési vágyat szolgálják - "a Fáraó rabszolgáinak" nevezik.

Ismeretes, hogy a munka első eleme a Lo Lishma [nem az Ő nevéért]. Vagyis a "tanulás útján" úgynevezett " begyakorlással" az ember elkezd kifejezetten a megszerzésre irányuló vágyra hivatkozni, mivel megértetik vele, hogy a testi örömök értéktelenek, hiszen mit érnek az ember évei ebben a világban?

Így a Tóra és a Mitzvák [Parancsolatok] révén spirituális örömökkel jutalmazzák majd a következő világban, amely egy örök világ. Továbbá, a fizikai örömök, ebben a világban a Tóra és a Mitzvák betartásában való siker elnyerése, ami által egészségünk és üdvösségünk, bőséges jövedelmünk és sikerünk lesz, és sokáig fogunk élni.

Természetesen a megszerzési vágy miatt az ember a tétlenség természetével rendelkezik. Azaz van, aki megelégszik kenyérrel és vízzel, és van, akinek húsra és halra is szüksége van. Van, akinek kiegészítőkre és finom ruhákra is szüksége van, sőt, van, akinek még fényűző házakra is. Mindez az ember életereje szerint van, vagyis nem akar többet dolgozni, mint amennyi szükséges számára.

Mindenkinek megvan a maga szükségletének mértéke, de az adakozás érdekében való munka nem tartozik az ember természetéhez, mivel az ember azzal az akarattal lett teremtve, hogy magának szerezzen meg. Mivel az igazi örömök megszerzéséhez előbb a Dvekut [Összetapadás] jutalomára van szükség, amit "a forma-egyezésnek" nevezünk, ami azt jelenti, hogy a célja a Teremtő nevéért való munka lesz, amely az "azért, hogy adakozzon" szándékával , mely a Teremtő tulajdonsága, akit "az Adakozónak" nevezünk, ez a természetünk ellen való.

Ebből következik, hogy az ember száműzetésbe kerül az egyiptomi király uralma alá. És mivel a testet akaratnak, megszerzési vágynak nevezik, ami a megszerzési szándékkal irányul, nincs értelme akarata ellenére szolgálni a Teremtőt, mivel nincs öröm abban, ami kényszerű, csak szomorú életet lehet élni általa.

De csak addig ilyen a Tóra útja, az út, amíg el nem érjük a Tóra Lishmát [az Ő nevéért] állapotát. Addig az élet szomorú élet, vagyis kényszerű.